Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Nem tudom, szólíthatom‑e már így, hiszen amit itt elmondott, az egy miniszteri expozé volt. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Jogos, hogy tulajdonképpen, amit képviselőtársaim elmondtak, túl sok köze nem volt a törvényjavaslathoz. Hallatszik, hogy készül ön a miniszteri posztra, úgyhogy azt gondolom, hogy Benkő vezérezredes úr aggódhat, hiszen rezeg a léc alatta. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Akkora nagy a bizalom, hogy minden egyes újságíró arról beszél, hogy miniszterváltás lesz. Annyira jól csinálják a munkát, hogy leváltják ezt a minisztert is, és ön aspirál erre a pozícióra. Ezért érthető az ön lendülete, hevessége, hiszen ilyenkor be kell mutatni a főnöknek, hogy jól csahol a kutya, és bizony van értelme őrá bízni ezt a fontos feladatot. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tisztelt Államtitkár Úr! ‑ vagy miniszter úr, bocsánat. Ön nagy utat tett meg, azért SZDSZ-alapítóból (Szilágyi György: Hoppá!) eljutni oda, hogy ön a népnemzeti érdek legerősebb képviselője, és ilyen harcosan honvédelmi területre is tévedt, hiszen ha helyesek az önéletrajzi adatai, akkor önnek semmi köze nincsen a honvédelemhez, sokkal inkább az oktatáshoz. Bár nem tudom, hol tudna ennél nagyobb kárt okozni, az EMMI-ben vagy itt, a Honvédelmi Minisztériumban. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Talán lehet, hogy jobb, ha itt marad a Honvédelmi Minisztériumban, itt talán kisebb kárt tud okozni.

Látszik, az ön és az önök szakmai tudásába vetett bizalmat nagyon jól mutatja kettő apróbb mozzanat. Az egyik 2018 júliusában történt, amikor ‑ fölolvasom, nagyon szép neve van ‑ nemzeti védelmi, ipari és védelmi célú fejlesztéseket, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztost neveztek ki. Tehát ebből a Zrínyi-program egyik fő lényegét elvették önöktől és rábízták Maróth Gáspárra, mert nem bíznak önökben, hogy ezt le tudják bonyolítani, sem magában, sem a miniszterében. Majd utána most átadják még a cégeik irányítását is egy másik miniszternek, Bártfai-Mager Andreának, akinek kimondottan legalább akkora nagy tapasztalata van a honvédelem területén, mint önnek, miniszter úr. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tehát annyira bíznak az önök szakmai tudásában, hogy a lényegét, tulajdonképpen ahol a pénz van, azt elveszik maguktól. Hogy most ez azért van-e, mert tudják, hogy nem tudják ezt menedzselni vagy félnek, hogy ellopják, ezt nem tudom, ezt beszéljék meg önök. De a lényeg az, hogy akkora nagy a szakmaiságban a bizalom, hogy konkrétan két nagyon-nagyon fontos területet, amiről ön itt hosszasan beszélt, meg a fideszes képviselők is hosszasan beszéltek, hogy ez mekkora ordenáré nagy siker, kérem, az nincs önöknél, azzal nem önök foglalkoznak.

A másik kérdés, hogy ön arról beszélt, a fideszes képviselőtársam is erről beszélt, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Szerintem nemzeti ügynek kellene lennie, de ahogy önök vezetik ezt a tárcát, ahogy önök beszélnek erről a kérdésről, nehéz ebből így nemzeti ügyet csinálni. Úgy tűnik nekem, mintha 2010 előtt lett volna a pokol, 2010 után meg a mennyország itt, a honvédelem területén. Tehát ami előtte történt, az minden rossz, a romlás, a dögvész, de bezzeg jöttek önök, és onnantól kezdve minden csodálatos, fehér, süt a nap, és mindenki nagyon boldog a honvédségnél. De amikor katonákkal beszélek, nem teljesen ezt mondják egyébként nekem. De egészen biztosan tulajdonképpen a történelem is önökkel kezdődött a honvédelem területén.

