Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elsőként hadd foglalkozzak talán a legnagyobb, legcombosabb résszel, ami a beszédét illeti, és ez pedig a gazdaság. Nos, én úgy látom, hogy önnél még minden fontosabb annál, mint ami mindennél fontosabb, és ami mindennél fontosabb, az pedig azok a változó körülmények, amelyekkel Magyarországnak az elkövetkezendő évtizedekben dacolnia kell.

Világosan látszik, hogy a fenyegetettségek korában élünk, az árvíz, a gazdasági válságok, az egymást érő biztonsági válságok, értjük ez alatt akár a migráció okait is, azt mutatják, hogy Magyarországnak át kell alakítania a saját gazdaságát is. Az ön által felvázolt semlegesség nem tartalmazta azt a legfontosabb kritériumot, hogy hogyan tud Magyarország alkalmazkodni azokhoz a tényekhez, hogyan tud ahhoz a változáshoz alkalmazkodni, ami itt kopogtat az ajtónkon, és amely a küszöbön áll.

Az a helyzet ‑ és az ENSZ is megállapította ‑, hogy a most születő gyermekeknek 30 év múlva már egy teljesen más világgal kell szembenéznie. Úgy tűnik, hogy az, amit eddig ismertünk, ami önöknél is és nálunk is gazdaságilag megszokott volt, az eltűnőben van. Éppen ezért meg kell vizsgálni, hogy az önök által felvázolt gazdasági lépések, és hogy eddig mit tettek, hova vezettek.

Mi azt látjuk, hogy ön kihagyott most is egy fontos részt, nem beszélt arról, hogy Magyarországon jelenleg is gazdasági válság van. Ennek a gazdasági válságnak a tünete, hogy Magyarországon az államadósság állandóan nő, és a magyar intézmények el vannak adósodva. Jelenleg százmilliárd forintos adóssága van olyan fontos intézményeknek, mint egészségügyi intézmények, kórházak, a rendőrségnek vagy akár ebben érintetten a határvédelemnek is. Ez egy tarthatatlan szituáció.

Ezenfelül azt látjuk, hogy ön ezt a gazdasági gyengeséget azzal igyekszik orvosolni, hogy kínai hiteleket vesz fel. Ezek a kínai hitelek nemcsak pénzzel, hanem elköteleződéssel járnak. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy nekünk nincs ilyen szoros közünk ahhoz a kínai kommunista államhoz, amely ezt a pénzt gazdasági expanzióra, terjeszkedésre használja.

Ennek egyik ékes példája az az egyébként talán zsákutcának, technológiai zsákutcának mutatkozó ipar, amit idetelepítenek a nyakunkba, ami nemcsak veszélyes, de mágnesként vonzzák a migráns munkásokat is, ezek pedig az akkugyárak. Magyarországon gombamód szaporodnak ezek a gyárak, az állam támogatást ad hozzá; javarészt ahhoz adja a támogatást, hogy a magyar embereknek elvegyék azok az olcsó, keleti migráns munkások az állását, amelyben egyébként a magyar emberek tisztességes bért tudnának hazavinni. Mert ez a fontos: migráns munkások helyett és a világnak ezen kihívása, fenyegetése helyett a magyar kisvállalkozások, legkisebb vállalkozások és a magyar emberek megélhetésével kell foglalkoznunk. Beszédes adat, hogy az elmúlt évben talán 79 ezer idegen, migráns munkás volt Magyarországon, az év végére 120 ezerre duzzadt ezeknek a száma.

Az önök egyik fokmérője a foci: mondhatnánk viccesen, hogy ezt már sikerült megvalósítani a magyar kluboknál is, hiszen pont a hétvégén volt egy olyan rangadó, ahol két magyar csapatnak sikerült 22 főből 17 külföldit a pályára küldenie. Talán az egyikről azt is megemlíthetjük, hogy akadémiának hívják, és egyébként az ön vidéki házának a kertszomszédja. Hogy miért akadémia, és hogy egyáltalán hol vannak ebben a magyarok, ez jó kérdés. Ha önök ezt tervezik a gazdaságban is, akkor, miniszterelnök úr, nem kérünk a migráns munkásokból, nem kérünk a kínai hitelből és nem kérünk a keleti elkötelezettségből.

Ami világosan látszik viszont, és amire Magyarországnak szüksége van a fenyegetettségek korában, hogy azokat a helyi értékeket, helyi közösségeket, helyi gazdaságot támogassuk, amelyek képesek lesznek túlélni azt a kihívást, azokat a fenyegetettségeket, amelyeket az elkövetkezendő tíz-húsz év tartogat számunkra.

