Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Amikor nyolc évvel ezelőtt a Jobbik listájáról a parlamentbe került ellenzéki országgyűlési képviselő lettem, akkor az egyik fő célom az volt, hogy a perifériára szorított, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított térségeknek legyek a hangja a nemzet templomában.

360-nál is több felszólalásom jelentős része Dél-Somogy példáján keresztül arról a magyar vidékről szólt, ami hitem szerint ezer éven keresztül megtartója volt ennek a nemzetnek. Úgy véltem, hogy szólni kell, mert a 24. óra végén vagyunk. Úgy véltem, hogy szólni kell, mert a megmaradás a tét, és úgy véltem, hogy szólni kell, mert az újfeudális nersevizmus igája alatt Somogyország is felszámolja magát, illetve felszámolják.

Nyolc éve elmondott legelső felszólalásom nem véletlenül foglalkozott azzal, hogy miért tűri a kormány, hogy Dél-Somogy falvait külföldi érdekeltségű, profitéhes agrároligarchák pusztítsák. Hozzáteszem, nyilván vannak olyan hazai zrt.-Döbrögik is, akik semmivel nem különbek ezeknél az új nagybirtokosoknál. Hiszem, hogy ami most van, az nem a harmadik útként is felfogható ökoszociális kert-Magyarország eszméjének a megvalósulása, hanem az igazságtalan latin-amerikai modell tobzódása, a társadalmi szakadékok mélyülése, a szociális meddőhányónak a növekedése.

Amikor azonban minderről beszámoltam, akkor volt olyan kormánypárti képviselőtársam, aki erre azt válaszolta, hogy én olyan sötét színekkel ecsetelem a magyar vidéknek a sorsát, hogy a hallgatóságnak kedve lenne az ereit felvagdalni. Hogyne! ‑ miközben Magyarország az Európai Unió második legszegényebb államává vált, és a legkorruptabb országgá Európán belül.

Nyilván nem hiszem, hogy Orbán Viktor az én felszólalásaimat olvasgatja, de a gazdakörök hétvégi találkozóján kivételesen tett egy brutálisan őszinte beismerést. Nem ellenzékből, hanem tizenkettő év kétharmad után, fideszes kormányfőként beszélt arról a miniszterelnök, hogy szerinte nem a kalandvágy hajtja a vidékről távozókat, és az igazság az, hogy nincs, ami ott tartsa őket, mert nincsenek tisztességes megélhetést biztosító munkahelyek, mert nincs népességmegtartó erő.

Mit mondana ezek után erre a dél-somogyi választókerület kormánypárti helytartója? Orbán Viktor is huhogó, károgó és alaptalanul kritizáló lenne Szászfalvi László szemében? Nyilván őneki ezeket a kritikákat, ezeket a vádakat nem merné megfogalmazni.

Még egyszer, nem hiszem azt, hogy a miniszterelnök tőlem idézne, de nemrég is arról beszéltem, hogy tömegével mennek el Dél-Somogyból, a lábukkal szavaznak az emberek, mert sokaknak nincsen semmiféle életkilátás az ilyen vidékeken. Nincsen perspektíva, van viszont egzisztenciális fenyegetés, van viszont fortélyos félelem, ahol kuss a neve mindenkinek, aki kritizálni meri a narancsos hatalmat. Ez is az oka annak, hogy Dél-Somogy népesedési katasztrófája iszonyatos mértéket öltött. Az itteni lakosság egyhetede a Fidesz tizenkét éve alatt eltűnt, és ennek a fogyásnak a felét az elvándorlás okozta, képviselőtársaim.

Ellenzéki képviselőként tett utolsó felszólalásomat hadd fejezzem be Kölcsey Ferenc 1835-ben elmondott „Búcsú az országos rendektől” című beszédéből kölcsönzött mondatokkal: „Isten őrizze meg e nemzetet minden gonosztól; isten virrassza fel e nemzetre a teljes felvirágzat szép napját!” Hajrá Dél-Somogy! (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.40)