Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Bizonyára nagyon csodálkozni fognak, hogyha a Mesterházy Attila úr által elindított gondolatok mentén haladunk tovább, és kifejtem azt a véleményemet, hogy hiába beszélnek önök és Varga Mihály miniszter úr is adócsökkentésről, igazából azt gondolom, nyomozni kell, hogy ezeket megtaláljuk. Legyünk valamennyire tárgyszerűek legalább ebben a vitában!

Ha az otthonteremtéssel kapcsolatos áfa- és illetékcsökkentésről vagy illetékmentességről beszélnek, akkor értem, hogy elengednek befizetési kötelezettséget, vagy teremtenek olyan helyzetet, amivel önök úgy gondolják, hogy jót tesznek, de én minden ilyen lépésüket nagyon kétkedve figyelem, merthogy alapvetően az elmúlt évek alatt meg kellett tanulnunk, hogy meg kell nézni, hogy mi van mögötte, mi az, amit igazából el akarnak fedni azzal, hogy ha úgy érzik sokan, hogy ők jól jártak, vagy többen jól jártak kicsit, akkor azok az önök mögött álló szereplők, gazdasági szereplők mitől járnak vagy mivel járnak igazán jól. Hát, mondjuk úgy, hogy az egyes ember, a sokak Magyarországának szóló lehetőség, bár most választási évet írunk, ugye, és az önök számára most ebben a kétségbeesett helyzetben, hogy az emberek többsége már nem a Fideszt választja, nem is akarja már látni ilyen szempontból a kormányban, meg akar szabadulni tőle, ez a kétségbeesett szituáció vagy kétségbeesés, látom, olyan lépésekre is készteti önöket, ami mindenképpen meglepő.

Az, amit az alapítványok kapcsán végeznek, az a vagyonkimentés és a láthatóan most hozzáépített és itt a képviselők által névvel, arccal vállaltan támogatott lopásroham, amit itt elindítanak, azért az nem lesz semmi. De azért menjünk végig ezen a történeten, merthogy az adótörvények vonatkozásában, ahogy említettem, azt ígérik, hogy a munkáltatók adóterheit csökkenteni fogják. Jelzem, ’21-re is ígérték, aztán a költségvetésben ennek nem láttam a következményeit, tehát annak, amit év közben meg kellett volna lépni, abból igazából nem lett semmi.

(15.40)

Természetesen jövőre önök bátran ígérhetnek bármit, hiszen kormányozni nem fognak, így aztán igazából nagy kockázatot e tekintetben nem vállalnak, de mégis azt gondolom, hogy a munkáltatók felé meglévő kötelezettségükre figyelni kell.

A személyi jövedelemadó tekintetében államtitkár urat hallottam, ahogy elmondta, hogy mire figyelnek. Itt elsősorban akkor a kriptoeszközökkel való, mondjuk úgy, hogy gazdálkodás az, ami az önök fókuszában van. De ahhoz képest, ahogy ehhez hozzáfogtak, hát, mondjuk, nagyon fércmunkát végeztek e tekintetben. Lényegében továbbra is szabályozatlan a terület. Tudjuk, hogy vannak országok, ahol kifejezetten tiltják, és nem akarnak ezzel foglalkozni; itt most önök ilyen félmegoldásokat alkalmaznak, amivel, én attól tartok, hogy csak nagyobb bajt csinálnak, mint amit gondoltak.

A 2022. június 1-jétől 15,5 százalékról 15 százalékra, fél százalékponttal csökkentett szociális hozzájárulási adó mértékét nem tekinteném történelmi lépésnek az adócsökkentés területén. Nem is szoktak önök ilyet csinálni, csak mindig beszélnek róla, hogy majd lesz egyszer ilyen. De szívesen emlékeztetem államtitkár urat, bár lehet, hogy akkor még nem foglalkozott ezzel, ott a 2010-es évek elején önök 24 új adónemet vezettek be, és azok segítségével, illetve az informatika fejlődésének eredményeként gőzerővel üldözik a vállalkozókat, hogy fizessenek be minél többet. Igaz, hogy megválogatják, hogy kiket ellenőrizzenek, mert van, akit kell ellenőrizni, van, akit meg tilos. Tehát ilyen módon, azt gondolom, hogy az önök szabályait mindenképpen kétkedéssel kell fogadni, hogyha ilyet csinálnak.

