Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Lényegében ez is egy szokásos salátatörvény-javaslat, most sem sikerült tisztán a címének megfelelő tartalmat előállítani. Ezen igazából ennyi év után már különösebben nem is csodálkozunk, fenn sem akadunk ezen. Ezzel összefüggésben én inkább itt az akkumulátor-újrafeldolgozó üzem létesítésével, engedélyezésével, egyáltalán az akkumulátorgyár-őrülettel és a készpénzhasználattal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.

Ez a nyár többek között arra is jó volt, hogy kiderüljön az, amihez egyébként nem kellett egyetemi diploma; nem kellett egyetemi diploma annak megállapításához, hogy a 2034-es határidő, ami elvileg arról szólt, hogy onnantól kezdve már csak elektromos autók kerülhetnek forgalomba, teljesen irreális, légből kapott, egy globalista lobbicsoport jól megfontolt érdekein kívül nem érdeke sem az autótulajdonosoknak, sem egyébként a nemzetgazdaságoknak. Teljesen irreális!

(13.00)

Ezt egy műszaki-gazdasági evolúciónak gondolták, de egy evolúciós zsákutca lett belőle, és a nyáron egyre-másra jelentek meg a hírek arról, főleg a német autóiparral kapcsolatban, hogy az autógyártók már kezdeményezik ennek a határidőnek a jelentős kitolását vagy meghosszabbítását. Hiszen még a német autóvásárlók, a német társadalom teherbíró képességével sem arányos az a vállalás, amit egyesek olyan könnyen megfogalmaztak. Egyébként egy teljesen félreértelmezett, ha úgy tetszik, a szó legrosszabb értelmében véve sötétzöld szemlélet ez, hiszen megfeledkeznek azokról a valódi szakvéleményekről, amelyek szerint egy elektromos autó előállítása és működése a teljes életciklust tekintve sokkal jobban megterheli a környezetet, mint egy hagyományos benzin- vagy gázolajüzemű, de főleg benzinüzemű autó működése a teljes életciklus során.

Önök pedig csak azt hangsúlyozzák, átvéve a globalista mantrát, hogy a működtetés, az üzemeltetés mennyire gazdaságos, mennyire környezetvédő, mennyire környezetbarát. Csakhogy egy autó működése nem ott kezdődik, amikor megvásárolják, forgalomba helyezik és elkezdik használni, hanem az onnan kezdődik, hogy az első alkatrészt, az első darabot összerakják a gyárban. Nagyon sok ritkaföldfém szükséges ezeknek az előállításához, és lényegesen nagyobb mértékben terhelik a környezetet, mint a hagyományos autók előállítása.

Ráadásul egy hagyományos autó, ha véget ér az életciklusa, körülbelül 90 százalékos arányban újrahasznosítható. Egy elektromos autó mindössze 45-50 százalékban. Tehát megint csak kiderül az a turpisság ‑ bár ez meglehetősen enyhe kifejezés ‑, az a globális méretű átverés, szélhámosság, csalás, hogy igazából nem alkalmas a nevének, az elnevezésének megfelelő funkció ellátására, abszolút nem szolgálja a zöldszemléletet, semmi köze a környezetvédelemhez. A pénzről, a haszonról, a profitról szól minden, arról, hogy egy szűk csoport megint tejben, vajban, mézben, 24 karátos aranyban fürödjön, míg az autóhasználók, az autóvásárlók pedig majd jól ráfaragnak.

Mivel a német gazdaságban a német államnak sincs most annyi pénze, hogy komoly állami támogatási programokat írjon ki, ezért ezek az autók nem is különösebben fogynak. Legalább kétszer annyiba kerülnek a hírek szerint, mint egy normál benzinüzemű gépjármű, és hát persze önerőből sem a németek, sem más országok állampolgárai nem szívesen vásárolják meg. Egyáltalán nem kialakult a töltőállomás-hálózat, tehát messze vagyunk még attól, hogy ezeket a gépjárműveket rendeltetésszerűen lehessen használni és zavarmentesen lehessen üzemeltetni. Szilárd meggyőződésem, bár nem vagyok mérnök, hogy főleg a japán gyártmányú szívó benzinmotoroknál jobbat nem találtak ki, nem fedeztek még fel. Hihetetlenül megbízhatók, takarékosak, a legkevésbé környezetszennyezők, és akár évtizedekig lehet velük közlekedni. Én egy 21 éves Honda boldog tulajdonosa vagyok, több mint félmillió kilométer van az autóban, meg a gyári vezérlés. Az a vezérműlánc van az autóban, amivel a japán gyártósorról lejött, nem kellett hengerfejezni, nem kellett hozzányúlni, a motor teljesen patika, gyári állapotú, kiváló fogyasztási adatokkal, sőt még a vízpumpa is gyári benne.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De nem a saját autós élményeimmel akarom untatni önöket, csak arra bátorkodom utalni, hogy Japánban autókat gyártottak és autókat gyártanak ‑ természetesen elfogultan mondom ezt ‑, míg Európában sok esetben ipari hulladékot, és ezt egyébként az úgynevezett korszerűnek mondható autókról is el lehet mondani. Ehhez képest, amit itt az elektromosautó-lobbi kapcsán látunk, annak, higgyék el, semmi köze a környezetvédelemhez. Akkor beszéljenek arról, hogy így akarják újra megvezetni a világot, ez a legújabb lövőcsel, amire majd elugrik az emberiség nagy része, és így akarnak nagy pénzt zsebre tenni! Akkor értjük, akkor őszinte a beszélgetés. De ne keverjünk ide hagymázas zöldszempontokat!

