Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar reformkor legjobbjai 1848 tavaszán rendi államból parlamentnek felelős kormány által vezetett, a polgári szabadságjogokat és a jogegyenlőséget garantáló, modern Magyarországot teremtettek, példát mutatva ezzel Európának és a nagyvilágnak.

A feudalizmus sorvasztó béklyóit lerázó, évtizedes küzdelemben nemzetünk saját önerejére támaszkodva tudott sikeres lenni a Habsburg-uralkodóházzal szemben. Széchenyi, Eötvös vagy Deák sikerének gyümölcseit azonban nemcsak a magyarság, hanem a Kárpát-medence összes népe élvezhette. A bécsi udvar azonban a korlátlan uralkodói abszolutizmus visszaállításában volt érdekelt, ezért hamis jelszavakkal, az ősi „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva szembeállította a magyarságot a vele sorsközösségben élő Kárpát-medencei nemzetiségekkel. Ezzel pedig a véres, pusztító és a térség népeinek egymáshoz való viszonyát azóta is meghatározó polgárháborút generált, elsősorban a vegyes etnikai összetételű Délvidéken és Erdélyben.

Szeptemberben Jellasics horvát bán már közvetlenül a fővárosra és az ott dolgozó törvényes magyar kormányra támadt hadseregével. A szélsőségesen magyarellenes népvezérek és pópák befolyása alá került erdélyi románság pedig rövidesen lángba és vérbe borította Erdély földjét, tucatszámra gyújtva fel a magyar falvakat, városokat, és ezrével öldökölve a védtelen magyar lakosságot. A kirobbanó román népfelkelés az erdélyi szászokhoz hasonlóan a bécsi udvarhoz kötötte sorsát, hátbatámadással fenyegette a Jellasiccsal harcoló kormányt, és ezzel a ’48 tavaszán megteremtett polgári Magyarországot.

Tisztelt Országgyűlés! E kétségbeejtő helyzetben gyűlt össze pontosan 170 esztendővel ezelőtt, 1848. október 16-án Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására 60 ezer székely Agyagfalván, megoldást keresni arra, hogy „miként lehessen testvériesen helyreállítani a békét, s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét”.

A gyűlés ennek jegyében már az első napon rögtön kinyilvánította, hogy békésen viszonyul Erdély minden lakójához, de elvárja a felfegyverzett románoktól és a szászoktól is, hogy „kebelükben minden törvényellenes bujtogatásokat megszűntetvén, a bujtogatókkal statárialiter bánjanak”, vagyis fejezzék be az értelmetlen lázongást, büntessék meg a főkolomposokat és állítsák helyre Erdélyben a békét.

Másnap az agyagfalvi székely nemzetgyűlés egyhangúlag állást foglalt az áprilisi törvények védelmében, és fegyverkezni kezdett az Erdélyben tartózkodó császári csapatok és a Bécs által megtévesztett, ám annál nagyobb kegyetlenséggel tomboló erdélyi román népfelkelőkkel szemben.

A székelység áldozatvállalása nem csupán a szabadságharc katonai megsemmisülésének elkerülését és ezzel az egyébként a törvényesen működő Országgyűlés és kormány munkájának folytatását tette lehetővé, de megvédte Erdély békés polgári lakosságát az osztrák katonák, valamint a hozzájuk csatlakozott román népfelkelők önkényeskedéseivel, fosztogatásaival szemben.

A döntés lélektani hatásai pedig még a közvetlen katonai erőviszonyokban bekövetkezett változás jelentőségén is alaposan túlmutatnak. A székelység egységes kiállása ugyanis pozitívan hatott mind a csatatereken harcolókra, mint pedig azokra, akik a hátországban segítették a magyar forradalom és szabadságharc ügyét, nem utolsósorban pedig véglegesen kijelölte a székelység helyét az egységes magyar polgári nemzetben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek okán ma reggel határozati javaslatot nyújtottam be annak érdekében, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa október 16-át, az agyagfalvi székely nemzetgyűlés kezdőnapját a magyar-székely összetartozás napjává.

(8.50)

Indítványom szövegét természetesen nem végleges változatnak szánom, nem kívánok egyedül maradni előterjesztőként, és ‑ mivel láttunk már rá számos rossz példát ‑ főleg nem szeretnénk ezt az emléknapot kisajátítani. Épp ellenkezőleg, azt szeretnénk, hogy kezdeményezésünk végleges formájában már a parlamenti pártok közös előterjesztése lehessen.

A sors fintora, hogy éppen ma, ezen a kerek évfordulón fog tárgyalni az Országgyűlés egy olyan kezdeményezést, amely a székelyeket önálló népcsoporttá, hazai nemzetiséggé nyilvánítaná. Ezzel mi nem értünk egyet, sőt ennek az ellenkezőjét gondoljuk: összetartozunk. A székelység az agyagfalvi gyűlésen is bebizonyította azt, hogy a legnagyobb fenyegetések, megpróbáltatások és szenvedések közepette és mindezek ellenére is egységesen kiáll a magyar nemzet mellett és annak részeként tekint magára. Bízom benne, hogy az Országgyűlés is hasonló egységet, valódi nemzeti konszenzust fog tudni felmutatni a magyar-székely összetartozás napja kapcsán.

Ezen konszenzus megtalálásának őszinte szándékával kérem a kormány támogatását, valamint a parlamenti pártok egy-egy képviselőjének előterjesztőként való csatlakozását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)