Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselő úr arról beszélt, hogy hát, már megint a baloldal valamit nem akar támogatni, bár ha jól értettem, az ellenzéki képviselők közül, aki eddig megszólalt, arról beszélt (Nacsa Lőrinc: Én ezt nem mondtam!), hogy támogatja ezt a kezdeményezést. Mi a magunk részéről is mindig ezt mondtuk, hogy támogatjuk az ilyen típusú kezdeményezéseket. Arról is beszélt Kocsis Máté, hogy nem szabad pártpolitikai kérdést csinálni ebből, de Nacsa képviselőtársam mást sem csinált, mint pártpolitikai kérdést csinált ebből. Eleve megmondta, hogy minek kell lennie a főcímnek, hiszen a nem tudom, kicsoda már a baloldali sajtó részéről támadja ezt a mostani kezdeményezést.

Nézze, képviselő úr, nem ilyen szellemben akartam hozzászólni, de ha hozzákezdett ehhez, akkor kénytelen vagyok én is egy picit ebből a szemszögből megközelíteni ezt a kérdést.

Ön azt mondta, hogy elég volt. Azt mondta, hogy a gyermekek védelme az első. Tavaly még nem így volt? Öt évvel ezelőtt még nem így volt? Tíz évvel ezelőtt még nem így volt?

Tavaly benyújtottunk ‑ itt ül mellettem ‑ Szakács László képviselővel egy olyan országgyűlésihatározat-tervezetet júliusban, ami arról szólt, hogy egy ilyen nyilvántartást be kellene vezetni, hogy aki közfeladatot lát el, az egy minősített tényező legyen, tehát magyarul, szigorúbban legyen büntethető a közfeladatot ellátó személy esetében, ha valaki ilyen bűncselekményt követ el. Azt mondtuk, hogy ne mentesülhessen a jogkövetkezmények alól egy ilyen személy. Tehát amiről önök ma itt, egy évvel később beszélnek, az tavaly júliusban egy országgyűlésihatározat-tervezetben már szerepelt. Most nem is beszélve arról, amiről Ander képviselőtársam már beszámolt, hogy ők is hány olyan javaslatot tettek az elmúlt tíz év során, ami ezt a kérdést adott esetben már jóval korábban kezelhette volna.

Ezért illő tisztelettel én elvártam volna a kormánypártok részéről egy minimális önkritikát, ha már maximálisra nem képesek, hogy legalább megemlítsék azt, hogy ebben az elmúlt tíz évben súlyosbodott ez a helyzet. Az, hogy 2017-ben Magyarország egy nemzetközi minősítés alapján a legrosszabb minősítést kapta ebben a tekintetben, és ez a legrosszabb minősítés több éven keresztül, egészen 2020-ig fennállt. Az, amiről beszéltek, hogy nőtt azon bűncselekmények száma, amelyeket gyermekek sérelmére követtek el, hogy a szexuális tartalmú bűncselekmények jelentős része Magyarországon, sőt az Európai Unión belül is szignifikánsan magas. Tehát azért azt gondolom, hogy helye lenne az önkritikának, helye lenne egy picit annak, hogy szerényebben fogalmazzanak, mint hogy ebből a témakörből is sikerpropagandát próbáljanak kovácsolni.

A másik az, hogy azt mondják, a bűnüldöző szervek kiválóan végzik a munkájukat: elég csak az önök által is emlegetett Kaleta Gáborra emlékezni, akinek az esetében semmilyen magyar bűnüldöző szerv nem derítette föl, hogy ez az ember egy pedofil bűnöző. Külföldi szolgálatok szóltak a magyar szolgálatoknak, hogy ezzel az emberrel gond van, miközben ezt az embert többször átvilágította az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági átvilágításon. Úgy látom, hogy ezzel van egyébként máshol is gond, ezzel majd érdemes lenne önöknek foglalkozni, hiszen legutóbb a bangkoki nagykövetet kellett hazarendelni, mert nagykövethez nem méltó magatartást tanúsított. Gondolom, itt sem arról volt szó, hogy sörözött valahol 11 óra után, amikor csak 10-ig lehetett sörözni, hanem valami egészen másról van szó, ami nagykövethez nem méltó magatartás volt. Úgy látszik, hogy van itt valami a levegőben, nem is tudom, probléma rendszerszerűen ezzel a kérdéssel, hiszen ezt sem sikerült korábban földeríteni.

