Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Elértünk egy nagyon fontos ponthoz. Én örömmel üdvözlöm mezőgazdasági szakemberként ezt a kezdeményezést, hiszen a szakmai gyakorlat azt mutatja, ahogy itt az előttem szólók is említették, hogy régen sem kellett mindenhez állatorvos.

De nem térhetünk ki azon részlet elől, hogy Magyarországon nagyon komoly hatóságiállatorvos-hiány van, ezt is elmondták az előttem lévők, és ez 30 éve tart. Anno, annak idején nekem a családomban is volt állatorvos, hatósági állatorvos, egy megbecsült, jól fizető szakma volt, egy kis maszekkal mellé kitűnő megélhetést adott a családnak. Most el kell olvasni figyelmesen a törvényt, hogy mennyi feladatot rovunk az állatorvosokra, akiknek fogyatkozik a létszámuk, értem a hatósági állatorvosokat ez alatt. Végig kell gondolni akkor még jobban több szakmai területen, hogy hol lehet őket mentesíteni.

Saját szakterületem, az életem a méhészet. Nem találunk jó hatósági állatorvost, aki méhészettel foglalkozna. Vannak méhegészségügyi felelőseink, Magyarországnak van egy kitűnő rendszere, Európában egyedülálló. Én itt javaslatot tennék arra, ez többéves vita, hogy a méhegészségügyi felügyelők kaphassanak időlegesen hatósági jogkört, mert szükség lenne rá: tehermentesítenénk az állatorvosokat, a képesítésük megvan rá, mármint szakmailag méhészeti irányba, és csak ebbe az irányba. Ez is egy pozitívum lenne. De más ágazatok is gondban vannak, és nem mindig az állatorvoshiány diktál.

Víziszárnyas-tenyésztők Magyarországon, madárinfluenza: lényegében katasztrofális a helyzet. Mondhat bárki bármit, én jó pár emberrel beszéltem, családoknak, generációknak fekszik benne a munkája, ami most szép lassan semmivé válik.

(11.30)

De mondhatok hasonlót a sertéságazatra, ahol szintén nem az állatorvoshiány diktál, istenigazában okoz problémákat, hanem az afrikai sertéspestis. Tehát olyan kihívásokkal szembesül Magyarország, olyan kihívásokkal szembesül az ágazat, amelyekre mindenképp megoldásokat kell találni.

Én külön üdvözlöm azt, hogy egy többrétű szakemberképzés fog elindulni, alacsonyabb, közepes, nevezzük úgy, magasabb szinten, és mindenki megtalálja majd a helyét ebben a rendszerben. De kérem önöket, figyeljenek a hatósági állatorvosok megfelelő megbecsülésére és olyan programok kidolgozására, amelyek nemcsak a pályán tartják ezeket a személyeket, hanem a pályára csalogatják őket.

Azokat a fiatalokat, akik ezt a pályát szeretnék választani, maximálisan kell ösztönözni, ha élhetnénk egy javaslattal, akár egy olyan ösztöndíjprogrammal, amely százszázalékos, az ezen a pályán elhelyezkedni kívánókat, az itt tanulni kívánókat teljesen támogatja, és mondjuk ki nyíltan, röghöz kötné őket. Ha elfogadja a támogatást, elfogadja az ösztöndíjat, egy kiemelt ösztöndíjat, akkor egy bizonyos időt, öt-tíz évet kötelessége legyen ezen a pályán töltenie, úgymond hálálja meg, köszönje meg azt, amivel a magyar állam őt támogatja, hogy el tudjon indulni, élni és működni tudjon.

Akinek egyetemista, főiskolás gyerekei vannak, azok pontosan tudják, hogy ma Magyarországon jó képzést ‑ hiába mondjuk ingyenesnek ‑ nagyon komoly anyagi megterhelés megadni egy családnak. Ahol több gyermek is tanul, ott nagyon nagy anyagi megterhelés létezik ebben az irányban. Itt ezt most ki tudnánk váltani, tudnánk pótolni egy hiányszakmát. Ahogy képviselőtársaim mondták, ez még csak a jövőben fog megmutatkozni. Most, per pillanat a tűzoltás a feladatunk. Úgy vélem, hogy itt nagyon sok olyan javaslat hangozhatna még el az ötletelés szintjén, amely erre alkalmas lenne.

Így zárszóként azt tudom mondani, hogy mi támogatni fogjuk ezt a javaslatot, mert a gyakorlatból indult, és gyakorlati problémákat old meg, de hangsúlyozom, ne feledkezzünk el azokról a problémákról, amelyek még előttünk állnak. Köszönöm.