Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban érdeklődéssel hallgattuk a vidéki közlekedés csődközeli helyzetével kapcsolatos gondolatait. Reméljük, a vidéki emberekre is legalább azért egy-két mondatot majd szentelni fog, ha már ezt a címet adta a felszólalásának. (Ungár Péter: Vidéken is vannak szociális dolgok.)

Tisztelt Képviselő Úr! A szociális szférában, szektorban dolgozók iránti megbecsülésünket többek között azzal is kifejeztük, hogy a szociális munka napját bevezettük Magyarországon, önök viszont még arra sem vették a fáradságot, hogy ezt támogatták volna itt a parlamentben, tisztelt képviselő úr. Önök hétről hétre, vagy inkább azt mondom, hónapról hónapra jönnek elő azzal az állításukkal, hogy Magyarországon a sztrájktörvény kizárja a sztrájkot, kizárja a munkabeszüntetést. Csak mindnyájan láttuk, tisztelt képviselő úr, hogy az Audi esetében valahogy mégis megszerveztek egy sztrájkot, és mégis megtörtént Magyarországon a sztrájk szervezése. (Ungár Péter: Magáncég! ‑ Dr. Vadai Ágnes: A magáncég más!) Hogy lehet, hogy egyrészről önök azt mondják évek óta a munka törvénykönyvéről, hogy kizárja a sztrájkot, miközben mi magunk is láttunk egy sztrájkot, egyébként egy eredményes sztrájkot, amely egyezséggel zárult a munkaadó és a munkavállaló között? Tisztelt képviselő úr, pontosan ez a megszervezett és részben eredményes sztrájk mutatja, hogy nem igaz önöknek az az állítása (Dr. Vadai Ágnes: Az egy magáncég!), hogy ki lenne zárva annak a lehetősége, hogy Magyarországon valaki sztrájkot tartson.

Ami a tárgyalásokat illeti: az MKKSZ-szel és a SZÁD-dal folyamatos tárgyalásban van az EMMI, immáron egy éven igencsak intenzívek is ezek a tárgyalások, a tegnapi napon is volt egy forduló a sztrájktárgyalásokkal kapcsolatban, úgyhogy teljes mértékben a törvényes keretek között zajlik. Amennyiben nincsen konszenzus ‑ ezt írja elő a törvény ‑ a kormányzati képviselők mint kvázi munkáltatók és a szakszervezetek között arról, hogy pontosan a gondozottak érdekében, tisztelt képviselő úr ‑ nem a kormányról vagy a szakszervezetekről szól ez a passzusa a törvénynek, hanem a gondozottakról ‑, a gondozottak annak a napnak se lássák kárát, nyilván legyen a sztrájknak is értelme, tehát legyen látható a közvélemény számára és mindenki más számára is, hogy sztrájk van, ezért van nyilván ennek a lehetősége a törvényben, ugyanakkor ez nem jelenti azt, nem jelentheti azt, hogy ilyen esetben, ahol adott esetben önmagukról gondoskodni nem tudó emberekről kell gondoskodni, ők ellátás nélkül maradjanak. Ennek a minimális szintjét azért meg kell határozni, hiszen az nem lehet, hogy nem nyitják rájuk az ajtót akár napokig. Ennek tehát megvan egy bizonyos szintje.

Ebben vagy kialakul a konszenzus a két fél között, vagy ha nem alakul ki, akkor ennek van egy természetes módja, mint sok más esetben is, hogy akkor a bíróság dönti el, ha a felek ezt nem tudják megtenni, akkor majd a bíróság dönt.

Én úgy tudom, hogy a szakszervezetek be is jelentették, hogy a bírósághoz fognak fordulni, hogy mivel a két fél ezt nem tudta megállapítani közösen ‑ általában ez a sztrájktárgyalásokon így szokott lenni, tehát ebben azért a gyakorlathoz képest nagy eltérés nincsen ‑, akkor majd eldönti a bíróság, hogy mi az a szint, amit minden intézményben biztosítani kell, és mi az, ami azon túli szint, tehát a sztrájk részét képezheti.

Tisztelt Képviselő Úr! Valóban elmondhatjuk, hogy 2010-ben nagyon-nagyon alacsony szintről indult a szociális szférában dolgozók átlagos bérszintje, de azóta egy 84 százalékos emelést sikerült több lépésben végrehajtanunk, és így az átlagbér a szociális szférában ma 115 ezer forinttal magasabb, mint jó pár esztendővel ezelőtt. Kellett ehhez 2014-ben az ágazati bérpótlék, amely 14 milliárd forintnyi többletet jelentett, kellett az ágazati bérkiegészítés a következő esztendőben, amely elsősorban azoknak a bérét igyekezett növelni, akik magasabb végzettséggel rendelkeznek vagy nagyobb gyakorlattal, hosszabb ideje tartó gyakorlattal rendelkeznek. Jött az egységes bérkiegészítés, jöttek a minimálbér- és a szakmunkásminimálbér-emelések, amelyek szintén sok esetben még tovább tolták ezeket a béreket.

Önök azt kérték, hogy ezeket a pótlékokat mi építsük be az alapbérekbe. Ez azért lett volna hátrányos a szociális szférában dolgozók számára, mert ők a bértábla alsóbb részén vannak, és a szakmunkás-minimálbér emelése érinti őket, ez a minimálbér-emelés lényegében már felfalta volna az ő pótlékukat, így megkapják azt a minimálbér-emelést is, és rájöhet az ágazati bérpótlék és az ágazati bérkiegészítés, tehát így tudnak egy magasabb jövedelmet elérni. Az önök javaslata révén ezek egybeolvadtak volna, és sokkal többen lennének a szakmunkás-minimálbér szintjén, mint ahogy most vannak. Tehát önök ráadásul egy hátrányos javaslatot tettek ezeknek az embereknek az ügyében.

Azt is elmondanám, hogy nőtt a szociális szférában dolgozók száma, itt egy 80 ezer fölötti szám volt 2010-ben, most egy jóval 90 ezer fölötti szám van, akik ebben a szférában dolgoznak, és a jövő évi költségvetés, pontosan azért, hogy minden intézmény, ne csak az államiak, de az önkormányzatiak, az egyházi és civil fenntartású intézmények is biztosan tudjanak működni az emelkedő bérek mellett is, ezért is egy közel 40 milliárdos többlet van a jövő évi költségvetésben ezeken a sorokon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)