Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára tudják azt, hogy meglehetős aggodalommal fordulunk mindig az olyanfajta szándékok felé, amik aktuális politikai problémák megoldását, orvoslását várják az Alaptörvény játékszabályainak módosításától. Mindig azt mondjuk, mindig az az alapvető felvetésünk, hogy ilyen változásokra akkor van szükség és akkor van lehetőség, hogyha ezekről érdemi vita van, és főleg hogyha azt látjuk, hogy valamilyen olyan változás születik, amit politikai konszenzus övez. Az a jó, hogyha ideális esetben egy jól működő jogállamban és demokráciában a politikai verseny szabályai tartósak, vagy ha legalább nem tartósak, akkor konszenzuálisak.

Ezért némiképp ellentmondásos a viszonyunk ehhez a törvényjavaslathoz, mert egyik oldalról azt gondoljuk, hogy bármennyire is jó szándékúnak látjuk a javaslatot, mégiscsak olyan módon nyúl bele az alkotmányos rendbe, ami egyébként egy aktuális politikai problémára keres megoldást, adott esetben kettőre, mert két népszavazási kezdeményezés is van, egy kormánypárti és egy ellenzéki oldalról, és úgy tűnik, hogy mindkettő nagyjából ugyanabban az időszakban, tavasszal tud odaérni a népszavazás időszakába. Magyarán szólva: mérlegelni kell azt, hogy szabad‑e, érdemes‑e változtatni a szabályokon ebben az esetben. Ugyanakkor éppen azért megfontolandó, hogy ez a javaslat támogatható‑e, mert az eddigi felszólalások alapján ebben jól láthatóan többé-kevésbé egyetértés van. Márpedig hogyha valamiben egyet tudunk érteni a szabályok kapcsán, akkor egyébként nem érdemes ezzel formális okok miatt szembeszállni.

De azért szeretnék fölvetni két tartalmi szempontot, merthogy nem ennyire egyszerű a dolog, hogy ha megegyezünk benne, akkor rendben van. Az a szabály, amit most módosítani akarunk, az egy harmincéves szabály, az új köztársasági alkotmányba került bele, alapvetően azzal a szándékkal, hogy ne lehessen népszavazásokkal meghekkelni a parlamenti választást. Annak idején az alapító atyáknak az volt az elképzelésük, hogy a parlament bölcs hölgyek és férfiak gyülekezete, amely majd kellő megfontoltsággal, kellő mérséklettel, szakértelemmel fogja meghozni a döntéseit. Éppen ezért elsődlegesnek tekintették ‑ és a képviselő asszony által említett szabály is tulajdonképpen erről szól ‑ a képviseleti demokráciát, a parlament szerepét a demokratikus közakarat kifejezésében.

Azonban van két tapasztalatunk. Az egyik tapasztalat arra vonatkozik, hogy a parlamenti döntések minősége is gyakran hagy maga után kívánnivalót, hogy finoman fogalmazzak. Sajnos, nem igazolják, és itt majd mindenki vérmérséklete szerint eldöntheti, hogy tíz, húsz vagy harminc évvel megy vissza, de nem igazolják az elmúlt évtizedek azt a vélekedést, hogy a parlament a maga szakszerűségében és bölcsességében feltétlenül higgadt, alapos vita és jó előkészítés után hozza meg a döntéseket.

Más oldalról pedig ez a fajta tudás jól láthatóan a választókban is felépült, magyarán szólva, egyértelmű és jól látható az a választói akarat, amelyik igenis szeretné a népszavazást is használni mint a kormányzati és parlamenti politizálás kontrolljának eszközét. Azt kell mondanom, hogy szerintem ez egy tisztességes, becsületes és akceptálható szándék.

Úgy látom, hogy ha következtetést akarunk levonni az elmúlt évtizedek demokratikus tapasztalataiból, abból, hogy a választók egy jelentős csoportja nem érzi magáénak a parlamenti képviselet eszközeit, akkor az egy vállalható, helyes és tisztességes irány, hogy előre menjünk afelé, hogy igenis a közvetlen demokráciának több és egyértelműbb eszközei legyenek.

Tegyünk hozzá talán még egyet: az elmúlt harminc évben természetes módon változtak a politikai vita szabályai is, a politikai vita terepei is. Harminc évvel ezelőtt nagy nehézséget okozott volna egy valódi, nem fiktív, nem elképzelt társadalmi konzultáció lebonyolítása egy fontos kérdésről. Ma ennek semmi akadálya nincsen, rendelkezésre állnak ennek az eszközei, persze nem a fiktív levelező tagozatra gondolok, hanem azokra az elsősorban online elérhető eszközökre, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az állampolgárok torzítás nélkül, szabadon kifejthessék a véleményüket különböző kérdésekben.

Magyarán szólva, annak a feltételei, hogy a népszavazás és a közvetlen társadalmi részvétel nagyobb szerepet játsszon a döntések meghozatalában, ennek ma megvannak a technikai feltételei, sokkal inkább, mint harminc évvel ezelőtt, és jól láthatóan és érzékelhető módon megvan erre egyébként a polgárok igénye is.

