Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban írásban jeleztem e szándékot, ami a felszólalást illeti, hiszen nagyon fontos szakmai kérdéseket kell tisztáznunk, de azért azt a kormányzati körítést, amely ennél a javaslatnál is megjelent, mégsem lehet szó nélkül hagyni.

Egészen elképesztő az a saját véleménybuborékot beerőszakoskodó államtitkári viselkedés, amely… ‑ ne bántsuk az államtitkár urat, nem csak esetében, és nem csak ennél a törvényjavaslatnál fordul elő. Önök lényegében vallási fanatikus panelrengeteget próbálnak behozni minden egyes törvényjavaslat kapcsán, ezenközben nettó marhaságokat is mondanak, tehát az ellenzéket például sokadszor oltásellenesnek nevezni, értem én, hogy politikai termék az önök számára, sokadszor derül ki, hogy ez nem találkozott a valósággal. Azt is látom, hogy egy másfél-két milliós szűk táborban még lehet némi mobilizáló erőt ezzel elérni, de hosszú távon, egész biztos vagyok benne, hogy kontraproduktív lesz mind az államtitkári viselkedés, mind pedig az az intézményesített hazugsággyár, amit csináltak ebből az egészből.

Hiszen ha valóban a magyar emberek munkahelyének védelme lenne fontos államtitkár úr számára, akkor őszinte vitát folytatna erről velünk, példának okáért megmagyarázná, hogy egy hónap alatt áprilisban hogyan vesztette el 17 ezer honfitársunk a munkahelyét, és hogyan lehet az, hogy miközben az önök statisztikái szerint minden rendben van és a gazdaság kilőtt fölfelé, a helyzet mégiscsak az, hogy a számok makacs dolgok, és ez a 17 ezres mínusz legalábbis magyarázattal szolgálna.

Nem volt itt tegnap sem államtitkár úr, sem kormánypárti képviselőtársam, de egészen elképesztő dolog történt. Napirend utáni óra, megint csak magyar munkahelyekről beszélünk. Föláll egy fideszes kolléga és elkezdi a termelési jelentést óriási dicséretekkel, hogy az ő választókerületében az Audi Hungária Zrt. hány munkahelyet biztosít, milyen saját oltási programot vitt keresztül, mennyire fontos ez Magyarország számára. Eddig még egyet is érthetnénk, hiszen nem vagyunk multi- és bankellenesek. Azt mondjuk, hogy a közteherviselés alapján működjön mindenki.

A helyzet az, államtitkár úr, hogy önök viszont ennek a multi cégnek, autógyárnak megint csak egymilliárd forint fölötti vissza nem térítendő támogatást biztosítottak, miközben önök nagyon nagy hangon látszólag védik a munkahelyeket, a magyar társaságok számára ezeket a lehetőségeket nem nyitják ki. És itt győzelmi jelentéseket sorolnak fel újra és újra a multi cégek támogatásáról, de nem találkoztam önök közül olyan képviselővel, aki felállt volna és elmondta volna, hogy ennyi mikro-, kis- és közepes vállalkozásnak sikerült munkahelyeket megmenteni.

Azért nem állnak fel, Orbán államtitkár úr, mert az önök mikroszkopikus, európai szinten szinte értékelhetetlen bérkipótlási programja nem versenyképes. Olyan üzenetet küld a magyar munkavállalóknak, hogy ők nem számítanak. Önök 5 százalék alatti rátát tudtak produkálni, ami mérhető munkabérkipótlásban, még egyszer mondom, a mérhetőben, tehát nem a 8 ezer forintosban, hanem amit érzékelt is a munkavállaló. Ausztriában, Németországban ez az arány 15 százalék fölötti, 20 százalék fölötti. Önök nem voltak versenyképesek ezen a téren, és nagyon jól tudják, hogy a munkahelyek folyamatosan szűnnek meg Magyarországon.

Amikor ön feláll és a győzelmi jelentést előadja, miszerint ugyanannyi munkahely van önök szerint, mint mondjuk, egy évvel ezelőtt, nagyon jól tudja, hogy ebbe beleszámolja a KSH a hetente egy órát dolgozó diákmunkást ugyanúgy, mint aki idényjellegű munkát végez, vagy éppen azt, aki fizetés nélküli szabadságon otthon van.

Ne becsüljünk le semmilyen munkát, államtitkár úr! Az az egyórányi diákmunka ugyanolyan értékes, mint az öné vagy az enyém. De egészen biztos az, hogy ha önök ideállítanak egy olyan statisztikai adatsorral, amely bizonyítani próbálja, hogy ugyanannyi érdemi, egyébként adók, járulékok, befizetésével magával járó munkahely van, mint egy évvel ezelőtt, akkor ez az állítás elvérzik a valósággal való találkozás során. És amikor munkahelyek védelméről beszélnek, elfelejtik megmagyarázni, hogy miért nem pótolták ki a kieső bérek 80 százalékát, és azt, hogy miért engedték a családokat brutálisan nehéz helyzetbe kerülni a válság alatt.

