Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hosszú évtizedek joggyakorlati tapasztalatai mutatnak rá arra, hogy a jogbiztonság megerősítése nem lehet elég hangsúlyos célkitűzése az igazságügyi politikának. A közhiteles nyilvántartások egy ilyen terület, az állampolgárok számára sokszor nehezen megállapítható, hogy milyen céllal és joghatással tartja nyilván az állam az egyes adatokat.

Magyarországon hagyományosan nagyon sok nyilvántartás működik, amelyek jelentős része jogszabály által közhitelesnek van nyilvánítva, a másik részéről nincs kimondva a közhiteles minőség, de mégis úgy viselkednek, mint egy közhiteles nyilvántartás. Mindez anélkül valósul meg így, hogy a közhitelesség fogalmát egységesen meghatározná bármely jogszabály. A fogalom meghatározásának a hiányától eltekintve sincs szükség arra, hogy ilyen mennyiségű közhiteles nyilvántartás működjön. A versenyképesség és a polgárok életminőségének javítása szempontjából is fontos, hogy egy átlátható jogrendszert működtessünk, amelyet a modern technológia eszközei is támogatnak. Többek között ezen okból kifolyólag is alapvető fontossággal bír a közigazgatás hatékonysági szempontú korszerűsítése.

Az elmúlt időszakban az elektronizáció és a digitalizáció elterjedésével kell lépést tartanunk. A hatékonyságnak a minél teljesebb megvalósulását és a különféle újszerű megoldásoknak és tudományos eredményeknek a hatékonyság érdekében történő alkalmazását nem mellesleg az Alaptörvény XXVI. cikkében megfogalmazott alkotmányos követelmény is előirányozza.

A fejlesztések egyik legfontosabb szabályozási lépése a digitális állampolgárságról szóló törvény megalkotása volt, amellyel az állam és a társadalom kapcsolatának digitális térbe helyezése, valamint a modern kormányzati digitális felületeknek és szolgáltatásoknak a létrehozása valósulhat meg. A digitális ügyintézés egyik, hacsak nem a leglényegesebb pontja a közhiteles nyilvántartások közötti rugalmas és gördülékeny kapcsolat, amit az adatbázisok közötti adatkapcsolatok segítenek. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a jogrendszerben a közhiteles nyilvántartások egységes jogi alapon nyugszanak. Szükséges tehát jogilag egy szintre hozni a közhiteles nyilvántartások jelenlegi, széttartó jogi hátterét.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő szabályozási javaslat nem előzmények nélküli és nem is újszerű gondolat. A hatályos törvényi megoldások körében a közhiteles nyilvántartások döntő többségét hatóság vezeti, így a közhitelességre vonatkozó legelterjedtebb szabályozást az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény tartalmazza, amely megkísérel egy, a közhitelességre vonatkozó eljárásjogi igényű meghatározást. A közhitelesség fogalmi elemeivel, korlátaival és garanciáival az Alkotmánybíróság is foglalkozott, döntéseiben olyan elvként határozza meg a közhitelességet, amely a jóhiszemű jogok gyakorlására épül, lényeges tartalma nem korlátozható, amelyhez megdönthető vélelmek fűződnek, és amely alkotmányos jogok garanciájaként is funkcionálhat.

Igazságügyi szakpolitikai célkitűzése a tárcánknak, hogy legyen egy egységes és homogén szabályozás, valamint joggyakorlat a közhitelesség fogalmára, szempontrendszerére és joghatásaira vonatkozóan. A javaslat kifejezésre juttatja, hogy a közhitelesség nem kizárólag egy bizonyítási szabály, és nem azonosítható a nyilvántartás vezetéséhez kapcsolódó anyagi jogi joghatással, hanem jogalakító és jogvédelmi hatása révén hidat képez a nyilvántartott adatban megtestesülő jogi tény és az ahhoz társított anyagi jogi hatás között, míg a tanúsító erő által biztosítja a jogi cselekményekhez szükséges közbizalmat.

