Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét megismétlem, hogy ennek a törvénynek a vitája mindössze négy paragrafusról szól. Annak a kormányrendeletnek a tartalmába, amelyet előadott államtitkár asszony, a parlamenti képviselők nem szólhatnak bele. Ez azt jelenti, hogy ennek a családvédelmi akciótervnek a részletszabályai a kormány álláspontja szerint nem tartoznak a parlamenti képviselőkre, ily módon valóban az ellenzéki képviselők nem tudtak mást tenni, mint az egyébként még hatályba nem lépett, bármikor korlátlan időben és minőségben és rendelkezésekben változtatható rendszerről mondtak el kényszerűen véleményt. Ehhez a rendszerhez nem tudunk javaslatokat, módosító javaslatokat benyújtani, hiszen ki lenne az az ellenzék részéről, aki ehhez a négy paragrafushoz, amelynek a 4. §-a a hatályba léptető rendelkezés, bármifajta módosító javaslatot benyújtana.

Szeretném elmondani önöknek, hogy tiltakoztak az ellen, hogy én e javaslatot választási kampányelemnek tartottam, de ha megengedik, akkor most még ezt további indokokkal támasztanám alá. Egyrészről szeretném önöknek elmondani, kormánypárti képviselők, hogy én ma nem hallottam ebben a Házban egyetlen ellenzéki képviselőt sem, aki ne azt mondta volna, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Tehát mindazok a hozzászólások, amelyek ezt feltételezték, megalapozatlanok voltak. Mindenki elmondta, hogy ezt a négy paragrafusból álló törvényjavaslatot, miután csak erről tárgyalunk, támogatni fogjuk.

Azt is elmondta számtalan képviselőtársam, hogy nincs olyan parlamenti képviselő, aki ne látná azt a rendkívül komoly, hosszú, már évtizedek óta fennálló demográfiai problémát, ami a nemzetünk megmaradásának komoly veszélyforrása. Szeretném elmondani, hogy az elmúlt tíz hónapban a nemzeti felsőoktatásról, a bíróság, ügyészség beszámolójáról, a mígrációs törvényekről, a közigazgatási bírósági törvényről, a hajléktalanok ügyéről szóló törvény vitájakor, a Magyar Honvédség szervezeti rendszerének teljes átalakításakor, a belügyi törvények tárgyalásakor, a Btk.-módosítás során, a bevándorlásellenes intézkedésekről szóló törvényjavaslatoknál a kormánypárti sorokban három-négy ember ült összesen. Most, hála istennek, huszonkettő. Ez egy nagyon nagy fejlődés, ez azt jelenti, hogy valamiért most egy négy paragrafusból álló törvényjavaslat erőteljesebben érdekli a kormánypárti képviselőket, mint azok a magyar nép és a magyar társadalom számára rendkívül fontos törvényjavaslatok, amelyeket az elmúlt tíz hónapban tárgyaltunk.

Szeretnék Kállai Mária képviselő asszony, Turi-Kovács Béla képviselő úr és Csárdi Antal képviselőtársam gondolatisága nyomán tovább szólni pár kérdés tekintetében nem a javaslatról, hiszen az pár gondolatot tartalmaz csak, hanem arról, amely még nem lépett hatályba, és amely tulajdonképpen azt próbálná érzékeltetni választási kampányelemként, hogy a kormány a családok védelmét mindössze hitelfelvétellel és kamattámogatással gondolja megoldani. Mindannyian tudjuk, évtizedes probléma ez. A Jobbik frakciója kilenc éve ül a parlamentben, és Z. Kárpát Dániel képviselőtársam megszámolta, több mint kettőszáz alkalommal beszéltek e ház falai között jobbikos képviselők demográfiai krízisről. Jelzem, a mai napig e vonatkozásban még semmi reakció nem történt, ez volt az első javaslat, ahol ilyen hangsúlyosan a kormány képviselői, illetőleg a képviselőtársak ezt mint alapvető problémát felemlítették.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ma március 19‑e van. Ezt a törvényjavaslatot gyakorlatilag az elkövetkezendő két hétben meg lehet szavazni, és nagy kérdés, hogy ez a bizonyos korlátlanul és bármilyen módon változtatható kormányrendelet vagy kormányrendelet-csomag, amiről az államtitkár asszony beszélt, miért július 1-jén lép hatályba. Ha ezt ebben a hónapban, mint ennek az intézkedéscsomagnak az alapvető törvénye, meg tudjuk szavazni, akkor miért nem lehet, mondjuk, május 1-jén hatályba léptetni? Annyira remélem azt, hogy nem a május 26-ai választás eredménye fogja majd befolyásolni a kormányt abban, hogy fönntartja július 1-jétől hatályosan ezeket az intézkedéseket vagy sem.

