Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Kedves Kollégák! Mondom a szombaton elvitt, rekordot jelentő ötös lottó főnyereményének a nyerőszámait ‑ jó? Ezek a 3, 10, 12, 13 és 33 voltak ‑ jó?

Ezt csak azért kívántam itt kiemelni a felszólalásomnak máris a legelején, mert a 2023. év költségvetését tekintve biztos képet kaptunk arról, hogy a kormány teljesen nyilvánvalóan feladta a lehetetlen harcát az alapos és a piac számára megbízható költségvetési tervezéssel, és inkább a lottózáshoz hasonló módszerekkel dolgoznak, bízva a Szerencsejáték Zrt. régi szlogenjében, miszerint bármikor bejöhet.

Mert mielőtt ezért megkapnám azt, hogy mégis hogy jöhetek ilyen indokolatlan kritikákkal a Pénzügyminisztériummal szemben, szorítkozzunk a költségvetési tervezés három alapszámára, a központi alrendszeri főösszegekre, ugyanis ezek közül sem a bevételt, sem a kiadást, sem a hiányt nem tudták eltalálni önök a parlamenthez benyújtott 2023. évi büdzsében, sőt még közel sem jártak hozzá.

Nézzünk azért néhány fő számot ‑ jó? Csak hogy itt a legelején azért jegyzőkönyvezzük mindnyájunknak, hogy a fő számokat hogy sikerült önöknek eltalálni ‑ jó? Gazdasági növekedésre az önök tervezése, az előirányzat szerint plusz 4,1 százalékos növekedést terveztek. Előjelet sikerült téveszteniük: 0,9 százalékos recesszióba taszították szeretett hazámat.

A második, mondjuk, a fogyasztói árak, az infláció tekintetében: 5,2 százalékot terveztek, és több mint háromszorosát tévedtek önök, 17,6 százalék lett az infláció végül tavaly.

A háztartások fogyasztása is drámaian alakult: önök 4,3 százalékkal számoltak, és itt is előjelet tévesztve, 0,7 százalékos mínuszadat jött ki. A beruházások éves változására plusz 4,2 százalékot terveztek. És mennyi lett év végén? Előjelet és kétszeres szorzót tévedtek: plusz 4,2-t terveztek, és mínusz 7,8 százalék lett.

(21.30)

Végül, és ez a legfájóbb szám szerintem a sok között, egyébként az egyik legfájóbb szám, 2352 milliárd forintos hiányt terveztek, s végül 4435 milliárd forint lett. Tehát önök nemhogy a lottót, de még a Torpedó nevű játékot sem igazán kellene hogy ezek után elővegyék, és hát, mondom, ezek közül szerintem különösen a hiány az, ami már-már ijesztő tervezési és végrehajtási hibákra utal.

2022 nyarán a pénzügyminiszter úr nagyon határozott stílusban adta elő, hogy milyen elszántan kitart majd a kormányzat a hiány csökkentése mellett, ezért is jelölték meg annak mértékét az előbb idézett 2352 milliárd forintban. S hogy pontosan idézzem a pénzügyminisztert, szó szerint idézek tőle. Most mondom: „Az a cél sem változott, hogy megőrizzük az ország stabilitását, és tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, ezért változatlanul fegyelmezett költségvetési politikát folytatunk.” Ezzel fejezte be. Megpróbáltam mosoly nélkül elmondani miniszter úrtól az idézetet. Itt külön kiemelném ‑ még egyszer felhívom a figyelmet rá ‑ a változatlanul fegyelmezett költségvetési politikát, kitért erre is, és egyébként azt is hozzátette tavaly a miniszter, hogy csökkenteni kívánjuk a hiány és az államadósság mértékét. Na de tudjuk nagyon jól, hogy nem arra kell figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit csinálnak, mert az, hogy a több mint 2300 milliárdos hiányt 4400 milliárd fölé sikerült felhizlalni, az minden, csak nem a fegyelmezett költségvetési politika.