Szerintem egyébként helyesebb lenne az a megközelítés, amiről beszélnek, hogy jó lenne, ha a honvédelem területén nemzeti konszenzusok mentén tudnánk haladni előre. Én még azt sem vonom kétségbe, hogy joga vagy helye van a kritikának is adott esetben, tehát helyes az, ha önök kritizálják azt, amit adott esetben az előző kormányok esetleg elrontottak. Csak kérem, azt ne felejtsék el, hogy az önkritikának is van helye meg az illő szerénységnek. Tehát akkor jogos a kritika, ha arra is képesek, hogy önreflexiót tanúsítsanak, hogy amit önök rontanak el, vagy amit nem jól tesznek, és esetleg egy-két ellenzéki javaslat erre rámutat, akkor esetleg befogadják ezeket az észrevételeket, és így lehet adott esetben nemzeti konszenzust kialakítani.

Egyébként sokkal inkább ebbe az irányba mutatott Simicskó István hozzászólása, aki valóban egy szakmai hozzászólást tett. Ő ugyan beszélt róla, de én a törvénytervezetben nem találtam meg ezt a szót. Ugyan a kiberhadviselés valóban szerepel benne, de a hibrid hadviselés nem szerepel benne. Márpedig ma bizony szinte nincs olyan NATO-megbeszélés, vagy nincs olyan parlamenti közgyűlés, ahol a védelmi bizottságok, nemzetbiztonsági bizottságok vagy külügyi bizottságok tagjai vesznek részt, ahol ne beszélnénk arról a hibrid hadviselés okozta fenyegetettségről. Egyébként van is egy ilyen Európai Unió által létrehozott, de a NATO által is támogatott központ. Ezt úgy hívják, hogy hibrid fenyegetések elleni európai központ, amihez érdekes módon Magyarország nem csatlakozott. Most már talán, nem is tudom, 9+14, nem is emlékszem pontosan a számra, de most már húsz fölött van azon országok száma, amelyek csatlakoztak ehhez a kiválósági központhoz.

Kérdezem miniszter urat, hogy mi miért nem csatlakozunk ehhez a kiválósági központhoz, és miért nem szerepel ebben a megközelítésben a hibrid hadviseléssel való foglalkozás. Hiszen a hibrid hadviselés ma egy kiemelt témája minden biztonságpolitikai fórumnak. Bízom benne, hogy nem azért nem szerepel ebben az anyagban, mert általában amikor hibrid hadviselésről beszélünk, akkor a második szó, ami ehhez szokott kötődni, az Oroszország. Tehát nehogy esetleg az akadályozza meg önöket abban, hogy ezzel foglalkozzanak, hogy Putyin olyan sűrűn jár ide, mintha hazajönne, és talán emiatt félnek ezzel a kérdéssel foglalkozni.

A másik kérdésem az lenne, hiszen arról is beszéltek, úgy fogalmazott fideszes képviselőtársam, hogy minden állampolgár feladata a haza védelme, hogy a lőterek létrehozása hogyan áll. Ha jól értettem, akkor arról volt szó, ez volt a miniszterelnök úr vágya, kívánsága, hogy minden járásban legyen egy lőtér. Tényleg, szóval ez olyan, mint a szakrendelő. Lőtér nélkül nincs járás. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Járási hivatal sem kell, csak lőtér legyen! Ezt úgy mondom, hogy szeretek lőni, és járok is sűrűn sportlövészetre. Magyarul, hogyan áll ez a program, hány lőteret adtak már át? Mert most már több mint egy éve beszélnek róla. A százhetvenvalahány járásból hányban? Százban megvalósult már, vagy 76-ban?

Vagy hogyan áll ez az új MHSZ? Mert először megszüntették az MHSZ-t, aztán létrehozták az MHSZ-t, majdnem még az alapító okirat is ugyanaz lett, mint korábban. Ennek a feladata, bár kár, hogy elment Simicskó István, mert biztos erről többet tudna mondani, hiszen ő ennek az egyik atyamestere, tehát biztos, hogy többet tudna, de államtitkár úrnak is kell erről tudni, hogy hogyan állnak ezek a lőterek, és hogyan áll ezeknek a finanszírozása, és hány fideszes önkormányzat volt lelkes, hogy területet biztosítson a helyi lőtérnek a város határában? Általában szokták szeretni ezeket a lőtereket az emberek, ezért sokkal könnyebb létrehozni őket, olyan, mint egy atlétikai pálya.

