Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elfelejtkeztünk ma egy jeles napról, mert azon kívül, hogy ma ünneplik a névnapjukat az Erzsébetek, ma van a nemzetközi férfinap. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a törvényjavaslat nagyon sokat foglalkozik a hadkötelesség kérdésével, és államtitkár úr is említette ‑ én azért maradnék az államtitkárnál, ezzel a reményeimet szeretném kifejezni. Szóval, államtitkár úr is említette, és ki is kérte magának, hogy a 18-50 év közötti, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok azok, akik hadkötelesek.

A nemzetközi férfinap apropóján ‑ és tisztelettel köszöntöm valamennyi képviselő urat, aki itt ül, és akik nem ülnek itt, és természetesen a magyar férfiakat is ennek a jeles napnak az alkalmából ‑ az Európai Unió közreadott egy statisztikát. A statisztika szerint a férfiak várható élettartama az Európai Unióban 78 év, míg a magyar férfiak várható élettartama 6 évvel kevesebb, 72 év.

Ehhez ráadásul hozzátartozik az, és erről nagyon fontos beszélni, és ezt tényleg nem lehet eltagadni, hogy a magyar lakosság egészségi állapota, és ezen most lehet vitatkozni, hogy az egészségügyi ellátórendszer, a klíma, az étkezési szokások vagy mi miatt, de sajnálatos módon meglehetősen rossz. Ezt mutatják egyébként az erre vonatkozó statisztikák is.

Én elfogadom azt az érvet, hogy ezáltal lehetett majdnem egymillió embert nyerni a hadkötelezettség szempontjából, csak azt gondolom, hogy nagyon óvatosnak kell lenni akkor, amikor arról beszélünk, hogy mi az az időintervallum korban, hogy az embereket arra rá lehet venni, hogy nem békeidőben, ezt szeretném hangsúlyozni, a haza védelmét ellássák.

Éppen ezért azt hiszem, hogy ezt az egész rendszert újra kellene gondolni e tekintetben, és csak azért, hogy érdemben pluszszámokat, plusz leírható számokat nyerjenek, nem érdemes ezzel játszani. Ráadásul a választópolgárok egy jelentős részét azért valóban, ahogy több képviselőtársam is említette, kissé aggodalommal tölti el az, amikor önök a hadkötelezettségről, még akkor is, hogyha a békeidőn kívüli hadkötelezettségről beszélnek, illetve akkor, amikor egy-egy előterjesztés általános indokolásában külön kiemelik, hogy továbbra sem lesz sorköteles katonaság, miközben Simicskó képviselő úr, aki valóban szakmai felszólalást mondott a kormánypártok részéről, azért élesen kritizálta a 2004-es kormányzati döntést, amely békeidőben megszüntette a sorkatonai szolgálatot. Emlékeznek, képviselőtársaim. Egyébként Simicskó képviselő úr volt az, aki nem támogatta akkor azt, hogy megszüntessék Magyarországon békeidőben a sorkatonai szolgálatot, miközben azt gondolom, hogy jó döntést hozott akkor az Országgyűlés azzal, hogy elindult a professzionális hadsereg megépítése irányába.

Én szeretném azt kiemelni és újra visszatérni ezek után a kiberhadviselés kérdésére, mert erről viszonylag keveset beszéltünk. Ez egy olyan terület, ami a katonai világ számára, és ez a NATO-ban is így van, még nagyon új, még nagyon nehezen felfogható, érzékelhető, és az új generáció tudására van szükség. Éppen ezért én megfontolásra ajánlom, és ezt több alkalommal is mondtam, hogy ezzel a témával nemcsak a Magyar Honvédség szintjén, hanem magyar kormányzati szinten kell foglalkozni. A kibertérből érkező kihívások az államot érintően, nyilván az állam feladata, az államnak kell kidolgozni ezt az intézményrendszert, az apparátust, és képezni oda az embereket vagy megtalálni a megfelelő embereket, de azt el kell fogadniuk és meg kell érteniük, hogy ez nagyon másfajta embereket igényel.

A NATO norfolki parancsnokságán is világossá tették, hogy valóban, azok a hagyományos sémák, ahogy eddig gondolkodott bármelyik ország hadserege a kiberhadviselésről és a kibertérben történő támadásokról, nem fognak működni. Ez viszont új típusú törvényeket és új típusú törvényhozói gondolkodást igényel. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ha valóban a hadsereg, a honvédelem és a haza biztonságának a kérdését össznemzetinek tekintik, akkor ezekben a kérdésekben közösen kell gondolkodni, és bármilyen meglepő, az újabb generációt, a legeslegfiatalabb generációt kell beinvitálni, beszélgetni, és megkérdezni, hogy ők hogyan látják.

