Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2018-22-es parlamenti ciklus utolsó törvényjavaslatát tárgyaljuk, amelynek az a jellegzetessége, hogy egyetlenegy elemében nem különbözik a Fidesz elmúlt négyévi törvényalkotási munkájától.

Pont ugyanazzal a salátatörvénnyel találkozunk, ahol egymástól teljesen távol álló témákat egy törvényjavaslatban módosít, olyan címet ad, aminek gyakorlatilag a tartalmához sok köze nincs. És ami aztán a legfontosabb probléma, hogy elrejt olyan szabálymódosításokat benne, a nagy terjedelemben, hátha az ellenzéki képviselők nem szúrják ki azokat a nagyon durva módosító javaslatokat, amelyeket tartalmaz ez a törvénycsomag.

Abban sem különbözik ez az utolsó törvényjavaslat, amikor arról beszélünk, hogy a Fideszt aztán nem az elegancia jellemzi, hiszen amint az expozémban is elmondtam, a törvényjavaslat tárgyalása kezdetén még azt is megtette, hogy úgy lesz megyei jogú város Baja és Esztergom, hogy e két név a törvényjavaslatba még csak bele sincs írva, hanem egy mellékletben lesz ez a két város megyei jogú város, ami egyébként, ahogy Keresztes László Lóránt képviselőtársam mondta, tizenkét év alatt megtörténhetett volna, nem kellett volna a ciklus utolsó törvényjavaslatára várni ezzel.

Aztán az is nagyon durva, különösen itt a háború árnyékában, hogy éppen az Atomenergia Hivatal működését és annak vezetője jogkörét olyan módon terjeszti ki, olyan módon növeli, amely kifejezetten azt fogja elérni, hogy a parlamentnek alig lesz ellenőrzési joga az atomenergia felhasználása, az atomerőművek működése felett.

Az már persze politikai hab a tortán, hogy egy olyan országra kívánnák rábízni a Paks II. megépítését, amely éppen úgy folytat háborút, hogy legfontosabb számára az ukrajnai atomerőművek bekebelezése, megsemmisítése, rombolása. Már nem is tudjuk, hogy igazából mi a szándéka vele, mert egyszerre lövi, és egyszerre akarja működtetni.

Én azt tudom mondani ezzel a javaslattal kapcsolatban, itt az utolsó órákban a ciklus végén, hogy annyira reménykedtem abban a négy év alatt, hogy talán egy-egy ügyben, talán egy-egy törvényjavaslat vonatkozásában valamifajta együttműködési készség, valamifajta elegancia, valamifajta stílus, valamifajta szakmaiság, valamifajta közjóért való munkálkodás látszik egyszer csak a fideszes törvényjavaslatokból, de úgy fejezzük be ezt a ciklust, hogy sajnos csak a nagyképűség, az arrogancia és a „mindent megtehetek a kétharmadommal” stílusú törvényalkotás zajlott.

Nagyon szerettem volna, ha némi hatásom van arra, hogy az emberek számára legfontosabb kérdéseket vegyük napirendre, azokat a kérdéseket, amelyek nap mint nap az emberek életét nehezítik; szálljon ki mindenki abból a buborékból, amiben él ‑ hiszen a képviselők nagy része egy buborékban él ‑, menjen oda az emberek közé, lássa meg a valódi problémákat, és álproblémák helyett az emberek gondjaival foglalkozzunk.

Nagy öröm, amikor Szimeon bolgár szószóló úr felszólalását hallom, mert ő abból a szempontból elemezte ezt a törvényjavaslatot, ami számukra mint nemzetiségek számára és a nemzetiségek hitélete számára fontos, de emellé odahelyeznek olyan törvényjavaslatokat, olyan módosító javaslatokat, amelyek a demokráciát, a parlament ellenőrzését durván támadják.

Száz szónak is egy a vége: azt gondolom, hogy legalább az utolsó törvényjavaslatnál lehetett volna elegánsabb, tisztességesebb a Fidesz, de úgy tűnik, hogy ez már nem fog megvalósulni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)