Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ugyan már korábban hangzott el államtitkár úr felszólalása, de ettől függetlenül talán érdemes néhány gondolatban reagálni arra, amit ő mondott. Úgy fogalmazott, hogy a civilizált diskurzus megszűnik, ha az igazságot elferdítjük. Én ehhez hozzátenném, hogy meg akkor is, ha nem pontosan vagy általánosítóan fogalmazunk mindenkire vonatkozóan. Tehát ha ön úgy gondolja, hogy az igazság elferdítésével megszűnik a civilizált diskurzus, akkor azt gondolom, hogy ön ehhez nagyon sokban hozzájárult a hozzászólásában.

Most komolyan, önök azt mondják, ha már a civilizált diskurzusról beszélünk, hogy az ellenzék képviselői a vírusnak szurkolnak, és oltásellenesek? Tehát komolyan azt mondják ‑ csak hadd beszéljek a saját nevemben ‑, hogy én oltásellenes vagyok, és a vírusnak szurkolok, azaz annak szurkolok, hogy Magyarországon minél több ember betegedjék meg, és haljon meg? Maga komolyan azt mondja nekem, hogy én ennek szurkolok mint baloldali képviselő?! És maga beszél nekem arról, hogy civilizált diskurzusra van szükség?!

(18.10)

Azt tudom mondani önnek, nem szégyelli magát, hogy engem azzal vádol, hogy magyar embereknek, és magyar családokban a halálát kívánom embereknek, mert abból nekem politikai hasznom van?! Tényleg ez, ide süllyedtünk?! Ez nem egy vicc, kérem, ez nem arról szól, mint a szokásos politikai hablaty, hogy az ellenzék hazudik, a kormány hazudik! Hát, mivel vádol maga engem?! Hogy meri?! Hol tud tőlem idézni egyetlenegy mondatot, ami oltásellenes lenne, ami amellett, annak szurkolna, hogy a vírus győzzön a nem tudom, mi felett, a magyar emberek felett?! Tényleg ezt mondják?! Ez lesz a kampány?! És értem, hogy ez itt viccesen elmondva, délután 6 órakor kampánytémának tűnik, én nem veszem ezt kampánytémának. A magyar emberek élete, egészsége, a magyar családok egészsége nem kampánytéma. Kikérem magamnak, hogy ezzel engem vádoljon! Vádoljon sok minden mással!

A másik: világosan fogalmaztam, az elején azt gondoltam ‑ és ideültettek, tehát a hátsó sorból tudom ezt csak nézni, de higgye el, néha a hátsó sorból jobban lehet látni, mint az első sorból, ahol maga ül ‑, világosan fogalmaztam, az első alkalommal, amikor arról volt szó, hogy rendkívüli jogrendet szeretnének bevezetni, akkor én személyesen azt gondoltam, hogy önök valóban azzal a szándékkal akarják ezt bevezetni, amit indoklásként megfogalmaztak, hogy gyors döntésekre valóban szükség van.

Államtitkár úr, azért nem támogattuk ‑ csak mert maga mondta, hogy itt a tényeket ne ferdítsük el ‑ ezt, az első ilyen kezdeményezésüket, mert egyet kért az MSZP, az MSZP elnöke, hogy legyen benne egy határidő. Képzelje el, javaslatot is tettünk rá. Az volt a javaslatunk, hogy 90 napos határidő legyen benne. Ha ez belekerült volna, világosan elmondtuk, hogy támogattuk volna. Önök tudatosan nem tették ezt bele. Aztán kiderült, hogy nem kellett 90 napig ennek a törvénynek érvényben lennie, tehát magyarul, semmi nem történt volna, ha beleteszik a 90 napot. Majd jött a következő ilyen kérésük, hogy újra egy hasonló törvényt támogassunk, minő meglepetés, abban benne volt a 90 napos határidő. Mi történt? Az MSZP-frakció támogatta azt az akkori törvény-előterjesztést. Tehát teljesen világosan és konzekvensen járt el ebben az MSZP-frakció. És harmadszor pedig azért nem támogattuk, mert úgy ítéltük meg, ha tetszik önnek, ha nem, hogy szerintünk önök visszaéltek ezzel a jogosítványukkal. Most itt le is zárom ezt a kérdést, mert nincs értelme tovább ragozni. Ilyen egyszerű volt a mi döntési mechanizmusunk vagy a megfontolásunk egy-egy adott kérdés mögött.