Ami azonban a magyarok millióinak ennél sokkal-sokkal-sokkal jobban fájt, az egy másik hiba, amit elkövettek, az az infláció. Itt már nem csupán a tervezésük hibájáról beszélek, ugyan az is megér egy misét, amint azt előbb idéztem, hogy hogyan írhatták le egy költségvetésitörvény-javaslatban, hogy 5,2 százalék lesz a pénzromlás üteme, miközben 17,6 százalék lett a tényadat, hanem arról, ami ennél sokkal, de sokkal komolyabb hiba, hogy ennek az inflációnak az oroszlánrészét a Fidesz, maguk idézték elő. Igaz, ezt önök előre látták, hiszen sajtóinformációk szerint a 2022-es választás előtt lezajlott választási osztogatásuk során, aminek nem kis része egyébként államadósságot növelő hitelekből állt össze, önök nagyon jól tudták, hogy ezzel mekkora inflációt szabadítanak majd a lakosságra. Nem véletlenül terveztek masszívan túl az áfabevételekkel, körülbelül ezermilliárd forint hiányzott az előirányzatból, ami arra utalt, hogy a magyar családoknak egész egyszerűen elfogyott a pénze. Ismétlem, ezt maguk előre tudták, mert ha a 27 százalékos áfát még kiegészítik a 4,1 százalékos kiskereskedelmi különadóval, hozzáadva a kormány gerjesztette 17 százalékos inflációt, akkor nem csoda, ha az embereknek egész egyszerűen elfogy a nehezen megkeresett pénze. Ha valami, ez az egyik legsúlyosabb hiba, amit a maguk gazdaságpolitikája 2023-ban elkövetett.

Szeretnék beszélni néhány szót az államadósságról, illetve még fájóbban az államadósság hihetetlen drága finanszírozásáról. Először nem nagy számokat mondanék, hanem egy főre vetítve. Idén körülbelül 400 ezer forint lesz fejenként minden magyar embernek, az újszülöttől az aggastyánig mindenkinek körülbelül 400 ezer forintjába fog idén kerülni, hogy az államadósságukat finanszírozza. Ez több mint 30 ezer forint/magyar ember, tehát fő/hó. Csak mondom: ez több, mondjuk, mint a minimálnyugdíj, vagy a kétgyermekes családoknak a családi pótlék. Tehát még egyszer: az államadósságuk finanszírozására minden magyar embernek havonta nagyságrendileg 30 ezer forintot kell fizetni. Egy négytagú család, mondjuk, bőven több mint százezer forintot költ erre havonta.

De ezért mondom másképp is, hogy makroszámokat is halljunk itt. Tehát többet költenek maguk sajnos az államadósság finanszírozására, mint mondjuk, az egészségügyre vagy akár az oktatásra. Nemcsak én mondom ezt. Érdemes megnézni a Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentésében, ahol a GDP-arányos bruttó állami kamatkiadásokat láthatjuk az összes európai uniós országra. Ezt most egyesével fel szeretném önöknek itt olvasni. Nézzük meg, hogy az összes európai uniós tagországban 2023-ban GDP-arányosan, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos statisztikái szerint, mennyit költöttek az államadósság finanszírozására! Először vegyük a nyugat-, dél- és észak-európai országokat! Luxemburg 0,3 százalék, Svédország 0,6 százalék, Dánia 0,6 százalék, Írország és Hollandia 0,7 százalék, Németország és Finnország 0,8 százalék, Málta 1,1 százalék, Ausztria 1,2 százalék, Ciprus 1,4 százalék, Franciaország 1,7 százalék, Belgium 1,9, Portugália 2, Spanyolország 2,4, Görögország már 3,5 és Olaszország már 3,8 százalék. Most pedig vegyük a régiót, a kelet-közép-európai szomszédainkat! Bulgária, Litvánia és Észtország is a GDP-jük 0,5 százalékát fordítják az államadósság finanszírozására, Lettország 0,7 százalék, Szlovákia 1 százalék, Horvátország 1,2, Szlovénia és Csehország 1,3, Románia 1,6, Lengyelország 2,1 és Magyarország ennek több mint a duplája, 4,3 százalék. Sőt, idén, ha jól nézzük, ez már simán lehet 4,7 százalék körüli összeg.

Vegyük ezt át még egyszer! Tehát 2021-ben a kamatkiadások 1240 milliárd forintra rúgtak, 2022-ben ez már felment 1860 milliárdra, 2023-ban, amelynek a zárszámadását nézzük, tényadatot tudunk, 3030 milliárd forint, és idén sajnos simán, könnyen lehet, hogy 4000 milliárd forintos nagyságrend lesz a kamatkiadásai az államadósságnak. Összefoglalva ezt a témát: drámaian elszálltak a kamatkiadások, körülbelül másfélszer annyi idén, mint a tavalyi. Sőt, simán lehet, hogy idén több mint kétszer annyi lesz, mint 2022-ben, és nem megyek hátrébb.