Mondok erre önnek egy példát. Itt az egyetemi alapítványok, illetve ezek az alapítványok, amelyeket önök most szép számmal létrehoztak, azok feltőkésítését elvégezték, és most hozzárendelik, hogy lényegé-ben a taorendszernek megfelelően a vállalatok oda befizethetnek, és úgy gondolják, hogy ez kormányváltás után is így marad, és nyugodtan azokat az alapítványokat lehet vállalati oldalról finanszírozni, ennek elfelejtik megteremteni az ellenőrzési feltételét.

Államtitkár úr, mivel magyarázza ön azt, hogy a felcsúti utánpótlással foglalkozó alapítványnál, amelybe csak az idén 10 milliárd forintnál több pénzt fizettek be, de inkább az elmúlt éveket említem, mert ott bírósági döntés született több mint 22 milliárd forintra vonatkozó elszámolásra, ahol ez az alapítvány a közfeladatai ellátására vonatkozó beszámoló helyett, a bíróság döntésének megfelelően a szerződések, a számlák bemutatása helyett, amelyet bírósági végrehajtó nem tud elérni, hogy egyébként ez az alapítvány bemutassa azt, hogy a közpénzzel, amelyről még az önök Alkotmánybírósága is úgy döntött, hogy közpénz… ‑ hogy ezzel elszámoljanak? Még csinálnak ehhez tizenvalahány alapítványt, tisztelt államtitkár úr? Ezért hozták létre, hogy így járjanak el?

Azt gondolom, hogy ezen közfeladatot ellátónak hívott közérdekű vagyonkezelő alapítványaik lénye-gében ugyanerre készülnek, és ezzel a magatartással akarnak itt a jövőre vonatkozóan is dolgozni. Ezen új típusú alapítványokra vonatkozó új szabály, hogy ezek a szervezetek mentesülnek a társasági adó alól az adóalapja olyan része után, amelynek céljait közfeladatra és közérdekű tevékenység megvalósítására használják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Minden ez alá lesz besorolva ugyanúgy, ha az ellenőrzést elkerülhetik, mert önök szándékosan figyelmen kívül hagyják, illetve megengedik azt, hogy ellenőrzés nélkül végezhessék ezt, és hisznek abban, hogy ezek a bevallások ennek megfelelően történnek. Ilyen módon én úgy gondolom, hogy közpénzt használnak fel szabálytalanul. Ezt kell feltételeznem, ha egyébként az elmúlt évekről például ez az alapítvány sem volt hajlandó elszámolni.

De beszélünk ebben a törvényben az ágazati különadók megszüntetéséről, a kockázatitőkealap-kezelők és a tőzsdék adókötelezettsége különadójának megszüntetéséről. Én érdeklődve figyelem, mi lesz majd a következő lépésük, hogy ezek a tőkealapok hogyan fognak egyre inkább adómentessé válni, de majd ezt is meglátjuk. Újabb kedvezményt azoknak adnak, akik az önök számára kedvesek, akik az önök politikai hatalmát gazdasági értelemben… Fordítva mondom, az önök politikai hatalmának ők köszönhetik a gazdasági hatalmukat, merthogy egyébként állami megrendelések sokaságát akasztották a nyakukba, és ebből meggazdagodva olyan konstrukciókat hoznak létre, amihez most már önök kellemes adókedvezményeket biztosítanak, és ilyen módon az ő adómentességüket tudják viszonozni.

De hogy ezt ne csak úgy általában gondolja államtitkár úr, és ha véletlenül az adóhatóság részéről úgy gondolnák, hogy ezt megvizsgálnák, akkor azért van itt néhány olyan szereplő, akire érdemes fölhívni a figyelmet. Itt a korábbi gazdaságiszuverenitás-háború után most úgy látom, egy ilyen megszállásba csapott le önmagában mindenki, és minél több pénzt akar magának begyűjteni, egész pályás letámadás, itt az ország alap-infrastruktúrájának hazahordása zajlik gőzerővel, és akkor most, hogy egyértelmű legyen, már nemcsak az alapítványokról beszélek, hanem minden olyan egyéb lehetőségről, amit itt különböző szereplők kihasználnak, és viszik, amit látnak.