Arról nem is beszélve, és ez borzasztóan fontos, minden egyes alkalommal elhangzik, hogy a magyar állampolgároknak kutya kötelessége megvédeni a hazát. Szerintem, most őszintén szólva, képviselőtársaim, a magyar állampolgárok ezt tudják, hogy nekik mi a dolguk, és el is fogják végezni az ő dolgukat. Az a kérdés, hogy ebben a kontextusban, amit most látunk az elmúlt években, és képviselőtársaim már erről beszéltek, mit érzékel a magyar állampolgár a haza védelméből. Azt látja, hogy folyamatosan történnek beszerzések, olyan beszerzések, amelyeknek a hátteréről nem tudnak sem ők semmit, sem a Honvédelmi és rendészeti bizottság kormánypárti tagjai sem, megjegyzem.

Majd ezt Hubay képviselő úr megerősíti, hogy ő is pont annyi információ birtokában van, mint én, de az összes többi kormánypárti képviselő is, ami nem jó. Ami nem jó, és nemcsak azért nem jó, mert ahogy korábban említették, ez átláthatatlan, korrupciógyanús, összevisszaságot sugall, hanem azért sem jó, mert ezeket a beszerzéseket tényleg, ha össznemzeti ügy a honvédelem, nekünk közösen kellene támogatni.

De úgy nem lehet támogatni, hogy ugyan Nacsa Lőrinc azt mondja, hogy miért nem érzékelem én a „Zrínyi 2026” programot, hiszen tegnap is berepült két helikopter. Ja. És akkor lehet, hogy holnap is berepül három. Az nem a „Zrínyi 2026” program, képviselő úr! Egy haditechnikai fejlesztési program, már megbocsásson, nem azt jelenti, hogy van egy színes füzet, benne szép képekkel, és kétnaponta jön valami eszköz, háromnaponta meg valaki sajtótájékoztatót tart. Az egy kormányzati dokumentum, alátámasztva számokkal, mögé téve a szerződés. Önnek tudnia kell, hogy egy haditechnikai eszköz beszerzésében nem magának az eszköznek az ára a legmagasabb.

(16.40)

A hozzá kapcsolódó infrastruktúra, kiképzés, ha esetleg olyan eszközről van szó, fegyverzet és egyéb beszerzése az, ami a valós költségeket jelenti. Én azt elfogadom, hogy vannak olyan harcászati, haditechnikai paraméterek, amiket nem lehet nyilvánosságra hozni, mert nem lehet nyilvánosságra hozni, ebben soha nem volt vita, de olyan a világon nincsen, hogy az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának tagjai nem ismerhetik meg ezeket a szerződéseket. Levélben fordultunk ellenzéki képviselőtársaimmal a honvédelmi miniszterhez, hogy legyen oly jó, és segítsen nekünk megérteni, hogy 2018 tavaszától, tehát az ő hivatalba lépésétől kezdve szeptemberig ‑ akkor még szeptembert mondtunk, most már lassan decembert lehetne mondani ‑ mégis milyen szerződéseket írtak alá, merthogy az, amit a polgár hall a televízióban a minisztertől a beszerzésben, az aztán, amit látunk, hogy eszközök beérkeznek, az, amit a miniszterelnök bejelent, hogy megvásároltunk, az, ami közbeszerzés alóli mentesítésben van, és az, amiről az államtitkár úr beszélt, az semmilyen összhangban nincs egymással.

Nekem nem az a dolgom, és az itt ülő egyetlen képviselőnek sem az a dolga, hogy megítélje, hogy egy haditechnikai eszköz felszereltsége megfelelő-e. Ezért vannak a katonák, majd ők elmondják, hogy egy adott feladathoz milyen haditechnikai eszközökre van szükség. Nekünk az a dolgunk, hogy ezekhez biztosítsuk a forrásokat, de úgy biztosítsuk a forrásokat, hogy azok átláthatóak legyenek. Ha tippelnem kellene, azt mondom, képviselőtársaim, hogy önök hosszú távú, 10-15 éves szerződéseket kötöttek évenkénti fizetéssel, és nagy valószínűséggel úgy néz ki a szerződés, hogy ha mondjuk, az idén kötötték, az idei évben kell egy keveset fizetni, 2019-ben, 2020-ban megint kell egy kicsit fizetni, meg 2021-ben kell egy kicsit fizetni, és 2022-ben, amikor országgyűlési választások vannak, akkor csak a választást követően kell fizetni, méghozzá nagy összeget.

Önök ezeket a módszereket szokták alkalmazni, s az az igazság, ezért szeretnénk látni ezeket a szerződéseket, hogy teljes tudás birtokában és felelősséggel lehessen arról beszélni, hogy ezek a beszerzések hasznosak és jók. Arról nem is beszélve ‑ államtitkár úr elmondta, hogy mi mindent sikerült beszerezni az elmúlt időszakban ‑, egy kicsit tarka ez a beszerzés, és azért ilyen tarka ez a beszerzés, mert az látszik, hogy ebben politikai üzleteket is kötöttek. Amikor harci járművekről beszélnek, hogy vásároltak, azt tudomásunk szerint német cégektől vásárolták ‑ államtitkár úr vagy megerősíti, vagy nem, vagy vásároltak vagy nem, vagy bérlik vagy nem, nem tudunk semmit ‑, akkor az nyilvánvalóan a hallgatásnak is a megvásárlása.