Elmondtam az előbb, hogy Turi-Kovács Béla képviselőtársam nyomán is szeretnék haladni. Ő nagyon helyesen felhívta pár problémára a figyelmet, amely visszaélésre adhat okot a megismert, de még hatályba nem lépett kormányrendelet rendelkezései vonatkozásában, én pedig még további érdekes körülményre és adottságokra szeretném fölhívni a figyelmet. Képviselőtársaim, különösen kormánypárti képviselőtársaim a nemzetmegmaradás kérdését hangsúlyosan felszólalásaikban felvetették, és azt, hogy nemzetünk és nyelvünk megmaradása mennyire elsőrangú feladata ma minden felelős politikai tényezőnek Magyarországon.

Aztán azzal is mindig vádolnak minket, hogy mi bevándorláspártiak vagyunk, és egyébként mi szeretnénk, ha a muszlim társadalom Magyarországot elárasztaná. A probléma a következő. Ebben a hatályba nem lépett kormányrendeletben a kedvezményezetti kör, akiről beszélünk, és aki javára a magyar adófizetők költségvetési támogatásából eredő kamattámogatás, illetőleg a gyermekek születése esetén a teljes elengedése a kölcsönnek a magyar adófizetők pénzéből még a magyar nemzet tagjain kívül a következő kedvezményezetti társadalmi kört érintik: szabad mozgás és tartózkodás jogával Magyarországon tartózkodó külföldi személyek, és harmadik országbeli olyan állampolgárok, akik hontalan jogállásúak. Tessék már nekem elmondani, hogy a magyar nemzet megmaradása érdekében ez a két feltételrendszer miért épült be ebbe a kormányrendeletbe? Hát nem arról van szó, hogy a magyar nemzetet ne terhelje sok-sok külföldi, aki ideköltözik, majd itt fog gyermekeket világra hozni, és ők nem másfél gyermeket hoznak világra családonként, hanem ötöt-hatot, akkor most el tetszenének mondani nekem, hogy ez a rendelkezés miért támasztja alá a magyar nemzet megmaradásának és a demográfiai problémák felszámolásának kérdését?

De mondok még önöknek mást is, merthogy az előbb elmondtam, a kormányrendelet rendelkezéseibe a magyar képviselők nem szólhatnak bele, de elképzelik azt a helyzetet, amikor valaki fogja és odamegy, és mondjuk, örökbe fogad három gyermeket, akik 17 évesek, és a kormányrendelet szerint csak 18 éves korukig kell saját háztartásban nevelni ezeket a gyerekeket, és fognak kapni 10-20-30 millió forintot? El tudják képzelni ezt a helyzetet? Mert ma Magyarországon sajnos három-négy év feletti gyermeket saját akaratból, szeretetből, gyermek utáni vágyakozásból nem vesznek örökbe magyar családok. Aki ismeri ezt a rendszert, az tudja.

Nagyon szeretném, ha e kormányrendelet nyomán a magyar nevelőintézetben lévő gyermekek nem lennének majd üzlet tárgyai. Ebben a kormányrendeletben ez benne van. Tessenek szívesek lenni a részletszabályokat megnézni. Azt mondta talán Zsigmond Pál képviselőtársam, hogy mi a részletekről beszélünk mindig, és a részleteket… ‑ (Közbeszólásra:) bocsánat, Barna Pál, elnézést kérek ‑, a részletekben elveszünk, mondta az előbb.

Na, de elmondta Turi-Kovács Béla képviselőtársam, hogy azért tessenek majd megnézni, hogy kiknek tetszenek majd ezeket a juttatásokat odaadni. Nem véletlen, ügyvéd volt ötven éven át, pontosan tudja, hogy milyen valóban speciális helyzetek lehetnek, amikor nem él valaki ezekkel a lehetőségekkel, hanem visszaél.

Szeretnék pár gondolatot arról beszélni, hogy mi a családvédelem és a termékenység összefüggése. Lehet, hogy nem gyakran találkoznak ezekkel a tanulmányokkal, de vitathatatlanul létező jelenség, hogy bizony a magyar férfiak termékenysége rendkívüli módon leromlott az elmúlt évtizedekben. Nagyon sok indoka van ennek, leginkább a megfelelési kényszer szülte stressz, ami okból sokkal nehezebben tudnak gyermekeket nemzeni. Egyszerűen az életviszonyok olyan drágák, és a társadalomban olyan magas elvárások vannak egy-egy család életminőségét, életszínvonalát illetően, ami férfiak tömegét hozza egy olyan kényszerhelyzetbe, hogy teljesíteniük kell.