S erre ráharap a magyar kormány, bár sokkal inkább sejtjük emögött a Mi Hazánk Mozgalom részéről azt, hogy a kínai hitelek felvételének, folyósításának feltétele, ki nem mondott, le nem írt, de hallgatólagos feltétele az akkumulátorgyár-építés őrülete, ami az ország méretéhez, gazdasági és egyéb teherbíró képességéhez képest abszolút aránytalan. Ha ezt a pénzt a kisvállalkozások fejlesztésére fordították volna, ha ezt a pénzt, mondjuk, a magyar mezőgazdaság fejlesztésére fordították volna, ha arra gyúrnánk, ami igazából az erősségeink közé tartozik, akkor sokkal előrébb lennénk.

Amikor ‑ s most már Magyarországról beszélek ‑ 32 százalékkal esett vissza egy év alatt ezeknek a gyáraknak a forgalma, akkor lehet látni, hogy ez az evolúciós zsákutca lassan közeledik a végéhez, falakba ütközünk, és ablakon kidobott százmilliárdokról beszélünk. Ha lehet hinni a híreknek ‑ egyébként önök nem cáfolták ‑, csak a debreceni akkumulátorgyárhoz 300 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást fognak kapni a kínaiak. Nagyon örülnének a magyar kisvállalkozások, főleg azok, amelyek nem tartoznak az önök érdekköreihez, egy ilyen nagyvonalú gesztuspolitizálásnak, egy ilyen nagyvonalú támogatásnak, mondjuk, új munkahelyek létesítéséhez, meglévő munkahelyek megtartásához, eszközfejlesztéshez, gépparkfejlesztéshez. Jól el tudnánk beszélgetni arról, hogy mivel lehetne támogatni ezeket a kisvállalkozókat.

Ezt csak azért mondom el, mert egy elvileg pénzügyi közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat 17. §-ában önök elrejtik azt az egyáltalán nem lényegtelen megjegyzést vagy rendelkezést, hogy mindenkoron az iparügyekért felelős miniszter dönt majd az akkumulátor-feldolgozó üzemek helyéről, helyszínéről. Kétharmados felhatalmazással, totális hatalommal, teljhatalommal uralják ezt az országot 14 éve. Mi szükség van ilyen rendelkezésekre, ilyen bújtatott megfogalmazásokra? Talán azért, hogy ne lángoljanak fel újra és újra a viták ezzel kapcsolatban, ami már egyébként idén június 9-én is számottevő szavazatvesztést, bizalomvesztést okozott önöknek. Ám ez az önök problémája, sokkal nagyobb baj az a természetkárosítás, amit akár egy akkumulátorgyár, akár egy újrafeldolgozó üzem jelent.

Nagyon érdekes ‑ és ezt a víziközmű-szolgáltatókról szóló vitában fogom kibontani ‑, hogy amíg egy mezőgazdasági célú öntözésre, amely a felszín alatti vízkivételek körülbelül 1,6 százalékát érinti, szinte nem adnak ki az önök által politikailag kézi vezérelt hatóságok új vízjogi létesítési engedélyeket, addig a pénzügyi közvetítői tevékenységről szóló törvény kapcsán az akkumulátorgyárakhoz meg az újrafeldolgozó üzemekhez szükséges extrém vízkivételhez ‑ ami aztán durván terheli a felszín alatti vízkivételt és a felszín alatti víz mennyiségét ‑ korlátlanul lehet engedélyt adni azért, mert a legfelsőbb politikai érdekek ezt kívánják. Fogalmazzuk meg: gyakorlatilag Orbán Viktor és a kínai elnök akarata, szándéka ezt kívánja meg. Semmi más nem fontos! Ha ők ezt ketten kitalálták Pekingben meg Budapesten, akkor, mindegy, ha belepusztulunk is, ennek így kell lenni, még ha sem gazdaságilag, sem környezetvédelmileg és semmilyen más szempontból nem indokolható, és rendkívül káros már rövid távon is.