A veszélyeknél azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt hetekben, az elmúlt két hétben Magyarországon megfeszített munka folyt az árvízvédelemben. Köszönjük szépen azoknak, akik részt vettek, legyen szó honvédekről, katasztrófavédelmi dolgozókról, vízügyi dolgozókról vagy akár önkéntesekről, és köszönjük nekik, legfőképp azoknak, akik önkéntesként mentek oda, hogy a lájkszámok szaporítása helyett mégiscsak a homokzsákok számát sikerült jobban szaporítani, és elejét tudtuk venni egy nagyobb katasztrófának.

De ez a helyzet, az árvíz is rávilágít és rávezet minket arra, hogy milyen fenyegetettségekkel néz szembe Magyarország. Magyarországnak az elkövetkezendő tíz-húsz évben arra kell készülnie, hogy a környezeti körülmények megváltozása miatt ezek a helyzetek fokozódni fognak, az árvizek után aszály fog következni, az aszályt hirtelen és sehonnan jövő vagy hirtelen jövő árvizek fogják követni. A magyar kihívásra és a magyarországi kihívásokra lennie kell egy jó megoldásnak. A kormány erre nem rendelkezik tervvel, beszéljünk vízmegtartásról, beszéljünk arról, hogy hogyan védjük meg azokat az embereket, akik az ártérben laknak.

A víz áradása mellett, engedje meg, hogy beszéljek egy másik problémáról, egy másik áradásról. Ez nem egy közéleti áradás, ez sajnos a bűn áradása a magyar vidéken, ugyanis azt látjuk, hogy az elmúlt két évben folyamatosan nőtt a Magyarországon elkövetett bűncselekmények száma. Jelenleg ott tartunk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Heves megyében is az elmúlt 180 napban több bűncselekményt követtek el, mint Budapesten. Egy 300 ezer fős lélekszámú megyében, vármegyében több bűncselekményt követtek el, mint a nemzet fővárosában.

Magyarországon ott tartunk ‑ és ezek az önök által elhallgatott hírek, hiszen a közmédia nem számol be róla, ott tartunk ‑, hogy Öcsödön kettőezer forintért, ami drogra kellett az elkövetőnek, vertek halálra egy idős embert, és már abban a megyében az év elején is volt egy hasonló cselekmény. A bűn áradása ott tart, kart karba öltve a drogpandémia terjedésével vidéken, hogy Magyarországon az embereknek már nincs objektív lehetőségük, hogy megvédjék rendesen magukat, és nem tudnak számítani ebben a hatóságokra.

Így mi azt javasoljuk, és erről fogunk egy konzultációt indítani, elsősorban nem önökkel, hanem az emberekkel, hiszen meg kell velük beszélni, hogy miként érzik a biztonságukat, miként lehetne a biztonságukat jobban szavatolni, miként adhatunk lehetőséget, hogy a magyar emberek megvédjék magukat, az önvédelmi joguk elég teljes‑e, illetve milyen módon juttathatjuk hozzá őket azokhoz a lehetőségekhez, legyen szó akár fegyverekről, hogy meg tudják magukat védeni, ne csak egyébként a határ menti környéken, ahol önök egyébként a 2300 szabadon engedett embercsempész munkájára sajnos számíthatnak, hiszen ők szervezték korábban ott is azokat a cselekményeket, amelyek most is a határ biztonságát veszélyeztetik; szóval, meg kell adni a magyar embereknek az önvédelemre való jogát és lehetőségét.

(14.00)

A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig a rend pártján állt. A törvényes rend érdekében fellépő személyek mindig számíthatnak a mi közösségünk támogatására. Mi azt szeretnénk, hogy a fenyegetettségekre, amelyek az elkövetkezendő évtizedekben jönnek ‑ mind a klíma terén, mind az élelmiszerbiztonságban vagy akár a természeti erőforrásaink tekintetében és főként a biztonságban ‑, jó válasza legyen az államnak, és Magyarország segíteni tudja az embereket. Nálunk Magyarország biztonsága az egyik legfontosabb, éppen ezért mi egy biztonságos Magyarországban hiszünk, és arra kérjük a kormányt, hogy az elkövetkezendő évek terveit arra alapozza, hogy a fenyegetettségek korában tisztességes, időtálló és biztonságot garantáló válaszokat találjanak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)