A másik kérdés, hogy sokat beszélnek róla, mindig kihangsúlyozzák, hogy a sorkötelezettség nem lesz újra bevezetve, de valahogy minden egyes érvelésük pont ezzel ellentétesen hat. Tehát hallom, amit mondanak, csak nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem vágynak arra, hogy mégiscsak ezt a sorkötelezettséget valamilyen formában vissza kellene állítani. Remélem azt, hogy nem lesz egy ilyen ötlete nemsokára a miniszterelnök úrnak, hogy mégiscsak állítsuk vissza a sorkötelezettséget, mert az a sok próbálkozás így, úgy meg amúgy, hogy jöjjenek az emberek a katonaság kötelékébe valamilyen formában, mivel ez nem túl sikeres, ezért lehet, hogy egyszer csak úgy gondolják, hogy jobb, ha kötelezővé teszik ezt a kérdést.

(16.30)

Még egy felvetésem lenne, az pedig az, hogy ez a nemzeti üggyé tétel bizony amiatt is nehezen megy, amiről több képviselőtársam beszélt, én is csak egy személyes példát hadd osszak meg, ez pedig az átláthatóság kérdése. Sok mindent lehet mondania arra, ahogy önök intézik a közbeszerzéseket meg a különböző ilyen vásárlásokat, de hogy nem átláthatóan, az egészen biztos, és most az átláthatóságot akár úgy is értem, mint nemzetbiztonsági átvilágítással rendelkező országgyűlési képviselő.

Sokat levelezek a Honvédelmi Minisztériummal, most már ez ilyen hobbi, ugyanis szerettem volna iratbetekintést kapni bizonyos szerződésekbe. Ezt egyébként a minisztérium maga ajánlotta föl. Azóta nem sikerül, mert nem sikerül megtalálni, hogy kinél vannak a szerződések, a minisztérium meg nem hajlandó megmondani, úgyhogy így ellevelezgetünk egymással, hogy én szeretnék iratbetekintést kapni, ők meg mindig megírják, hogy nincs náluk ilyen szerződés, nem is tudják, hogy hol van tulajdonképpen. Szakmailag olyan felkészült vezetése van a minisztériumnak, hogy lövése nincs arról, hogy hol tárolják, vagy mely állami szerv ezeknek a szerződéseknek a birtokosa, hogy adott esetben ott lehessen iratbetekintést kérni. Tehát magyarul, átláthatóságból sem jeles finoman fogalmazva, amit önök csinálnak.

Utolsó előtti gondolatként Nacsa Lőrinc képviselő úr ma már többedszer használja ezt, hogy verbális ámokfutás, tetszik önnek ez a szó. Nekem erről eszembe jutott a nyalatív megközelítés mint hasonló pár. (Derültség.) Szerintem jó irányba halad, lesz önből még államtitkár, azt gondolom, így kell csinálni; lehet, hogy a Honvédelmi Minisztériumban tulajdonképpen. (Nacsa Lőrinc: Önből már lett!) Így van, én már túl vagyok ezen az élményen, sőt engem már le is váltottak (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ami majd önnek is meglesz!), úgyhogy nekem már az az élmény is megvolt, ami önnek még egyik se.

A másik pedig, és ezzel zárnám a gondolatot, hogy legyen valami pozitív is, valóban van egy dolog, amiben egészen biztosan egyetért mindenki ebben a teremben, az pedig az, hogy a magyar katonák kiválóan teljesítenek. Az tény és való, hogy bárhol is járnak és teljesítenek szolgálatot a magyar katonák, az egészen biztos, hogy a nemzetközi közösségben és a NATO-n belül és azon kívül is bármely országban elismerést vált ki és tisztes helytállást mutat, úgyhogy egészen biztosan a magyar nemzet büszkeségére válik ezeknek a katonáknak a tevékenysége. Éppen ezért szeretném én is megköszönni nekik, még akkor is, hogyha sok mindenben nem értünk egyet a kormányzó párttal és a kormány tevékenységével, és néha heves viták is vannak ebben a Házban, de egészen biztos, hogy azt ebből az ellenzéki pozícióból is kötelességünk elmondani, hogy köszönjük azt, hogy a hazánkat szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)