Figyelembe véve az eddigi jogalkotási megoldásokat is, egy egységes szabályozás kialakítása a kitűzött célunk. Ennek első lépése a közhitelesség szabályozási magjának meghatározása ezzel a törvényjavaslattal; a második lépése pedig az elfogadott, törvényen alapuló és teljes körű jogrendszeri felülvizsgálat a nyilvántartások szabályozása tekintetében.

Tisztelt Ház! A javaslat kialakít egy olyan közhitelesség-fogalmat és -tartalmat, amelyet minden közhiteles nyilvántartás és adat tekintetében kötelező alkalmazni, ezáltal kizárólag az e törvénynek megfelelően nyilvántartott adat ruházható fel a közhitelesség joghatásával, amelyet a jövőben egy, a közhitelesség biztosításáért felelős szervnek kell tanúsítania egy auditálási eljáráson keresztül. A közhitelesség ilyen módon való definiálása és behatárolása az egységes és homogén jogrendszer távlati céljait hivatott elősegíteni abban a tekintetben, hogy az egyes adatkörök, illetve az adattartalom alapján az egyes nyilvántartások közhiteles minősítését egy konkrét törvényi alapra helyezi.

(18.30)

A törvényjavaslatra tekintettel szükségessé válik az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény módosítása. A módosítás hangsúlyozza, hogy a hatósági nyilvántartás vezetése kizárólag a közhiteles nyilvántartásokra vonatkozik, ezáltal a javaslatban megfogalmazott nyilvántartásba-vételi, kizárólag regisztratív jellegű eljárás által kialakított nyilvántartási eljárási szabályozás ‑ annak speciális jellege okán ‑ képes átláthatóan elkülönülni a hatósági nyilvántartásokhoz kapcsolódó általános eljárási szabályoktól.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az állam feladata a közhitelesség garantálása és a közhiteles adatok nyilvántartása. Ez a kötelezettség a közérdekhez kapcsolódó feladat ellátásából vagy harmadik személyek jogainak védelméből fakad. Ennek keretében azon nyilvántartások és adatok tekintetében, amelyek esetében a közhitelesség fenntartása nem indokolt, meg kell szüntetni a közhiteles jelleget. Ezáltal csökkenthetők ugyanis az adminisztratív terhek, és javítható Magyarország jogi versenyképessége.

A javaslat mindezekre tekintettel egy, a közhitelesen nyilvántartott adatok körének rögzítésére, illetve a közhiteles nyilvántartások vezetésének szabályaira vonatkozó egységes kerettörvényt tartalmaz, amely reményeink szerint erősíteni fogja a közbizalmat, és garantálja, hogy az egyes nyilvántartások kizárólag olyan adatokat tartsanak nyilván, amelyeknek a hitelessége nem kérdőjelezhető meg, azokban alappal lehet bízni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Parlament és Tanács 2024. június 13-án elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletet. A rendelet célja, hogy jogi keretet adjon az EU-ban az innovatív és felelős mesterséges intelligencia fejlesztéséhez, egyúttal biztosítsa a polgárok biztonságát és alapvető jogait. A mesterséges intelligenciáról szóló rendelet egyértelmű kötelezettségeket és követelményeket ír elő a mesterséges intelligencia fejlesztői és alkalmazói számára.

Az uniós szabályozási keret négy kockázati szintet határoz meg a mesterségesintelligencia-rendszerekre vonatkozóan. A nagy kockázatúként azonosított mesterségesintelligencia-rendszerek közé tartozik például a foglalkoztatás, a munkavállalók irányítása és az önfoglalkoztatáshoz való hozzáférés vagy az alapvető magán- és közszolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzáférés és ezek igénybevétele.

