Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam a beszédét. A tusványosi beszéde jutott eszembe róla, amikor a mátrixról beszélt, hogy ki milyen bogyót vesz be. Én azt tapasztaltam és azt vettem ki a beszédéből, hogy ön sajnos azt a bogyót vette be, amivel beleragadt abba a mátrixba, amit Rogán Antal és propagandagépezete épített. Abban a mátrixban, amiben ön és önök élnek, az érvényesül, amit ön egyszer mondott, hogy „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek”.

Abban a mátrixban önök azt mondták, amikor Novák Katalint és Varga Juditot menesztették, hogy a Fideszben mindennek van következménye. Ehhez képest Orbán Balázs még mindig ott van ön mellett. Ezért az a kérdésem: csak nőkre érvényes egyébként ez a következetesség, vagy esetleg férfiakat is érint ez önöknél?

Abban a mátrixban ön azt mondja, hogy Magyarország szuverén Oroszországtól, miközben azt látjuk, hogy szuvenír Oroszországnak. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Abban a mátrixban ön azt mondja, hogy fontos a gyerekvédelem. Ehhez képest a mi mátrixunkban vagy a mi valóságunkban azt látjuk, hogy Pintér Sándor kirúgja a gyermekjogi képviselők egyharmadát, és a mai napig nem kaptam választ sem tőle, sem Rétvári Bencétől, hogy miért tették ezt.

Az önök mátrixában azt mondják, hogy családbarát kormány. Egyetlen lépést sem tettek a mai napig a menstruációs szegénység eltörlése érdekében.

Az önök mátrixában nagyon fontosak a magyar munkavállalók.

(14.20)

Ehhez képest 2010 előtt volt 1047 munkaügyi és munkavédelmi képviselő. Az önök válaszadója, Fónagy János ‑ nagy tiszteletem ‑ azt válaszolta, hogy jelen pillanatban 300 munkavédelmi és munkaügyi ellenőr van, miközben ahogy ön említette, a foglalkoztatás az egekben van. A foglalkoztatás az egekben van, de abban a mátrixban, amiben mi élünk, abban a valóságban, amiben mi élünk, azt is látjuk, hogy közben fiatalok tömege jön ki úgy az iskolából, hogy funkcionális analfabéták, és munkanélküliként kezdik az életüket. Nézze meg, miniszterelnök úr, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat regiszterét, hogy hány százalék fiatal van abban, hány olyan fiatal van, akit munkába lehetne állítani, de azért nem tudjuk, mert az oktatás olyan helyzetben van, amilyenben.

Az önök mátrixában azt mondják, hogy rendkívül fontos az oktatás is, „Digitális Jólét” programot indítanak. Az én gyerekeim szerencsések voltak. Edelényben, ahol mi élünk, van egy görögkatolikus iskola. Egy fantasztikus ember az igazgató. Jó barátom; annak ellenére, hogy KDNP-s. Ott 3D-s nyomtatást tanítanak, ott robotizációt tanítanak, ott Samsung Smart Schoolt használnak, és LEGO Educationt használnak. Egy kilométerrel arrébb, miniszterelnök úr, menjen el és nézze meg az állami iskolát, milyen állapotban van!

Minden iskolában az kellene, mint az edelényi görögkatolikus iskolában, a Szent Miklós iskolában. Nem vezették be országos szinten ezt a programot; ott vezették be, ahol erre volt forrás. Pedig ha nem akarunk összeszerelő üzemek országa lenni, akkor ez alapvető lenne, hogy ne soron dolgozókat termeljen ki az oktatás, hanem a jövő mérnökeit. És hát, szükség is lesz a jövő mérnökeire.