Tehát szerintem ‑ pont azt látom ‑, hogy ha nem lett volna a Kaleta-ügy, és az nem került volna nyilvánosságra, akkor bizony, ma nem lenne itt az asztalon ez a mostani törvénycsomag. (Dr. Selmeczi Gabriella: Nem igaz!) Képviselő Asszony! Dehogynem igaz! Szó nem volt a Kaleta-ügyig arról, hogy ezzel foglalkozzanak! Sőt, tudja, mit mondtak? Azt mondták, hogy tavaly szeptemberre lesz meg ez a törvénycsomag! Sőt, még egy hónappal ezelőtt is az igazságügyi miniszter asszonyt itt kérdeztem, a Házban, hogy mikor lesz ebből valami; nem tudta megmondani! Ott ült, ahol államtitkár úr! (Dr. Selmeczi Gabriella közbeszól.) Egy hónappal ezelőtt nem tudta megmondani! Ne csináljanak már úgy, mint hogyha ezt maguk az örök életben akarták volna, mert már 11 éve maguk kormányoznak, tehát már korábban is megtehették volna! (Nacsa Lőrinc: Most mondtam el, hogy mit csinálunk! ‑ Dr. Selmeczi Gabriella többször közbeszól.)

Arról nem is beszélve, hogy a tizenegy módosításból ötnek egyébként semmi köze nincs ehhez a mostani témánkhoz az ég egy adta világon, és most is még azt hallgatjuk maguktól, hogy és majd szeptemberben! Akkor majd még sokat fogunk erről beszélgetni! Máskor egy egész gazdasági szektort átírnak egy éjszaka alatt! Most meg érdekes módon már egy éve ezzel küzdenek, már tavaly szeptemberre ígérte a miniszterelnök. Azt mondta, hogy őszre egy átfogó programcsomagot fognak behozni ezzel kapcsolatban. Nem hozták be!

Most behozták ennek egy részét, komplex megoldást ígértek ‑ jelzem, ez nem komplex megoldás, ezt önök is elismerték ‑, és majd megint majd szeptemberben fogunk erről beszélgetni, fél év múlva. Az igazságügyi miniszter azt mondta nekem, hogy legyek türelemmel. Kérem, én még türelemmel lennék, de azok a gyerekek, akikkel szemben ilyen bűncselekményeket követnek el, ők nem tudnak türelemmel lenni! Ők azonnali cselekvést várnak el a kormányzó többségtől és a törvényhozóktól, meg a bűnüldöző szervektől.

Tehát ezért azt gondolom, hogy bizony, nem sikerült a saját maguk által kitűzött célt elérni, hiszen nem sikerült komplex megoldást hozniuk erre a kérdésre, sőt még majd szeptemberben újabb és újabb törvénymódosításokat akarnak behozni, hogy még tovább lehessen ezzel a témakörrel foglalkozni.

Szerintem a civilek nagyon sok értelmes és jó javaslatot tettek le az asztalra, végigolvasva a különböző háttéranyagokat, magát a törvénnyel kapcsolatos véleményeket. Azt gondolom, hogy van számos olyan előremutató javaslata a magyar civil szervezeteknek, amelyekkel érdemes lenne komolyabban is foglalkozni, és bizony, persze fontos a szigorú büntetés, de ugyanúgy fontos a felderítés hatékonysága, és ugyanannyira fontos a megelőzés kérdésköre vagy éppen az utólagos traumakezelés, és ebben a tekintetben bizony, én többet vártam volna a mostani törvénytervezettől, mint pusztán azt, hogy büntetőjogi oldalról közelíti meg ezt a kérdést.

