Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Én azt gondolom, hogy ebben a vitában a legfontosabb feladatunk az, hogy feltárjuk, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat, mi a tétje annak, ha ezt megszavazzák, és hogy mi a valóság a kormányzati propaganda mögött.

Ugye, itt az expozéban, illetve a kormánypárti hozzászólásokban is alapvetően azokat a kormányzati propagandisztikus elemeket hallhattuk vissza, melyek arról szólnak, hogy az akkumulátorgyártás a jövő a magyar gazdaság számára, miközben nekem mély meggyőződésem, hogy a vízkincsünk és a természeti kincseink, a termőföld feláldozása idegen akkumulátorgyártók érdekében ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, és az nem más, mint a gyermekeink jövőjének a felélése.

Az már elhangzott itt képviselőtársaim hozzászólásaiból, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb eleme az, ami úgy szól, hogy felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek helyszínét rendeletben állapítsa meg. Nos, itt az alapvetés, azt gondolom, hogy fontos és tisztázandó, és engedjenek meg egy példát, reflektálva itt az előttem felszólalókra. Palkovics miniszter úr az induló ciklus elején a miniszteri meghallgatásán kifejtette, hogy rossz iránynak tartja azt az akkumulátorstratégiát, amit a kormány meghatározott, és egy korábbi televíziós szereplésében úgy fogalmazott Palkovics korábbi miniszter úr, hogy az akkumulátorgyártás minden, csak nem környezetbarát és nem energiabarát. Akkor elmondta azt is, hogy egészen elképesztő energiaigényekkel jár egy-egy ilyen akkumulátorgyárnak a működése ‑ például a Debrecenbe álmodott, tervezett és épített kínai CATL gyárnak az energiaigénye másfél paksi blokk energiaigényével vetekszik. És arról is tudhatunk ‑ ez már egyébként a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter úrnak a különböző nyilatkozataiból tudható és kiolvasható ‑, hogy ez az akkumulátorstratégia azt jelenti majd Magyarország számára, hogy 2030-ig 55 százalékkal növekszik meg Magyarország villamosenergia-felhasználása. Már csak ezekből kiolvasható, hogy ez egy egészen elképesztően irreális és megalapozatlan irány. Arról nem is beszélve egyébként, hogy milyen súlyos környezeti kockázatokat jelent mindez.

Mi történik egészen pontosan? Önök hoztak egy döntést, egy olyan döntést, amivel óriási mennyiségben hívtak, illetve hívnak Magyarországra különböző idegen akkumulátorgyártókat, illetve akkumulátorhulladék-feldolgozókat. A kormány a döntése meghozatala előtt nem végezte el a törvények által is kötelezően előírt előzetes stratégiai vizsgálatot, ami megállapította volna azt, hogy a környezethasználat terén milyen kihívásokat jelent ez, tehát milyen árat kell fizessenek a magyar emberek, minden magyar ember azért, hogy önök ezt az egészen elképesztő és a nemzeti érdekekkel ellentétes tervet megvalósítsák.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! A mai napig titkolják a legalapvetőbb információkat, amelyek egyébként a különböző üzemek energiafelhasználásával és vízfogyasztásával, vízigényével vannak összefüggésben. Önök folyamatosan arról beszélnek, hogy szigorú környezetvédelmi szabályoknak kell megfelelni, miközben sorban nem jelentős hatásúnak minősítették ezeket a tervezett üzemeket, és ennek megfelelően mentesítették őket a megfelelő szigorú környezetvédelmi engedélyezési eljárások alól.

Sajnos azt is láthatjuk, hogy mind az akkumulátorgyárakban, mind pedig a már meglévő akkumulátorhulladék-feldolgozó üzemekben botrányok sorozatát látjuk, és mondhatjuk, hogy rendszer szinten veszik semmibe és sértik meg a magyar jogszabályokat ezek az üzemek. Sorra olvashatjuk ‑ akit érdekel, természetesen sorra olvashatja ‑ a különböző hatósági vizsgálatok eredményeit, hogy például a dél-koreai cégnek a két magyarországi telephelyén vizsgálatról vizsgálatra egyre rosszabb lett a helyzet egyébként a jogszabályok betartása, a környezeti értékek védelme és egyébként a munkavállalók biztonsága szempontjából. Jól látható, hogy egyébként önök semmit nem kívánnak tenni azért, hogy ezeket a gyárakat, a már meglévő gyáraknak a működését keretek közé szorítsák, és rákényszerítsék őket valóban hatékony eszközökkel, hogy ezek az üzemek betartsák a jogszabályokat.

