Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én a beszámolójából a külpolitikai részekkel kezdeném. A békemissziójáról beszélt, és említette, hogy kiknél volt. Itt az embernek feltűnhet az, hogy az utolsó, akit említett, az jelenleg egy jelölt egy elnöki versenyben és nem az amerikai kormány hivatalos képviselője. Szerintem megengedik nekem azt az eufemizmust, ha azt mondom, hogy a Fidesz egyértelműen ebben a versenyben választott magának lovat, azt hiszem, ezt lehet mondani, hogy preferálják az egyik jelölt győzelmét a másikkal szemben.

Két dolog miatt problémás ez. Az egyik az, hogy nagyon sokszor hallgattuk önöktől azt, hogy nem lehet Magyarország belügyeibe beleszólni azzal, hogy elmondja egy külföldi hatalom, hogy kit preferál, melyik oldalt preferálja győztesnek. Úgy láttam, önök mégis ezt teszik: egy szuverén ország belügyeibe szólnak bele azzal, hogy elmondják, hogy pontosan kinek is kellene nyernie. Ennek a legperverzebb pillanata az volt, amikor a magyar köztelevízió a georgiai újraválasztásról közvetített egész nap, ami biztosan nagyon sok mindenkit érdekelt Magyarországon.

De a másik probléma ezzel inkább az, hogy önök a magyar-amerikai kapcsolatok javulását teszik föl kockára azzal, hogy az egyik oldalt kiválasztják. Ez azt jelenti, hogy az a kapcsolat, ami a NATO alapját adja számunkra, ami az egyik legfontosabb külpolitikai kapcsolatunk, minden egyes alkalommal fölkerül a rulettasztalra azért, mert önök azt gondolják, hogy az egyik versenyző jobb, mint a másik.

Nálam pontosan jobban tudják, mert önök régebb óta foglalkoznak politikával, hogy az Egyesült Államokat a nagyon erős pártpolitikai versenyzés és a külpolitikai egyetértés jellemzi. Kínában külpolitikai egyetértés van, amit amúgy Trump elnök úr vezetett be; erre majd visszatérnék egy pillanatra. Ukrajna tekintetében lassan kialakul egy külpolitikai egyetértés, és már a Közel-Kelet tekintetében is a külpolitikai egyetértés irányába megyünk.

Kína tekintetében, miniszterelnök úr, mi történik akkor, ha mégis bejön a lutri, és nyer Trump elnökjelölt úr? Trump elnök úr külpolitikai doktrínájának az alapja az, hogy Kínával szemben fel kell venni a harcot. Ki is mondta két ember is, akik várományosak külpolitikai pozícióra, hogy a szövetségeseiktől azt fogják elvárni, hogy csatlakozzanak a Kína elleni gazdasági harchoz. Ha az ön személyes jóbarátja nyer, akkor hogy tudja ezt a gazdasági semlegesség jellegű mantrát megvalósítani? Hatalmas az ellentmondás a között, hogy ön Trump elnök legközelebbi szövetségese lesz és egyszerre Hszi elnök úr legközelebbi szövetségese lesz. Ez a kettő egyszerre nem fér össze.

Továbbmegyek. A magyar-amerikai kapcsolatokban és a gazdasági semlegességben még egy probléma van. A gazdasági semlegesség egy olyan dolog, ami azért a földrajzhoz kapcsolódik. Vagyunk, ahol vagyunk. Külkereskedelmi mérlegünk jelentős része az európai uniós tagállamokkal kapcsolatos, az Egyesült Államokkal kapcsolatos. Amikor készültem erre, megnéztem: keleti külkereskedelmi partnereink nagy része is, akik százalékban a legtöbbet adják, nem Kínát jelentik, hanem azok a kelet-ázsiai államok, amelyek szintén az Egyesült Államok szövetségesei, mint Dél-Korea vagy Japán. Tehát Magyarország jelenlegi külkereskedelmi orientációja egyértelműen azt mutatja, hogy ez a nyugati világgal kapcsolatos. Lehet ezzel ellentétes dolgokat tenni, mindenki bizniszel Kínával, igaza van, Macron elnök úrnál is járt a kínai elnök, de ez nem jelenti azt, hogy az alapvető orientációja Magyarországnak megváltoztatható lenne külkereskedelmileg. Magyarország a szomszédaival azon a kontinensen tud kereskedni, amelyiken él, és ezen túlmenően pedig azokkal az országokkal, amelyek a világgazdaság centrumát adják.

