Kálló Gergely (Jobbik)

KÁLLÓ GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az ma itt nagyon gyakran elhangzott, valóban, ezen ciklus utolsó plenáris ülését éljük meg, illetve az van ma. Ilyenkor a legtöbb képviselőtársam, ha lehetősége van rá, visszagondol a négy, a nyolc évre, vagy ahány parlamenti ciklus óta képviselő, a múltra, felidézzük a gondolatainkat.

Sajnos azonban az élet eléggé rossz rendező mostanság. Én is beszélhettem volna az elmúlt két évről, a felszólalásaimról, de sajnos megint az önkormányzatok védelmében kell felszólalnom. Helyzet van, baj van, látjuk, tudjuk. Ha baj van, segíteni kell. Azt látjuk, hogy segítenek a civilek, segítenek az egyszerű magyar emberek, cégek, önkormányzatok, mindenki a menekülthullámot látván. Ahogy említettem, igen, nagy vállalásokat tesznek az önkormányzatok is egy pandémia után. Az én körzetemben három önkormányzat készült fel menekült testvéreink fogadására. Ercsiben már körülbelül 40-50 ember napok óta el van szállásolva az iskolákban. Dunaújváros egy két éve nem használt kollégiumi épületet alakított át önköltségen, hogy 50 embert biztosan fogadni tudjunk, napokon belül érkeznek oda is. Megtudtam, hogy Adony is felkészült menekültek fogadására, bár a menekültek, akiket oda szántak, még nem érkeztek meg. Tehát látszik, hogy az önkormányzatok felkészültek, az önkormányzatok segíteni szeretnének.

Ugyanakkor ezeknek a vészhelyzeteknek, említsünk akár egy nagy árvizet, az a tulajdonságuk, hogy tudjuk, meddig tartanak körülbelül. Ebben a vészhelyzetben viszont nem tudjuk, és ez a legnagyobb probléma, hogy meddig fog tartani ez a helyzet. Nem tudjuk, hogy ha befogad az önkormányzat 50 főt, akkor róluk egy hónapig, két hónapig, fél évig, egy évig, két évig kell‑e gondoskodni, óriási pénzeket felemésztve. Ugyan nincs a körzetemben, de közvetlen Dunaújváros szomszédságában van Baracs. Baracs 3500 fős település. Napokon keresztül 42 embert tartottak el a lakók, ezt a 42 embert szétszedve, egy részüket küldték volna Adonyba. Ez egy 3500 fős településnek óriási teher, de még Dunaújvárosnak is, ha hosszú távra kell berendezkednie, óriási anyagi terhet jelent ezeknek az embereknek az ellátása. Gondolok itt akár napi egyszeri meleg étkezésre, hideg reggelire, hideg vacsorára, gondolva arra, hogy a mi óvodáinkból kell megoldani azt, hogy a gyerekekkel foglalkozva legyen, és foglalkozzunk a pszichés állapotukkal is. Nekünk kell megoldani a tisztálkodási eszközöket, nekünk kell mindent megoldani.

Tilki Attila képviselőtársam előbb nagyon sorolta, hogy mennyi civil és milyen szervezetek segítenek a menekültek ellátásában és fogadásában. Csak egyet nem mondott el Tilki képviselőtársam: hogy a kormány mikor kezd anyagilag segíteni azokon az önkormányzatokon, akik befogadnak menekülteket. Nem azt kell felsorolni, hogy hány civil segít. Nagyon köszönjük a segítségüket. Nem azt kell felsorolni, hogy hány vállalat biztosít adományokat, nem azt kell felsorolni, hogy hány tonna élelmiszert tudunk ‑ hála istennek ‑ elszállítani határon túlra és határon innen a menekültek számára, hanem azt várják az önkormányzati vezetők, hogy mikor nyit meg a kormányzat egy alapot, amely a felmerülő költségeket fedezi az önkormányzatok számára. Ez egy óriási kérdés. Erre kellene mihamarabb választ adniuk.

Most hadd mondjak el egy számot, amely engem felháborít! Önök Magyarország legnagyobb humanitárius segítségéről beszélnek 600 millió forint értékben. Nemrég járt városunkban Rákay Philip, 4500 millió forintot kap a filmjére. Szerintem ezt nem kell árnyalnom, nem kell magyaráznom.

Végezetül, remélem, utoljára ellenzéki parlamenti képviselőként: maradok a körzetem szolgája. (Taps az ellenzéki padsorokból.)