Sőt, a tegnapi napon ismét példáját láthattuk annak a Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén, hogy önök nemhogy nem tesznek semmit a követelmények szigorítása érdekében, de ha valaki ilyen irányú indítványt terjeszt elő, megakadályozzák, hogy az egyáltalán ide kerüljön a plenáris ülés elé. Óriási kihívás, hogy amellett, hogy önök ráerőltettek az országra egy ilyen elképesztő akkumulátorstratégiát, most következik az a fázis, hogy a már most meglévő és egyébként tervezett óriási akkumulátorgyártó kapacitások mellett akkumulátorhulladék-feldolgozó kapacitásokat is építeni akarnak. Tudjuk, hogy ez rendkívül veszélyes technológia, rendkívül veszélyes folyamat, és óriási kockázatot jelent ez a fajta kötelezettség Magyarországra nézve, és itt adnának egy kizárólagos jogot, egy egyszemélyi döntési jogot a miniszter úrnak.

Tudjuk azt, hogy az akkumulátorhulladék feldolgozása technológiai szinten még gyerekcipőben jár, de már most megmutatta ennek a technológiának a zsákutcás mivoltát és egyébként az elképesztő veszélyeit. Ugye, tudjuk azt, hogy ezeknek az akkumulátorhulladékoknak már a tárolása és az elhasznált akkumulátoroknak szintén a tárolása és a szállítása is óriási veszélyt jelent, a feldolgozás pedig kockázatos folyamat mind balesetveszély, mind környezetszennyezés szempontjából, elképesztően energiaigényes, vízigényes és rendkívül drága. Gyakorlatilag jelentős állami támogatás nélkül nem elképzelhető az akkumulátorhulladék-feldolgozás, tehát ez mind környezeti, mind biztonsági, mind gazdasági szempontból egy nettó ráfizetés Magyarország számára.

Mindamellett, hogy ilyen botrányokat, ilyen tűzeseteket, robbanásokat látunk egyébként a meglévő hulladékgyártó üzemek között, olyan eset is volt, amikor a hatósági ellenőrök is rosszul lettek, amikor beléptek egy ilyen akkumulátorhulladék-feldolgozóba. Önök a legalapvetőbb információkat is titkolják a nyilvánosság előtt.

Egyébként itt hadd idézzek egy másik kormánypárti politikust vagy korábbi politikust, Kaderják Pétert, aki korábban államtitkár volt, most az Akkumulátor Szövetségnek, tehát mondhatjuk, hogy az akkumulátoripari lobbinak a vezetője. Ő egy nagyon világos nyilatkozatot tett, és elmondta, hogy amíg ilyen robbanások, botrányok, szennyezések, balesetek kísérik a hírekben az akkumulátoripari beruházásokat, illetve gyárakat, addig senki ne gondolja azt, hogy a magyar emberek majd elfogadják ezt az iparágat mint zöld és előremutató technológia. Arról beszélt Kaderják Péter, hogy alapvető érdek az, hogy ezekről a kérdésekről világos tájékoztatást adjanak az embereknek és a társadalomnak, és a megfelelő vitákat le lehessen folytatni. S még arról is beszélt Kaderják Péter, a Fidesz egyik alapító tagja, korábbi fideszes politikus, hogy nem a helyi szervezetek, a helyi városi közösségek által gründolt ellenálló csoportok feladata az, hogy megvédjék a természeti kincseinket, a nemzeti érdekeket és a lakossági érdekeket, hanem ez egy állami feladat, az államnak kötelessége megvédeni a természeti kincseinket és a vízkincsünket.

Ehhez képest önök titkolóznak, a legalapvetőbb információkat sem adják ki, és amikor ‑ egyébként erről szó esett már, hogy mennyire aktívak, mondjuk, ellenzéki politikusok az ilyen viták során ‑, amikor én rendkívüli tematikus bizottsági ülést indítványozok és szervezek, hogy jöjjenek el az ágazat érintettjei, szereplői, döntéshozói, és ott legyen egy átfogó vita, és adjanak információkat, akkor nem vesznek részt.

