Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy pár felmerült kérdésre reagáljak; az egyik a foglalkoztatáspolitika és a munka törvénykönyve. Érteni vélem azt, hogy a baloldal próbál úgy föllépni ‑ ennek a politikatudományi meg egyébként az elméleti alapjai is megvannak nekem, tehát a baloldal hagyományosan próbál úgy föllépni ‑, mint az egyszerű bérből és fizetésből élők meg a munkások érdekképviselője, csak sajnos azt látjuk, hogy a baloldal elhagyta ezeket a társadalmi csoportokat; Nyugaton is ez a folyamat zajlik le, a továbbiakban nem képviseli őket.

(19.40)

Valamilyen globális érdeket képviselnek az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve mindenhol, de ezeket a csoportokat teljesen egyértelműen magukra hagyják, és tulajdonképpen kétségbeesve próbálnak úgy tenni, de csak a kommunikáció szintjén, mintha továbbra is foglalkoznának a munkavállalói jogok képviseletével vagy a bérből és fizetésből élők helyzetének javításával. Ez nincs így, ez a feladat a jobboldali politikai erőkre hárul, a jobboldali politikai erők pedig szívesen és büszkén veszik magukra ezt a feladatot.

Ha ezzel összefüggésben összehasonlítjuk a baloldal és a jobboldal teljesítményét az elmúlt 11 évben, akkor azt láthatjuk, hogy miközben önök 12 százalék fölötti munkanélküliséget okoztak, egy nemzetközi pénzügyi, gazdasági válság esetén sikerült elvenni bért az emberektől, sikerült adót emelni és sikerült a vállalkozások helyzetét megnehezíteni, azzal szemben a mostani válságkezelés időszakát megelőzően is egy komoly bérnövekedés és komoly foglalkoztatásbővítés történt Magyarországon. Ezeket az eredményeinket szerencsére sikerült megőrizni, és az a célunk, hogy Magyarország újraindításával pedig ezeket az eredményeket fokozzuk is. Tehát arra utalok, hogy miközben önök különböző, a munka törvénykönyvével kapcsolatos szakpolitikai javaslatok kapcsán síppal, dobbal, nádihegedűvel próbálják obstruálni az Országgyűlés munkáját, aközben a jobboldali kormány plusz 800 ezer munkahelyet hozott létre Magyarországon. Ha önök és az önök kormányzása nem mínusz több százezer munkahelyet jelentett volna Magyarországnak, akkor talán érdemes lenne komolyan venni azt, amit mondanak, de így sajnos a politikai hecckampány szintjén kell ezt a dolgot kezelnünk.

És mi sem mutatja jobban, mint hogy nem sikerült, bár nehéz pozícióban voltak, mert tíz éve azt hallgatjuk önöktől, hogy az Alkotmánybíróság egy nem független szervezet, most meg az Alkotmánybíróság hozott olyan döntést, amely az önök számára mégiscsak talán kedvezőbbnek tűnik, legalábbis politikai kommunikációs szempontból fel lehet használni, ezért tótágast álltak többen is, és megpróbálták elmagyarázni azt, hogy miről is szól ez az alkotmánybírósági döntés. Örülök annak, hogy ha megegyeztünk abban, hogy az Alkotmánybíróság egy komoly testület ‑ én ezt mondom évek óta. Örülök, hogy most már önök is ezt gondolják. Úgyhogy akkor nézzük meg, hogy az önök által rabszolgatörvénynek nevezett azon munka törvénykönyve, amelynek keretében Magyarországon 800 ezerrel többen dolgoznak, és amelynek keretében az átlagbér több mint kétszeresére emelkedett, és amelynek keretében több mint két és félszeresére emeltük a minimálbért, na, hogy ezen munka törvénykönyvével kapcsolatban mit mondott az Alkotmánybíróság.

