Dr. Oláh Lajos (DK)

DR. OLÁH LAJOS (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, önnek nagyon nehéz lehet az élete: mindennap úgy kell felkelnie, hogy vajon fogok‑e tudni eleget gyurcsányozni ma ahhoz (Derültség a DK és a Jobbik soraiból.), hogy a főnökeim megdicsérjenek, megvakargassák a buksimat, és azt mondják, hogy rendben van, ma is sikerült gyurcsányozni. Ön ma itt a parlamentben nem volt képes értelmes mondatot mondani ezeknek az embereknek a jövőjéről. De tudja mit, államtitkár úr: jöjjön el velem Erzsébet- és Terézvárosba, ne bent, az irodában beszéljen ezekről az emberekről! Egyszer merjen a szemükbe nézni!

Jöjjön el velem, ketten menjünk el, és ezeket az intézményeket járjuk végig! Ön könnyen beszél innen a távolból! De látott ön már egyébként élő bölcsődei dolgozót, kisgyermeknevelő dajkát, családsegítő szociális munkást, esetmenedzsert, bentlakásos gondozót és ápolót, házi segítségnyújtásban gondozót? És ne felejtkezzünk el itt a támogató területen dolgozókról, az üzemeltetésben dolgozókról se, legyen szó pszichológusról, gyógytornászról, mentálhigiénés dolgozóról (Dr. Rétvári Bence: Nekik csökkentettétek a bérüket!), takarítóról és portásokról! Jöjjön el velem Erzsébet- és Terézvárosba! Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Jobbik soraiból.)