Szó volt arról, hogy török páncélozott eszközöket vásárolnak. Van egy megállapodás, amelyet még tavaly kötött a magyar kormányból valaki és a török kormányból valaki a magyar-török haditechnikai együttműködést illetően. Nem tudjuk, hogy mi lett a mostani Erdoğan-látogatásnak a következménye, azon kívül, hogy megbénították Budapestet, de szeretnénk tudni ezeket az információkat, az a hír járja, hogy onnan is fogunk vásárolni valamit. Halljuk azt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a miniszterelnök látogatásán szó esett a norvég alapon valamilyen amerikai rendszer vásárlásáról. Azt nem tudjuk, hogy történt‑e ilyen vásárlás, vagy csak előzetes notifikáció van a kongresszusnál, de ott folyik valami, valamilyen ígéret van, maguktól az amerikaiak nem állnak neki ott a kongresszusban döntögetni ezekről a kérdésekről. Tehát én azt gondolom, hogy a „Zrínyi 2026” ‑ ami, még egyszer mondom, kormányhatározatban nincs rögzítve ‑ akár lehetne egy jó terv is, egy valódi, össznemzeti, haderőfejlesztési, haditechnikai fejlesztési terv is, de jelen pillanatban azt látjuk, hogy ad hoc vásárlások történnek annak alapján, hogy mi a politikai érdek.

Zárásként arról szeretnék beszélni, hogy nemzeti érdek a hadsereg ügye, de nemzeti érdek az is, hogy minél több helyen tudjanak az ellenzéki képviselők beszélni. Sajnálatos módon a Magyar Televízióban ez nem lehetséges, de vannak olyan televíziók, amelyek ezt lehetővé teszik. Úgyhogy én nem tudok tovább részt venni majd a vitában, mert el kell mennem egy televízióba, de azt előzetesen tudom önnek mondani, államtitkár úr, hogy sem ezt a törvényt, sem a következő törvényt, sem az utána következő törvényt, amelyet a honvédelmi tárca terjesztett be, nem fogjuk támogatni, és nem azért, mert ellenzéki képviselők vagyunk, hanem azért, mert önök ezekben az ügyekben, legyen az az Iszlám Állam elleni hadműveletben való magyar részvétel, sem pedig a beszerzésekkel kapcsolatos törvényjavaslat, semmiféle előzetes információt nem adnak, úgy, hogy tegnap egyébként a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat meghallgatásán ott ült végre személyesen a miniszter, aki nagyon ritkán jelenik meg mind a bizottság előtt, mind a parlament előtt, mert ő nem szereti ezt a műfajt.

Egyébként szeretném, ha megmondaná a miniszter úrnak, hogy sajnos a miniszterségnek nemcsak kellemes, mosolygós része van, hanem van olyan kellemetlen része is, hogy válaszolni kell az ellenzéki képviselők kérdéseire és beszélgetni kell néha az ellenzéki képviselőkkel. Ez már csak azért is fontos, mert úgy van ez, hogy valaki akár örök életében viselhet egyenruhát és lehet katona, de az, hogy valaki miniszter vagy államtitkár, az egy állapot, méghozzá gyorsan múló. Mesterházy Attila képviselőtársam mondta, hogy ő már volt államtitkár, és most az a helyzet van, hogy nem az. Én is el tudom mondani, hogy már voltam államtitkár ‑ bár mint kiderült, rendkívül nagy befolyású államtitkár voltam ‑, de aztán az történt, hogy nem az vagyok, hanem országgyűlési képviselő.

Ettől függetlenül szeretném világossá tenni mindenki számára, ebben az Országgyűlésben nagyon kevesen vagyunk, akik figyelemmel kísérjük a hadsereg ügyét, nagyon sokan, akik itt vannak, akik meg itt sincsenek, azok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nekünk tényleg szívügyünk a hadsereg ügye. Mi nem azért vitatkozunk önökkel, mert mi nem tiszteljük a katonákat és nem ismerjük azt a munkát, amit végeznek, sőt azt tudom mondani, a Magyar Honvédség katonái nagyon-nagyon ritkán okoztak nekünk csalódást, önök annál többször, de nem nekünk, hanem a Magyar Honvédség katonáinak. Ők mindannyiunk katonái, az ő dolguk az, hogy megvédjék ezt a hazát, mindenkit ebben a hazában, mindenkit, függetlenül attól, hogy keresztény, hogy fideszes, hogy DK-s, hogy MSZP-s, LMP-s vagy jobbikos, nem számít. Mi azt tapasztaltuk, hogy ők ezt a munkát mindig tisztességgel végezték.

Én arra szeretném kérni önöket, hogy ne felejtsék el, hogy nem fideszes hadsereg van. Egy hadsereg van, a magyar nemzeti hadsereg, és ennek a hadseregnek az érdekében olyan lépéseket kell tenni, ami valóban szolgálja azt, hogy a munkájukat el tudják végezni, a legfőbb munkájukat el tudják végezni, hogy védenek bennünket. Úgyhogy én is szeretném megköszönni az ő munkájukat, és további sok sikert kívánni a Magyar Honvédség katonáinak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)