Hogy önök hogyan finanszírozzák ezt, és milyen típusú hiteleket vesznek fel? Hát, Kína felé, ha jól számoljuk, most már simán 800 milliárd forintnyi tételben vannak eladósítva. Nem önök, szeretett hazámat adósították el Kína felé 800 milliárd forint nagyságrendben. Sőt, ha van még körülbelül 3 milliárd jüannyi devizakötvény is, amit idén és majd jövőre kell visszafizetni, ez olyan 150 milliárd forint, tehát összességében lazán ezermilliárd forintos nagyságrendről beszélünk már, amivel Kína felé önök eladósították hazánkat, és ami már a teljes magyar devizahitel-állománynak körülbelül negyede, és egyébként még orosz típusú kitettségünk is van.

Ezt is érdemes lefordítani egy magyar emberre. Minden magyar ember önök miatt Kína felé már százezer forinttal tartozik, és ez nem olyan, amit a Temuról rendeltek, az biztos. Hogy még egyértelműbben fogalmazzak: az ingyenes EU-források helyett, azon ingyenes EU-források helyett, amelyeket szeretett hazám szerintem az önök tudatos és szándékos viselkedése miatt nem kap meg, pedig ezeket, ugye, megtarthatnánk, önök tehát orosz és kínai hiteleket vesznek fel. Még egyszer: minden magyar embert már eladósítottak ebbe az irányba is százezer forinttal, ez is maguk miatt van.

Ha már EU-s források: ugye, minden magyar embernek nagyságrendileg félmillió forintot adna simán az Európai Unió ingyen. Ez a 13 milliárd eurós nagyságrend. De ez az, ami önök miatt van befagyasztva, mert azt szeretné az Európai Unió ‑ tudom, ezek ilyen bonyolult mérföldkövek, én nem fogom tudni pontosan elmondani, de egyszerűen úgy tudom megfogalmazni ‑, az Európai Unió azt szeretné, hogy legyen Magyarországon demokrácia, piacgazdaság és jogállam. Na, ezekre önök képtelenek. Önök képtelenek egyelőre, sőt szerintem tudatosan képtelenek, az alaptevékenységük ezekkel szemben áll, és ezért nem látható, hogy milyen intézkedések várhatók maguktól, hogy az EU-forrásokat végre hazahozzák.

Remélem, hogy az adósságcsapda veszélyétől nem kell tartanunk, bár úgy látom, hogy a piac sajnos mintha egyre inkább ettől tartana. Én nagyon-nagyon remélem, hogy ez nem következik be. Nem tudom, van‑e a kormánynak finanszírozási forgatókönyve arra a drámai esetre, ha a befektetésre nem ajánlott szintre minősítenék le az államadósságunkat.

Egyébként a költségvetési fegyelem kapcsán egy szomorú találós kérdéssel tudok mindenkihez fordulni: mi az, ami közel dupla annyi, mint amit eredetileg elterveztek? Mi az? Hát, az a költségvetési hiány, úgy tűnik. És van egy még szomorúbb feladvány: mi az, ami kevesebb, feleannyi, mint amit a kormány tervezett? Mi az? Az pedig a gazdasági növekedés. Ez nemcsak idénre meg tavalyra igaz, hanem konzekvensen tévednek előjeleket is. 2022-re a gazdasági növekedés tekintetében plusz 4 százalékot terveztek, és mínusz 4,5 százalék lett. Legyünk igazságosak, ez a Covid éve, de a most tárgyalt 2023-as évről plusz 4,1 helyett mínusz 0,9, ezt megint fontos megemlíteni. Idénre pedig, ne felejtsük el, önök eredetileg 4 százalékot terveztek, de végül mennyi lesz? Most éppen 1,5 százalékot mondanak. Szerintem ez is már lassan csak egy optimista szám, félek, hogy lassan az 1 százalék is egy nagyon optimista szám lesz.

