Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Valóban, egy rendkívül fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, és ha megengedik az elején, akkor ezzel is kezdeném, hiszen maga a terület rendkívül fontos. Jogi, államelméleti, államszervezeti, szervezési és politikai szempontból az egyik széle az államnak az a rész, amelyiket általában árnyékban látja az állampolgár, és amelyik olyan eszközöket kap a kezébe mindannyiunk, többek között ilyen törvényeknek is köszönhető akaratából, hogy minket úgy védjen meg, hogy mi azt ne is lássuk. Ez minden országban így van. De rendkívül kemény eszközöket kap, és ezeket az eszközöket alapvetően két okból kapja: hogy megvédje az országot a külső támadások ellen, és valóban, abból a szempontból is kap eszközöket, hogy ő maga is híreket, információkat szerezzen külföldi országokban.

De ahogy ebben az országban és más országokban is, de ebben az országban nemegyszer ezek a szervezetek arra is használták ezt az eszközt ‑ a fölöttük lévő politikai rendszerek és politikusok döntésének megfelelően ‑, hogy ezeket a rendkívüli eszközöket a saját állampolgáraikkal szemben, az ő megfigyelésükre, az ő lejáratásukra, az ő tönkretételükre, akár az ő likvidálásukra használják. Ezért mondom, hogy rendkívül fontos, ha egy polgári nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvénycsomagot ez a Ház tárgyal, és szerintem fontos, hogy érdemben beszéljünk róla.

Másrészt azért fontos, mert jogállási törvényről beszélünk, tehát alapjaiban fogja meghatározni, hogy a területen szolgáló kollégák, akik szintén hivatásként az életüket teszik föl ennek az országnak a védelmére, milyen kiszámítható életpályát tudhatnak maguknak a következő időszakban.

Azt mondja államtitkár úr ‑ kezdjük az elején ‑, hogy anyagi és erkölcsi megbecsülés az egyik célja ennek a törvényjavaslatnak. Legnagyobb tisztelettel államtitkár úr iránt: azért ha ez tényleg így van, és egy ilyen fontos területről beszélünk, árulja már el nekem, a miniszterének mi fontosabb dolga van most? Plakátot rajzol, vagy valami baromságot talál ki már megint a kommunikációs gépezet élén? Nem tiszteli meg ‑ azt, hogy az Országgyűlést, hagyjuk, de ‑ az önök kollégáit, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait, hogy egy ilyen horderejű törvénynél idejön, és legalább egy expozét elmond, és ő mondja el azt, hogy egyébként számítunk rátok, és azért csináljuk ezt a törvényt, mert nagyon fontos, amit ti csináltok, és egyébként ti is számíthattok a magyar kormányra? Nem ért rá erre? Ön mennyit beszélt? Nyolc-tíz percet. Nem volt ennyi ideje a miniszterének? Szerintem ez nem az erkölcsi megbecsülés jele, és szerintem nagyon-nagyon gáz.

Azt mondja, hogy egyébként kiszámítható rendszer és szabályozás a másik célja ennek a törvénynek. Na, itt már vitatkozom önnel, és ezt pontosan tudják az érintettek is. Azt mondta, hogy a velük való együttműködés vagy konzultáció eredménye ez a törvény. Hát, azért gratulálok annak a vezetőnek, aki erre egy az egyben azt mondta, hogy szupi lesz, és ez a polgári titkosszolgálatok személyi állománya szempontjából egy kiváló törvény, amit aztán jobbá nem is lehetne tenni.

Ugyanis ebből a törvényből a valódi garanciák hiányoznak. Még egyszer mondom: tehát nem arra gondolok, amit a beszédem elején mondtam, hogy milyen garanciák kellenek ahhoz, hogy ez a szervezet ne élhessen vissza a hatalmával. Itt most kifejezetten arra gondolok, hogy a bent dolgozó állománynak milyen garanciái vannak, hogy velük nem lehet megcsinálni bármit vagy mindent. Na most, ezek a garanciák szerintem teljesen hiányoznak, és még durvábban hiányoznak, mint ahogy az eddigi években, évtizedekben volt, hiszen ez egy olyan szakma és olyan hivatás, amit bizony-bizony nagyon kemény feltételekkel kell vállalni, ez tény és való. De azért valami alapvető kiszámíthatóság, valami alapvető szabályrendszer, amihez ha tartom magam, akkor tudom, hogy mi lesz velem, csak kéne egy törvényben, ha róluk szól!

