Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy pozitív dologgal szeretném kezdeni a hozzászólásomat; utána már nem lesznek pozitívak a meglátásaim.

De örülök neki, hogy végre ősszel kerül sor az adótörvények módosításának tárgyalására, hiszen ilyenkor azért több információnk van már arra vonatkozólag, hogy a mögöttünk hagyott esztendő hogy is fog kinézni. Nyilván ez itt összeköttetésben van most azzal, hogy a költségvetés is ősszel kerül elfogadásra. Remélem, mivel az adótörvények már elkészültek, hogy nem az amerikai elnökválasztástól teszik függővé azt, hogy milyen makropályája lesz a magyar gazdaságnak, hanem sokkal inkább a realitásokból indulnak ki, és ebből következően majd a jövő esztendőben is ősszel kerül beadásra mind az adótörvények módosítása, mind a költségvetési törvény is. Ez mindenképpen kívánatos és jó lenne.

Nos, az előttünk lévő törvényjavaslat egy klasszikus salátatörvény, sok minden van benne. Nagyon-nagyon eklektikus az egésznek a felépítése, hiszen vannak benne olyan elemek és olyan tényezők is, amelyek jelentősek, fontosak, és olyanok is, amelyek kevésbé jelentősek. Vannak olyanok, amelyek koncepcionális meggondolásokat tartalmaznak, és vannak olyanok is, amelyek egyáltalán nem, és konkrét adótételekkel és adóeljárásokkal kapcsolatos dolgok is.

Ahogy én kivettem ebből a 18 részből álló törvényjavaslatból, itt valójában több cél is megfogalmazódott a döntéshozók, illetve a törvényalkotók számára, mégpedig én négyet azonosítottam ezek közül.

A négy cél közül az egyik az, hogy az adótörvény járuljon hozzá a GDP növekedéséhez és a versenyképesség fokozásához.

Aztán hogy a költségvetési bevételek növekedjenek, hiszen nagy szükség van a költségvetési bevétel növelésére a jelen helyzetben, amikor most, ebben az esztendőben is túlléptük az előírt 3 százalékos államháztartásihiány-célt, bőven túl fogjuk lépni, 4,5 százalék vagy még talán annál is magasabb lesz, az előző években 5 százalék fölött volt, tehát ez mindenképpen egy fontos cél.

A harmadik, hogy mivel választásokra készülünk majd, így népszerűség-növelő intézkedések is vannak ebben a módosítási csomagban.

Végül negyedik célként az is jól kivehető, hogy a baráti cégeknek a támogatása is igen fontos, például a szálláshelyek adóztatásánál vagy az üzemanyagok elszámolásánál, azt gondolom, hogy ezt egyértelműen meg lehet látni; nyilván a népszerű intézkedések vonatkozásában pedig a családi adókedvezmény, a lakóépületeknél, az új építésű lakóingatlanoknál az áfának a csökkentése, ezek idetartoznak.

Én azt gondolom egyébként, hogy az a koncepció, amelyik már korábban megfogalmazódott a Pénzügyminisztériumban, az a koncepció a megfogalmazása időpontjában sem volt jó és megfelelő, de mostanra már egyre világosabbá és egyre nyilvánvalóbbá vált ennek a tarthatatlansága.

Mert miről is szól maga az alapkoncepció? Arról szól, hogy a fogyasztási típusú adók legyenek magasak és azoknak a növelése, és azon az ágon szedjünk be minél több és több bevételt, és ezzel szemben a termeléshez és a jövedelemszerzéshez kapcsolódó adók pedig csökkenjenek, illetve azok alacsonyan legyenek. Nos, a mostani időszak azt mutatja, hogy ez a modell igazából már nem működik, mert a költségvetés a fogyasztási oldalon sem tud megfelelő mennyiségű adót beszedni, ugyanakkor pedig a másik oldalon, a jövedelemoldalon pedig nem tudta megállni azt, hogy ne maradjon normatív, rengeteg különadóval spékelte meg ezt az egész történetet azon cégek körében, amelyek nem tetszenek neki, és ebből következően nagyon keszekusza helyzet alakult ki az egész adózás vonatkozásában.

Sajnálatos módon Nacsa képviselő úr elhagyta a termet, pedig nagyon fontos lett volna egy dolog, és én azért elmondom, hátha majd valaki elmeséli neki, hogy... (Dr. Pósán László közbevetésére:) Figyeli? (Dr. Pósán László: Figyelünk!) Az nagyon jó! Fantasztikusan jó! Szóval, ő azt mondta, hogy nemzeti kereszténydemokrata kormányunk van, és ez olyan adózást vezetett be, olyan adózás van nálunk, amelyik a világon az egyik legalacsonyabb adókulccsal dolgozik, ez a 15 százalékos személyi jövedelemadó.

Nos, ha valóban nemzeti kereszténydemokrata kormányunk lenne, akkor nyilván nem hagyná azt szó nélkül, hogy Magyarországon olyan ez a személyi jövedelemadó, hogy a minimálbéres is ugyanezt a 15 százalékot fizeti meg, az 5 millió forintot kereső is ugyanezt a 15 százalékot fizeti meg. Hiszen azt mindenki pontosan tudja, hogy a magas jövedelműeknek jelentős diszkrecionális jövedelmük van, tehát ők sokkal könnyebben tudnának magasabb adót is fizetni, illetve a másik oldalról nekik egyébként ‑ és majd erre is visszatérek még ‑ van jelentős megtakarítási hajlandóságuk is.