Aztán itt van egy másik kérdés, hogy közelebbről is rákanyarodjak erre a javaslatra: önök megint utcai harcosnak mutatják be magukat, főleg a miniszterelnök úr, de az árnyékoláson kívül valójában nem nagyon csinálnak mást. Éles küzdelembe, igazi küzdelembe nem bocsátkoznak a globális multicégekkel, a bankokkal sem. Arra gondolok itt, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy meghosszabbították a különböző ágazati különadókat. Ez nagyon helyes. Ha itt a mondat végére érnénk, akkor a Mi Hazánk Mozgalom lenne az ellenzékből az egyedüli lelkes támogató. Csakhogy a mondat nem itt ér véget, hanem ott, hogy valójában mégsem akadályozták meg, hogy ezeket áthárítsák a bankok vagy a pénzügyi intézmények az emberekre. Tehát végeredményben az ostor mégiscsak a magyar embereken csattan, és a magyarok fizetik meg a legkülönfélébb banki tranzakciós díjakban ennek az árát. A bankok hihetetlen kreatívak a jogcímek megalkotásánál, megnevezésénél. Tényleg a magyar nyelv meg a szakzsargon legszélesebb tárházát vetik be ennek érdekében, és önök az éles küzdelem helyetti árnyékolás keretében nyilvánvalóan nem is akarnak ennek igazából utánajárni. Legalább 35 ezer forintja bánhatja egy átlagos bankszámla-tulajdonosnak az inflációt követően megemelt banki díjakat, mert itt az inflációkövető emelésnek a világon semmi akadálya nincs, és annak sem, hogy az ágazati különadókat is különböző trükkökkel mégiscsak visszahúzzák.

Na, de vannak ennél nagyobb gondjaink is, hiszen már-már úgy tűnt, hogy a készpénzhasználat alkotmányos védelmének megteremtése kapcsán konszenzus alakulhat ki a kormánypártok és a Mi Hazánk Mozgalom között. Ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök többször megjegyezte, hogy támogathatónak tartja a Mi Hazánknak azt az elképzelését, mely szerint emeljük be az Alaptörvénybe a készpénzhasználat alkotmányos védelmét, pontosan a globális diktatúra, a globális őrület kivédése, káros hatásainak csökkentése érdekében.

(13.10)

Szóbeli ígéret született, ezt az ígéretet még nem követték tettek. Kérdés, hogy önök, illetőleg a miniszterelnök úr hogyan áll ehhez a nagyon fontos kérdéshez. Megjegyzem egyébként, hogy amennyiben önök azt a bástyát is feladják, akár rövid időn belül, hogy a készpénzhasználatnak alkotmányos védelmet adjunk, akkor nemcsak közvetlen veszélynek teszik ki a magyar embereket, például egy digitális összeomlás esetén ‑ idén tavasszal is láttunk erre példát, amikor bizonyos bankoknál összeomlott az online rendszer, egyszerűen nem lehetett használni, nem tudtak hozzáférni az emberek a jogos tulajdonukat képező számlapénzükhöz ‑, hanem egyébként a magyar néplélek egy jelentős részét is megölik ezzel.

Pontosan tudják önök is, mi is, mindenki tudja ebben a teremben, hogy mennyire fontos védelmi szerepe, pufferzónája, szabad mozgástere van az emberek szempontjából a készpénzhasználatnak. Ha elszabotálják a készpénzhasználat alkotmányos védelmének megteremtését, akkor pár éven belül azzal fogunk szembesülni, azzal a Klaus Schwab-i őrülettel, hogy gyakorlatilag csak és kizárólag digitális vagy elektronikus pénz fog működni. Ez hamarabb bekövetkezik, mint gondolhatnánk, ez hamarabb bekövetkezik, mint az elektromos autókra való átállás ‑ remélem, az soha nem fog bekövetkezni ‑, és akkor gyakorlatilag kézivezérelt rabszolga lesz kivétel nélkül mindenki.

És ne jöjjenek itt nekem a készpénz előállításának, tárolásának, őrzésének, védelmének magas költségeivel, mert egyrészt a szabadságnak mindig ára van, másrészt ez vastagon bele kell férjen még egy gyengén működő ország költségvetési lehetőségének keretei közé is.

Úgyhogy én ezzel kapcsolatban várnék államtitkár úrtól választ, hogy alaptörvény-módosítással kapcsolatban, a készpénzhasználat alkotmányos védelmével összefüggésben mit tud elmondani, született‑e erről a kormányban döntés, vagy elnapolták, esetleg elutasították egy újabb ígéretet megszegve. Nem gondolják‑e fontosnak azt, hogy annak esetleg valami gátját kellene képezni, hogy a bankok áthárítják az emberekre a különböző inflációkövető vagy azt meghaladó mértékben megemelt díjakat, illetve, hogy nem gondolják‑e újra, akár itt a 16. §-sal összefüggésben az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos evolúciós zsákutcás politikájukat? Erre várnék tisztelettel pontos válaszokat. Köszönöm. (Szabadi István tapsol.)