Toroczkai László (Mi Hazánk)

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a helyzet, hogy itt az ellenzéki frakcióvezetők felszólalására is lehetne reagálni. Mondjuk, Ungár Péter elmondta, hogy Oroszországban felfüggesztett börtönt lehet kapni, ha valaki történelmi tényeket esetleg jobban meg akar vizsgálni. A nyugati világban letöltendő börtönt lehet kapni egy kommentért a Facebookon, ha mondjuk, a bevándorlásról vagy az LMBTQ-kérdésről az ember elmélkedni szeretne.

Na, de én tényleg nem az ellenzéki frakcióvezető-társaim felszólalásaira szeretnék reagálni, hanem miniszterelnök úréra, hiszen mégiscsak a Fidesz-KDNP vezeti Magyarországot 14 éve, és juttatta el oda Magyarországot, hogy ilyen katasztrofális gazdasági és népesedési mutatóink vannak, mint amilyenek.

És miniszterelnök úr három nagy témát sorolt fel, három nagy téma köré sűrítette a mondanivalóját. Szerintem jobban tette volna, miniszterelnök úr, ha más témákat választ, ugyanis ezeket én nem tenném a kormány helyett vagy a kormány nevében, mondjuk, ha miniszterelnök lennék, a kirakatba.

Kezdjük akkor az árvízzel, a víz kérdésével! Ez annál is jobb, mert éppen ezzel kapcsolatban lesz ma egy felszólalásom, és hoztam egy nyilatkozatot egy vízügyi szakembertől. Még mielőtt miniszterelnök úr azt mondaná, mint korábban egy külpolitikai vitánk során, hogy mi ne szóljunk bele ilyen kérdésekbe, mert nem értünk hozzá; bezzeg önök, bezzeg a kormány, a Fidesz mennyire ért ezekhez a kérdésekhez, azt 14 éve tapasztalja mindenki Magyarországon, és látja ezeket a mutatókat, ezeket a számokat. Akkor majd nézzük, hogy mit mondanak a vízügyi szakemberek.

Tehát akkor kezdjük az árvízzel! Emellett még, ugye, a gazdaságról és a migrációról beszélt miniszterelnök úr; mind a három témával kapcsolatban nagyon komoly mondanivalóm van, és nagyon komoly kritikákat tudunk megfogalmazni.

És akkor nézzük a konkrétumokat! Akkor kezdjük a vízzel! Ugye, ön az árvízi védekezésről beszélt, és ennek kapcsán először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett az árvízi védekezésben, legyen az ellenzéki, legyen az kormánypárti, legyen az civil, legyen az hivatásos; amikor veszélyben a haza, akkor össze kell fogni. De ha már az árvízről beszélünk, akkor azt is el kellett volna mondania a miniszterelnök úrnak, hogy 17 köbkilométernyi vizet megint kiengedünk az országból, miközben ebben az évben arról szóltak az elmúlt hónapok, arról szólt az egész év, hogy elképesztő, történelmi kitekintésben is egészen elképesztő aszály sújtja Magyarországot, és óriási bajban van nemcsak a vidék, nemcsak a mezőgazdaság, hanem azon keresztül az egész magyar társadalom. Erről nagyon kevés szó esik annak ellenére, hogy a Mi Hazánk Mozgalom évek óta kongatja a vészharangot.

Ugye, ezzel kapcsolatban, mi rögtön, még akkor, amikor az árvíz itt volt, az árvízi helyzet, az árhullám itt volt, fölhívtuk arra a figyelmet, hogy talán most van itt az ideje annak, hogy elkezdjen végre a kormány dolgozni, végre most kell társadalmi nyomást gyakorolni a kormányra, ha a Mi Hazánk Mozgalom nyomása e tekintetben nem volt elégséges.

Eddig azt láttuk, hogy a következőt tudtuk elérni: egyrészt a többi ellenzéki párt is fölébredt, és az elmúlt napokban elkezdték ismételgetni, amit a Mi Hazánk évek óta mond. Ennek egyrészt nagyon örülünk, másrészt pedig a kormány rámküldte egy válaszvideóban Font Sándort. Itt van esetleg? (Font Sándor jelentkezik.) Akkor Font Sándornak most itt tudok válaszolni arra a videójára, amelyben elmondta azt, hogy ha megnyitnák a zsilipeket, és a kiszáradt földekre, csatornákra lehetne a vizet kivezetni akár gravitációs módszerrel, azt nem lehet megtenni, mert ugye, ilyenkor beakadhat a faág a zsilipekbe.

No, én nagyon szeretném, ha ennél azért sokkal komolyabb, szakmai jellegű vitákat ‑ akár itt, a Parlamentben ‑ lehetne hallani, vagy akár a kormány végre elkezdene dolgozni, és ha nekünk nem hiszi el a kormány azt, hogy ennél azért komolyabb szinten is lehet megoldásokat keresni, akkor idézem a nyilatkozatát annak a vízügyi szakembernek, aki harminc éve foglalkozik ezzel.