(18.10)

Jelentősen többet kell dolgozniuk, mint napi 8 óra; el kell viselniük az idióta főnököt és mondjuk, a szervezetlen munkát, el kell viselniük azt, hogy az árak hihetetlenül gyorsan emelkedtek ’90 óta, és a bérek ezeket nem követték. Sokkal többet kell ahhoz dolgozni, hogy egy tisztes, nem is nyugat-európai, csak egy tisztes életviszonyt a családjának meg tudjon teremteni. Ez az állandó megfelelési kényszer ‑ tessenek elolvasni az erről szóló tanulmányokat ‑ terméketlenségtömegeket hozott a magyar társadalomban létre.

És akkor nem beszéltünk a női terméketlenségről, ami szintén nagyon nagy részben társadalmi okból eredhet, nagyon nagy részben az egészségügyi ellátórendszerből eredő problémák, ellátatlanság vagy félrekezelés indikálja.

Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy ha mi családvédelemben gondolkodunk, össztársadalomban gondolkodunk és nemzetben gondolkodunk, akkor ne egy bankhitel módszertana érkezzen meg ebbe a Házba, hanem nézzük meg strukturálisan, komplexen, minden tényezőt illetően, hogy mik azok a rendszerbeli problémák, amiket egyébként közösen ‑ parlament, kormány ‑ fel tud számolni, oda tud adni az embereknek, a társadalomnak. És higgyék el, ilyen javaslat nélkül is nőhet a termékenység, és nőhet a gyermekvállalási hajlandóság is.

Szeretném önöknek figyelmébe ajánlani egy 2018. október 15-én megjelent tanulmánynak két nagyon fontos megállapítását. Az egyik a következő: a politikai ideológiák ártanak a demográfiai kérdések megvizsgálásának, nemcsak azért, mert a népesedés hihetetlenül összetett kérdés, hanem azért is, mert csak és kizárólag ténybeli adatokat szabad figyelembe venni. A másik megállapítása: együtt kell vizsgálni a demográfiai kérdéseket az egészségüggyel, a nyugdíjrendszerrel, az oktatással, és reflektálni kell a valós társadalmi változásokra, az intézkedéseknek hosszú távúnak kell lenni.

Erre az utóbbi mondatra építeném föl az utolsó gondolatomat. E szerint a kormányrendelet szerint 2022. december 31-ig megszületett gyermekekről van szó és az igénybe vehető kedvezményről. Számtalan felszólalás szólt arról, hogy ma 1,5 körül tartunk a termékenységben. De ahhoz, hogy itt valóban a demográfiai fordulat megtörténjen, minimum 2,2-ig kellene eljutni termékenységi rátát illetően. Ez azt jelenti ‑ elolvastam az erről szóló tanulmányokat ‑, tíz éven belül ez a tendencia nem fordítható meg. De ha 10 éven belül nem fordítható meg a tendencia, akkor 2019. július 1. és 2022. december 31. között, három és fél év alatt, mit tetszenek gondolni, ez a demográfiai kérdés mennyivel fog előrevinni bennünket? Tényleg azt gondolják, hogy ebben a három és fél évben ez a tendencia megfordul?!

Nem hiszem, hogy önök között van egyetlen ember is, aki ezt a választ igennel adná meg. Na de, kérem szépen, ha ez a válasz nem tud igen lenni, akkor nem lehet az mégis, hogy ez tényleg egy választási kampány része, egy választási kampányfogás, és azt gondolják, hogy olyan emberek, akik egyébként sajnos nem kerülhetnek bele ebbe a rendszerbe, de azt látják, hogy a kormánynak ilyen odaadó tervei vannak, annak is az elégedettsége nő, nem csak esetleg azoknak, akik ebben tényleg részt vehetnek.

Végül pedig hadd említsem meg azt, hogy ha a kormány komolyan gondolta volna azt, hogy hosszú távon szeretne családvédelmi akciótervet megvalósítani, ha már ilyen militarista megnevezést alkalmaz, nem lehetett volna‑e az, hogy például a parlamenti képviselők akár létrehozhatnának ‑ számtalan szakmából vagyunk ‑ olyan munkacsoportot, aki megvizsgálja a demográfiai problémák minden aspektusát, és javaslatot tesz a kormánynak arra, hogy ha valóban hosszú távon és komolyan meg akarja ezt a kérdést oldani, akkor közösen, együttes erővel tegyük meg azokat a lépéseket, amelyeket a ciklus végéig nagyon hatékonyan lehetne megvalósítani, valóban a társadalmunk üdvére, valóban a nemzetünk megmaradása érdekében, és még véletlenül sem egy politikai pamflet részeként. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)