Dr. Darák Péter

DR. DARÁK PÉTER, a Kúria elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2017-es évet a Kúria szempontjából a felkészülés igénye vezette, hiszen 2017-ben annak tudatában tevékenykedhettünk, hogy 2018-ban új eljárásjogi kódexek lépnek hatályba. Tevékenységünk jelentős része tehát arra irányult, hogy ezeket a már elfogadott, illetve elfogadás alatt álló törvényeket értelmezzük, azok alkalmazására a bírói szervezetet szakmailag felkészítsük. Emellett azonban természetesen folytatódtak azok a 2012-ben indult új tevékenységi formák, amelyek jelentősen gazdagították a Kúria tevékenységét. Gondolok itt különösen a joggyakorlat-elemzésre, illetve azoknak a testületeknek a munkájára, amelyek a szakmai döntéshozatalt kívánták elősegíteni.

2017-ben a Kúria jelentős számú, négy jogegységi határozatot hozott, és ennél több kollégiumi véleményt fogadott el. A Kúria különböző testületei is komoly szakmai anyagokat készítettek, ezek közül szeretnék néhányat kiemelni.

A jogegységi határozatok egy része azt az elvi felülvizsgálatot végezte el, amely az új eljárásjogi kódexek hatálybalépésével kapcsolatosan elkerülhetetlenné vált. Nevezetesen, felülvizsgálta a korábbi iránymutatásokat abból a szempontból, hogy azok az új eljárásjogi kódexek szempontjából fenntartandók‑e, vagy pedig meghaladottnak kell hogy tekintsük.

Szeretném kiemelni a 2017-ben hozott hét kollégiumi vélemény közül az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésével kapcsolatos PK-véleményt, valamint azt a polgári kollégiumi véleményt, amely a Kúria belső élete szempontjából talán a legnagyobb jelentőségű, ez pedig a felülvizsgálati eljárások befogadásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja.

Alapvető ugyanis, hogy hogyan alakítja a Kúria a befogadási gyakorlatát, miután jelentős ügycsoportokban nem lehet a továbbiakban automatikusan a Kúriához fordulni, és a jogfejlesztési szempont, a joggyakorlat egységességének szempontja alapján a Kúria ezeket a felülvizsgálati kérelmeket szűri. E vonatkozásban igyekeztünk támaszkodni az Alkotmánybíróság immár több évre visszatekintő gyakorlatára. A Kúria teljes ülésén hallgatta meg Sulyok Tamás elnök úr és Bitskey Botond főtitkár úr előadását e tárgyban.

A Kúria tanácsadó testülete, az Új Polgári Törvénykönyv Tanácsadó Testület a 2017-es évben hat állásfoglalást tett közzé, amelyek a Kúria honlapján elérhetők, és orientálják a bírói gyakorlatot az új polgári törvénykönyv alapján. 2017-ben folytatódott más konzultációs testületek munkája is. A legfontosabb talán a civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos konzultációs testület munkája ebben az évben, amelynek hatásaként jelentősen csökkentek a civil szervezetek bejegyzésével, változásbejegyzésével kapcsolatos fellebbezések, és jelentős mértékben javult az eljárási helyzet.

A devizakölcsön-szerződésekkel kapcsolatos konzultációs testület üléseiről minden esetben emlékeztető készült, és ezeket az emlékeztetőket a Kúria a teljes nyilvánosság elé tárta, a kúriai határozatokat tartalmazó Kúriai döntések című lapban publikálta.

Folytatódott a Kúria szervezete háttértámogatásának kiépítése, a doktoranduszprogram, illetve a tartós titkári foglalkozást megszüntettük a Kúrián, ehelyett újabb főtanácsadói helyeket rendszeresítettünk. Ennek megfelelően ebben az évben már 18 főtanácsadó támogatta a bíróság szakmai munkáját.