Aztán arról beszélt, ami egészen vicces, hogy az önök miniszterelnöke itt a parlamentben, öntől egy méterre fölállt, és azt mondta, hogy a vírusjárvány elleni küzdelem egyetlen mérőműszere az, hogy hányan halnak meg Magyarországon. Nem mi hoztuk ezt a témát ide a parlamentbe, Orbán Viktor miniszterelnök saját maga ehhez kötötte ennek a sikerességét, vagy általa a vírushelyzettel szembeni kormányzati intézkedések eredményességét. Akkor miért lepődnek meg azon, hogy utána erre hivatkozik az ellenzék, amit az önök miniszterelnöke hozott be a közbeszédbe és a politikai vitába? Lehet arról vitatkozni, hogy ön szerint ez megfelelő ‑ nem megfelelő, ezt így nem mondanám ‑ , hanem hogy elfogadható, vagy európai összehasonlításban megfelelő szám, vagy jobb eredményt hoz, de ettől még ezt a vitát nem az ellenzék kezdeményezte, hanem a miniszterelnök. Hozzáteszem, 30 ezer embernek a halálát úgy minősíteni, hogy jól állunk, hát, erre mondtam azt önöknek, hogy némi szerénységet elvárnék, amikor erről a kérdéskörről beszélnek, mert ha egy közepes városnyi ember meghal Magyarországon, akkor ott azért a szerénységnek van helye szerintem, még akkor is, ha lehet, hogy máshol, más országokban sajnálatos módon ennél még több ember is meghalt.

A másik: arról beszélt, hogy jól teljesítettünk, majd utána a saját mondataiban később azt mondta, hogy mi miért vádoljuk a védekezésben dolgozó embereket azzal, hogy ők nem jól dolgoztak, mert ők kiválóan látták el a feladatot, és tulajdonképpen mi ne vádoljuk őket azzal, hogy nem jól végezték a munkájukat. Döntse már el, államtitkár úr, önök dolgoztak jól, vagy azok, akik az egészségügyben és más területen állták a harcot közvetlenül a frontvonalban! Mert ha a másodikról van szó, akkor itt nem volt még olyan képviselő ebben a Házban, aki ne ismerte volna el ezeknek az embereknek a teljesítményét, munkáját.

Az ön munkáját, az ön miniszterelnökének a munkáját, igen, azzal kapcsolatban folyamatosan kritikát fogalmazunk meg, de talán ez nem meglepő az ön számára, hogy mi másképpen közelítünk adott esetben bizonyos társadalmi, gazdasági vagy akár egészségügyi kérdésekhez. Valószínűleg ezért nem vagyunk egy pártban, valószínűleg ezért nem értünk sok minden más kérdéskörben sem egyet. Ez nem vagy jobb, vagy rosszabb, azt mindig a választópolgár dönti el a választáson, hogy számára melyik a szimpatikusabb álláspont. Ebben egyelőre önök jobban állnak, de ettől még nekünk jogunk van vitatni az ön igazságát, jogunk van vitatni az ön tényeit, mert tudja, a tényekkel kapcsolatban az a probléma, hogy sok van belőlük, és mindenre lehet példát, majd ellenpéldát is mondani, ahogy mondta egyszer Popper Péter. Tehát magyarul, a tények is olyan dolgok, hogy valaki innét nézi a kérdést, van, aki onnét nézi a kérdést, de ettől függetlenül biztos van sok igazság az ön mondataiban is, és biztos amellett is lehet ugyanúgy érvelni, mint ahogy a mi igazságunk mellett is lehet érvelni.

