Kovács Sándor (Fidesz)

KOVÁCS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr által felvázolt szociális és gyermekvédelmi törvény módosításáról, ha megengednek egy-két pontosító adatot, a Fidesz-frakció véleményét hadd mondhassam el.

Nagyon fontos a gyermekek otthongondozási díjának a bevezetése, mint ahogy államtitkár úr is említette, 2019-től 100 ezer forint, és 2022-re az akkori minimálbérre való emelését tűzte ki a kormány célul. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az ápolási díjban részesülők 34 százaléka, azaz 17 300 fő becsült többletigénye 2019-ben 11,5 milliárd forint lesz, magyarul 11,5 milliárd forinttal költ többet az állam a gyermekek otthongondozási díjára.

Az ápolási díjban részesülők ‑ hiszen eddig is ápolási díjként emlegettük ‑ többletigénye 2,7 milliárd forint lesz 2019-től a mostani 17,8 milliárddal szemben. Ez összesen 33 500 főt fog érinteni. A kiemelt összegűnél 58 680 forintról 67 482 forintra fog emelkedni az ápolási díj összege, amely az alapösszeg 207 százaléka.

Az alapösszegű ápolási díj esetében a gondozási szükséglet felülvizsgálatánál megkülönböztetjük a háziorvos egészségügyiállapot-vizsgálatát, illetve a gondozási szükségletet, amit szakértő végez. Ez a kettősség garantálja azt, hogy az ápolási díjra jogosultaknak az egészségügyi és szociális igényét fel tudjuk mérni. Jogosultságmegszerzési pontosítást is magában foglal a törvény, mégpedig a jövedelemvélelmezés esetében lehetőséget ad a szociális hatóságnak az adóhatósággal való együttműködésre a pontosabb adatok megszerzéséért. Ezzel is, úgy gondolom, hogy a törvény az állami hatóságok közötti átjárhatóságot, illetve az információszerzést segíti.

Mindenféleképpen szeretnék szólni arról az alkotmánybírósági határozatról, amely különbséget tett eddig a támogatásra jogosultak körében a mozgásszervi fogyatékossággal és az egyéb betegséggel, illetve korlátozott fogyatékossággal élő személyről. Ezt a törvény kiegyenlíti, és a jelenlegi szabályozás szerint 114 450 fogyatékossági támogatásra jogosult mozgásszervi fogyatékosság jogcímén, amelyből 56 797 fő részesül támogatásban.

A megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatban egy olyan pontosítás kerül bevezetésre, amely az adott szolgáltatással jár egyben, ami szintén azt vetíti előre és azt próbálja meg az intézményeknek segítségül adni, hogy a szervezetpszichológus által javasolt és az intézményvezető által létrehozott fejlesztő foglalkoztatásban való részvétel milyen feltételekkel és milyen szerződési formában fog megvalósulni. Ez gyakorlatilag közvetlenül érinti a munkáltatóknak az adójóváírását; illetve a rehabilitációs kártya esetében, mint ahogy államtitkár úr említette, eltörlésre kerül, hiszen az adóhatósággal szemben a munkáltató közvetlenül tudja alkalmazni ezt a kedvezményt, amit 2018-ban 9096 munkáltató 37 654 fő megváltozott munkaképességű személy után vett igénybe, összesen 776 millió 570 ezer forint értékben.

Szólt államtitkár úr a hajléktalanság kezeléséről is, ami politikailag nagy vihart kavart mostanában. Én is egyetértek és a frakció is egyetértett azzal, hogy a hajléktalanság egy olyan emberi jog, amit azért arra nem használhatunk fel, hogy utána az élethelyzetéből vagy éppen az életét veszélyeztetve, ne adj, uramisten, krízishelyzetbe kerüljön vagy haláleset forduljon elő. Ezért a frakció támogatta eddig is azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek a hajléktalan emberek életminőségének javítását célozzák. Illetve azon a településen, ahonnan én jövök, Mátészalka, ahol képviselő vagyok, 18 ezer fős település, nappali ellátásra jogosult, és örömmel olvastam, hogy a törvény lehetőséget ad olyan nappali ellátást biztosító intézményeknek éjszakai külső férőhely kialakítására, amire eddig nem volt lehetőség. Tehát kinyitja a lehetőségek tárházát.

Szólt államtitkár úr a szociális diagnózis elkészítéséről. Ez egy olyan, a gyermekjólét és a családsegítés integrációjával létrejött szakmai dokumentum, amely az ellátotti körben mindazokat a fejlesztési irányokat, illetve gondozási irányokat szabja meg, amit az intézményben, vagy nagyon fontos, most már az intézményen kívülről jelzést adó családok vagy gyerekek esetében is megtesz, és segítséget kérnek a gyermekjóléti központnál.