És mindjárt végig fogok menni, hogy melyek azok a területek, ahonnan ez totálisan hiányzik. De mielőtt belemennék, egyet áruljanak el nekem! Én kifejezetten támogatom, hogy legyen a polgári titkosszolgálatoknak saját hivatásrendi törvénye, saját szolgálati törvénye. Ezt árulják már el nekem, államtitkár úr ül csak itt a magyar kormányból, ha ez tényleg ilyen fontos ‑ erkölcsi és anyagi megbecsülés, kiszámítható rendszer és szabályozás ‑, akkor a magyar honvédektől miért vették ezt el néhány hónappal ezelőtt?! Nekik nem jár kiszámítható előmeneteli rendszer, megbecsülés, anyagi és erkölcsi megbecsülés a kormány részéről? Nekik nem jár?

Szerintem ez egészen elképesztő. Akkor is elmondtam, most sem tudom szó nélkül hagyni, hogy a világ szégyene, hogy a magyar embereket fegyverrel az életük árán való védelmére esküt tevő emberek annyit nem érnek ennek a kormánynak, hogy a legalapvetőbb szolgálati viszonyaikat törvényben garantálják! Kormányrendeletekkel lehet manipulálni, azt csinálni velük, amit akarnak. Ehhez képest, mondjuk, ez még egy egészen komoly jogcsokorgyűjtemény a honvédekhez képest; a rendvédelemhez képest már nyilván nem.

Ami változik, és ez egyébként kifejezi ennek a szakmának a szépségét és nehézségét is mindjárt az elején, ha már elvi kérdésekről beszélünk: „…akár életének és testi épségének kockáztatásával…” ‑ mondja a Hszt. is a rendvédelmi kollégákról. Itt bekerül a törvénybe, hogy „…valamint bizonyos esetekben a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálati feladatot, ha kell, élete árán is teljesíti.” Nagyon kemény szavak, nagyon nehéz szavak, és mutatja, hogy milyen nehéz ez a szakma. De nem látom a túloldalt, hogy akkor ennek ellentételezéseként egyébként az őket megillető garanciák benne lennének.

Most már főszabály a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya tagjának poligráfos vizsgálata reggel, délben, este, meg mindenkor máskor is: létesítéskor, nemzetbiztonsági ellenőrzés végrehajtásakor, belső biztonsági és bűnmegelőzési feladatok végrehajtása tekintetében; és önök ‑ menjünk bele! -jogosan kritizálták, sőt kiabálták, hogy az előző kormány idején poligráfos vizsgálatnak vetették alá ‑ mármint a ’10 előtti kormány idején poligráfos vizsgálatnak tették ki ‑ az állományt, méghozzá ráadásul külsős cégekkel. (Halász János közbeszólására:) Hogy az volt‑e vagy nem, azt én nem tudom, de hogy külsős cég volt ilyen kapcsolatokkal, az biztos; és én magam is felháborítónak tartom. Ebben semmilyen véleménykülönbség köztünk nincsen.

De most az orosz magyarországi befolyásba ne menjünk bele, mert az egy egészen hosszú és tök más beszélgetés lenne, ami ma zajlik ebben az országban, Halász képviselő úr. (Halász János: Ne is menjél bele!) És azért tényleg, én szerettem volna csak a kollégákról beszélni, de ha már így rángatja az oroszlán bajszát: milyen titkosszolgálat az, amelyik alatt a Külügyminisztérium teljes hálózatát föl lehet törni és ki-be lehet járkálni az orosz titkosszolgálatoknak? Mesélje már el nekem, államtitkár úr! Ez most történik, meg most történt önök alatt.

Szóval, egyrészt állandó poligráfos vizsgálat alá veti magát az állomány, nyilván ezt el kell fogadniuk. De ami a legfontosabb, államtitkár úr, nincs illetménytábla ebben a törvényjavaslatban. Nincs. Tehát az, hogy ki mennyit fog kapni a munkájáért, ki mennyit fog keresni, az egy szolgálati törvényben nincsen benne. Az van benne, hogy majd a kormány rendeletben megállapítja. Ez nem garancia. Ez a visszaélésnek és a kiszolgáltatottságnak konkrétan a főszabálya.

De mehetünk tovább, mert a javaslat tovább csökkenti a pótlékok számát, éjszakai és készenléti pótlék marad csak. Ezeket is a miniszter rendeletben fogja meghatározni.

(11.30)

Az illetményen felüli juttatások rendszerét a miniszter rendeletben fogja meghatározni. Differenciáltan szabályozzák a nyugdíj előtti rendelkezési állományt. Nem megyek bele a részletekbe, mert ön sem ment bele, de maradjunk annyiban, hogy a vezető elöljárónak kénye-kedve szerint mozgástere lesz, hogy valaki három évvel a nyugdíjkorhatár előtt megy el, öt évvel vagy nyolc évvel. Ez nem a kollégán fog múlni, hanem azon, hogy az ő elöljárójának milyen kedve van, hogy van megelégedve vele, szereti, nem szereti, szépen dolgozott, nem dolgozott szépen. Mindenesetre nem egy objektív, kiszámítható rendszer, hanem ahogy szokták mondani, pofára megy. Ez egy üzenet is, nyilvánvalóan, az állománynak.