Tehát önök valóban odáig ‑ hogy mondjam ‑ nem állítottak valótlanságot, hogy valóban, önök indítványt tettek az Alkotmánybírósághoz. Na most, az indítványról kimondta az Alkotmánybíróság határozatának 15. pontja, hogy az indítvány nem megalapozott. Ez az Alkotmánybíróság véleménye: nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 94., 109., 135. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság azt is mondta, hogy a törvény módosítása kollektív megállapodáson alapuló általános szabályok szerint 4, illetve 6 hónapot meghaladó akár, de nem kötelezően 36 hónapra alkalmazott munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalókra nézve a heti munkaidő átlagban történő figyelembevétele tekintetében valójában nem tartalmaz a korábbiaknál hátrányosabb előírást, a figyelembe vehető beosztható munkaidőre, valamint a kötelezően beosztandó napi és heti pihenőidőre, azok mértékére vonatkozó garanciális szabályok ‑ figyelem! ‑ nem változtak lényegesen. A 96. pont: jelen ügyben hivatkozott összefüggések tekintetében megállapítható volt, hogy az Mt. és általában véve a munkajog rendszere az indítványozók által jelzett esetleges visszaélésekkel szemben ‑ figyelem! ‑ megfelelő védelmet, illetőleg jogorvoslati rendszert biztosít a munkavállalók számára. Aztán azt is mondja, hogy az önkéntesség előírása mint garanciális tartalmú előírás kellőképpen ellensúlyozza a változtatást, alapjogsérelem nem valósul meg, a munkaadó esetleges visszaélésszerű joggyakorlásra irányuló törekvéseivel szemben pedig a munkajog rendszere megfelelő jogi eszközöket biztosít a munkavállalók számára, pont.

Tehát az derült ki, hogy ami miatt önök itt majdnem lerombolták nem is olyan régen nem ezt az üléstermet, akkor még az előzőt, az nem volt más, mint politikai hisztériakeltés, és valójában egy olyan munkajogi rendszert támadnak, aminek keretében többen dolgoznak ma Magyarországon, nem segélyre szorulnak a magyarok, hanem többen dolgoznak a munkaerőpiacon, és magasabb béreket kapnak. És való igaz, volt egy pont, senki nem állította ennek ellenkezőjét: egy alkotmányos követelmény, amivel az Országgyűlésnek nincs tennivalója, az egy jogalkalmazói feladat; illetőleg volt egy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség egy részletszabály tekintetében, erre vonatkozóan a törvényjavaslat a pontosítást tartalmazza. (Közbeszólások.) Erre vonatkozóan a törvényjavaslat a pontosítást tartalmazza.

Tehát azt én értem, hogy önök szeretnék eltörölni, azt én értem, Varju képviselő úr meg Tordai képviselő úr, hogy önök nem értenek egyet azzal a munkaügyi meg munkajogi rendszerrel, ami itt 2010 után kialakult, annak ellenére (Tordai Bence közbeszól.), annak ellenére, hogy milyen sikeres volt. Azt én értem, hogy önöknek nem a magyar munkavállalók a fontosak, de attól még, hogy az Alkotmánybíróság egy adott ponton döntött, és a többi ponton pedig nem döntött, nem fogunk ebből a rendszerből visszalépni, hiába követelik ezt.

Ha megengedi, Dunaújvárossal kapcsolatban én egy dolgot árnyalnék. Ha jól értettem képviselő úr felszólalását, itt alapvetően egy megyei jogú város és egy megyei önkormányzat közötti konfliktusról van szó. Én arra azért nagy tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy két demokratikus legitimáció talaján álló, választott képviselőkből álló testületről van szó, szerintem mindkettőben egyrészt a Fejér megyeiek képviseletében, másrészt a dunaújvárosiak képviseletében járnak el. A kormánynak nem tisztje, nem tisztessége vagy tisztsége ezen szervezetek között választani. Mindenkit támogatni kell. Ha megnézi, hogy Dunaújváros az elmúlt tíz év kormányzásának vagy most már 11 év kormányzásának nyertese vagy vesztese volt‑e a korábbi időszakkal összehasonlítva, akkor azt fogja látni, hogy Dunaújváros is és a térség nyertese volt. Tehát ha megnézi azt a beruházást, amiről ön is beszélt, az a beruházás is ‑ ha jól emlékszem, 2006-ban indult ‑ azóta folyamatosan bővül. Most jelentettek be új bővítést. Majdnem 700 milliárdos beruházás van folyamatban szintén a térségben. (Kálló Gergely: Nem kapjuk meg az iparűzési adót annak ellenére, hogy jár!) Emellett török befektetők vannak, további befektetésekről lehet tudni. Ez mind a térség és mind a Dunaújvárosban lakók érdekét szolgálja.