(13.20)

Hozzáteszem, Szijjártó Péter személyesen tett ígéretet egy olyan bizottsági ülés megvalósítására, ahol az akkumulátorhulladék-feldolgozás stratégiai kérdéseit át lehetne beszélni. Több hónapon keresztül próbáltam egyeztetni Szijjártó miniszter úrral, illetve Joó Istvánnal, a HIPA vezérigazgatójával, a Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatójával, és képtelenség volt az ígéretet behajtani egyébként Szijjártó miniszter úron. Önök nem tették lehetővé, hogy ez a Kaderják Péter által is szorgalmazott társadalmi párbeszéd elindulhasson.

Néhány példa arra, hogy milyen kérdésekre nem adnak választ, mit titkolnak. Nem adnak választ arra, tisztelt miniszterhelyettes úr, hogy jelenleg mennyi akkumulátorhulladékot tárolnak Magyarországon. Nem beszélnek arról, hogy mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a már most gomba módra szaporodó illegális akkumulátorhulladék-telepeket, ezeket a lerakókat fölszámolják, és hogy újak ne létesülhessenek. Nem beszélnek arról, hogy milyen kormányzati tervek vannak a veszélyes hulladékok elképesztő mértékben növekvő mennyiségének a feldolgozására. Folyamatosan ködös megfogalmazásokat hallok kormányzati szereplők részéről, hogy pontosan milyen kötelezettsége van Magyarországnak.

De én azt gondolom, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Önök valóban úgy gondolják, hogy az itt megtermelt vagy létrehozott akkumulátormennyiséget teljes egészében majd ide vissza akarják hozni, ha annak lejárt az üzemideje, és itt akarják újra feldolgozni? (Zsigó Róbert: Persze.) Vagy adott esetben még más országból is próbálnak idehozni majd elhasznált akkumulátorokat, hogy annak a veszélyes feldolgozási folyamatával is nekünk kelljen megküzdeni? A szabályozások tekintetében sem adnak világos és egyértelmű választ, maximum egyébként ilyen szakmai háttérbeszélgetéseken; ilyen nyilvános fórumokon én még soha nem tapasztaltam ezt.

Nem mondják meg világosan, nem adnak választ arra a kérdésre, hogy pontosan hány akkumulátorhulladék-feldolgozó üzemet akarnak Magyarországon létesíteni, hol kívánják ezeket létesíteni, és milyen kapacitást jelentenének majd ezek az üzemek.

Az egészen megdöbbentő, tisztelt miniszterhelyettes úr, hogy a tegnapi bizottsági ülésen, a Fenntartható Fejlődés Bizottságában ismét egy olyan javaslat tárgysorozatba vételével próbálkoztam, ami arról szól, hogy a magyar jogszabályokat semmibe vevő, szennyező, botrányokat okozó üzemek esetében a büntetési tételeket olyan mértékben lehessen kiszabni, ez a hatóságoknak egy eszköz, ami arányban áll ezeknek a gyártóegységeknek a bevételével. Erre önök nemet mondtak.

Szintén indítványoztuk azt, hogy ha ezek az üzemek folyamatosan semmibe veszik a jogszabályokat, veszélyeztetik a munkavállalóik életét vagy egészségét, akkor lehessen visszafizettetni a hatalmas állami támogatásokat. Elhangzott, hogy százmilliárdos nagyságrendekről beszélünk. Ezekre is vagy erre is önök nemet mondtak.

Azt is javasoltuk, hogy ha van egy olyan üzem, amelyet semmilyen szankciókkal nem lehet törvényes működési keretek közé szorítani, akkor végleg be lehessen zárni. Önök erre is nemet mondtak a tegnapi bizottsági ülésen. Azt is indítványoztuk természetesen, hogy ha a botrányok miatt, mondjuk, bezárnak egy ilyen üzemet, akkor a tulajdonosi háttér egy másik cégen keresztül ne jöhessen vissza a piacra. Ezt is önök megtagadták.

Tehát nemhogy szembenéznének azzal, hogy mi a valóság itt az akkumulátorüzemek körüli botrányokkal, és valóban olyan helyzetet teremtenének, hogy szigorú, tényleg szigorú szabályok közé szorítsák a már meglévő üzemeket, és ezeket a szabályokat be lehessen tartani, hanem önök lehetetlenné teszik, hogy valóban szigorú szabályokat alkossanak meg. Tehát egészen elképesztő, és nem értem a magyarázatát ennek.