Államtitkár úr, lesz ez zárszó. Kérem, válaszoljon nekem egy dologra, őszintén, lelkiismereti alapon! Ha önök azt állítják, hogy családbarát kormány, és a legnehezebb helyzetűeket igyekeznek segíteni retorikailag, akkor hogyan tűrhették meg azt, hogy a 33, illetve 50 százalékos végrehajtói letiltások folyamatosan pörögjenek a legkisebb keresetűek esetén a járványügyi veszélyhelyzetben? Azért merem ezt idehozni, mert az előttünk fekvő javaslat bírósági végrehajtási témában is igyekszik valamit mondani. Engem nagyon érdekelne, hogy ön mit mond arról, hogy a legkisebb nyugdíjjal bírók és a minimálbéresek esetén miért lehetett a járványügyi veszélyhelyzet közepén 33, illetve 50 százalékos letiltásokat foganatosítani.

Amikor benyújtottam azt a javaslatot, hogy mentesítsük a minimális megélhetéshez szükséges bevételeket ettől, önök miért nem támogatták, családbarát kormány? A mellékelt ábra azt bizonyítja, hogy nem, mert önök bizony kötöttek egy paktumot, nemcsak az EBRD-paktumra gondolok, de mind a bankvilággal, mind a végrehajtói karral megállapodtak, és lényegében esküt tettek arra, hogy az ő üzleti érdekeiket nem sértik.

Tisztáznunk kell ugyanakkor egy, a javaslatban lévő kérdést. Arról szól ez ugyanis, hogy lényegében kilakoltatásokat nem akarnak foganatosítani egészen addig, amíg önök azt mondják, hogy veszélyhelyzet van. Én pedig azt szeretném önökből kikényszeríteni, hogy jelentsék ki, hogy a 2022-es országgyűlési választásokig nem lesz kilakoltatás Magyarországon. Igen vagy nem? Ez egy igen-nem kérdés. Egyet tudnak ezzel érteni, vagy pedig sem? Az én eltökélt célom az, hogy ebben a kataklizmaszerű gazdasági helyzetben ‑ és egy nagyon nehéz helyzetben, ami még előttünk áll ‑ ne lehessen embereket elhelyezés nélkül kilakoltatni Magyarországon.

(17.30)

Tegyék ezt a felelősséget a 2022-ben reményeim szerint felálló nemzeti egységkormányra, és ne engedjünk addig utcára kerülni embereket; érjük el azt a helyzetet, hogy egy tisztességes új elszámolás szülessen meg károsultak és bankok között. Ne legyen ez az új elszámolás olyan, amely bármelyik felet indokolatlanul kifosztja, ez az igazság talaján kell hogy álljon! És ha ez megszületett, akkor lehet beszélni arról, hogy a valóban fennálló vagy csak állítólagosan fennálló tartozásokkal mi legyen, de emberek kilakoltatását tömegesen és intézményesített módon nem szabad eltűrni Magyarországon.

A kérdésünk és felvetésünk tehát egyértelmű: ki meri‑e jelenteni Magyarország Kormánya azt, hogy a 2022-es választásokig nem foganatosíttat kilakoltatásokat Magyarországon? Tehát eddigi szövetségeseit, a végrehajtóit némi érdeksérelemnek teszi ki annak árán, hogy nagyon-nagyon sok magyar ember mindennapi biztonságérzete, a szülőföldjén való boldogulásának a lehetősége megmaradjon. Számunkra ez rettenetesen fontos, talán az utóbbi években tapasztalták, hogy mindenféle politikai izmustól mentes kérdést csináltunk ebből, igyekeztünk a szakma talaján közelíteni ehhez. Nagyon sajnáljuk azt, hogy még mindig nem tudtunk konszenzust elérni.

Átmeneti győzelemként tekintünk arra, hogy most éppen nincsenek tömeges kilakoltatások Magyarországon, bár (Kálló Gergely felé fordulva:) a hátam mögött ülő kolléga a moratórium meghirdetését követő talán második vagy harmadik napon kapott egy hívást, egy segélykiáltást, miszerint egy végrehajtó éppen ki akar pakolni egy családot a saját otthonából, és hát nem a mi feladatunk lenne felvilágosítani a végrehajtókat arról, hogy, testvéreim, moratórium van, és ezt most ne csináljátok, mégis sokszor olyan helyzetekkel találkozunk, amelyekkel talán önök nem, pedig egész biztos vagyok benne, hogy a postafiókjaikat megtöltik a hitelkárosultak segélykérő üzenetei. Észre kellene venni őket, nem lehet teljes társadalmi csoportokra nemet mondani és az ő megkereséseiket negligálni.

Arra biztatom tehát önöket, hogy jelentsük ki együttesen, akár nyújtsanak be közös javaslatot róla, bárhogy: a ’22-es választásokig ne lakoltassanak ki Magyarországon senkit sem elhelyezés nélkül, és hagyják meg nekünk azt a lehetőséget, hogy utána megoldjuk ezt a problémát! Köszönöm a figyelmet és a lehetőséget. (Taps a Jobbik, a DK és az MSZP soraiban.)