(14.30)

Azt mondja: Harminc éve dolgozom ebben a szakmában, azóta minden vízügyi fórumon arról folyik a szó, hogy a vizet meg kellene tartani. Ilyen célra, vízmegtartásra az állam évtizedek óta nem fordított pénzt, csak a duma megy. Tehát nagyon jó lenne, ha végre fordítana az állam megfelelő pénzt, megfelelő figyelmet erre a kardinális kérdésre, ettől függ Magyarország jövője.

Aztán nézzük a gazdaságot! A gazdaság kapcsán miniszterelnök úr most már hetek óta arról beszél, hogy gazdasági semlegességre van szükség, és alapvetően az a helyzetértékelés, hogy a világ megváltozott, és egy nyugati és egy keleti nagy tömb között kell egyensúlyozni. Ez helyes, de az arra vonatkozó megoldási javaslatok és a kormány tevékenysége viszont teljesen ellentétes. Ugyanis nem lehet gazdaságpolitikai semlegességről beszélni akkor, amikor Izraellel kapcsolatban a kormány magatartása egészen példátlan, minden nemzetközi fórumon, az ENSZ valamennyi szavazásánál most már Magyarország egyedül maradt. Ha jól tudom, Nauru, Pápua Új-Guinea és esetleg Csehország még szavazott Magyarországgal együtt, de az egész világgal szemben áll Magyarország, és olyan potenciális térségeket, hatalmas piaclehetőséget elveszített, mint például az Öböl-menti dúsgazdag, a világon egyedülállóan fejlődő országok.

Rendkívül kockázatos, amit miniszterelnök úr és a kormánya tesz ezzel kapcsolatban. Oda jutottunk, hogy izraeli fedőszerveken, Moszad-fedőszerveken keresztül, Budapesten keresztül hajtanak végre olyan elképesztő merényleteket, tulajdonképpen állami terrorcselekményeket, mint ami Libanonban történt. Ezzel kapcsolatban várom miniszterelnök úr véleményét, hogy ez hogyan történhetett meg Magyarországon, mit csinál a kormány, mit csinálnak a nemzetbiztonságunkért felelős szervek. Ebben egyébként e tekintetben nagykoalíció van, a Mi Hazánkon kívül ezeket a kemény kérdéseket senki nem fogja a miniszterelnök úrnak föltenni.

S ha már a gazdaságról beszéltünk, nemcsak globálisan ellentétes az, amit a kormány mond és amit valójában cselekszik a világgazdasági helyzetben, hanem amit Magyarországon tesz, az is ellentétes ezzel. Ugye, nézzük meg az egyik legfontosabb mutatót, amiről nem nagyon szokott szó esni itt, a parlamentben, pedig a legfontosabb. Bármilyen katasztrofális volt az infláció az elmúlt években, bármilyen katasztrofális a gazdasági helyzet, a legfontosabb dolog, amiről nem fognak tudni a magyarok lemondani, még az önök katasztrofális gazdaságpolitikája idején sem, az pedig az élelmiszer, a bevásárlás, mert enni mindig kell.

Mi megnéztük azokat a számokat, amelyek erre vonatkoznak, hogy egy évben a magyar lakosság ‑ nagyjából 9,5 millió ember ‑ hány forintot költ el. Mondom ezeket az adatokat ‑ ez az Euromonitor adata, ennél a KSH és a magyar kutatók adatai jóval magasabbak ‑, ez konkrétan több mint 5000 milliárd forint, amit a teljes magyar lakosság egy évben élelmiszerre költ. Ennek 90 százaléka, tehát az elköltött pénz 90 százaléka, konkrétan 4554 milliárd forint az, ami nem marad az adott térségben, hanem elmegy a kereskedelmen keresztül jelentős részben, zömében globális nagyvállalatokhoz. Ez egy katasztrofális mutató, elsősorban ezen kellene változtatni. Éves szinten, ha a KSH-adatokat nézem, akkor ez magasabb szám, ez nagyjából 4-6 billió, tehát 4000-6000 milliárd forint, 4-6 billió forint, amiről beszélünk, ami elmegy az adott térségből, ami maradhatna ott, ha normálisan meg tudná azt a kormány teremteni, hogy eljusson a magyar termelőtől közvetlenül a magyar vásárlóhoz a termék. Ha például olyanokat csinálna ‑ nyilván a kormánynak könnyebb lenne, mint egy kicsi ellenzéki pártnak, amit mi csinálunk most, hogy „hazai vásárok” néven elindítunk ilyen vásárokat, akár szemben a nagy globális hipermarketekkel, ahol még a megmaradt gazda, még a megmaradt termelő el tudja közvetlenül adni a portékáját, egészségesebb élelmiszert a magyar vásárlónak.

Ezeket az arányokat kellene megfordítania miniszterelnök úrnak és a kormánynak, ha őszintén gondolja, hogy a magyar gazdaságot szeretné talpra állítani. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)