Ritter Imre (Nemzetiségi képviselő)

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Elöljáróban, nehogy a végén elfelejtsem, szeretném minden felszólalónak a kormányzat részéről és valamennyi frakciónak megköszönni, hogy meghatározóan pozitívan nyilatkoztak a törvénymódosító javaslattal kapcsolatban, és támogatják annak elfogadását. Engedjék meg, hogy néhány dologra konkrétan is tegyek egy-két észrevételt vagy reagáljak.

Államtitkár úrnak természetesen szeretném megköszönni az elmúlt hét év folyamatos támogatását, és a kormányzat részéről is úgy ennek a törvényjavaslatnak, mint szinte valamennyi nemzetiségi igénynek a folyamatos támogatását. Én ezt köszönöm, és a továbbiakban is természetesen igényt tartunk erre.

A Minority SafePackhez csak egy gondolatot: nyilvánvalóan a nemzetiségi bizottság minden ilyen irányú kezdeményezést támogat, nemcsak támogatja, hanem a Minority SafePacknél a 2017-es parlamenti nyilatkozatot közvetlenül mi is terjesztettük elő; most a Nemzeti összetartozás bizottsága megelőzött bennünket, így ahhoz természetesen kapcsolódtunk. De ez legyen a legnagyobb probléma, hogy melyikünk terjeszti be, a lényeg a tartalma, és az nem kérdés, hogy Európa jövője szempontjából is ez egy nagyon fontos téma.

Bevallom őszintén, hogy tegnap délutánig én is még vacilláltam és gondolkodtam azon, hogy a pulpitusról mondjam‑e el a nyitóbeszédet. Nagyon örülök, hogy végül is ezt kezdeményeztem és így döntöttem. Külön köszönöm mindenkinek, a hozzászólóknak, hogy ugyan ez egy formai kérdés, hogy valaki a pulpitusról beszél, de azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ezzel együtt ez megtiszteli a magyarországi őshonos nemzetiségeket, és jelzi, hogy ezt a témát, a nemzetiségek jogairól szóló törvényt mindenki kiemelt fontosságúnak tekinti, és ezt köszönöm minden felszólalónak, mindenkinek.

Dr. Kovács Zoltán úrnak köszönöm az anyaországokkal kapcsolatos jószomszédi viszony kialakításában játszott nemzetiségi szerepnek a felvetését, a törvényjavaslattal kapcsolatos kiegészítő észrevételeket. Egy apró pontosítást hadd tegyek: nem a nemzetiségi köznevelési intézmények száma, hanem a nemzetiségi önkormányzati fenntartású intézmények száma nyolcszorozódott meg az elmúlt 8-10 évben, ami pontosan az oktatási, kulturális autonómia szempontjából egy rendkívül fontos, meghatározó kérdés. Ezzel tehát nem kisebbíteni akarom ezt az előrelépést, csak így pontos valójában.

Brenner Koloman alelnök úr felszólalásából a nyelvvesztésre vonatkozó megjegyzésével és kitételével ‑ azzal együtt, hogy ez természetesen nem a mostani törvényjavaslat témájához tartozik közvetlenül, de ‑ teljes mértékben egyetértek, és szeretném felhívni az ő figyelmét és a parlament figyelmét is, hogy valóban, az első számú, legfontosabb kiemelt prioritásunknak tekintjük a nemzetiségi felsőoktatás területén való, teljesen új minőségi előrelépést. Ennek érdekében épp az elmúlt hetekben, a felsőoktatás átstrukturálása kapcsán tudtunk nagyon jelentős előrelépést elérni, hiszen egyrészt tisztázásra került a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban, hogy a miniszter a nemzetiségi képzést érintő felsőoktatási döntéseihez be kell hogy szerezze az Országos Nemzetiségi Tanács véleményét. Valamint közvetlen törvénymódosítással most tudtuk keresztülvinni az elmúlt hetekben, hogy minden fenntartó, aki felsőoktatási intézmény fenntartója, az a nemzetiségi képzésre vonatkozó döntéséhez be kell hogy kérje az Országos Nemzetiségi Tanács véleményét.

Kissné Köles Erika, a Köznevelési, kulturális és egyházügyi albizottság elnöke éppen jövő hét keddre hívott össze egy albizottsági ülést, ahol az Országos Nemzetiségi Tanáccsal átbeszéljük, hogy milyen irányban kell az új lehetőségekkel élni, és milyen továbblépés kell. Hiszen ezt a véleménybekérési jogot ki kell terjeszteni a szenátus és a dékán nemzetiségi képzésre vonatkozó döntéseire is, illetve át kell tekinteni, hogy mik azok a legfontosabb döntések, ahol nem véleménybekérési, hanem egyetértési jogot kellene biztosítani az érintett országos nemzetiségi önkormányzatnak, illetve az Országos Nemzetiségi Tanácsnak.

Tehát itt valóban nagyon sok feladatunk van még hátra, nyilvánvalóan a felsőoktatás területén több évtized súlyos mulasztását nem lehet néhány évvel, sőt közvetlen anyagi támogatással sem rövid úton helyre tenni.