Államtitkár úr, ön nem említette, de hadd ejtsek szót arról, hogy a szociális törvény hatálya alá tartozó volt az egyházi jogi személy által szervezett tevékenységet ellenszolgáltatás nélkül végző más személyek által nyújtott szállás, étkezés vagy más segítő karitatív tevékenység, ha azt az igénybevevőtől, hozzátartozótól vagy rájuk tekintettel harmadik személytől származó ellenszolgáltatás és állami, helyi önkormányzati támogatás nélkül nyújtják. Gyakorlatilag, ha állami támogatás nincs vagy más személy nem fizet azért a szolgáltatásért, azt gondolom, valóban helyénvaló volt, hogy a szociális törvény hatálya alól kivegyük azokat a szigorító intézkedéseket, amely gyakorlatilag nem függött össze egyéb kormányzati vagy állami források igénybevételével.

Egyetértek azzal is, ami a szociális étkeztetési szabályoknak, a résztvevők létszáma, nem akarom a szűkítést használni, de mégiscsak a pontosítását szolgálja, ami azt mondja, hogy a mindenkori működési engedélyben leírt ellátotti személy vehesse igénybe. Ennek van egy kis mozgási lehetősége: ugye, eddig a szociális törvényben az szerepelt, hogy havonta maximum 110 százalékig mehetett el, de vannak olyan időszakok, ami évi száz százalékban tekinti. Tehát rugalmasabbá válik a rendszer azáltal, hogy van egy felső limit. De ugyanakkor a házi segítségnyújtásban, illetve az étkeztetésben a törvény lehetőséget ad arra a rugalmasságra, hogy havonta esetleg eltérjen a 110 százalékos határtól, hogy egész évre számítva bruttóban meglehessen a 100 százalék, hiszen az engedélyezetti szolgáltatási létszám egész évben nem haladhatja meg a 100 százalékot.

Beszélt államtitkár úr a támogatott lakhatásról. Hadd mondjam el itt is a személyes példámat: a győrteleki Viktória ápoló-gondozó otthon fülpösdaróci telephelyéről jelen pillanatban 60 főt tagolnak ki, és azt gondolom, hogy az a fajta társadalmi érzékenyítés, ami az ő befogadásukat jelenti, ezzel a törvénymódosítással, hogy ők is ugyanúgy a társadalom tagjai ‑ bár a törvény itt elsősorban azzal foglalkozik, hogy a velük dolgozó, foglalkozó emberek kényszerintézkedéseinek lehetőségét tiltja.

Ennek az a logikája, hogy ők is annak az adott társadalomnak, a helyi társadalomnak a hasznos tagjai, és ha valami betegségük van, akkor ugyanazt a szolgáltatást veszik igénybe akár a mentő, rendőrség vagy bármilyen más tekintetben. Tehát leveszi az intézmény válláról azokat a lehetőségeket, terheket, amelyek egy normál életvitelszerű lakhatásban viszont, azt gondolom, hogy minden állampolgárnak joga és egyben kötelezettsége is.

Nagyon helyesen államtitkár úr kitért a gyermekjóléti szolgáltatások feladatának értelmezésére, hogy a már említett integrációval létrejött jelzőrendszer kiterjed az észleléssel és a készenléti szolgáltatással együtt működő központi nyilvántartásnak a vezetésére, amely helyi krízishelyzetekben azonnali segítséget és családtámogatást tud nyújtani az adott telefonszám ismertetésével. Ez is, azt gondolom, a rugalmasság és a gyorsaság tekintetében jelent nagy-nagy segítséget.

A gyermekvédelem tekintetében államtitkár úr említette azt a fajta Barnahus kifejezést, amit skandináv modellként Magyarország bevezet. Engedjék meg, hogy vezérszónoklatom után egy általános hozzászólásban kicsit részletesebben szóljak erről a problémáról, illetve ennek a megoldásairól.

Valamint nagy örömömet fejezem ki, hogy a nevelőszülők mint a 12 év alatti gyermekeknek a legjobban preferált szociális ellátási rendszere, a gyed, a gyes és az örökbefogadási díjak tekintetében rugalmasabb, együttműködőbb és a családi igényt jobban figyelembe vevő törvényi módosításokat tett lehetővé.

Magam és a frakció részéről tudjuk támogatni a törvénymódosítást, és sok sikert kívánok államtitkár úrnak, illetve a minisztériumnak a gyakorlati végrehajtásában.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(10.50)