A mesterséges intelligencia által támogatott technológiák növelhetik a közszolgáltatások minőségét, javíthatják a termelési folyamatok hatékonyságát, elősegíthetik a megalapozott döntéshozatalt. A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszhat az iparban vagy az egészségügyben. Fontos azonban, hogy az állampolgárok megbízzanak a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségekben. A polgárok oldaláról jogos igényként jelentkezik, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek átláthatóan, elszámoltathatóan, valamint a megfelelő adatkezeléssel támogatva működjenek, ezért is kiemelten fontos, hogy az állampolgárok mesterséges intelligenciával összefüggő alapvető jogainak védelme a lehető legmagasabb szinten biztosítva legyen.

Jelen törvényjavaslat célja, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet végrehajtásához szükséges, az alapvető jogok védelmét érintő intézkedéseket határozzon meg. A rendelet, különösen annak 77. cikkének végrehajtásával összefüggésben, alapvető jogok védelmét biztosító hatóság működik. Javasolt, hogy a hatóság feladatait az igazságügyért felelős miniszter lássa el. A hatóság a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet végrehajtásával összefüggésben részt vesz a nagy kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerek használatával kapcsolatos, az alapvető jogok védelmét célzó kötelezettségek betartásában, szakhatóságként közreműködik a piacfelügyeleti hatóság eljárásában, az alapvető jogi hatásvizsgálat eredményét ellenőrzi, vizsgálati célú hatósági eljárásokat folytat a nagy kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerekkel összefüggésben, az alapvető jogokat érintő esetek kapcsán kérelmezi a piacfelügyeleti hatóságnál a konkrét műszaki megoldások útján történő tesztelésének megszervezését.

A hatóság általános kockázatértékelési gyakorlatot folytat, állásfoglalásokat és javaslatokat dolgoz ki, továbbá a hatóság vizsgálati eljárást folytat annak érdekében, hogy feltárja azokat a körülményeket, amelyek az alapvető jogok érvényesülését sértik. Kiemelendő, hogy a hatóság a vizsgálati eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szerinti hatósági ellenőrzés keretében folytatja le, amelynek eredményeként a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet 99. cikke szerinti, a piacfelügyeleti hatóság által kiszabható szankciót alkalmazhatja, ha az alapvető jogok védelmének sérelmét állapítja meg.

Tisztelt Országgyűlés! A mesterséges intelligencia ‑ gyorsabban, mint hinnénk ‑ a mindennapjaink részévé válik. A mesterségesintelligencia-technológia nemcsak új lehetőségeket nyit meg, hanem jelentős kockázatokat is hordoz, amelyek fokozott figyelmet igényelnek.

A technológia gyors ütemű fejlődése számos jogi kérdést is felszínre hoz, amelyek kezelése elengedhetetlen a technológia felelős és biztonságos alkalmazásához. A megfelelő hatósági rendszer kialakítása alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a technológia hozzájáruljon a társadalom jólétéhez, miközben minimalizálja a potenciális kockázatokat.

Tisztelt Ház! Végezetül: lényeges eleme a törvénycsomagnak az ügyvédi tevékenységről szóló törvény módosítása. Ma Magyarországon a 11 825 fő aktív státuszú ügyvéd közül a büntetőügyben védői kirendelést vállaló ügyvédek száma országosan 1974 fő, ami az aktív kamarai tagoknak csupán 16,7 százaléka. A legtöbb kirendelhető ügyvéd Budapesten van, 525 fő; a legkevesebb Nógrád vármegyében, mindössze 24 fő.

A büntetőeljárás alatt álló személyek védelméhez, védelemhez való jogának érvényesüléséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a védelem ellátására kellő számú, megfelelő felkészültséggel rendelkező ügyvéd álljon rendelkezésre. A védelemhez való jog biztosítása az állam kötelessége. Mindezekre figyelemmel jelen törvénycsomag keretében javaslatot teszünk arra, hogy valamennyi ügyvéd automatikusan kirendelhetővé váljon a törvény alapján. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Köszi!)

Tisztelt Ház! Az előbbi indokok alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)