A Kúria folytatta azt a gyakorlatát, hogy a Kúria teljes ülésén az egyes tanácselnökök beszámoltak az elmúlt egy-másfél év bírói gyakorlatáról, ezzel informálva a más ügyszakban dolgozó kúriai bírákat arról, hogy milyen fejlemények következtek be adott ügyszak ítélkezése vonatkozásában. Ki kell emelni a büntetőkollégium-vezetők évente kétszer megtartott rendszeres országos értekezletét, amely számtalan elvi kérdésben foglalt állást, illetve az egyes kollégiumok kiemelkedő munkáját, például véleményt alkottak a Nemzeti Agrár- Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara perbe történő beavatkozásáról, perbe lépéséből, a választási eljárásban felmerülő elektronikus kapcsolattartás kérdéséről, és rendkívül alapos és fontos döntések születtek az egyenlő bánásmód és a joggal való visszaélés vonatkozásában a munkaügyi szakágat illetően.

Fontos fejlemény volt, hogy a Kúria jogegységi határozatban foglalt állást a 12 éven aluliak terhére elkövetett szexuális bűncselekmények minősülésével összefüggésben. E kérdésben az Alkotmánybíróság is állást foglalt, megállapítva, hogy a Kúria jogalkotói kompetenciát érintett ebben a jogegységi határozatában. A jogértelmezés helytállóságát azonban alátámasztotta, hogy ezt követően a Magyar Országgyűlés az egyébként hatályon kívül helyezett jogegységi határozatban tükröződő jogi álláspontot magáévá tette, és a büntető törvénykönyvet ennek megfelelően módosította.

Nagyszámú állampolgárt érintenek az ingatlanforgalom kérdései, és hosszú évek óta mutatkozik bizonytalanság a tekintetben, hogy hogyan kell eljárni, amikor egy ingatlan átruházása a haszonélvezeti jog fenntartásával történik, milyen formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie a szerződésnek, illetve az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek. E vonatkozásban a Kúria határozott irányt mutatott jogegységi határozatában, kiemelve, hogy a haszonélvezeti jog visszatartása nem kíván önálló bejegyzési jogcímet a haszonélvezeti jog vonatkozásában, illetve a szerződés is viszonylag egyszerűen megszövegezhető e vonatkozásban.

Fontos állomása volt a jogegységi munkának a gyülekezési jog bíróságokat érintő gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló közigazgatási kollégiumi vélemény, amely kimondta, hogy az ingatlanok belső terei nem minősülnek közterületnek.

(9.10)

Ugyancsak fontos volt a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos kérdésekről szóló azon polgári kollégiumi vélemény, amely végre emancipálta a társasházzá alakítást mint a közös tulajdon megszüntetésének elfogadott módszerét.

A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos polgári kollégiumi vélemény azt a célt tűzte ki maga elé, hogy orientálja az ügyvédi kart a vonatkozásban, hogy milyen jellegű vizsgálatra számíthatnak felülvizsgálat-engedélyezési kérelem benyújtása esetén. Egyértelművé tette a Kúria, hogy hiánypótlásra csak alaki okokból kerülhet sor, a tartalmi kérdéseket a Kúria érdemben fogja elbírálni.

2017-ben is jelentősen járult hozzá a joggyakorlat-elemzés a Kúria szakmai munkájának fejlesztéséhez. Fontos joggyakorlat-elemzést folytatott a Kúria a kényszerintézkedések vonatkozásában, az új közbeszerzési törvény alapján alakuló bírói gyakorlat feltárásában. A választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok helyzetét tisztáztuk még 2017-ben, a választásokat megelőzően. Ugyancsak komoly konklúziókra jutottunk a munkáltató kártérítési felelősségét illetően.

Szeretném külön kiemelni az elmúlt évtized talán legfontosabb joggyakorlat-elemzését, amely jogágakat átívelő módon foglalkozott az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdéseivel, nevezetesen, hogy milyen mértékű bizonyítottság szükséges ahhoz, hogy a bíró tényként fogadjon el bizonyos körülményeket. Érdemes hangsúlyozni, hogy az egyes jogterületek vonatkozásában eltérő bizonyítottsági fokot kíván meg a gyakorlat, és ez a sokszínűség illeszkedik a jogterületek eltérő jellegéhez; másképp fogjuk fel a bizonyítottság kérdését a büntetőjogban, mint a polgári jogban, a közjogban és a magánjogban. Fontos feltárást végzett a jegyző birtokvédelmi eljárását elemző joggyakorlat-elemzés, amely felhívta a figyelmet arra a helytelen gyakorlatra, hogy a jegyzők időnként jogi kérdéseket is elbírálnak, és előirányozta ez a jelentés az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetőség megteremtését.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 2017-ben is eredményesen működött: 45 ügyet fejezett be, 39 esetben hozott érdemi döntést. Jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására öt esetben került sor.