Ehhez képest viszont akinek a mai Magyarországon minimálbére van, az egyrészt kifizeti a 15 százalékos személyi jövedelemadót, majd elmegy a boltba – megtakarítása nincs, nem is lehet ‑, és 27 százalékos áfát fizet, valamint még a kiskereskedelmi adót is kifizeti. Ez összességében közel 50 százalék, tehát a legalacsonyabb jövedelműeket is közel 50 százalékos adóval sújtjuk. Tessék mondani, ez mitől kereszténydemokrata? Mitől nemzeti kereszténydemokrata kormány?

Egy normális kormány ilyet nem tehet, már csak erkölcsi okokból sem, nem beszélve egyébként a gazdasági hatásairól. Hiszen ebből az következik, hogy Magyarország középosztályosodása megakadt, a középosztály egyre inkább leszakad, és az első öt jövedelemtized tulajdonképpen mindennapi gondokkal, a szegénységgel küzd, aminek folyományaként és következményeképpen elképzelhetetlen Magyarországon egy olyan intenzív gazdasági növekedési modell, amelynek a bázisát a középosztály, a magasan kvalifikált humán tőke adná. Ezért marad számunkra az összeszerelő üzemek országa, amelyben tanulatlan, egyszerű munkára van csak szükség, és ebből következően a hozzáadottérték-tartalma is igen alacsony, így aztán a versenyképesség sem tud jelentős mértékben emelkedni.

Most, ebben a helyzetben, amikor világossá vált a kormány számára, hogy ez a modell már nem tartható, hogy fogyasztási oldalon próbálják beszedni az adókat, merthogy nincs jelentős fogyasztásnövekedés ebben a gazdaságban, ezért aztán az idei esztendőben jelentős mértékben elmaradnak a fogyasztáshoz kapcsolódó, tehát az áfabevételek. Ezért most egy új eszköz bevetése indul majd el a következő esztendőtől, ez pedig az inflációkövető adózás, mégpedig az egyes jövedéki termékekre vonatkozóan, amely a költségvetés számára kétségkívül többletbevételt fog majd előidézni, hiszen ha ez az adózás elindul, teljesen egyértelműen azt fogja jelenteni, hogy az inflációt pörgeti föl. Mert ha az üzemanyagokban lévő jövedéki adót állandóan módosítják ‑ minden évben legalább egyszer ‑ az inflációval, akkor ez meg fogja emelni az üzemanyagárakat.

(15.30)

Az üzemanyagárak emelkedése pedig a szállításokon keresztül ‑ tovagyűrűző hatásként ‑ nyilvánvalóan meg fogja emelni magát az inflációt. Aztán az infláció emelkedése újból visszahat, mert a jövedéki részt újból meg kell emelni, és ez egy inflációs spirált indít el, amely meg fogja növelni az inflációt, és így kialakul egy inflációs adó, amely inflációs adót a társadalom minden tagjának fizetni kell. De arányaiban sokkal többet kell fizetni az alacsony jövedelmi rétegekben lévőknek, és természetesen ennek az inflációs spirálnak persze az a következménye is meglesz, hogy majd a vállalkozások is eleve úgy fognak kalkulálni és úgy fognak számolni, hogy ha úgyis beépítésre kerül a fix részekbe ez az automatikus növekedés, akkor ők eleve egy magasabb árral számolnak, ahelyett egyébként, hogy ha jól ülnénk föl a lóra, akkor az ellenkezőjét kellene csinálnia a költségvetésnek, a kormányzatnak, és ezeket a fix részeket olyankor, amikor a gazdaság válságban van, akkor nem növelni kéne, hanem csökkenteni kellene, hiszen ezzel lehetne egyébként a gazdaságot élénkíteni.

Igen ám, csak az a helyzet, hogy az eredendő bűnbeesés megtörtént a kormányzati oldalon, mert olyan rossz a költségvetés helyzete, hogy ezt nem teszi lehetővé. Azért nem teszi lehetővé, mert a viszonylag jó esztendőkben eltapsolták a pénzeket. 2021-22-ben őrült mennyiségű többletpénzt raktak ki, és most egy normális gazdaságpolitikai szabályozásra már nincsen meg a mód és nincsen meg a lehetőség. Azt lehet látni, hogy ez a mostani adótörvény-módosítás kétségbeesetten próbál többletforrást szerezni, hogy a költségvetés valamilyen módon mégiscsak kezelhető legyen, és majd egyszer vissza tudjunk térni a 3 százalék alatti részbe.

De úgy tűnik egyébként ‑ pontosan azért, mert ahogy mondottam, több célt is próbálnak képviselni ‑, hogy ez nyilvánvalóan nem fog menni, nem fog sikerülni. Tehát önmagán belül is komoly ellentmondások vannak ebben a törvényjavaslatban, és mindezek alapján én nem tudom ezt támogatni és elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK padsoraiból.)