A semlegesség a XX. században ‑ ezt általában jobboldali történészek szokták mondani ‑ azoknak az országoknak lehetőség, amelyeknek egy nagy politikai alku lehetővé teszi. Finnország azért volt semleges, mert ez volt a hidegháborús alku; Ausztria azért volt semleges, mert ez volt a hidegháborús alku. Nincs jelenleg olyan semlegessége ma Magyarországnak, ami egy nagyhatalmi alkuból kiváltható lenne. Ezért sem pontosan értem, hogy ez mit jelent.

De továbbmenve: a semlegesség, amit gazdaságilag mond. Mindenki kétségtelenül kereskedik mindenkivel, ez egy nagyon jó dolog, a kereskedelem egy jó dolog ‑ mindenki kereskedik mindenkivel, de nem dúcolja ezt alá valami hatalmas ideológiai talapzattal, ahogy önök teszik. Az, amit az ön párttársai mondanak, és ami az önök szellemi holdudvarában van, hogy Oroszország a keresztény Európa utolsó védőszentje a gonosz, elwoke-osodott nyugatiakkal szemben ‑ ne nézzenek így, ez a metaállítás nagyon sok helyen az önök táborában ‑, enélkül is lehet bárkivel kereskedni. Sőt, Kína mint kereskedelmi partner ezt nem várja el. Azt, hogy Oroszország mit vár el, azt meg én nem pontosan tudom.

Tehát visszatérve, jelenleg az európai kontinensen Moszkva a legnagyobb muszlim populációval rendelkező város. A világ egy nagyon bonyolult hely. Oroszország nem a keresztény Európa védőszentje, hanem egy olyan ország, ahol jelenleg a magabiztosságuk hiánya miatt nem lehet tanítani a XX. század alapvető tényeit. Itt említettük, hogy mit kell mondaniuk a tankönyvben 1956-ról. De azt is mondjuk el, hogy aki tudományos közegben elmondja, hogy a Molotov-Ribbentrop-paktum alapozta meg Európa fölosztását, az jelenleg felfüggesztett börtönbüntetést kap. Tehát ez az a helyzet abban az országban, amely kétségtelenül fenn fog maradni akkor is, ha már véget ér a háború, de amely nem lesz Magyarország ideológiai szövetsége a közeljövőben egészen biztosan.

És még egy külpolitikai dolgot fölvetnék önnek. Mindig elmondják, hogy Oroszország itt lesz akkor is, ha vége lesz a háborúnak, és nem lehet ezért végletekig elmérgesíteni a viszonyt, mert mégiscsak közel van. De Ukrajna is itt lesz, most már ez biztos, akkor is, ha véget ér ez a háború.

És miért van az, hogy a szomszédos ország, az az ország, ahol nagyon sok kisebbségi magyar él, önök szerint elidegeníthető, az, hogy abban a kétoldali kapcsolatban mi történik, az tulajdonképpen lényegtelen? Tudom, hogy volt Zelenszkij elnöknél, de azért nem úgy tűnik kívülről, mintha a kétoldali kapcsolatokban olyan jelentős javulás lett volna. Ugyanúgy… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ugyanúgy egy ország, ami itt lesz akkor is, ha véget ér, és érjen véget ez a háború, és ezzel az országgal is együtt kell élnünk, pláne együtt kell élnünk, ha véget ér a háború, és a legnagyobb katonai szövetségesünk által továbbra is felfegyverzett ország marad.

Végezetül: a külpolitikában nagyon fontos, és kevésbé kapott az én politikai otthonom arra felhatalmazást, hogy európai ügyekben nagyon okosakat mondjon, de nagyon is fontos az, hogy mi történik az Európai Unióban. De ne tegyünk úgy, mintha ön minden alkalommal jó lóra tett volna az Európai Unióban! Tehát mindig úgy tesz, miniszterelnök úr, mintha a korábbi összes jóslata bejött volna. Ursula von der Leyenről azt mondta, hogy egy nagyon jó döntés, hogy anno megszavazta. Juncker bizottsági elnök úrról azt mondta, hogy egy nagyon jó döntés volt, hogy megszavazta. Mind a kettőben csalódott ‑ mind a kettőben csalódott. A fideszesek is megszavazták Junckert, még Deutsch Tamásnak is van Junckert éltető felszólalása még a parlamenti ciklus elejéről. El tudom küldeni, ha érdekli, Balla képviselő úr. Tehát ezek az emberek általában nem váltották be azokat a reményeket, amiket miniszterelnök úr hozzájuk fűz.

Fölmerül, hogy a jelenlegi nemzetközi szövetségesei sem fogják beváltani ezeket a reményeket, és ha sorozatosan csalódik ezekben a reményekben, amiket magával szemben támaszt, az embernek fölmerül az a kérdés, hogy talán véget kell hogy érjen a reménykedés ideje. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK, a Jobbik és az LMP soraiból.)