Ezen túlmenően Duanújváros város finanszírozása stabil. Megnéztem, a megyei jogú városokra vonatkozó „Modern városok” program keretében is több tíz milliárd forint fejlesztési támogatás érkezett a városba. Nem politikai alapon dönt ezekről a támogatásokról a kormány. Mi sem igazolja ezt jobban vissza, mint hogy a legutóbbi körben, amiben ilyen rendkívüli támogatásokról döntöttünk, a top 3-ban kettő darab ellenzéki város szerepel több mint 2 milliárdos támogatással, Szeged és Pécs. Ha igaz lenne, amit önök állítanak, hogy pártpolitikai logika alapján támogat a kormány településeket, akkor ezek a települések nem kaphattak volna fejlesztési, illetőleg működési támogatást. Egyébként pedig az önkormányzati testületek közötti konfliktusban a kormány nem szeretne állást foglalni. Mindenkinek a térség fejlődését szolgáló javaslatait támogatni kívánjuk.

Azt a bűvészmutatványt, amit Tordai képviselő úr próbált előadni, rendkívül szórakoztatónak gondoltam, ugyanis nagyon erősen illeszthető abba a baloldali narratívába, hogy a kormány mindent kiárusít és magánosít, az, hogy a világörökségi területen egyébként állami elővásárlási jogot hirdetünk és törvényben hoznánk létre.

(19.50)

Ugyanis ez pont ellenkező, tehát az állam pozícióit erősíti. (Tordai Bence közbeszól.) De, Tordai képviselő úr, ugyan 18 darab bővített mondatot kellett elmondani, és nekem is meg kellett itt a székben kapaszkodnom, hogy megértsem azt az összeesküvés-elméletek szintjén lévő narratívát, hogy az, hogy az állam számára törvényben, világörökségi területen elővásárlási jogot biztosítunk, az miképpen járul hozzá állami tulajdon magántulajdonba adásához. (Tordai Bence: Egyszerű: megveszik, aztán eladják! Így!) Tehát kapaszkodnom kellett, megértettem a logikáját, és ekkor felnevettem. Sajnos ez az a helyzet, amit a pszichológia úgy nevez, hogy kognitív disszonancia, amikor hiába jönnek szembe ezzel ellentétes tények, megpróbáljuk a saját kis burkunkba meg a saját kis narratívánkba illeszteni azokat, még akkor is, ha ehhez a tényeket meg kell hajlítani. Ezt tette ön az elmúlt percekben.

A humán reprodukció. Bevallom őszintén, amikor átgondoltam, hogy a kezdő felszólalásban miről fogok beszélni, akkor arra gondoltam, hogy egy kicsit kevesebbet beszélek erről a kérdésről, mert hagyok teret a vitában, hogy ezzel kapcsolatban kijöjjenek az álláspontok, de önök igazából semmilyen összefüggésben nem hozták szóba ezt a nemzetstratégiai kérdést; egy dolog volt, Tordai képviselő úr, de ő se mondott semmit arról, hogy ennek milyen nemzetstratégiai összefüggései vannak; hogy a meddő párok támogatása, több mint 300 ezer ilyen pár Magyarországon a tudomásunk szerint, az ő támogatásuk milyen fontos az önök számára (Tordai Bence közbeszól.); hogy azok a gyermekek, akiket ezek a meddő párok egyébként terveznek, és felnevelnének, az mennyire kulcsfontosságú kérdés lenne; és egyáltalán nem beszéltek arról, hogy milyen javaslataik vannak ezzel kapcsolatban, csak kritizálták azt az irányt, amerre mi elindultunk.