Aztán például mondok önnek egy másik példát. Azt mondta, hogy nekünk semmilyen olyan javaslatunk nem volt. Kérem, amikor mi arról beszéltünk, hogy be kéne zárni az iskolákat ‑ ez a járvány kellős közepén volt ‑, akkor bement a miniszterelnök a Kossuth rádióba reggel, és azt mondta, hogy szó sem lehet arról, hogy az iskolákat bezárjuk, majd, azt hiszem, délutánra megváltoztatta a véleményét, de lehet, hogy másnapra, és bejelentette, hogy be kell zárni az iskolákat. Tehát magyarul, azt mondani, hogy az ellenzéknek soha nem volt egyetlenegy olyan javaslata sem, ami a vírushelyzettel kapcsolatban segítette volna a kormányzati működést vagy a kormányzati tisztánlátást, ez most csak ezzel az egyetlenegy példával igazolható, hogy tényszerűen nem így van, és még lehetne számos más ilyen típusú példát is hozni.

Aztán azt mondta, az volt a bajunk, hogy a lélegeztetőgépekből nem volt, utána meg hogy sok volt. Államtitkár úr, bármilyen furán hangzik, ez teljesen logikus dolog. Az elején valóban kevés volt, majd beszereztek belőle valóban nagyon sokat, és ami a nagyobb baj volt, hogy nagyon drágán tették. Ilyen drágán még nem szereztek be ilyen eszközöket sehol Európában. Az ellenzék világosan azt kritizálta, hogy volt olyan lélegeztetőgép, amit önök 50-szeres áron vásároltak meg, ráadásul közbeiktattak olyan cégeket, ami minimum fölveti a gyanúját annak, hogy megint loptak belőle. Az ellenzéknek igenis joga és kötelessége, hogy egy ilyen esetben a transzparenciára felhívja a figyelmet, vagy adott esetben arra felhívja a figyelmet, hogy önök ugyan nem a nyomor vámszedői lettek, de a válságnak meg a vírusnak a vámszedői lettek, mert még ezeken az eszközökön is keresni akartak, ahogy most a kínai vakcinánál is világosan látszik, hogy azon is keresni akartak, és ez bizony baj.

És ha akarná, akkor idézhetnék most a H1N1-vírussal kapcsolatos kormányzati intézkedések kapcsán az önök padsorából Orbán Viktortól, Szijjártó Pétertől, Pesti Imrétől, Selmeczi Gabriellától számos olyan mondatot, ami hasonló tényeket vagy hasonló véleményeket fogalmazott meg. A H1N1-vírus, ami ugyanúgy egy influenzavírus volt; ott kérem, az önök politikusai konkrétan azt mondták ‑ Navracsics, Szijjártó ‑, hogy nem oltatják be magukat. Érdekes módon akkor nem mondta azt az akkori baloldali kormány, önök oltásellenesek, és azt szeretnék, ha minél több ember megfertőződne ezzel a vírussal, és ezáltal adott esetben az egészségük veszélybe kerülne.

Aztán a másik, amit még szeretnék mondani, itt Bajkai képviselő úr mondta, hogy a szatellitpártokat lenyelte az anakonda. Tényleg, már bocsánat, csak mosolyogni tudtam magamban, hogy melyikre, az MDF-re, a Kisgazdapártra meg az MDNP-re gondolt, hogy azt nyelte le a fideszes anakonda ‑ vagy melyikről beszél? Tehát amikor önök megfojtanak pártokat, bekebelezik őket, ledarálják őket, akkor az egy politikai taktikai lépés, ami egy éleslátásról tesz tanúbizonyságot.

(18.20)

Ha a másik oldalról nem ez történik, hanem csak együttműködnek a pártok egymással, akkor viszont rögtön valaki leigázta a másikat, és valaki már valakinek rögtön a főnöke, és az dirigál. Értem én, hogy ez egy politikai kommunikációs eszköz, csak a civilizált diskurzus és a tények nem elferdítése okán mondom ezt önnek, hogy talán ebben a tekintetben szintén illene egy kicsit nagyobb belátással és önmérséklettel lenni.