(21.40)

A költségvetési hiányról is egy mondatot említek. 2020-ban ‑ megint legyünk igazságosak, a Covid éve ‑ mínusz 1 százalékot terveztek, mínusz 7,6 lett. 2021-ben mínusz 2,9 százalékot terveztek, és mínusz 7,2 százalék lett. Választási év 2022-ben: mínusz 5,9-es, jó magas hiányt terveztek, de azt sem sikerült tartani, mínusz 6,2 lett, és a most tárgyalt 2023-as évben pedig mínusz 3,5 százalékot terveztek, és helyette mínusz 6,7 százalék lett. És ne felejtsük az idei évet sem! Önök eredetileg idénre mínusz 2,9 százalékkal terveztek, és most éppen a mínusz 4, mínusz 5-nél, nem is tudom, pontosan mennyinél tartanak. Meglátjuk, az EDP-jelentést már eléggé zűrzavarosan fogalmaz.

Úgyhogy én találós kérdéssel tudok itt is akkor önökhöz fordulni, kedves kormánypárti jelenlévők: ha az elmúlt négy évben többször is simán az önök által tervezett hiánynak a duplája lett, tehát a tervezettnek a duplája lett a hiány, de mondjuk, átlagosan több mint 2 százalékkal lett több, az biztos, akkor mondhatjuk‑e, mert választások jönnek majd, hogy 2025-ben, mondjuk, 3 százalékkal lesz több a hiány a tervezettnél? Tehát tervezni biztosan nem tudnak.

Mindezt, hogy elmondtam, nézzük meg, hogy ilyen drámai pénzügyi környezetben, amit önök okoztak, mire költött a kormány, és mit tartott fontosnak! Mert az biztos, hogy sokkal-sokkal kevesebb jutott a szociális kiadásokra, még arányaiban is. A javaslat szerint az eredeti törvényi előirányzat a GDP 27,8 százalékát fordította volna jóléti funkciókra, végül ez 26,9 százalékra teljesült. Ezen belül a társadalombiztosítás és jóléti szolgáltatások címen a GDP 15,5 százaléka helyett mindössze a GDP 14,3 százaléka teljesült. Főként a nyugdíjaknál és a szociális kiadásoknál látható, hogy a tervezetthez képest kisebb ráfordítás történt.

Érdemes kiemelni a nyugdíjkasszát is, amely közel 330 milliárdos hiánnyal zár 2023-ban. Ehhez érdemes megemlíteni, hogy az azt megelőző évben közel 300 milliárd forint volt a hiány, miközben évekig önök azt szajkózták, akkor még az állami, magán vegyes rendszerre vonatkozóan, hogy tudják, hogy a Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát. Egyébként 2020-ban is hasonlóan jelentős hiány volt, 310 milliárd forint.

A 2023-as hiányról a sajtó a következőket írta most. Mindezt úgy ‑ idézem ‑, hogy emellett több mint 1000 milliárd forintot kapott a költségvetés más fejezeteiből, így négy nyugdíjasból csak háromnak a juttatásait tudták fedezni a nyugdíjkassza adó- és járulékbevételei. A bevételek 2,1 százalékkal elmaradtak, a kiadások viszont 3,8 százalékkal túlszárnyalták a büdzsében szereplő fejezeti főösszegeket.

Nézzük a családtámogatásokat! Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy már a 2023-as költségvetés tervezésekor úgy tűnt, hogy a születésszám csökkenésével számol a kormány, hiszen a szülés után járó egyszeri anyasági támogatás előirányzata 12 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a teljesítés még így is kevesebbel. Pedig az indoklásban ez állt ‑ idézem önöktől -: a legnagyobb érték a család, ezért a mostani rendkívüli időkben is folytatódik a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kiemelt támogatása. Azóta tudjuk, hogy sok évtized után 2023-ban született a legkevesebb gyermek: 85 ezer.

A költségvetés tervezésekor az általunk megállapítottak utólag is érvényesnek tűnnek. Arról beszéltünk mi itt akkor – idézem ‑, hogy évtizedek óta nem látott áremelkedések, a beláthatatlan idejű és erősségű gazdasági válság ellenére a kormány a legszegényebbeken továbbra sem segít, legjobb esetben is csupán a stagnálást garantálja. A minimális emelések a nyugdíjaknál és az egyes szociális ellátásoknál semmilyen perspektívát nem kínálnak a nyomorban élő több százezer nyugdíjasnak, a szegénységben élő családoknak. A lakáshoz jutás állami támogatása továbbra is a magasabb jövedelműek kiváltsága lesz. A rosszabb helyzetű családok változásra nem számíthatnak.