Engedje meg, hogy ha már ezt megtette, akkor én elmondanám azt, hogy mit tettünk eddig. Tehát 2017-től a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő úgynevezett öt IVF-ciklust támogat az első gyermek megszületéséhez, míg amennyiben az első ciklus sikerrel jár, további gyermekek esetében gyermekenként újabb négy-négy ciklus vehető igénybe közfinanszírozottan. Ugyanekkor több mint duplájára emeltük a NEAK-finanszírozású lombikbébi-eljárások számát. A köz- és a magán-egészségügyi ellátórendszer szétválasztása megindult, létrejött a Nemzeti Humán Reprodukciós Intézet, kiemelt kormányzati célkitűzéssé tettük a meddő párok gyermekvállalásának segítését. 2019-től pedig az ezen területen dolgozó magánvállalkozások kerültek állami tulajdonba, az OKFŐ tulajdonosijog-gyakorlása alá. 2020. február 1‑jétől 100 százalékos tb-támogatás jár a lombikprogramban használt gyógyszerekre jogszabályban kijelölt intézmények esetén. Eltöröltük emellett a teljesítményvolumen-korlátot is, így nincs akadálya a lehetőség szerinti leggyorsabb ellátásnak. A 2020. évben többletforrásként összesen körülbelül 5 milliárd forint került a rendszerbe, egyrészt a volumenkorlát eltörlésére és a kivizsgálások, gyógyszerek ingyenessé tételére.

Azt gondoljuk, hogy mind a területi hozzáférés, mind a szolgáltatások igénybevételének anyagi terheit illetően az azonos és a piaci alapú magánellátásokhoz képest kedvezőbb feltételeket tud ez a szabályozás biztosítani. Ne azon múljon egy meddő pár esetében, hogy vajon kapnak‑e elég támogatást, hogy vajon kapnak‑e lehetőséget, hogy az ország melyik részén élnek, illetőleg, hogy milyen jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek, hanem mindenki számára egyenlő módon álljon rendelkezésre, közfinanszírozott módon. Erről szól ez a javaslat, ez az, amit önök nem támogatnak.

És milyen érdekes, ha megengedi, hogy visszautaljak az első megjegyzésemre, hogy a baloldal honnan indult ‑ ez egy klasszikus baloldali érvelés, amit mondok ‑, hogy ne az döntsön egy ilyen nemzetstratégiai területen, ahol a versenynek szerintünk nincs helye, nincs jelentősége, nincs szerepe, hanem legyen állami finanszírozás, mindenki egyenlő mértékben, Kelet-Magyarországtól Nyugat-Magyarországig, gazdagoktól szegényekig, ha valaki Magyarországon gyereket szeretne vállalni, és nehézséget okoz neki, akkor az állami ellátórendszerben álljon rendelkezésre. Klasszikus baloldali érvelés, klasszikus baloldali politikai program lenne. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Önök ez ellen beszélnek, önök ezt nem támogatják, önök számára ezek a családpolitikai intézkedések nem fontosak. Élő példáját mutatják annak, hogy a baloldal hogyan került válságba az elmúlt évtizedekben, és hogy miért üresedik ki az a gondolkodásmód intellektuális értelemben, amit önök magukénak vallanak, mindegy, hogy 99 százalék vagy 1 százalék, teljesen mindegy, intellektuális értelemben kiüresedett.

És ugyanez a helyzet, ha egy utolsó pontot az elnök úr megenged, a felsőoktatás kérdésében. Itt is Varju képviselő úrnak meg kellett ugrania azt a logikai bakugrást, hogy a törvény címére hivatkozott, hogy közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványok. Ezt az egyik lábára állva elmondta, majd, ja, igen, ezek a fideszes magánalapítványok. Tehát teljesen egyértelmű, itt arról van szó, hogy olyan alapítványok jöttek létre, amelyek a parlament által meghatározott közfeladatot látnak el alapítványi formátumban. Ilyen rendszer volt korábban Magyarországon is, közalapítványoknak nevezték, önök megszüntették, bedöntötték őket, mert nem tudták elviselni, hogy önökön kívüli entitások is léteznek az országban.

Azt látom, csak nem értem, hogy önöknek miért van azzal problémájuk, hogy a felsőoktatás, a kultúra, az épített és a természeti örökség védelme többlettámogatást kap. (Folyamatos közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ezek a források, amelyeket most megkapnak, és ezek a vagyonelemek, amelyeket most megkapnak ezek az alapítványok, amelyeket teljesen egyértelmű, erős garanciák mellett a közcél finanszírozására kell fordítani, ezek korábban nem ezeket a célokat támogatták, ezek nem a kultúrát támogatták, ezek nem az oktatást támogatták, ezek nem a természeti és az épített örökség védelmét szolgálták. Most ezek a humán szektorba tartozó területek többletvagyonelemeket és többletforrásokat kapnak, annak ellenére, hogy egy válság kellős közepén vagyunk.

