Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap volt október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja. Országszerte emlékeztünk a vértanúkra, a mártírokra, a hősökre. Szerintem fontos, hogy itt, a Parlament falai között is néhány szót, néhány gondolatot üzenjünk a jövőnek, és emlékezzünk meg kellő tisztelettel és méltósággal az egykori szabadságharcos hőseink emléke előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a magyarság Kárpát-medencei története igen gazdag sikerekben és sajnos bizony kudarcokban is. Nyilván az 1526-os mohácsi vész gyakorlatilag kettétörte Magyarország függetlenségét, szuverenitását, és ezt követően azt láthattuk, hogy folyamatosan, újból és újból, elszántan, hősiesen, újabb és újabb szabadságharcok árán próbálták elődeink kivívni a függetlenséget és ismét visszaszerezni a szuverenitást. A történelem megtanított minket arra, hogy a szabadságot elveszíteni nagyon könnyű, visszaszerezni viszont általában komoly áldozatok árán lehetséges csak.

(12.20)

Nyilván tudjuk Deák Ferencnek az idézetét, a mondatát arra nézve, hogy valóban, amit a hatalom és az erő elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse ismét visszahozhatja. De az biztos, hogy a magyarok évszázadokon keresztül áldozatot hoztak azért, hogy ma itt független, szuverén államként mondhassuk el magunkról, hogy magyarok vagyunk, Magyarországon élhetünk. Ez egy nagyon-nagyon fontos tanulsága egyébként az összes szabadságharcunknak és az aradi vértanúk áldozatának is, hogy igen, a szabadságnak ára van. A szabadság árát a magyarok ősei megfizették, és nekik köszönhetjük, hogy ma itt szólhatunk, itt lehetünk, és a nemzet érdekei mentén dolgozhatunk.

Tisztelt Országgyűlés! Az emlékezet kultúrája is minősít egy nemzetet. Ha mi emlékezünk a hőseinkre, emlékezünk az áldozatokra, az szerintem a nemzet érzésvilágát, identitását növeli, erősíti és komolyabbá teszi. Az biztos, hogy az az időszak ‑ a XIX. század első fele a reformkortól indulóan, a nemzeti identitás kialakulása, a Magyar Honvédség születése is egyben, és nyilván egy olyan szabadságharc és forradalom 1848-49-es időszaka, amely az európai forradalmak közül a leghosszabb ideig tartott ‑ komoly katonai sikereket hozott, és megerősítette a magyarok szabadságvágyát. Még hogyha Ferenc József kénytelen is volt arra, hogy I. Miklós cártól kérjen katonai segítséget, aki az akkori világ egyik legkeményebb, legtapasztaltabb orosz tábornokát, Igor (sic!) Paszkevicset küldte ide a magyar szabadságharc leverésére, és valóban, a hatalmas túlerővel szemben Görgei kénytelen volt letenni a fegyvert Világosnál.

Viszont a korrektség kedvéért azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Paszkevics és I. Miklós cár is közbenjárt a magyar katonák, a magyar tábornokok, a magyar tisztek kegyelméért, amit bizony-bizony sajnos Ferenc József, az akkori 19 éves osztrák császár nem tett meg, sőt kifejezetten nagyon komoly és kegyetlen intézkedéseket hozott, és 12 magyar tábornokot és egy ezredest Aradnál kivégeztetett.

Mindenképpen érdemes megnézni, hiszen feljegyzések állnak rendelkezésre arról, hogy mik voltak a tábornokok, illetve az egy ezredes utolsó mondatai, talán egyet-kettőt hadd idézzek itt a falak között! Talán mindenképpen érdekes Knézich Károlyt említenem: „Milyen különös, mondta, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Egy picit talán a mai világra is érthető ez, ha az európai keresztény kultúrát megnézzük Nyugat-Európa-szerte. (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Hát, ez igaz!)

Vagy idézhetném Schweidel Józsefet, aki úgy fogalmazott: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Meghasonlott a világ.” Az biztos, hogy hogy ezek mind-mind olyan szavak, amelyeken el kell gondolkodni, hiszen az üzenetük mélyreható, távolba nyúló, és bizony a halálra ítélt tábornok vagy tábornokok esetében ez mindenképpen megfontolandó. Sajnos ismételheti a történelem önmagát, tehát nagyon vigyáznunk kell azokra az értékekre, amelyeket ránk hagytak az elődeink.

Egyébként pedig hadd zárjam azzal, hogy mindenképpen meg kell becsülnünk a szuverenitásunkat, a függetlenségünket és mindenkor, minden korban óvjuk meg Magyarország szabadságát. Az aradi vértanúk tanúságot tettek emellett. Tisztelet nekik, tisztelet a hősöknek! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)