Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő asszony elvárásával szemben rendkívül visszafogott leszek (Derültség az ellenzék soraiban.), és egyrészt ellenállok annak a késztetésnek is, hogy történelmi távlatokba meredve elmondjam azt, hogy ezt mindannyian megmondtuk itt mi is, meg mindenki, aki ért hozzá, és ennek ellenére önök itt erőlködtek ezen a dolgon, nem lehetett elmagyarázni önöknek azt, hogy ez nem működik, nem európai, nem jogszerű és nem jó, ennek ellenére próbálkoztak vele, érvelhetett itt bárki bármivel.

És annak is ellenállok, hogy elmondjam a holnapi beszédemet még ma (Derültség az ellenzék soraiban.), mert ‑ szemben Harangozó képviselő úrral ‑ szeretnék hagyni holnapra is izgalmakat. (Derültség az ellenzék soraiban. ‑ Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Ja, értem!

Így aztán engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy örvendetes az, hogy véglegesen letettek a közigazgatási bíróságoknak arról a fajta elképzeléséről, amit korábban beterjesztettek, és amit átvertek erőnek erejével, mindenfajta szakmai ellenérvet és józan észt megcsúfolva; szerintem ez egy jó hír, ennek együtt örülhetünk, ezt támogattuk. Én nem kutatnám azt, hogy miért várták meg azt, amíg ez valamelyik ellenzéki képviselőnek eszébe jutott, lehet, hogy úgy van, ahogy Harangozó képviselő úr gondolja, csak elnézték, lehet, hogy úgy van, hogy miután bejelentették, hogy visszavonták, már kínos lett volna vállalni azt a partnereik, a nemzetközi partnereik előtt, hogy egy ilyen javaslatot a parlament elé sem engednek ‑ majd az államtitkár úr, ha már az expozéban nem tette, lehet, hogy utólag elárulja nekünk a megfejtést. (Dr. Völner Pál Kocsis-Cake Olivióra mutatva: Nem én vagyok az előterjesztő!) Bocsánat, nem expozéban, hanem a kormányzati hozzászólásban nem említette; majd remélhetőleg elárulja nekünk ezt a megfejtést.

A lényeg az, hogy ez egy örvendetes fejlemény, és megnyitja vagy megnyitná a lehetőséget az előtt, hogy érdemi szakmai vita folyjon egyébként a közigazgatási bíráskodás hatékony, hasznos és leginkább a bíróság függetlenségét garantáló módjáról. Merthogy egyébként mellesleg ‑ csöndben mondom ‑ sosem mondta az ellenzékből egyikünk sem azt, hogy önmagában a közigazgatási bíráskodás külön ágként való megjelenése ellen vagyunk. (Dr. Völner Pál: Na! ‑ Nacsa Lőrinc közbeszól.) Mindannyian azt mondtuk el, hogy olyan módon, úgy, ahogy ezt önök akarják, na, úgy elfogadhatatlan és elképzelhetetlen. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Ha már Nacsa képviselő úr ekkora izgalomba jött (Derültség az ellenzék soraiban.), akkor neki szerényen azt jelezném csak, hogy, tisztelt képviselő úr, egy jogrendszer, az nem egy intézményből áll. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Önök mindig mindenre találnak valami csodálatos példát, nyugodjon meg, amikor az önök haverjai más módon a lengyel igazságszolgáltatást akarják a hatalmuk alá hajtani, akkor ugyanúgy tiltakozunk az ellen is. Szeretném elmondani önnek, hogy az sem tetszik, és még valószínűleg tudnánk példákat sorolni, de az kicsit hosszú vitát eredményezne.

Tehát összefoglalva: ezt a javaslatot örömmel támogatjuk, örülünk annak, hogy önök legalább nyilvánvaló alkotmányos zavart nem kívánnak létrehozni. Annak nem örülünk, hogy semmit nem tanultak ebből a történetből, de erről majd többet holnap. (Taps az ellenzék soraiban.)