Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy költségvetést megalapozónak nevezni ezt a törvényt barokkos túlzás; a 2025-ös költségvetésben semmi nincsen, ami megalapozott lenne. Az pedig, hogy ez a törvény alapozná meg, már csak azért is fikció, mert a költségvetést már benyújtották. Nem tudom, mi történne, ha a fideszes képviselők vennék a bátorságot, és ez egyszer kivételesen nemcsak rábólintanának a kormány javaslataira, és esetleg nem fogadnák el a törvény egyik vagy másik elemét. Akkor újra benyújtanák a költségvetést, vagy mégis mi lenne? Régen, amikor Magyarországon még demokrácia volt, akkor ez úgy működött ‑ államtitkár úr emlékszik rá ‑, hogy el kellett fogadni a költségvetést megalapozó törvényeket, mielőtt a költségvetés benyújtásra került volna. (Banai Péter Benő: Nem így volt!) De bizony így volt. Itt ültünk mind a ketten.

Az a helyzet, hogy így aztán ez egy meglehetősen ‑ hogy fogalmazzak finoman ‑ sajátos gyakorlat. A kormány a költségvetési megalapozó csomagban próbál elrendezni mindent, amit nem mert vagy nem kívánt külön törvényjavaslatban benyújtani az egész elmúlt egy év folyamán. Vannak egyébként benne pozitív javaslatok is, ezt is előre kell bocsátanom, de hát pontosan ez a technika volt az, amit amíg még valóban volt Alkotmánybíróság, addig rendszeresen kifogásolt. Itt bizony vannak olyan tételek, amelyeknek gyakorlatilag nincsen a költségvetéshez kötődő, azt megalapozó jellege.

Nézzünk meg néhány konkrétumot! Az előző két felszólalótól hallhattuk ennek a javaslatnak a szédelgő feldicsérését, de nézzünk meg néhány olyan elemet, amiről valamilyen ok miatt nem szerettek volna beszélni. Meg is értem, hogy miért, mert ezek éppen arról szólnak, hogy kivel és hogyan tolnak ki a költségvetésben.

Először beszéljünk a nyugdíjasok helyzetéről. Államtitkár úr nem véletlenül beszélt hosszasan mindenféléről, ugyan nem feltétlenül teljesen a valóságnak megfelelően a nyugdíjasok kapcsán, csak magáról a törvényjavaslatról nem, merthogy ebben a törvényjavaslatban olyan felháborító elemek vannak, mint az, hogy az egészségügyi állapothoz kötött nyugellátások esetében, ha valaki nem tud megjelenni a felülvizsgálaton, akkor ez jogvesztővé válik. Azért el tudjuk képzelni, hogy egy egészségügyi okok miatt nyugellátásra szoruló valaki esetében az könnyen előfordulhat, hogy nehézséget okoz neki a személyes megjelenés. De nem baj, akkor majd elveszti a jogosultságát, a költségvetés pedig megspórol néhány százezer forintot a legszegényebb, legnyomorultabb helyzetben lévő embereken.

Hasonlóképpen áthelyezik a költségvetésben a nyugdíjkorrekciós időpontot januárról februárra, így is lehet még egy hónapot spórolni. Tudják, miről beszélek? Arról, hogy a nyugdíjkorrekciót majd utólag kapják meg a nyugdíjasok, de most már nem fogják januárban megkapni, hanem csak februártól. Megint csak egy hónapot spórol a kormány. Az a helyzet, hogy ilyen módon is növekszik az az időszak, amíg hiteleznek a nyugdíjasok a kormánynak.

Pozitív változás, hogy mondjak ilyet is. Bocsánat, mégsem pozitív változás, tévedtem, elnézést kérek érte, tisztelt Ház. Mert ugyan rögzítik azt, hogy februárban fizetik a 13. havi nyugdíjat, de csak annak fizetik, aki már előző évben is nyugdíjas volt. Elsőre úgy olvastam, hogy aki februárban megy nyugdíjba, az is kap, de dehogy kap, csak az kap, aki már előző évben is nyugdíjas volt. Ezt megtartották, de csak februárban számítják ki (sic!) ezeket a nyugdíjakat.