Ha a szociális biztonság nem volt fontos a Fidesznek, legalább az egészségügy az volt-e? Hát, a zárszámadás alapján biztosan nem. A kormány egészségügyi politikáját egy nemrég megjelent belügyminisztériumi nyilatkozat jól összegzi, a BM-től idézem: mindenkit el tudunk látni, csupán az ellátás pontos időpontja kérdéses. Ez a kijelentés jól tükrözi a jelenlegi helyzetet, mert bár az ellátási rendszer működik, a betegek számára nem biztosított a megfelelő időben történő kezelés. A várólisták hosszúsága és a kapacitáshiányok egyre súlyosabbá teszik a helyzetet. Az egészségügyi törvény előírja, hogy minden betegnek joga van az egészségi állapotához szükséges, folyamatosan hozzáférhető és egyenlő bánásmódnak megfelelő ellátáshoz. Ennek ellenére a jelenlegi várólisták és kapacitáshiányok nincsenek összhangban ezzel a jogszabállyal, különösen akkor, amikor lenne lehetőség a jobb betegellátásra. De a kormány ‑ hát, hogy is mondjam csak ‑ más prioritásokra fordítja a pénzt, mint például infrastrukturális projektekre, propagandára és külföldi beruházásokra.

A GDP-arányos egészségügyi kiadások mértéke jelentősen visszaesett a koronavírus-járvány utáni időszakban. Bár a járvány alatt ideiglenesen növekedtek a kiadások, most már messze elmaradnak a 2010 előtti szintektől. Európai uniós összehasonlításban is alacsonyak ezek az arányok, és Magyarország a legkevesebbet költi egészségügyi kiadásokra az EU tagállamai közül. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében Magyarország 2021-ben hátulról a hatodik helyen állt az Európai Unióban. Ezen túlmenően a lakosságnak a saját zsebből történő ráfordításai is növekednek. Jelenleg minden harmadik forintot, amit az egészségügyre fordítanak, a magyar embereknek a saját zsebükből kell finanszírozniuk. Ez különösen nagy terhet ró az alacsonyabb jövedelműekre, akik kevésbé képesek megfizetni a szükséges ellátásokat, így sokan maradnak ellátás nélkül. Történik mindez a befizetett 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék befizetése után.

Jól látható tehát a számokon, hogy 2023-ban a szociális biztonság tovább gyengült, az egészségügy problémáival pedig képtelenek önök mit kezdeni. Az építés helyett valahogy sokkal-sokkal jobban értenek önök a romboláshoz. Az önkormányzatiság rombolásához aztán biztosan.

A kormánypárti képviselőknek van egy ilyen vonzódásuk a mantrázáshoz. Ezért a kedvükért érdemes nekem újra elmondani azt, hogy a kormány 2010 óta milyen, a helyi önkormányzatokat hátrányosan érintő intézkedéseket kezdeményezett. Sorolom.

Egy: a gépjárműadó önkormányzatokra eső részének elvonása. A teljes elvonás előtti utolsó évben mintegy 35 milliárd forinttól estek el a települések. Ez azért volt különösen fájó, mert sokuknak ez volt az egyetlen, érdemi bevételi forrása.

Kettő: a helyi iparűzési adó folyamatos ostromlása. Szinte tényként kezelik a településvezetők, hogy a 2025-ös növekményt elveszi tőlük a kormány, mert csak. Túl sok bizalom nem maradt, amikor utoljára ehhez hozzányúltak, a koronavírus-járvány idején, akkor 150 milliárd forintot vettek ki az önkormányzatok zsebéből. Pótolni nyilván nem pótolták, a szerencséseket többé-kevésbé kártalanították, de még a kormánypárti polgármesterek is elégedetlenkedtek.

Három: a szolidaritási hozzájárulás összegét folyamatosan emelték. Ez az önkormányzatok adójának is nevezhető elvonás már 2020-ban is évi 40 milliárdos terhet jelentett a hazai önkormányzatoknak. A 2024. évi költségvetés azonban már több mint 300 milliárd forinttal számol ezen a soron. Hiába szedtek be tehát 2023-ban majdnem 240 milliárdot, a prést tovább akarják szorítani a helyhatóságokon.

Négy: kitették az önkormányzatokat a szabad energiapiacról, mert egyik napról a másikra többszörösére emelkedett az energiaszámlájuk. A mai napon én már felhoztam ezt az ügyet, hogy milyen működési válságot szabadítottak a közfeladatot ellátó alapítványi intézményekre, hogy hónapról hónapra próbálnak túlélni a beteg gyerekeket vagy sérült embereket gondozó szervezetek. Ugyanezt tették önök az önkormányzatokkal.