Szászfalvi László úrnak megköszönöm azt, hogy egy szélesebb képet adott, és szélesebb kontextusba helyezte a nemzetiségek helyzetét. Különösen megköszönöm azt a felvetését, hogy milyen fontos az, hogy a nemzetiségi önkormányzati rendszer kialakításával egyidejűleg vagy azt követően, azzal párhuzamosan a nemzetiségi egyesületi rendszer fenn tudott maradni. Sőt, éppen a parlamenti képviselet révén nagyon komoly, talán a leghamarabb és a legnagyobb előrelépést tudtuk elérni a nemzetiségi egyesületek működési támogatásához, a kulturális programokhoz, anyanyelvi diáktáborokhoz, hiszen, ahogy annak idején Heinek Ottó elnökünk mondta: a nemzetiségi önkormányzati rendszer egy irányító, szervező, ellenőrző, érdekképviseleti rendszer, de a nemzetiségek, a nemzetiségi kultúra és nyelv bölcsői a nemzetiségi egyesületek, hiszen ők azok, akik a nemzetiségi identitást, a kultúrát továbbadják és továbbviszik. Ezt nagyon fontos feladatuknak tartjuk mi is.

Itt szeretném megemlíteni, képviselő úr, és részben visszautalva Brenner Koloman elnök úr felvetésére is: valóban, a helyi nemzetiségi önkormányzatok intézményátvétele kapcsán nagyon fontos az, hogy a „Magyar falu” programból a nemzetiségi önkormányzatok, az intézményfenntartó nemzetiségi önkormányzatok is részesülhessenek. Itt szeretném megemlíteni, hogy tavaly év végén 500 millió forintot és idén januárban ‑ épp április 29-én jött ki a kormányrendelet ‑ további 500 millió forintot kaptunk a „Magyar falu” programból, kifejezetten nemzetiségi kistelepülések. Az első 500 millió forintból a szerb iskolaközpont, illetve pont a pécsi német ház teljes felújítására kerül sor. A második 500 millióból pedig, amire áprilisban jött ki a kormányhatározat, Kimle, Magyarpolány, Bakonynána és Szár német nemzetiségi köznevelési intézményei kapnak, részben tornaterem-, óvodaitornaszoba-, illetve intézményfelújításokra. Ezt köszönöm ezúton is Gyopáros Alpár kormánybiztos úrnak, aki ebben maximálisan partner volt.

(13.00)

Varga László képviselő úrnak úgyszintén köszönöm a támogatást, és miközben a felszólalása volt, eszembe jutott, és hadd mondjak el egy rövid emléket: még a 2000-es évek elején volt, hogy a szokásos, január első napján megtartott országos német kulturális gálán Mesterházy Attila volt a kormány képviseletében államtitkárként felszólaló, és a mai napig pontosan emlékszem egy mondatára, amikor azt mondta egy törvénymódosításra, a nemzetiségitörvény-, akkor még kisebbségitörvény-módosításra, hogy ez egy jó kompromisszum, mert senki nem ért vele egyet. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek alább kellett adni az igényeit, és így alakult ki a kompromisszum. Ez azóta is benne cseng a fülemben, és én meg úgy gondolom, hogy most ezzel a törvénnyel is azt bizonyítottuk, hogy lehet jó kompromisszumot is csinálni, ahol mindenki elégedett annak az eredményével.

Én azt gondolom, ez az, amire nekünk törekedni kell. Örülök annak, hogy ez ennél a törvényjavaslatnál is úgy jöhetett létre, hogy minden országos önkormányzat egyetértett vele, támogatja, és jó módosításnak tartja, és nem pedig azért lett kompromisszum, mert mindenki úgy érzi, hogy valamit elvesztett.

Nagyon érdekes volt ‑ és egyébként teljesen jogos ‑ Varga-Damm Andrea képviselő asszony felszólalása, hogy miért nem természetes, vagy sok dolog miért nem természetes abból, ami most ezen törvénymódosításban is szerepel. Valóban, természetesnek kéne lenni, sajnos azonban a mai világunk nem olyan, ahol ez mindig természetes. És nyilvánvalóan, ha valami nem természetes, és nincsenek olyan íratlan szabályok, amiket mindenki betart, akkor muszáj olyan jogszabályokat csinálni, amelyek a jog erejénél fogva teszik természetessé, vagy tartanak vissza az ellenkezőjétől valakit, akinek esetleg ezek az íratlan szabályok nem lennének természetesek. És itt nagyon fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy ha csak egyszer és csak egy ember vét, vagy ne adj’ isten, valóban bűncselekményt követ el, az sajnos visszaüt minden nemzetiségre és mindenkire. Azt gondolom, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy esetleg egy ember vagy egy-két ember kisebb-nagyobb problémái miatt a magyarországi őshonos nemzetiségek kerüljenek olyan jogi-anyagi bizalomvesztési helyzetbe, amit egy ilyen eredményezhet.

Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy sajnos esetenként a politika és a helyi politika is okozója annak, hogy nemzetiségen belüli ellentétek és problémák kialakulnak, én ezért örülök nagyon annak, hogy a parlamenti képviselet biztosítását követően sikerült azt elérni, hogy gyakorlatilag az elmúlt hét évben szinte minden, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott törvénymódosítást a korábbi és a mostani parlament is lényegében egyhangúlag, ellenszavazat nélkül, esetenként egy-két tartózkodással fogadta el. Én kérem önöket, és a mai általános vita alapján is úgy érzem és remélem, hogy ez ebben az esetben is így fog történni.

Én még egyszer köszönöm mindenkinek a hozzászólását, az észrevételeit, és mindezek alapján természetesen kérem valamennyi frakciót, a kormányt is és minden képviselőt, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvénymódosítás elfogadását támogassa, vegyen részt abban, hogy ismételten egyhangúlag tudjunk elfogadni egy nemzetiségi törvényt. Köszönöm szépen még egyszer a figyelmüket. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps.)