Nézzünk egy másik csomagot! Mi történik a fiatalokkal? Ha már az idősekkel ilyen kegyetlenek, hátha a fiatalokkal kegyesebbek. Hát nem. Talán emlékeznek még rá, hogy 2005-ben bevezettük azt az intézkedést, amellyel lehetővé tettük, hogy számlán gyűjtsenek a fiataloknak megfelelő összegeket. Ez volt a bébihitel? Vagy hogy hívták ezt? Már én is elfelejtettem, de mindegy is. A lényeg az, hogy ezt önök átnevezték utána Start-számlává, államosították, most pedig nekiállnak korlátozni. Egyrészt azt mondják, hogy nem lehet bármekkora összeget befizetni, tehát csökkentik a befizethető összeget, másrészt pedig bevezetik, hogy ha a 23. életévig nem kéri valaki, akkor nagyon jó, az államnak tetszett takarékoskodni, és akkor az onnan kezdve az államé. Szó nincs arról, hogy akkor majd esetleg 23 és fél éves korában jusson valakinek eszébe, mondjuk azért, mert külföldön tanul, hogy egy ilyen nagyon egyszerű példát említsek.

A gyermekek védelméről szóló és a gyámügyi törvényeknél hadd mondjak egy pozitívumot. Amikor a diabéteszre vonatkozó szabályokat -biztosan emlékeznek rá ‑ az iskolákban bevezették, mi akkor is támogattuk. Azt gondolom, az, hogy ezt kiterjesztik és egyszerűbbé teszik a pótlékot, egy pozitív intézkedés.

Az azonban nem pozitív intézkedés a látszat ellenére sem, amelyik azt vezeti be, hogy mostantól kezdve akkor sincs az önkormányzatnak kötelezettsége; korábban az volt, hogy ha az önkormányzat átadta az intézményét ‑ oktatási intézménye már nem nagyon van, esetleg bölcsődéje még van ‑, vagy szociális intézményét átadta egyházi fenntartásba, akkor még öt évig neki kellett fizetnie az ezzel járó költségeket, legalábbis a különbséget a normatívához. Most ezt önök szépen megszüntetik. Tehát elindulhat az, hogy ha még van egyáltalán valami, amit nem adtak oda az egyházaknak az önkormányzatok, mostantól könnyebben megtehetik. Látszik, hogy az önök célja továbbra is az állami gondoskodási rendszer leépítése és egyházak kezébe adása.

A negyedik ilyen elem ‑ erről valóban beszéltek képviselőtársaim ‑ az önkormányzatokkal kapcsolatos intézkedések. Az a helyzet, hogy itt természetesen kettőnk között alapvető szemléletbeli különbség van. Önök továbbra is azt gondolják, az önkormányzati gazdálkodás feltétele az, hogy minél szigorúbb állami kontroll legyen, legyenek felügyelők, csökkentsük az önkormányzatok jogosultságait a pénzügyi gazdálkodásra, mert az állam jobban tudja. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt évek költségvetése is azt bizonyítja, hogy az állam nem tudja jobban. Majd ha sikerül megtervezniük egy költségvetést, ami egyébként érvényes és teljesül, majd akkor akarják az önkormányzatok helyett megoldani az ő problémáikat. Addig viszont hagyják őket gazdálkodni. Önök állandóan azzal töltik az időt, hogy gúzsba kötik az önkormányzatokat, csökkentik a lehetőségeiket, csökkentik a finanszírozásukat, utána pedig szörnyülködnek, hogy hiány keletkezik az önkormányzatoknál.

(14.40)

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy finanszírozzák meg az önkormányzatok feladatellátását, és akkor nem lesznek ilyen problémák, mert egyébként a jelentési kötelezettség, a vagyongazdálkodás korlátozása ‑ érdekes, most hallottuk, hogy milyen jó az, hogy majd a kutatóintézetek gazdálkodása önállóbb lesz, közben a települési önkormányzatoktól meg éppen elveszik a gazdasági önállóságot ‑, a mindenféle kincstári felügyelő ezen nem segít.

Még jó pár példát mondhatnék, de végül ötödik pontként ezt szeretném elmondani. A képviselőtársam lelkesedett, hogy milyen jó lesz az, hogy mostantól kezdve majd ki lehet venni az állami vagyon köréből a vasúthoz ‑ nem így mondta, de ez volt a lényege ‑ tartozó különböző vagyonelemeket. Azt kell mondanom, hogy ez nem jó hír. Ez arról szól, amit Lázár János már meghirdetett: privatizálni akarják a vasútállomásokat, magántőke bevonásával akarják ezeket működtetni, ennek teremtik meg most a jogi feltételeit.

Összességében tehát azt tudom elmondani, hogy bár tartalmaz a törvényjavaslat pozitív elemeket is, de szokásos salátatörvény jellege és a benne szereplő elfogadhatatlan tételek miatt a Demokratikus Koalíció nem fogja tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot.