Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Jól emlékszünk még arra, hogy mi volt a tisztességes betegellátás akkor, amikor a Gyurcsány Ferenc vezette politikai erők voltak hatalmon, mi volt az az úgynevezett reform, ami mellett még Gyurcsány Ferenc a legutóbbi választási kampány előtt pár hónappal itt, a parlamentben is kiállt. Ez a kórházi napidíjnak és a vizitdíjnak volt az időszaka, amikor önök minden járóbeteg-rendelőbe érkező betegtől vizitdíjat szedtek volna azért, hogy az orvos egyáltalán szóba álljon velük. Önök szerint ez volt a korszerű ellátás.

Azt is tudjuk pontosan, az önök politikusai mondták el ‑ a DK-s politikusok az előző választási kampány előtt ‑, hogy mi lett volna akkor, ha a DK hatalomra kerül. Elmondták, hogy a kórházaknak a 40 százaléka fölösleges Magyarországon, mondta László Imre, az önök szakpolitikusa, majd jelenlegi frakciótársa pedig azt mondta, hogy még az is sok lenne, ha a 60 százalék megmaradna, még annál is lehet kevesebb. Ez volt az önök iránya, tisztelt képviselő úr, ezt tették volna önök az egészségüggyel, amit tettek korábban is. Persze, privatizáció ‑ mindig azt mondták, az állam nem tudja jól működtetni az egészségügyet, ezért privatizálni kell, és nem jó az ingyenes egészségügy, mert akkor túl sokat járnak az emberek a rendelőkbe, ezért fizetőssé kell tenni az egészségügyet. Privatizáció és fizetős egészségügy, a kórházi széfek mellett ennyi az, amit a baloldaltól kaptak a magyar emberek.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön olyan témákat hoz fel, amelyeket a kormányzat már többször helyre tett, ha tetszik, cáfolt, ha tetszik, elmondta a valós kormányzati álláspontot, és ezekbe próbál úgy belekötni, mintha nem olvasta volna ‑ pedig biztosan olvasta szerintem ‑ azokat a közleményeket, amelyek ezekben a kérdésekben jelezték a kormányzati álláspontot. Ön először egy olyan tervezetről beszélt, amit senki soha nem fogadott el, hanem egy társadalmi egyeztetésre kitett javaslatról volt szó, amelynek kapcsán napokon belül a kormányzat egyértelművé tette, hogy semmi nem fog változni a fogászati kezelésekkel kapcsolatos életkorokban. (Varju László: Tehát visszavonják!) Ez teljesen egyértelműen az egész sajtóban megjelent, csak ön, tisztelt képviselő úr, direkt úgy tett, mintha ezt nem olvasta volna, és direkt nem mondta azt el, hogy nem egy elfogadott jogszabályról van szó, nem egy törvényről van szó, vagy egy kormányrendeletről van szó, hanem egy társadalmi egyeztetésre kitett anyagról van szó. De a kormányzati szándék egyértelmű: az életkorban nem lesz változás.

Ugyanez a szakrendelők esete. Számtalanszor, akár sajtóválaszban, akár írásbeli parlamenti képviselői kérdésre adott válaszban egyértelművé tettük, hogy csak akkor kerülhet sor szakrendelők, tehát járóbeteg-rendelők önkormányzati fenntartásból állami fenntartásba vételére, ha ezt kéri az önkormányzat is, és az állam is átvenné ezt, tehát, ha szándékegység van a kettő között. De az államnak nincsen olyan elképzelése, ilyesfajta javaslatot nem tárgyalt és nem is kért a kormányzat, amely a szakrendelők általános állami fenntartásba vételére vonatkozik, hiszen vannak most is állami fenntartásban működő rendelők, amelyek egy kórház mellett működnek ‑ itt a betegek jó nagy része számíthat kezelésre ‑, és vannak önkormányzatok által fenntartott rendelők.

Emlékezhetünk: másfél hónappal vagy tán két hónappal ezelőtt egy ilyen rendelő kapcsán, amikor hosszú sorok kígyóztak az egyik budapesti, baloldali vezetésű kerület által fenntartott rendelő előtt. Akkor erről hosszú sajtóhírek voltak. Addig tartottak, míg ki nem derült, hogy igazából ez egy baloldali önkormányzat által fenntartott rendelő, mert ezen akarták demonstrálni, hogy mennyire rosszul működik az állami egészségügy. És kellett két nap, hogy leessen önöknek és az önök sajtójának, hogy itt egy baloldali önkormányzat által megszervezett járóbeteg-ellátásról van szó. Abban a pillanatban megszűnt a baloldali sajtónak a cikkezése erről, miután leesett nekik, hogy igazából a saját maguk által szervezett kérdésről van szó.

Azt köszönöm, tisztelt képviselő úr, és elismerésnek veszem, hogy a valós változásról, ami ténylegesen megtörtént, hogy Budapesten is bevezetésre került az ügyeleti rendszer, ön egy rossz szót nem mondott. Ezt elismerésnek vesszük, hiszen különböző álhírekkel vagy felröppent híresztelésekkel kapcsolatban hosszan beszélt, de a valós változással kapcsolatban egyetlenegy hibát, egyetlenegy rossz működést vagy problémát nem vetett fel. Így örülünk annak, hogy ön is ezek szerint látja, és az újpestiek is látják, hogy az új ügyeleti rendszerben nagyobb biztonságban vannak, mint korábban.

Ami fontos, tisztelt képviselő úr, az viszont az egészségügyben dolgozók megbecsülése. Az, hogy amikor önök befejezték a kormányzásukat, akkor egy kezdő orvosnak a bruttó alapbére 129 500 forint volt. Ma neki a bruttó alapbére pótlékok nélkül 687 ezer forint. Egy húsz éve dolgozó orvos akkor 165 ezer forintos bruttóra számíthatott alapbérként, most 1 millió 491 ezer forintra számíthat. Akkor egy harminc éve dolgozó orvos 225 ezer forintos bruttó alapbérrel indult, most 1 millió 794 ezer. És egy legtapasztaltabb, már 40 éve a pályán lévő orvos az önök idejében kapott 262 ezer forintos bruttó alapfizetést, most a 262 ezer forinttal szemben 2 millió 380 ezer forintra számíthat.

Ez a különbség az önök által vitt egészségügy és egészségügyi bérek és az általunk vitt egészségügyi bérek között. Így sikerült a hálapénzt felszámolni (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy se vizitdíjat, se hálapénzt semmilyen betegnek ne kelljen fizetnie a magyar egészségügyben. (Az elnök ismét csenget.) Az önök idején mindkettő volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)