Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig nagy öröm, amikor a Házban a nemzetiségek jogairól és a nemzetiségeknek országunk polgárai általi rendkívüli tiszteletéről beszélhetünk az Országgyűlésben. Azt gondolom, hogy nemcsak Európában, hanem a világon egyedülálló az, ahogy Magyarországon a nemzetiségekkel intézményszerűen a magyar Országgyűlés, a magyar polgárok bánnak. Én úgy látom, hogy az elmúlt években ez csak javult, és az látható, hogy meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egy nemzetiségi polgárunk ne találná meg akár a boldogulást, akár az életfenntartást, akár a lakóhelyi vagy akár a kulturális közösséget, amelyben kibontakozhat, és amelyben nemcsak magyar állampolgárként, hanem nemzetiségi polgárként is élhet Magyarországon.

Számomra is rendkívül nagy érték az, hogy az Országgyűlésben szószólói vannak az őshonos nemzetiségeknek, hogy az Országgyűlésben van olyan nemzetiségi szószóló, aki szavazati joggal is rendelkezik. De engedjék azt meg nekem, hogy pár szót szóljak arról, hogy vajon miért kell, hogy sorra kerüljön egy ilyen típusú módosítás az Országgyűlésben. Elmondta mind az előterjesztő, mind a kormány képviselője azt, hogy erre azért került sor, mert a nemzetiségi önkormányzatok, országos nemzetiségi önkormányzatok kérték az Országgyűlést, kérték a kormányt, hogy ezeket a részletszabályokat vezesse be a nemzetiségekről szóló törvénybe. Csakhogy, ha megnézzük ezeket a módosításokat ‑ és ezért is mondta Varga László képviselőtársam, hogy mind az expozé, mind a kormányálláspont, mind különböző képviselőtársaim felszólalásai jóval túlmutatnak magán a javaslaton ‑, ez azért van, mert ebben a javaslatban olyan, a mindennapi önkormányzati életben természetes rendelkezések vannak, amelyekről magam is úgy gondoltam, hogy talán nem kellene hozzá törvény, nem kellene ezeket törvényjavaslatba foglalni.

Miről is beszélek? Hát, nem természetes az, hogy egy nemzetiségi önkormányzat akár helyi, akár országos képviselője az országos önkormányzat közgyűlésén legalább tanácskozási joggal részt vegyen? Ez nem természetes? Hát, hogyan közvetíti az országos önkormányzat tagjainak elvárásait, elképzeléseit, a nemzetiség helyzetének értékelésével összefüggő kérdéseit hogy tudná képviselni egy képviselő, ha pont azon a legmagasabb fórumon nem tud jelen lenni, ahol erről országosan szó van?

Vagy ha azt nézem, hogy miért is kellett ezt törvénybe foglalni, és miért nem lehet akár egy közgyűlési alapszabályban vagy valamifajta szabályzatban rögzíteni, hogy azért az országoslista-állításhoz már miért ne a legitim országos önkormányzat közgyűlésének döntése kelljen. Hát, ki döntené el, ha nem az országos önkormányzat? Ez azt jelenti, hogy bizony kellett lennie legalább egy nemzetiségi önkormányzatnak, ahol ezek a kérdések nem voltak természetesek.

És ha továbbmegyek, mindegyik ponton, amikor arról szól, hogy milyen időszak alatt kell az országos listáról döntenie a nemzetiségi önkormányzatnak, hát, nem lehetne akár rábízni egy önkormányzatra azt, hogy ő ezt mikor dönti el? A választási törvényben pontosan le van írva, hogy milyen határidőn belül kell például egy országos listát előterjeszteni. Miért is kell megfogalmazni egy törvénynek azt a diszkrecionális jogát egy országos önkormányzatnak, hogy a határidőig, amely a választási törvényben szerepel, nyújtsa be az országos listáját? És nem elvárás, hogy az legitim döntés útján szülessék? Egy demokráciában, egy önkormányzati világban, egy olyanfajta demokratikus intézményrendszerekkel tökéletesen felépített országban, mint Magyarország, nem természetes az, hogy ezekről a részletszabályokról azok a szervezetek és azon szervezetek grémiumai is dönteni tudnak?

Hangsúlyozni kívánom, nem gondolom, hogy a kormányzat ilyen módon szeretett volna az önkormányzatok életébe beavatkozni. Látható, hogy ez a javaslat egy segítség. Segítség abban, hogy az önkormányzatokon belül, a nemzetiségi önkormányzatokon belül a vitákat minimalizálja. Segítség abban, hogy ha a törvény előír valamit, akkor azt senki nem gondolhatja másképp. De azért az engedtessék meg nekem, azt az elvárást megfogalmazni, hogy nemcsak a nemzetiségi önkormányzatok, hanem bármifajta közösség, ha úgy gondolja, hogy neki önálló entitása van, önálló gondolkodásmódja, önálló útja, akkor ezeket a demokratikus szabályokat saját maguk is létrehozhatják és saját maguk is gyakorolhatják.

Én csak azért gondoltam, hogy ezeket a gondolataimat megosztom önökkel, mert én úgy gondolom, hogy Magyarországon szinte minden túlszabályozott, a mozgástér gyakran elrugaszkodik a mindennapi élet természetes folyamataitól. Nagyon sokszor az emberi természettel ellenkező bizonyos szabályok vannak, szinte meg kell erőszakolnunk magunkat, hogy megfeleljünk a szabályoknak, és ezért én azt gondolom, hogy nagyon sok mindent a közösségekre nyugodtan rá lehet bízni.

És most mit látunk? Hogy azért kell egy törvénymódosítást megtennie az Országgyűlésnek, mert voltak valakik, ahol vélhetően ez törvény nélkül nem sikerült. És én úgy gondolom, természetesen megszavazva ezt a javaslatot, hiszen nekünk a legfontosabb az, hogy nemzetiségeink nemcsak mint polgárok, hanem az önkormányzataik is békességben, egymás megértésében és együttműködéssel éljék az életüket, de ha mi mindent a törvényektől várunk el, akkor hogy tudjuk majd egy idő után magunkról azt mondani, hogy mi alkalmasak vagyunk bármire is, ha már a mindennapi élet természetes döntéseit nem tudjuk konszenzussal, törvény nélkül meghozni?

Úgyhogy köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Természetesen nagy híve és támogatója vagyok minden nemzetiségi önkormányzatnak, és azt kérem önöktől, hogy ha már mind a magyar polgárok vagy mind a magyar Országgyűlés mindent megtesz azért, hogy az önök kulturális, gazdasági, szellemi identitása a legmagasabb szinten meglegyen a mi hazánkban, akkor önök pedig tegyék meg azt, hogy minden erejükkel azon vannak, hogy ez a végtelen szoros szeretetkapcsolat hosszú távon kiegyensúlyozottan fennmaradjon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

(12.50)