Potápi Árpád János (Fidesz)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Éppen 170 esztendővel ezelőtt ezen a napon kezdődött meg az agyagfalvi székely nemzetgyűlés, amelyre az ön napirend előtti kérdése okán is tudunk reagálni, illetve meg tudunk emlékezni. Mint ahogy ön is említette, 1848. október 16-18-a között körülbelül 60 ezer székely küldött gyűlt össze Agyagfalva mellett, Agyagfalván annak érdekében, hogy kinyilvánítsák a szándékukat, miszerint a székely nép, a székely nemzet kitart a magyarság mellett, kitart Magyarország mellett. Ahogy ön is említette, a 12 pontnak megfelelően, illetve az azt szentesítő áprilisi törvényeket elfogadva kitartottak a 12 pont mellett ‑ az unió Erdéllyel.

Emellett pedig felszólították Erdély minden békés polgárát arra, hogy a magyar forradalom és szabadság ügyét támogatva fejezzék be a békétlenséget, és állítsák vissza a törvényes rendet Erdélyben. 1848. október 17-én érkezett meg az agyagfalvi gyűlésre a partiumi román népfelkelőknek a magyar falvakra, magyar településekre történt támadásának a híre. Ennek kapcsán határoztak arról, hogy a magyar hadsereghez, honvédséghez hasonlóan egy székely honvédséget állítanak fel, és azonnal négy dandár felállításáról is határoztak, amely parancsnokának Zsombori Sándor huszárezredest bízták meg.

Ennyi a történelmi megemlékezés tárgya, amely lehetőséget teremt számunkra, hogy itt az Országgyűlésben a székely-magyar összefogás kapcsán meg tudjunk emlékezni, illetve el tudjuk fogadni és támogatni tudjuk azt a kiállást, amelyet a székely nép, a székely nemzet az elmúlt 1100 esztendő során a magyarság mellett hitet vállalva, úgy gondolom, mindig is ott volt. (Sic!)

Ma, úgy gondolom, igazából Magyarországról sem beszélhetnénk, ha a székelyek az elmúlt 1000-1100 évben nem védték volna meg Magyarország keleti határait, illetve nemcsak a keleti határokat, hiszen minden háborúban vállvetve ott voltak a magyarokkal, és az elmúlt 1100 esztendőt együtt csináltuk végig. Úgy gondolom, az a törvénymódosítás, amely a parlament előtt van, amely a székely népet vagy a székelyeket mint önálló nemzetiséget képzeli el, egy provokáció, amely arra vonatkozik, hogy megossza az egységes magyar nemzetet, ezáltal is csökkentve akár Erdélyben a számarányunkat, illetve minden egyes lehetőségünket akár az oktatásban, akár a kultúrában, de akár a politikai életben. Ezeket és a hasonló kezdeményezéseket mi a kormány részéről is határozottan utasítjuk vissza.

Úgy gondolom, nemcsak a székelyeknek, nemcsak Erdély magyarságának, hanem a Kárpát-medencei magyarságnak is bizonyítottuk, hogy az elmúlt években, az elmúlt esztendőkben nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy a magyar nemzet, a magyar identitás, a magyar oktatási rendszer, kulturális intézményrendszer, de akár politikai intézményrendszer is meg tudjon maradni és meg tudjon erősödni.

Ma elmondhatjuk azt, hogy egységes magyar nemzetről beszélhetünk, akár a Kárpát-medencei magyarságról, akár pedig a diaszpóra magyarságáról beszélünk. Úgy gondolom, bennünket összeköt a közös múltunk, a közös őseinkre való emlékezés és a közös jövőnek is a szándéka.

A határozati javaslatát képviselő úrnak én nem láttam, nem ismerem, gondolom, sokan vagyunk így hasonlóan az Országgyűlésben. Ezt meg kell ismernünk, és utána tudunk dönteni természetesen arról, hogy tudunk‑e hozzá csatlakozni. A gondolatot magam részéről ‑ mint székely is ‑ el tudom fogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)