Tehát ezért azt kérem önöktől, hogy ne húzzák-halasszák az időt pont ebben a kérdésben, hanem egy kicsit pörgessék föl ezt a törvényhozási munkát, és ne mindig pont ezen a területen kérjenek türelmet az áldozatoktól, meg mindenki mástól, hanem igenis minél gyorsabban lépjenek, és komplex módon kezeljék ezt a kérdést.

Igen, egészen biztos, hogy vannak olyanok, akik most is kritizálják ezt a javaslatot, egészen biztosan vannak, akik aggódnak a pedofilok személyiségi jogaiért ‑ lelkük rajta, ez az ő dolguk! Az meg a mi dolgunk, hogy itt a parlamentben milyen törvényeket, milyen szabályokat hoznak.

(11.30)

Én is azt gondolom, hogy jelen pillanatban az áldozatok sokkal fontosabbak, mint a pedofilok személyiségi jogai, még akkor is, ha ez egy törvényhozótól talán egy kicsit furán hangzik. De tény és való, hogy ha már eddig nem sikerült ezt a problémát komplex módon kezelni ‑ úgy, hogy kellően elrettentő legyen; úgy, hogy megfelelő megelőző kapacitások legyenek, és hogy az áldozatokat valóban áldozatként kezeljük, és kapjanak segítséget ‑, akkor legalább, ha egy részterületen előrelépést lehet elérni, még akkor is, ha szerintem a megoldás nem annyira komplex, nem annyira fantasztikus, mint ahogy önök ezt itt előadták, ettől függetlenül én a magam részéről, és az MSZP frakciója is biztosan támogatni fogja ezt a mostani módosítást, minden hiányosság és nehézség ellenére.

De egyben azt is szeretném jelezni, képviselő úr, hogy gyorsabban haladjanak. Ne kelljen még várni ezeknek a gyermekeknek arra, hogy majd egyszer kapnak segítséget a törvényhozói oldalról is, hanem minél gyorsabban lépjék meg azokat a lépéseket, amelyeket a civil szakma vagy éppen az ellenzéki képviselők már évek óta hangoztatnak és követelnek, mert pontosan ez az a terület, amiben egyet fogunk érteni. Talán Selmeczi képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a lakosságnak több mint a 90 százaléka elítéli; nagyon remélem, hogy tévedett, és a lakosság 100 százaléka elítéli az ilyen típusú bűncselekményeket.

Éppen azért, mert ez az egyik legocsmányabb bűncselekmény, amit el lehet követni, éppen ezért az önök részéről ‑ hiszen önök vannak többségben, kétharmados többségben ‑ ennél sokkal gyorsabban kellene előrelépni. És nem csak akkor kell önöknek reagálni a közvélemény nyomására, amikor egy Kaleta-ügyben kiderül, hogy önök nem megfelelően végezték el a munkájukat adott esetben, vagy az önök által felügyelt szervek nem megfelelően végezték el a munkájukat, amikor el akarja titkolni ezt a magyar Külügyminisztérium, és egy újságíró kell ahhoz, hogy egyáltalán napvilágra kerüljön ez a dolog.

Azt gondolom, hogy ez a téma ennél sokkal többet ér, mint hogy pártpolitikai vitát csináljunk belőle. De arra mindenféleképpen felszólítanám önöket, hogy ennél sokkal gyorsabban haladjanak előre a jogalkotásban, és ne az legyen megoldás, hogy egy újabb bizottságot hoznak létre, hanem tartsák be azt, amit a miniszterelnök maga is ígért, és tartsák a határidőket, mert anélkül egészen biztosan sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve ezek a gyermekek, hiszen a pedofilokat pusztán csak a büntetési tétel növekménye nem fogja visszatartani egészen biztosan, mint ahogy más esetekben is.

Tehát nagyon fontos a komplex megoldás, hogy összegezzem, mi a magunk részéről támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, de ne halogassák az újabb és újabb lépéseket, mert sok gyermek szenvedi meg ennek a késlekedésnek az árát. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)