Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdjük szerintem a mostani napirend előtti felszólalást azzal, hogy megköszönjük a szociális dolgozóknak azt a munkát, amit végeznek a magyar intézményekben úgy, hogy elképesztően alulfizetettek, és nincs lehetőségük arra, hogy sztrájkoljanak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Az a helyzet, hogy az a Ionesco-dráma, amit az EMMI a szociális dolgozók szakszervezetével és az MKKSZ-szel folytat az elmúlt időszakban, új fejezethez ért. Megtörtént ugyanis az, hogy az a szakszervezet, amelyiknek nem mondják meg, hogy mi az elégséges szolgáltatás, olyan helyzetbe került a kormánnyal szemben, hogy a kormánynak egyazon időben ‑ egy kvantumfizikai csodát tulajdonképpen manifeszt módon megjelenítve ‑ kettő álláspontja van.

Simon Attila helyettes államtitkár szerint 100 százalékos feladatellátást kell tekinteni elfogadhatónak, míg ugyanezen a napon Rétvári Bence ‑ remélem, ön válaszol ‑ azt mondta az MKKSZ szerint, hogy jogilag nem is létezik olyan, hogy elfogadható szolgáltatás, így tulajdonképpen nincs jogi lehetősége a szociális szakszervezetnek sztrájkolni. Kérem, mondják amúgy meg itt, ha már lesz lehetősége az EMMI-nek válaszolni, hogy melyik a valódi válasz, mit kell teljesíteni ahhoz a szociális szakszervezetnek, hogy végre kapjanak egy dátumot, amikor sztrájkolni tudnak.

És beszéljünk arról, hogy miért akarnak sztrájkolni a szociális dolgozók Magyarországon. Hiába fogja elmondani ugyanazt az 1974-es termelési jelentést, amit már 74-szer meghallgatott mindenki ebben az országban, a helyzet ezzel szemben a következő. Az a helyzet, hogy a közalkalmazotti bértábla 76 százaléka, tehát 170-ből 130 fokozat ‑ azért ez elég sok ‑ a minimálbér vagy a bérminimum által lefedett bért jelenti a szociális intézményben. Tehát hiába mond egy átlagbért, hiába fogja azt mondani, hogy az mennyivel nőtt, ez az ott dolgozó emberek 76 százalékának bérminimumot vagy minimálbért jelent. Az a helyzet, hogy szükség lenne egy diplomás-bérminimumra, mert különben azok, akik igenis tanultak azért, hogy ezt a csodálatos munkát végezhessék, el fognak menni. Így is, még az EMMI szerint is 10 ezer ember hiányzik a szociális szektorból. Az EMMI szerint is legalább 15 százalékos a munkaerőhiány.

Az meg egészen felháborító és elképesztő, hogy ebben a szektorban az EMMI nem engedi a kollektív szerződéseket, ez minden európai uniós alapvető munkajoggal szembemegy, és egyszerűen megérvelhetetlen, hogy miért van az, hogy más állami szektorokban engedik a kollektív szerződéseket, itt meg nem teszik meg.

Az a helyzet, hogy abból, hogy mennyit költünk a közpénzből, pontosan látszik, hogy egy kormánynak mi fontos. Az európai uniós átlag az, hogy 28,2 százalékot költünk a szociális szektorban, ez az uniós átlag, ehhez képest a magyar költségvetésben ez 19,2 százalék. Igenis lenne ezt hova növelni; igenis, ha ilyen jól teljesít önök szerint a magyar gazdaság, ide kéne ezt a pénzt fektetni.

Az a helyzet, hogy a mai napon lesz egy hétpárti egyeztetés az LMP kezdeményezésére arról, hogy megbeszéljük mi, törvényhozók, hogy hogyan kell a sztrájktörvényt, amit amúgy önök módosítottak, úgy módosítani, hogy ezeknek az embereknek is joguk legyen kifejezni azt, amit ki szeretnének fejezni a bérállapotok miatt. Remélem, a Fidesz, illetve a KDNP is részt fog venni a mai napon ezen, és megmutatják azt, hogy ők is nemzeti ügyként tekintenek a szociális szektorra. Most nem a Hír Televízióban kell elmondani, hogy minden rendben van, hanem itt a lehetőség nemzeti konszenzust teremteni, és elmondani, hogy mi mint magyar törvényhozók mit kívánunk tenni.

Itt van az MKKSZ 12 pontos követelése, hogy ők mit kérnek a kormánytól. (Felmutat egy papírlapot.) Ezt a maradék időben ismertetném. Az első és legfontosabb az azonnali béremelés. A második az elvett 5 nap szabadság visszaállítása, valamint kevesebb túlóra; a rugalmas munkaidő visszaállítása; az ebédszünet legyen újra a munkaidő része; a munkaévek és a tapasztalat elismerése, tehát legyen nagyobb szorzó a bértáblán belül. Kérik a szakszervezeti jogok visszaadását, a korkedvezményes nyugdíjat; ne vegyék el a munkát vállaló szakemberek nyugdíját; szűnjön meg a munkáltatói önkény; július 1-je legyen újra a közigazgatás napja; és kérik a nemzeti munkaügyi kerekasztal felállítását. Emellett még egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amit a SZÁD vezetője mondott november 18-án.

(9.50)

Az EMMI azt mondja, hogy biztosítani kell a jogot azoknak, akik részt vesznek a szociális ellátásban, hogy akkor is kapjanak ellátást, ha esetleg sztrájk lenne. Ebben van igazsága az EMMI-nek, ezért kell a szakszervezettel megállapodni, hogy hogy tudnak elkezdeni sztrájkolni.

De tudja, mi nem biztosítja a jogát a magyar embereknek, hogy részt vegyenek rendes szociális ellátásban? Az, hogy tízezer álláshely betöltetlen, az, hogy egy gyógypedagógus 130 ezer forintot keres, és az, hogy ezeket az embereket önök nem hallgatták meg lassan tíz éve. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)