Az egyetemi alapítványokkal kapcsolatos méltatlan vita, ami zajlik jelen pillanatban Magyarországon: egy dolgot javaslok önöknek, amit javasoltam itt a napirend előtti felszólalásoknál, nézzenek utána annak, hogy a jelen pillanatban a top 50-be tartozó egyetemek hogyan indultak, mi azoknak a története, nézzék meg, hogy az Ivy League-be tartozó amerikai egyetemek hogyan indultak. Igen, az 1800-as években. Igen, mert az Amerikai Egyesült Államok a legsikeresebb birodalom lett a XX. században, neki olyan történelmi sorscsapásokat nem kellett elszenvednie, mint Magyarországnak meg a közép-európai térségnek. Tudjak, hogyan indult? Létrehozott az állam alapítványt, egyetemet hozott létre az alapítvány keretében, és odaadta neki az állami vagyont, hogy abból építsen föl egy alapítványt, földeket, gyárakat. És továbbra is az állam komoly finanszírozója ezeknek a top 10-be tartozó egyetemeknek is. Természetesen az állam és az alapítvány meg az egyetem közötti kapcsolat nem szűnik meg, de ez volt a szükséges, de nem elégséges előfeltétel ahhoz, hogy ezek az egyetemek a nemzetközi felsőoktatási térben zajló versenybe be tudjanak szállni, és ott győztes pozíciót tudjanak elfoglalni.

Tehát ha önöket tényleg érdekelné a magyar felsőoktatás ügye, akkor nem azt mondanák, hogy miért kerülnek ezek a vagyonelemek bele a felsőoktatásba, bele a közérdekű vagyonkezelő alapítványba, hanem hogy miért csak ennyi, miért nem még több. Amellett, mondom még egyszer ezt, hogy az állami tulajdon mértéke másfélszeresére növekedett még így is 2010 óta Magyarországon. Csak azért mondom, Tordai képviselő úr, mert ha ne adj’ isten, úgy alakul a történet, hogy kormányzati pozíció, akkor tudja, hogy kik lesznek a szövetségesei. Na, ezek azok a szövetségesek, akik az állami vagyont kivitték a piacra, nem közfeladat ellátására fordították, odaadták a haveroknak. Azokat a vagyonelemeket, amelyeket most a magyar felsőoktatásnak ad oda az Országgyűlés, azokat a vagyonelemeket külföldről kellett visszaszerezni.

(20.00)

Mert az ön mellett ülő Varju képviselő úr és dicső csapata fogta és külföldi tulajdonba adta, például, ha már a MOL-részvényeket ön felhozta, először egy osztrák ellenséges felvásárlást engedtek be, utána az egész pakettet hagyták átjátszani az oroszoknak. Onnan kellett nekünk 2010 után visszaszerezni. Most, innentől kezdve az a stratégiai vagyonelem a magyar felsőoktatást, tehetséggondozást és orvosutánpótlás-képzést fogja szolgálni. Önöknek ezzel van problémájuk. (Tordai Bence és Varju László folyamatosan közbeszól.) Önöknek ezzel van problémájuk! Sajnos, ez a felsőoktatás átalakításával kapcsolatos nagy helyzet.

Tehát minden, amit önök elmondanak (Varju László: Az igaz!) a felsőoktatás ügyében, egészségügy ügyében, a kultúra, a humán szektor területén, az valójában nem más, mint szemfényvesztés, mert ezek a területek önöknek nem fontosak, nem akarnak több vagyont adni. Mi ezt tudomásul vesszük, természetesen minden joguk megvan erre, csak arra szeretném kérni önöket, nem most kell, a ’22-es választásokat megelőzően, csak majd ’22 után, amikor újra nem fog sikerülni a választók bizalmát elnyerni, hogy akkor legalább arra gondoljanak majd, amit az elején mondtam, hogy mi volt a baloldalnak az eredeti szerepe, hogy mi az a szerep, amit be kellene tölteni, hogyan kellene visszaszerezni a választók bizalmát. Akkor, azt remélem, hogy újragondolják ezeket a politikáikat, mert különben nem fogunk tudni Magyarország megerősítése és újjáépítése érdekében együtt dolgozni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.