És az ötödik merényletük az önkormányzatok ellen, arról pedig nem szóltam még, hogy szándékosan megemelték a közművezetékeket sújtó adó mértékét, vagy az agglomerációs járatok üzemeltetési díját, amivel kényük-kedvük szerint nehezítik meg az emberek életét. Végül ugyanis majd rajtuk csapódik le a csőtörés és a lerobbanó elővárosi közlekedés minden baja. Épp elég, ha az én választókerületemet, a XVI. kerületet is érintő HÉV-járatok körüli működési problémákra gondolunk.

És végül azért van, amire nem sajnálták a pénzt: a propagandára és a furcsa módon a propagandaminiszter alá sorolt nemzetbiztonsági szervezetekre. 2023-ban ötször emelték a propaganda apanázsát, a zárszámadás szerint az eredetileg előirányzott 39,5 milliárd helyett 57,6 milliárd forintot költöttek a Rogán Antal által irányított Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációval és konzultációval kapcsolatos feladataira.

(21.50)

Miközben a Belügyminisztérium alá tartozó rendvédelmi szervek költségvetése stagnált vagy csökkent ‑ mivel szándék sincs rá, hogy a 2015-ben elfogadott rendőri életpályamodellt érvényesítse a kormányzat ‑, addig a Rogán Antalhoz tartozó nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetése szárnyalt. Ennek okai egyébként nem olvashatók ki a beszámolóból, de az látható, hogy e szervek jelentős beruházásokat eszközölhettek.

Végül, a felszólalásom legvégén két személyes problémát szeretnék megosztani önökkel, az itt jelen lévő Tállai András államtitkár úrral is. Az egyik az, hogy hétfő éjszakára tolták ennek a megbeszélését. Hogy történhet az, hogy egy ilyen fontos témáról hétfő éjszaka kell beszélnünk?

A másik: hogyhogy csak ön van itt, államtitkár úr? Hogyhogy Tállai államtitkár úrral kell nekünk itt beérnünk, a nagy tudású Tállai államtitkár úrral? Hova tűnt az ön minisztere? Hol van Varga miniszter úr? Hogyhogy ő nem tisztel meg minket? Nekem van egy gondolatom: szerintem ő utoljára lett volna ebben a formájában miniszterként itt, hiszen a miniszterelnök, azaz az ön főnökének a főnöke, tehát az önök főfőnöke, a miniszterelnök Kötcsén egy nagyon-nagyon egyértelmű személyzeti politikát vázolt fel. Gondolom, önnek is kirendelték, hogy ott legyen, és biztos ön is hallotta: az a személyzeti politikája az önök miniszterelnökének, hogy a két legkudarcosabb miniszterét felfelé buktatja. S ha az érzékem nem csal, akkor éppen nem úgy, ahogy azt a két miniszter szerette volna, mert a pénzügyminisztert, az ön főnökét szerintem kipaterolta a kormányból, és MNB-elnöknek jelöli majd, ahol részben neki kell kezelni azokat a károkat, amelyeknek a pénzpiaci hatásai kb. pont mire ő odaér, jövő tavaszra csorognak le. Míg az ön főnökének, Varga miniszter úrnak a versenytársa a gazdaság-visszafejlesztési miniszterünk, Nagy Márton ‑ tudja, az a Nagy Márton, aki pár hete az Indexnek cash flow-problémákról beszélt, s valahogyan rendbe kellett tenniük ezt a kijelentést, meg arról is beszélt Nagy Márton, hogy le kell mondani a növekedési álmokról ‑, szóval, az ön főnökének a versenytársát pedig följebb tolja, hogy még nagyobb csúcsminiszter legyen, és ő lesz majd az, aki a költségvetés további szétveréséért fog felelni már egy személyben.

Szóval, ha így lesz, ha az államtitkár úr főnöke ilyen formában miniszterként itt nálunk már nem lesz többet, hanem MNB-elnöknek buktatják fel, akkor, ha jól számolom, jövő tavasztól olyan bő egy évet kell majd kibírnia ezzel a kormánnyal a 2026-os bukásukig, 2026 tavaszáig. Kérem, adja át miniszterének a kérdést, hogy vajon ki fogja‑e bírni azt az egy évet. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)