A legtöbb önkormányzati normaalkotási kérdés telekadó és építményadó tárgyában került a Kúria elé, ugyanakkor, talán az elmúlt évek gyakorlatának is köszönhetően már csak kisszámú megsemmisítésre került sor. Nem érintette a Kúria gyakorlata ebben az évben az adó mértéke vonatkozásában a megváltozott helyiadó-törvényi szabályozást, erre várhatóan a következő években kerül sor. A Kúria hangsúlyozta, hogy az önkormányzati rendeletek célszerűségi vizsgálatát nem végezheti el, kizárólag törvényességi szempontokra hagyatkozhat. Fontos konklúzióra jutott azonban például az adómaximum alatti telekadómérték-meghatározás alkotmányossága vonatkozásában, kimondva, hogy lehet törvényes, azonban nem találta törvényesnek az adóalany mentesülési lehetőségét abban az esetben, ha azt a jogalkotó a lakhatástól tette függővé. És ismételten hangsúlyozta a korábbi döntésekhez hasonlóan, hogy az adóalanyi kört nem lehet diszkriminatív módon, célzottan meghatározni.

Sok félelem előzte meg a települési adó bevezetését, hiszen ez nyitottá tette a helyiadó-rendszert, kinyitotta a helyi önkormányzatok elvi lehetőségeit új adótárgyak bevonására. A Kúria gyakorlata az ezzel kapcsolatos félelmeket nem támasztotta alá; úgy tűnik, hogy a települési adó vonatkozásában az önkormányzatok mértéktartóak voltak. Néhány olyan végletes eset került a Kúriára, ahol már fedett, tehát más adónemmel érintett adótárgy volt érintett. Így például egy városi önkormányzat esetében törvénysértést állapítottunk meg, ahol az újonnan létrehozott lakásokat adóztatták települési adóval; ez nem lehetséges, hiszen a lakások az építményadó tárgyát képezik.

Érdekes új fejleménye az önkormányzati normakontrollnak a közjogi és magánjogi jogintézmények határát tisztázó döntések köre. Egy esetben útépítési érdekeltségi hozzájárulás és útépítési hozzájárulás eltérő jogintézményét kellett definiálni és összevetni, egy más esetben pedig a Kúria tulajdonképpen megnyitotta az utat a településrendezési szerződések mint sajátos polgári jogi eszközök alkalmazása előtt abban az esetben, ha ezeknek a szerződéseknek a megkötése kölcsönös és önkéntes megállapodáson alapul.

Folytatódott a közösségi együttélés szabályait illetően az előző években megindult gyakorlat. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozta a Kúria ‑ megerősítve korábbi gyakorlatát ‑, hogy csak ott lehet tilalmazni például a hajléktalanok jelenlétét, ahol valóban védendő értékek teszik ezt szükségessé.

Néhány esetben szabályozási technikai problémák kerültek a Kúria elé. Tipikusan több esetben fordult elő, hogy nem a helyi építési szabályzatban, hanem más rendeletekben szabályoztak állattartással kapcsolatos védőtávolságokat. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet a Kúria, hogy az önkormányzatok szabályozási jogkörének gyakorlása során az arányosság alkotmányos elvére mindig tekintettel kell lenni, és elismertük azt a lehetőséget, hogy a képviselő-testület bizonyos ügyekben a polgármesterre ruházza át a hatáskörét.

Mind a jogegység megteremtése érdekében, mind az önkormányzati normakontroll vonatkozásában tehát a Kúria folytatta a korábbi évek előremutató gyakorlatát, és igyekezett segíteni az alsóbb fokú bíróságokat szakmai munkájukban. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)