Egészen elképesztő a két új felmentési ok. Az egyik az, amikor betöltött szolgálati beosztásra más személyt alkalmaz. Ha jól értem, itt az a szabályozás, hogy ha valaki nem tudja, vagy nem akarja befejezni a végzettséget és képzettséget, ami neki elő van írva, és a helyére valaki mást felvesznek, akkor elbúcsúznak tőle. Szerintem ez is elég érdekes egy ilyen élethivatás tekintetében, de a legszebb az az érdemtelenség, amit muszáj lesz felolvasnom, hogy mindenki értse, mi a különbség. Most a Hszt.-ben méltatlanság van, ami nagyjából arról szól, hogy „a nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálaton kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat jó hírnevét vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működésébe vetett közbizalmat súlyosan rombolja”. Azért ennek van értelme és van keresnivalója is. Ezek után most ezt kiegészítik azzal, hogy „vagy a feladatait nem az alappal elvárható szakmai elhivatottsággal végzi, és emiatt nem várható el, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszonyát fenntartsa”. Ekkor fel lehet menteni az embert.

Ki fogja megmondani, hogy mi a „nem az alappal elvárható szakmai elhivatottság”, államtitkár úr? Ki, Rogán úr? Ön? Az elöljárója az összes beosztottjának? A „nem az alappal elvárható szakmai elhivatottságot” mint jogi fogalmat? Hát ez is arról szól, hogy pofára bárkit ki lehet szorítani, ki lehet rakni a testületből, ha éppen nem azt csinálja, amit kérnek tőle. Az emberben, mint ahogy mondtam, nemegyszer merül fel, hogy bár az esküjük kizárólag a törvények betartására és betartatására szól, azért ezen a területen szoktak kapni más kérést, utasítást is emberek.

A túlszolgálat pénzbeli és szabadidőben történő megváltását lehetővé teszi a rendelet, de ugyanúgy, ahogy eddig is, az összes felsorolt résznél a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. Tehát megint pofára a felettes döntheti el, hogy valaki kiveheti szabadságban, vagy megkapja pénzben. Erről a kérdésről a Honvédelmi és Rendészeti Bizottságban sokszor tárgyaltunk. Volt olyan, amikor maga a bizottság módosította az Országgyűlés eredeti javaslatát és fenntartotta ‑ egyébként most is így van, jövő december végéig, egy ilyen módosító ment be, fenntartja ‑ a pénzben való megváltásnak a lehetőségét, méghozzá az érintett kérésére. Az érintett eldöntheti, hogy pénzben kéri vagy szabadságban. Ezt a lehetőséget is elveszik a kollégáktól. Nyilván nem kell ebbe belehalni, de lássuk be, előrelépésnek semmilyen módon nem nevezhető és nem tekinthető a többihez képest.

Visszatérve és összegezve, államtitkár úr, ez a javaslat a honvédekhez képest, akiknek még a törvényi szintű szabályozását is megszüntették, tekinthető valaminek. A mi megítélésünk szerint ahhoz, hogy valaki egy kiszámítható élethivatásként tekintsen például a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársi lehetőségére, ahhoz kell egy világos felvételi, egy világos előmeneteli és illetményrendszer és egy világos szolgálati nyugdíjrendszer. Ez a mi hitvallásunk, és mi ebben gondolkodunk szakmailag is, minden szempontból. Ezek hiányoznak.

Tehát a rendfokozat kérdésének a Hszt.-től eltérő rendezésén kívül azok a garanciális szabályok, amelyek megmondják egy most huszonévesnek, hogy ha te felszerelsz ide, mi lesz veled a következő 20, 30, 40 évben, azok hiányoznak. Azt mondja, hogy a mindenkori főnököd meg a mindenkori kormányod majd azt csinál veled, amit akar. Ezen a területen sem, sőt ezen a területen meg pláne nem jó üzenet ez. Ha tényleg a nemzet és az ország érdekeit akarja valaki az esküjéhez méltón szolgálni, és csak ezt várjuk el tőle, akkor a megfelelő garanciát is mellé kell tenni, hogy ennek az ellenkezője ne történhessen sem vele, és ő sem csináljon semmi olyat, ami nem illik ehhez a hivatáshoz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)