Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Talán azzal érdemes kezdeni vagy azzal kezdem, hogy elöljáróban rögzítem az álláspontunkat, és utána kitérek néhány olyan kérdésre vagy tapasztalatra, ami az elmúlt időszakban ebből felmerült.

A Demokratikus Koalíció frakciója ellenzi a Paks II.-beruházást, mivel teljesen értelmetlen, drága, és komoly veszélyeket rejt magában mind politikai vonatkozásaiban, mind pedig a nukleáris biztonság szempontjából. Tehát mindennek alapján (Nacsa Lőrinc: Ti kezdtétek!) azt gondolom, illetve egyértelmű az álláspontunk, hogy mi ezt nem fogjuk támogatni.

Miért is van ez? Két irányból is nekifuthatunk a történetnek. Az előterjesztés okot adhatna arra, hogy a paksi beruházás tartalmi részéről, azaz egyáltalán szükségességéről beszéljünk és vitassuk ezt a részét. Az ebbe az irányba való elindulást, hogy ezt újra elővegyük és erről beszéljünk, ezt alátámasztja az elmúlt öt-hat év, ami alatt az önök minden erőfeszítése, ami abba az irányba indult el, hogy ez megvalósuljon, az állampárt részéről ilyen irányba való törekvés, úgy látom, hogy nem megy kellő ütemezettséggel, elsősorban az önök szándékainak megfelelően.

Ezt alátámasztja az, hogy itt egy jelentős csúszásról van szó, többéves csúszásról van szó, önök ezt próbálják meg most itt legalizálni. Ezt támasztja alá az is, hogy vezetők sora mondott le az elmúlt időszakban, akik ezzel a feladattal foglalkoztak, és hagyta önöket faképnél; legutóbb éppen az Országos Atomenergia Hivatal ‑ kezemben lévő ‑ közmeghallgatása után távozott vezetők, amikor önmagában már az is kérdésessé válik, hogy arra a kérdésre nem tudnak egyértelműen válaszolni, hogy ha ma kellene atomerőművet építeni Paks környezetében, akkor az nem épülhetne meg a mai szabályok szerint.

Ebből kifolyólag az, amit önök most elénk tártak, ahogy mondtam, ez a történet most nem erről szól, hanem az, amit szeretnének csinálni, annak a finanszírozásáról. Az elmúlt évek alatt ebben önök nem voltak eredményesek, tehát ez is abba az irányba visz bennünket, hogy sem a tartalmi megvalósítás, sem az, ahogyan akarják csinálni, az sem támogatható.

(17.10)

Ugye, állampárti képviselőtársam megnyugtatott bennünket, hogy az atomerőmű tartósan állami tulajdonban marad. Köszönjük szépen, hálásak vagyunk érte, és ilyen módon inkább kételyemet fejezem ki akkor, amikor önök ilyen egyértelmű kijelentést tesznek (Csenger-Zalán Zsolt közbeszól.), hiszen ismerjük az önök mondását: nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem hogy mit csinálnak. És mit csinálnak ebben az időszakban? Hát, először is, ugye, akkor emlékezzünk egy kicsit, és nézzük ezt a szerződés oldaláról! 2014-ben Orbán Viktor megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel egy ilyen zsebszerződés keretében, 2014 márciusában kirohant, aláírta, és ebből a szempontból már jónak is tekintették, és Magyarországot ilyen szempontból kényszerhelyzetbe hozták, és ennek megfelelően mennek tovább ezen az úton.

Valamiért mindenképpen fontos volt önöknek Magyarország eladósítása abba az irányba. Én egyetértek azzal a vélekedéssel, miszerint itt sokkal többről van szó, mint önmagában atomerőmű-építésről és önmagában hitelfinanszírozásról, itt egy jelentős, olyan geopolitikai kérdés irányába mozdultak el, amikor Oroszországot Európa helyett stratégiai partnerként jelölik meg, és ennek tanúbizonyságát adva bizonyítani kellett, hogy ezt a szerződést alá merik, alá tudják írni.

Na most, ez a szerződés láthatóan nagyon nehezen akar megvalósulni, önmagában a szerződésben is benne van ennek a kérdése, és ezért kitolják 2030-ra. Én azt gondolom, hogy ezt kitolják úgy, hogy majd a választópolgárok fogják ezt megítélni, mert ‑ ahogy az elején említettem ‑ mi ennek a beruházásnak a megvalósulását ellenezzük, teljesen értelmetlennek tartjuk; drága és komoly veszélyeket hordoz magában. Az állampárti képviselők támogatását pedig ilyen szempontból olyan kutya kötelességnek tartom, amit, ahogy önöknél ezt szokás működtetni, ezt csinálják is.

Most azokról az észérvekről, racionális érvekről beszélni, hogy egyébként ez jóval drágább, mint bármely más hitel, ezt is megtehetnénk, de önök erre eddig is fittyet hánytak, meg ezután is ezt fogják tenni, így aztán inkább azon múlik a kérdés, hogy vannak olyan szereplőik, akik igazából ezzel a kérdéssel nem akarnak foglalkozni, de felelősséget vállalva aláírják azt a megállapodást, amelyben egyébként egy, a pénzpiaci kamatszint többszörösére rúgó megállapodásban kötelezik el Magyarországot.

Az a hitegetés és azok a mondatok, miszerint ezt az Európai Unió jóváhagyta, hogy ezt majd az atomerőmű a működése folyamatában majd egyébként az árát megfizeti, egyik oldalról soha nem tudták bizonyítani, hogy egyébként valaha megtérülő beruházásról beszélünk; kettő: olyan piacon akarnak értékesíteni, ahol amúgy is telítettség van, és azt gondolják, hogy persze 2031-től majd azoknak a felelőssége lesz, akik akkor kormányoznak, illetve annak a vállalatnak, a Paksi Atomerőmű vállalatvezetésének lesz ez majd a feladata.

Összefoglalva: ezt a tervezetet, amelyet önök most itt kihirdetnek, a Demokratikus Koalíció frakciója nem támogatja. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.