Ön említette, hogy formálódik egy új világgazdaság. Igen. Ebben nekünk hol lesz a helyünk, hol lesz a szerepünk? Egyébként én ezt a formálódó világgazdaságot Nancy Fraser után úgy nevezem, hogy kannibál kapitalizmus. Azt látjuk, hogy a kapitalizmus éppen felzabálja önmagát, és önök ebben partnerek. Tudják, hogy ez mit jelent egész pontosan? Tudja, miniszterelnök úr, mit jelent?

Azt, hogy miközben a cégeknek szükségük van egészséges, jó állapotú munkavállalókra és fogyasztókra, azáltal, hogy önök a társadalmi reprodukcióra szükséges pénzt az egészségügyből, az oktatásból kiveszik, és odaadják a multinacionális cégeknek, ez pont azt eredményezi, hogy egyébként ezeknek a cégeknek nem lesz jó minőségű, jó állapotú munkavállalójuk, mert ilyen egészségügy mellett nem ez lesz! Ilyen oktatás mellett nem ez lesz!

Pedig hatalmas kihívások előtt állunk. Hogy csak egyet mondjak: a mesterséges intelligencia rárúgta az ajtót nemcsak Magyarországra, az egész világra, de erre nem vagyunk felkészülve. Fel vagyunk‑e arra készülve, és vannak‑e tervek azzal kapcsolatban, hogy mit fogunk kezdeni azzal a helyzettel, ha emberek tömegeitől veszi el a munkát a mesterséges intelligencia?

Miniszterelnök úr, ön azt mondta, folytassuk le a szakpolitikai vitákat. Állok elébe! Én elmentem nyáron az MCC-re, és ott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezérigazgatójával vitáztam, pontosan arról, hogy összeszerelő üzem‑e Magyarország vagy nem. További viták elé is állunk, de akkor vitatkozzunk komolyan! Ne az önök mátrixában, a mi valóságunkban!

Vitatkozzunk arról, hogy lehet‑e adómentesíteni a minimálbért. Vitatkozzunk arról, hogy lehet‑e stratégiai partneri szerződést kötni a magyar dolgozókkal, a szakszervezetekkel, hogy meg lehet‑e azt tenni, hogy azt a céget, amely súlyosan megsérti a munkaügyi és munkavédelmi előírásokat, két évre el lehessen tiltani minden magyarországi és európai uniós támogatástól.

Végre-valahára, miniszterelnök úr, álljanak már a magyar dolgozók élére, mellé, azok mellé az emberek mellé, akik ezt az országot a hátukon viszik és működtetik. Önök odaadják a pénzt azoknak a cégeknek ‑ például a gödi Samsungnak ‑, akik egyébként… Nem értem, hogy ennek mi volt a haszna, és fel is tettem vezérigazgató úrnak ezt a kérdést, hogy hogy van az, hogy több állami támogatást kapnak, mint amit egyébként bérben kifizetnek, mint ami a bértömegük. Gyakorlatilag önök kifizetik a multicégeknek az ott dolgozók munkabérét.

Folytassuk le a szakpolitikai vitát a munkáshitelről! Én mindig örülök neki egyébként, ha pénzhez juttatjuk az embereket, de annak nem, ha mondjuk, a bankokat juttatjuk adósrabszolgákhoz. Kössük össze a munkáshitelt azzal, hogy indítsanak egy bérlakásprogramot! Kapjanak a fiatalok bérlakás-lehetőséget, kapjanak munkáshitelt, és állítsák vissza a lakáskasszát! És akkor lesz takarékoskodás, lesz lakás, lakhatás, és még a munkáshitelt is arra tudják használni, ami valóban hasznos. De ha csak önmagában hitelt kapnak, az nem lesz másnak jó, csak a bankoknak.

És végezetül: ön beszélt a békéről és a békepártiságról. Mi, szocialisták mindig a béke oldalán álltunk és azon is állunk. Kezdje miniszterelnök úr a béketeremtést azzal, hogy társadalmi békét teremt. Társadalmi béke akkor lesz, ha lesz társadalmi igazságosság. Folytassuk le ezeket a vitákat is! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)