Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hiba van a rendszerben, azt szeretném mondani. Én teljesen más típusú felszólalásra készültem most, csak itt Nacsa Lőrinc képviselőtársam utolsó mondatai megihlettek. Azt mondta, hogy ennek a társaságiadókedvezmény-rendszernek egy jelentős része azért a tömegsportot és az utánpótlássportot támogatta az elmúlt években, és egy kisebb része szerinte a profi sportot és a profi sport érdekeit. (Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondtam!) Szeretném mondani… ‑ ezt mondta, de meg fogjuk majd nézni nyilván. Az a helyzet, hogy nem ezért jött létre ez a rendszer.

Tehát egy jópáran itt ültünk, amikor ezt a rendszert önök bevezették, és egyébként tulajdonképpen az eredeti célok kapcsán, azt gondolom, konszenzus is volt. Tehát az, hogy utánpótlássportot támogasson egy ilyen rendszer, tömegsportcélokat támogasson, amiket egyébként kevésbé támogatott ‑ de most ne nyissuk meg ezt a vitát, mert erről is lehetne tíz percet beszélni ‑, ezeket támogatta mindenki. De azt láttuk, hogy a rendszer működésének az első évében kifejezetten a profi sport céljaira nyújtottak támogatásokat, és itt sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel, például Varju László képviselőtársam is, hogy mondjuk, egy ilyen klubnak, a felcsúti labdarúgó klubnak szánt ilyen típusú lehetőséget. Nagyon nagy része stadionépítésre és egyéb olyan dolgokra ment el, amik láthatóan profi sportot támogatnak. Tehát szerintem itt van egy rendszerhiba, ezt tisztázzuk. Szerintem ennek a történetnek a társaságiadókedvezmény-rendszernek kifejezetten az utánpótlássport, tömegsport és egyéb szabadidősport lehetőségét kellene támogatnia.

Egyébként nem példa nélküli a magyar jogrendszerben ez a történet, nem az önök kormányzása idején kezdődött. Volt jó példa társaságiadókedvezmény-rendszerre, ezt is mindig elmondom ilyenkor: 2010 előtt került bevezetésre még a baloldali kormányzás idején, az MSZP kormányzásának idején a kultúrtao, hogy most így leegyszerűsítve mondjam, amely hasonló logika mentén működött, nyilván előadó-művészetek tekintetében színházakat támogatott ez a kultúrtao rendszere. Ezt önök megszüntették, szétverték, egyébként olyan típusú indokokkal, hogy ez így nem átlátható, nem tudom én, visszaélnek vele. Biztos történt ilyen, de egyébként nagyon sokaknak meg jelentős támogatást jelentett ez a kultúrtao. Ott radikális lépésre szánták el magukat, a látvány-csapatsportágak tekintetében pedig ezt a taót, ezt a rendszert fokozatosan bővítik, már nem öt látvány-csapatsportág van, hanem hat, a röplabda is csatlakozott, és évről évre hallani egyre nagyobb volumenű és egyre több kérdőjelet felvető ilyen típusú támogatásról.

Sok jó cél megvalósult, nem tudom, valamelyik képviselőtársam beszélt erről. Természetesen én is látok nagyon sok olyan, mondjuk, kisközösségekben megvalósuló beruházást, ami rengeteg gyereknek, utánpótlás-játékosnak a sportolását szolgálja, vagy egy-egy kistelepülésnek, falunak jelent sokat, ez vitathatatlan.

De két probléma valóban van ezzel a rendszerrel, az egyik a fenntarthatóság. Tehát az, ami létrejött sportinfrastruktúra, mondjuk, az elmúlt nyolc évben, az fenntartható‑e mindenhol, mert egyébként olyan megalomán látványberuházások is megvalósultak, amiknek a fenntarthatóságával később gondok lesznek. A másik: az átláthatóság. Azt látjuk, hogy ebben önök titkolóznak, a minisztérium a mai napig nem adott ki bizonyos adatokat, ennek kapcsán tegnap is volt felszólalás az Országgyűlésben, ez tarthatatlan.

(11.10)

Szóba került a mindennapos testnevelés, ha már egy kicsit így kitekintünk a közvetlen témájából az előterjesztésnek. Szerintem fontosabb lenne a látvány-csapatsportágak kapcsán ezt a lehetőséget kiterjeszteni akár a mindennapos testnevelés céljait szolgáló infrastruktúra fejlesztésére.

Nagyon sok településen gond van a tornateremmel. Hiába van mindennapos testnevelés, sokszor nem megfelelő körülmények között kénytelenek testnevelésórát tartani a pedagógusok, oda kellene többletforrást szánni. Nem elegendő az a forrás, ami erre van. Hadd mondjak szűkebb pátriámból egy példát: Miskolcon az Avasi Gimnázium tornaterme hosszú idő óta problémás. Statikai problémák is vannak vele, jelenleg nem tudnak ott testnevelésórát tartani. Ez egy gimnáziumi tornaterem, és kénytelenek mindenféle egyéb módon megoldani, nyilván szakmailag nem megfelelő módon, a gyermekek számára nem elégséges módon a testnevelésórákat. Tarthatatlan ez a dolog. Azt mondom önöknek, ezt a történetet meg kell oldani, tehát az Avasi Gimnázium tornatermének problémáját meg kell oldani.

Itt egy olyan előterjesztésről beszélünk, amely százszázalékos intenzitást hoz be. A százszázalékos intenzitás tulajdonképpen azt jelenti, hogy akár lehetnének ezek a tételek a költségvetésben, tehát be lehetne építeni, hogy ez és ez a cél így és így támogatandó. Tudom, ilyenkor el szokták mondani, hogy ez egy decentralizált történet, eldöntik a szakszövetségek. Értem én, mondjuk, a kultúra tekintetében meg nem ezt csinálták, mert ott meg ugye, a költségvetés diktálja, hogy ki és mit kap. Azt mondom önöknek viszont, hogy nyilván, ha egy százszázalékos intenzitású történetről beszélünk, akkor a költségvetésben is helye lehetne ezeknek a soroknak. Akkor itt a Házban meg tudnánk vitatni, mondjuk, egy átfogó sportfejlesztési stratégia, infrastruktúra-fejlesztési stratégia keretében azt, hogy mire van szükség, mire nincs szükség, az ország egyes területein melyek azok a tényleg akut problémák, amelyek valóban az utánpótlássport, valóban a szabadidősport területén vannak, azoknak a megoldása ezeknek az érdekét szolgálná, és akkor az ilyen típusú dolgokat, mint az Avasi Gimnázium tornaterme, az ilyen típusú problémákat is meg lehetne oldani.

Sok a kérdőjel, ezért azt tudom mondani önöknek, hogy ezeket el kell oszlatni, mert nekünk azért így önmagában ez a fajta megelőlegezett bizalom a társaságiadókedvezmény-rendszer eddigi tapasztalatai alapján most már nincsen meg az előterjesztés kapcsán. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)