(16.00)

Ha pedig így van, akkor érdemes megfontolni azt, hogy enyhítsünk azokon a korlátozásokon, amelyek a népszavazásra vonatkoznak, hozzáteszem, nemcsak ezeken a korlátozásokon, hanem vannak ennél sokkal komolyabb korlátozások is, például azok, amelyek nem engedik azt, hogy az Alaptörvényt népszavazáson fogadjuk el, vagy ‑ mit? ‑ az Alaptörvényt, azt nem kell, az alkotmányt, majd ha lesz újra alkotmánya az országnak, azt népszavazáson fogadjuk el, vagy éppen azt a szabályozást, amely úgy döntött, egyébként emlékeznek, egy nagyon szoros népszavazás eredményeképpen éppen, hogy a köztársaság elnökét nem választhatják meg közvetlenül a polgárok. Tehát ha már hozzányúlunk, akkor érdemes lesz majd továbbmenni ebben a folyamatban. Most ezt ehhez a törvényhez nem érdemes benyújtani módosító indítványként, mert úgyis leszavazzák, de majd ha lesz ebben az országban alkotmányozás, akkor bizony kell azon gondolkozni, hogy hogyan lehet a népszavazás intézményét kiterjeszteni, az országos népszavazásét és a helyi népszavazásét is. Az a tapasztalat, az az elmúlt évtizedeknek a tanulsága, hogy több lehetőséget kell adni az embereknek, hogy közvetlenül beleszóljanak a sorsukba.

Mi a helyzet magával ezzel a tilalommal? Ugye, ennek a szándéka az volt, hogy ne lehessen meghekkelni, eltéríteni népszerű népszavazási kérdésekkel egyik vagy másik irányba a választásokat. Az a helyzet, hogy láttuk az elmúlt években, évtizedekben, hogy a kormány mindig ki tudott találni valami csodálatos fiktív történetet az egyes választásokra, ha van népszavazás, ha nincs népszavazás, attól tartok, hogy semmi sem fogja útját állni egy stop mindenféle típusú kampánynak, lesz itt minden, „stop X.!”, „stop Y.!”, „állítsuk meg ezt-azt-amazt!” típusú kampány, ha van népszavazás, ha nincs népszavazás.

Van tehát értelme annak, hogy figyelembe véve a képviselő asszony érveit is annak kapcsán, hogy az anyagi feltételei a népszavazásnak, magyarán, hogy olcsóbb legyen, el akartam mondani bonyolultan, de ő elmondta részletesen és szakszerűen, de mondom nem szakszerűtlenül: pénzt lehet spórolni azzal, hogy egyben tartjuk a szavazásokat és a népszavazásokat, valóban sok országban gyakorlat ez, más országokban tilalom van, de van ennek értelme. Szerintem vagy szerintünk a modern demokrácia szabályaiba belefér az, hogy egyébként ilyen módon is tematizálódjanak vagy tematizálhatóak legyenek egy választás legfontosabb kérdései. Van azonban ennek egy alapfeltétele, az, hogy akkor valóban legyenek egyenlő feltételek. És én szeretnék akár a kormánytól, akár a… ‑ a fideszes képviselők elfogytak, de akkor legalább Vejkey képviselő úrtól a KDNP-ből, az elnök úrtól, bocsánat, egy választ kapni arra, hogy egyetértenek‑e azzal önök csak így magánemberként, mert tudom, hogy a bíróság független, ezt majd elmondják, de önök magánemberként egyetértenek‑e azzal, hogy ne csak az önök kérdéséről legyen népszavazás a választással együtt, hanem legyen az ellenzék kérdéséről is, mert az erre adott válasz nagyon nagy mértékben meghatározza azt, hogy mennyire lehet elfogadni egy ilyen típusú kezdeményezést. Akkor van mód ilyen kezdeményezést elfogadni, ha látjuk azt, hogy itt is megteremthető az egyensúly, a legalább korlátozottan lévő azonos lehetőség az ellenzék és a kormány részére.

Tisztelt Ház! Szólnak tehát érvek a javaslat elfogadása mellett, kétségkívül vannak veszélyei is ennek a javaslatnak, mérlegelnünk kell majd azt a parlamenti vita, az esetleges módosító indítványok és majd, hozzáteszem, a következő törvényjavaslattal ‑ amely hasonló tárgyú ‑ kapcsolatos kormányzati álláspont kapcsán, hogy a javaslat támogatását el tudjuk‑e fogadni. Azt kell mondanom, hogy ez egy nehéz és megfontolandó kérdés, de látunk lehetőséget arra, hogy ez a demokrácia fejlődésének, a közvetlen demokrácia nagyobb súlyának teret nyitó lépés legyen, és ‑ hogy visszatérjek a legelejére ‑ különösen, hogyha az ellenzék és a kormánypártok konszenzusával tud létrejönni ez a fajta szabályozás, akkor ezt akár mi is tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)