Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Az európai uniós közösséghez tartozó magyar családokért valóban valamennyiünknek felelőssége van. És éppen attól a szemlélettől és attól a gondolattól vezetve, hogy annak a két és fél millió embernek a véleménye, aki az ellenzéket támogatta, itt legyen önök előtt, ezt a mai délután, azt gondolom, jól bemutatta és lehetőséget is adott erre. De mivel valóban a demográfiai kérdéseket, amelyek szorosan köthetőek ahhoz a szándékhoz, amiért önök az előterjesztést ‑ ugyan csak négy paragrafusban ‑ elénk hozták, ki kell és érdemes kibővíteni. (Sic!)

Éppen ezért az Országgyűlés, amikor ebből a felismerésből kiindulva az ország minden családjára keresi a megoldást és nem csak az egyik felére, akkor a növekvő gazdasági körülmények között, azt gondolom, fontos, hogy figyelembe vegye és éppen ezért ajánlom figyelmükbe az általunk T/5354. számon benyújtott törvénytervezetet, ami talán segíthet az önök számára, és annak figyelembevételével valóban a megoldás felé elindulhatunk, miközben hosszú idő az, amíg az eredményt elérjük. De mivel hosszú időről beszélünk, ezért közös a felelősség, és erre érdemes időt, energiát szánni.

Az első paragrafusunkban kifejezetten beszélünk arról, hogy az oktatásra fordított ‑ a gazdasági fejlődés lehetőségei szerint ‑ költségvetési forrásokat jelentősen növelni kell. Itt, azt gondolom, azok a lehetőségek, amelyek így megteremthetők akár a felsőoktatásban, akár a szakképzésben, különleges jelentőségűek. Ebbe beletartozik például az is, hogy mi azt javasoljuk, hogy a tankötelezettséget a 18. évre kell kibővíteni. De ugyanígy beletartozik, hogy az első diploma megszerzéséért ellenszolgáltatás nem kérhető. De a családtámogatás rendszerének biztosítania kell, hogy a továbbtanulás ne függjön a család szociális helyzetétől. Tehát az egyik fontos területet az oktatásnak tekintjük, amikor erről a kérdéskörről beszélünk.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és éppen ezért ebben a törvényben javaslatot teszünk, a megelőzés, a gyógyítás, az utókezelés ellátórendszere összefüggésében természetesen az egészségügyi rendszerre vonatkozóan annak hiányosságait pótolni kell, és előre kell lépni. És itt, azt hiszem, abban már társadalmi konszenzus van, hogy itt első lépésként érdemi bérfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy változzon a helyzet.

Változtatni kell azon, hogy a munkaerőpiac az európai munkaerőpiac szabályainak megfelelően legyen működőképes. A kutatás szabadsága, a magas színvonalú oktatás, a garanciák, a hazai ipar, a hazai mezőgazdaság, a hazai szolgáltatás hatékonysága, a gyorsuló növekedés körülményeit figyelembe véve kell a lépéseket megtenni. Mi azt gondoljuk, hogy a rabszolgatörvény kifejezetten akadálya annak, hogy érdemben előre lehessen lépni, éppen ezért ennek visszavonására teszünk javaslatot.

Az Európai Közösséghez tartozó magyar családokat megilleti az a jog, hogy a szociális, anyagi helyzetüktől függetlenül hozzájussanak alapvető közműszolgáltatásokhoz. Mindenkinek ellenszolgáltatás nélkül legyen módja, lehetősége sávos rendszerben, három részből állóan… ‑ ebből az első sáv a mindenki számára ellenszolgáltatás nélkül biztosított szolgáltatás mennyiségét tartalmazza, a második az átlagos fogyasztás mennyiségéről és az azutáni díjazás megállapításáról, a harmadik pedig az átlagon felüli fogyasztás utáni díjazás összegét határozza meg.

(18.20)

Így ezen a területen érdemi előrelépést tudnánk tenni, hogy a nagyon sokakat érintő élethelyzet-változást, minőségi javítást el lehessen érni. Az Európai Közösséghez tartozó magyar családok joggal tartanak igényt arra, hogy legyen idejük a közös együttlétre. Ebbe a körbe tartozik a munkaerőpiac önök által javasolt módjának a megváltoztatása, illetve egész pontosan a már eldöntött módjának megváltoztatása.

A családtagok, a betegség, fogyatékosság, öregség vagy bármely más ok miatt huzamos időn keresztül önmaga ellátására képtelen emberek gondozására, a gondoskodó családtag ellátására, illetve az ő munkaidejének, foglalkoztatásának elismerésére és megfelelő díjazására is javaslatot teszünk.

S hogy újra visszacsatoljunk ahhoz a XV. kerületi példához, amit Hajdu László képviselőtársam is említett, hogy egy komoly program kell ahhoz, hogy a lakhatás minőségét érdemben lehessen javítani: ehhez részben szociális, részben pedig bérlakásprogram indításával az első lakástulajdonhoz jutóknak biztosítani kell a bérlakáshoz való jutás lehetőségét, és azt, hogy a szociális bérleti díja ne legyen magasabb a legkisebb kötelező munkabér, a minimálbér 50 százalékánál. Szociális bérlakás legfeljebb tíz évre utalható ki, például erre teszünk javaslatot ebben a törvényjavaslatban.

Az Európai Közösséghez tartozó magyar családokban minden gyermek jogosult a napi háromszori meleg ételre, megfelelő ruházatra, játékra, a játékhoz, tanuláshoz, művelődéshez való jogra. Éppen ezért a 2019. január 1-jétől folyósított családi pótlék és iskoláztatási támogatás összegét 50 százalékkal javasoljuk megemelni. Éppen ezért attól a gondolattól vezérelve, hogy ebben a nagyon fontos témakörben érdemi vitát követően a kormány a négy paragrafusból álló törvény tervezetét kibővíteni akarja, mert valóban akar a családok helyzetén javítani, azt javasoljuk, hogy ezeket az általunk tett javaslatokat legyenek szívesek figyelembe venni és a módosításokat megvitatva lehetőség szerint befogadni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.