Az egyik fideszes képviselő felszólalásában elmondta, hogy amúgy egyetértenek ezzel, néhány fogalmi, megfogalmazási kérdéssel van vitájuk. Én rögtön jeleztem a képviselőtársuknak, hogy én ezt rögtön módosító javaslatként értelmezem, és átírom azokat a megfogalmazásokat, csak fogadják el, mégis elutasították. Ez elképesztő!

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Láthattuk, hogy Alsózsolcán egyébként a lakosság sikerrel akadályozott meg egy ilyen akkumulátorhulladék-feldolgozót. Ott úgy viselkedett egyébként a polgármester úr és a képviselő-testület, ahogy azt gondolom, hogy elvárható. Korrekt módon tájékoztatták a lakosságot, és több száz ember részvételével egy demonstrációban gyakorlatilag utat mutattak ennek az idegen akkumulátorhulladék-feldolgozónak. És Pécsett, a városomban, Pécsett is kimondta az önkormányzat, hogy a Pécs mellett kijelölt 600 hektáros beruházási területen semmilyen szín alatt nem akar akkumulátoripari beruházást, akkumulátorhulladék-feldolgozót látni a város. Itt Pécs legfontosabb vízbázisai fölött van az az ipari terület. Hozzáteszem, egyébként az önök párttársai közül is néhány a pécsi helyi politikában kimondta, hogy ők sem akarnak akkumulátorgyárat vagy akkumulátorhulladék-feldolgozót Pécs mellé.

De hogy történhet meg, tisztelt miniszterhelyettes úr, hogy kijelölnek Bicsérd település területén, Pécs közvetlen szomszédságában egy 600 hektáros beruházási területet, semmilyen módon nem kérdezik meg az érintett önkormányzatokat, úgy nem kérdezik meg Pécs városát, mint Bicsérdet, Kővágószőlőst, Kővágótöttöst, Pellérdet és a többi, az összes érintett önkormányzatot, vagy Zók önkormányzatát, hogy közvetlen az ott élő emberek életére fog kihatni, ha oda valamiféle veszélyes üzem épül. Pécs legfontosabb vízbázisai fölé jelölték ki önök mindenféle egyeztetés nélkül ezt a beruházási területet. Természetesen ‑ idézőjelben ‑ kiemelt kormányzati beruházásnak vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak minősítették, és azóta sem lehet találni egy olyan kormányzati szereplőt, aki világosan elmondaná, hogy mi a kormányzati szándék.

Nemrég miniszterhelyettes úrtól kaptam egy választ egy írásbeli kérdésre, ahol annyit mondott, hogy nem tárgyalnak akkumulátorgyártóval vagy akkumulátorhulladék-feldolgozóval. Ez örvendetes, hogy éppen abban a pillanatban nem tárgyaltak. De meg tudja‑e erősíteni, tisztelt miniszterhelyettes úr, hogy nem is kívánnak tárgyalni akkumulátoripari beruházóval erre a bizonyos bicsérdi beruházási területre, ahol egyébként, ismétlem, Pécs legfontosabb vízbázisai vannak? Ha itt egyébként bármilyen olyan jellegű beruházás valósulna meg, ami jelentős ipari vízigényű, az azt jelentené egyébként, hogy a pécsi lakosság ivóvízellátása körülbelül 90 százalékát biztosítani képes vízbázisok helyett egy sokkal gyengébb minőségű, a mohácsi partiszőlős utakról termelő vízbázist kellene alkalmazni lényegesen drágábban, lényegesen rosszabb minőségben, és mindez egyébként kockáztatná is ezeket a pótolhatatlan vízbázisokat.

Köszönöm szépen, tisztelt miniszterhelyettes úr, ha a sok-sok hamvába holt próbálkozás után legalább itt, ezen a fórumon kapnánk választ ezekre az alapvető kérdésekre. Hangsúlyozom, nem azért, hogy nekem legyen válaszom, hanem azért, hogy tájékoztatni lehessen a közvéleményt, illetve hogy itt közvetlenül is hallhassa mindenki, hogy pontosan milyen tervekkel rendelkezik a kormány. Köszönöm szépen.