Mint ahogy ugyanúgy érdemes volna, amikor azt mondják, hogy a baloldali média így, meg a baloldali média úgy, meg a Korózs Lajosnak a, nem tudom, videójára mennyit költöttek. Önök mennyit költenek arra, hogy a fideszes média napi szinten hazudozik rólunk mindenfélét? Nemcsak most, minden országgyűlési kampánynál, meg minden önkormányzati kampánynál. És mit mondanak utána? Sebaj, majd a bíróságon maximum elveszítjük a pert, azt’ kifizetjük azt a bírságot, amit ki kellett fizetni azért, mert rágalmaztak valakit.

Hát negyven-ötvenes számmal tudunk olyan pereket említeni ‑ ön jogász, jobban tudja, mint én ‑, amikor elvesztették. Benne van a KESMA Alapítványban, biztos figyelemmel kíséri ezt a kérdést, pontosan látja és tudja, hogy hányszor veszítenek ezek az orgánumok ellenzéki képviselővel szemben, mert hazugságot állítottak róla. Hát az nem zavarja magukat? Szerencsétlen Korózs Lajos videója, az egy világrengető hazugság volt, de amit önök napi szinten mondanak rólunk, az tolerálható, az rendben van, mert ez az önök érdekét szolgálja. Tehát ennyit a kettős mércéről, amire önök szívesen hivatkoznak, amikor saját magukra értik ezt a történetben.

Még azt is szeretném hozzátenni, hogy bizony valóban, mi azt gondoljuk, hogy voltak hibák ebben a mostani válságkezelésben. Itt úgy fogalmazott államtitkár úr, hogy ez egy verseny. Nézze! Bizonyos szempontból önnek igaza van. Ha a gazdasági kilábalást nézzük, akkor egészen biztosan ez egy verseny. Ráadásul nemzetközi verseny. Ha egy picit a másik oldalról nézzük, ha az egészségügyi veszélyhelyzetét nézzük ennek a történetnek, akkor azért már nem ilyen egyértelmű, hogy ez verseny, hiszen akkor kivel versenyzünk. Akkor sokkal inkább ez egy egészségpolitikai kérdés, ahol bizony a „verseny” szó nem értelmezhető, hiszen nem mi határozzuk azt meg, hogy a vírusnak melyik mutánsa hogyan terjed, ki hogyan kapja el. Tehát ott én nem tudom értelmezni, de lehet, hogy ez az én képzelőerőm gyengesége, de amikor egy egészségügyi vészhelyzetről van szó, akkor ilyen értelemben én nem tudom értelmezni a versenyt.

Sőt, ha a versenyt úgy kötjük össze, hogy minél gyorsabban nyitni kell, hogy a gazdaságban minél erősebb legyen az újrakezdés, és ez adott esetben kockázatokkal jár az emberek egészségére, akkor egyáltalán nem is támogatom ezt az elképzelést, akkor sem, ha a gazdaságnak ez adott esetben jót tenne.

Zárásképpen még annyit tennék hozzá, hogy én ezt pontosan elismerem ‑ önök nem szokták, mert mindig azt mondják, hogy mi mindenhez tehetségtelenek vagyunk és hülyék, de én pontosan tudom azt ‑, hogy a gazdasági válságkezelést és az egészségügyi válságkezelést egyszerre megoldani rendkívül nehéz feladat lett volna, nemcsak önöknek, bármilyen más kormánynak is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát én nem akarom azt sugallni ‑ és köszönöm a türelmet, elnök úr ‑, hogy ez egy egyszerű feladat. Ettől függetlenül, higgyék el, voltak olyan kérdések, amit az ellenzék talán jobban látott egy adott szituációban, mint ahogy önök. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)