Államtitkár úr érdeklődve figyelt rám vagy nézett rám, hogy akkor mire gondolhatok. Rögtön elárulom, azért, merthogy a képviselőtársaim a kormánypárti oldalról előszeretettel beszélnek olyanokról, amivel a választópolgárokat igyekeznek kábítani, például azzal, hogy milyen sokan voltak az Erzsébet-táborban, és hogy egyébként soha nem volt még ilyen, ők találták ki. Tisztelettel jelzem: nem önök találták ki, korábban is volt, akkor is sokan jártak ilyen helyre, és hiába hangoztatják vagy hangsúlyozzák ezt, akkor is így volt.

De ha az emberek figyelnek egy kicsit tovább, és továbbnéznek annál, amikor ilyenről beszélnek, akkor könnyen kiderülhet, hogy azok az igazi nagytőkések, az az új nemzeti tőkésosztály, amelyet önök kifejezetten támogatni akarnak, közben mit művelnek ‑ lásd Mészáros Lőrinc. Az elmúlt hónapokban az önök aktív figyelme mellett fél Magyarország gázellátásra vonatkozó rendszerét már megszerezte.

Én értem, hogy az önök politikájának középpontjában a nemzeti tőkésosztály megteremtése van. Ezt a nemzeti tőkésosztályt név szerint is felsorolhatjuk, hogy kikből áll. Hát, itt kezdhetjük ővele vagy ővelük, azzal, hogy sok mindent vagy több mindent már hazamenekítettek, és ilyen módon most már ők fogják használni.

De hogy ilyen szempontból ne csak az energia-infrastruktúráról beszéljek, hogy Magyarország területén, ahogy mondtam, a Tigáz Zrt. Magyarország területének közel a felét látja el, hogy akkor itt miket szereztek meg, de ebbe beletartoznak napelemparkok, és még sorolhatnánk, amihez önök egyébként örömmel adókedvezményeket biztosítanak. Értem, csak vallják be ezt is, és mutassák be, hogy egyébként akár a vele együttműködő török partnerek hogyan húzzák a hasznot.

Vagy ott van a másik ilyen nagy csomag, amire önök nagyon büszkék, és különböző kedvezményeket biztosítanak például a bankszektor számára, ahol, láss csodát, újra Mészáros Lőrinc neve bukkan elő az MKB, a Takarékbank és a Budapest Bank nagy fúzióját tekintve, ahol azért ‑ mindannyiunk számára és a jegyzőkönyv számára mondom ‑ 6800 milliárd forintos mérlegfőösszeggel, 3600 milliárdos ügyfélhitellel, 4500 milliárdos betétállománnyal ez az, amit önök az elmúlt évek alatt a takarékszövetkezetektől szívós munkával, a pénzügyminiszter, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank felügyelete alatt szépen átjátszottak magánkézbe.

(15.50)

Így tettek, és őszintén szólva számomra soha nem lesz elfogadható, hogy az emberek pénzéből, a közvagyonból önök magánvagyont csinálnak, pedig ennek friss, napi példáját is mutathatjuk, mondhatunk rá újabb példákat.

Ugyanebbe a körbe tartozik, amikor önök kedvezményeket adnak azoknak is, akik az állami informatikai rendszerből húzzák a hasznot, sok tízmilliárd forintos megrendelést kapnak, köztük például a Pénzügyminisztériumon keresztül a Magyar Államkincstár számlavezető rendszerének óriás fejlesztését is egy ilyen cégnek, a 4iG-nek juttatták oda. Hát, tisztelettel köszönjük szépen, igazság szerint én nem kértem volna belőle. De államtitkár úr figyelmét szívesen felhívom például a vasútiparban meglévő koncentrációra, ahol, úgy tűnik, hogy a Habony Árpád és társa, Tombor András duóval kell számolni. Ha nem vették volna észre, őket segítik, támogatják akkor, amikor a járműjavítókon keresztül számukra biztosítanak sok mindent. Értem, hogy nemzetközi kapcsolataik is vannak, azonban ez a Stadler nemzetközi céggel együtt sem az már, amit Magyarország korábban Stadler néven ismert.

Akkor még folytathatnám ezt akár a hadiipar területén, a balatoni turizmus területén, ahol önök ilyen kedvezményeket adnak. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ez a törvény bármit is érne a magyar emberek számára. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)