Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban nincsen köztünk vita, hogy a 2021-es költségvetés módosításra szorul, és én magam a korrektség jegyében azt is hozzá szoktam tenni, hogy abban sincs, hogy a magyar kormány a világra szabadult pandémiáról és annak gazdasági-társadalmi hatásairól sem tehet.

Abban viszont már, tisztelt képviselőtársaim ott a túloldalon, önöknek történelmi felelőssége van, hogy nem kívánták ezt a felelősséget, ami a pandémiában nyomta a vállukat, megosztani sem az ellenzék tagjaival, sem pedig az érintettekkel akkor, amikor újratervezték a 2021-es költségvetést. Másként alakulhatott volna, azt gondolom, hazánk sorsa nemcsak a következő két-három évben, hanem közép- és talán hosszú távon is, ha önök ugyanazt a felelősséget megértik, amit európai társaink, ahol kormány és ellenzék megfogta egymás kezét, és közösen keresték a jó válaszokat a kihívásokra úgy költségvetési, mint társadalmi és egészségügyi értelemben; ez ellen önök elzárkóztak.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Költségvetési bizottság elmúlt öt hónapja úgy telt el ‑ és nagyon sajnálom, hogy Tilki Attila képviselőtársunkat már nem látom itt a kormánypárti padsorokban, aki a többségi véleményt képviselte a bizottságból ‑, hogy rendre megkaptuk azokat a leveleket önöktől, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nem kívánják a bizottság határozatképességét biztosítani, amikor olyan szakértők érkeztek ebbe a bizottságba, mint a konzervatív értékvilágban szolgálatot teljesítő ipari és kereskedelmi miniszter, volt jegybankelnök, és olyan emberek keresték közösen a fennálló kihívásokra a választ, egyébként kizárólag az ellenzék tagjaival, mint a szociáldemokrata-liberális kormányzatok idején szolgálatot teljesítő pénzügyminiszter. Őket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, semmilyen intézmény nem köti össze, de bennünket összeköt az Országgyűlés, és összeköt a Költségvetési bizottság, illetve összekötött volna.

Engedjék meg, hogy idézzem az egyik szakértőt, aki ilyen módon rendszeres vendégévé vált ennek a költségvetési bizottsági nem három-, de kétoldalú kerekasztalnak, mert kétoldalúra sikerült, híján a kormánypártoknak. Elővette azt a grafikont, amely megmutatta azt a költségvetésihiány-kiugrást, amit tapasztaltunk 2020 decemberében, és azt mondta, szeretné megkérdezni, hogy itt ezekben a napokban, amikor ez az adat napvilágot látott, vajon hányszor üléseztek önök még karácsony előtt, mert ez kivételesen fontos lett volna hazánk jövője szempontjából. Hát, akkor elnök úr mosolyogva elmondta, hogy ő többször is próbálkozott, de sajnos, igen sokszor azt a levelet kaptuk Szűcs Lajos alelnök úrtól, hogy nem kívánnak részt venni ebben a vitában, hiszen ez csak a baloldal hisztériakeltése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat a fő számokat tekintve tartalmaz érdemi információkat, amelyekből azt tudjuk leszűrni, hogy saját hatáskörben kívánja ismételten intézni a kormány a járványkezelést, amivel egyébként nem cselekszenek másként, mint ahogy a tavalyi évben, és innentől kezdve önöket terheli tehát százszázalékosan a felelősség.

(21.10)

De engedjék meg, hogy néhány olyan fő szám részleteit azért kiemeljem, ami engem aggodalommal tölt el. Itt jártak nálunk tavaly a bizottság előtt, vagyis jártak volna, a megyei jogú városok polgármesterei, szerették volna megosztani a kormánypárti többséggel azt, hogy mire volna szükségük a pandémiában.

Kérdezem én, hogy ki tudja jobban, hogy egy utcabútort mennyibe kerül lefertőtleníteni, vagy mennyibe kerül lefertőtleníteni egy teljes közterületet, mint egy polgármester. Kérdezem én, hogy kihez futnak be legelőször azok a segélykérő telefonok és azok a segélykérő levelek, amelyek a pandémiából következő gazdasági-társadalmi válság kárvallottjainak segélykiáltásai. Hát, a polgármesterek azok, tisztelt képviselőtársaim.

Egyébként ők azok, akik tudtak volna, amennyiben megfelelő finanszírozási keret áll rendelkezésükre, ellentétben azzal, ahogyan a kormány cselekedett velük szemben, hogy vonta el folyamatosan a bevételeiket az elmúlt évben; ők lettek volna azok, akik például az egyre nagyobb nyomás alatt teljesítő szociális ellátórendszert többletforrással tudták volna helyi szinten ellátni.

Ezek azok a lehetőségek, amelyektől elestek, nem csak a polgármesterek, a polgármesterek ilyen értelemben nem annyira érdekesek. A helyi közösségek voltak azok, mert emberarca van minden egyes hullámnak, emberarca van minden egyes válságnak, ugyanúgy, ahogy emberarca van minden egyes halálesetnek és emberarca van minden egyes elvesztett munkahelynek vagy tönkrement vállalkozásnak.

Mi nem kértünk többet, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az elmúlt öt hónapban, csak annyit, hogy hallgassák meg az érintetteket, és hallgassák meg az ellenzék szavait, adott esetben azoknak a módosító javaslatoknak a formájában, amelyekkel egyébként a szociális ellátórendszerre nehezedő nyomást szerettük volna enyhíteni, amelyekkel egyébként szerettük volna kiegyenlíteni legalább a számlát a szociális dolgozók felé, a mentős dolgozók felé, többletjuttatásokat szerettünk volna nekik adni. Ezeket önök rendre nem hallgatták meg.

Kérdezem én például, hogy készült‑e arra nézve felmérés, hogy az új hajléktalanellátásra meghatározott keretösszeg vajon elegendő‑e a nappali, illetve az éjszakai ellátásra, merthogy tudjuk azt, hogy folyamatosan emelkedik a hajléktalanok száma, egyre több köztük a nő, egyre több köztük az idős ember, és ez többletfeladatokat ró az ellátórendszerekre. Nem tudom eldönteni, és nagyon remélem, hogy államtitkár úrnál ott a jó válasz, hogy vajon bírja‑e majd az ellátórendszerünk az új rászorultak létszámát, vajon bírja‑e az új hajléktalanok létszámát ez a költségvetés.

Én tisztában vagyok azzal, hogy új számokból gazdálkodunk. De, államtitkár úr, azt is el kell hogy mondjam, hogy tavaly ilyenkor, amikor terveztük a költségvetést, és arra kértük önöket, hogy várjuk meg legalább a nyári szünetet, és nézzük meg azt, hogy milyen számokkal szembesít bennünket a világválság, melyek azok az externális sokkok, amelyek még begyűrűznek a magyar nemzetgazdaságba, akkor önök rendre lesöpörték ezeket az érveket. Azt mondták, hogy nyugodtan elfogadható a 2021-es költségvetés abban a formában, amilyennek 2020 tavaszán önök jónak látták.

Én most azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő módosító javaslat lehetett volna sokkal jobb is, lehetett volna jobb, hogyha a kormánypárti képviselőtársak megértik azt, hogy, még egyszer mondom, megosztott felelősségünk van abban, hogy a hazánk hogyan keveredik ki ebből a krízisből, és nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági-társadalmi értelemben is. Én azt hiszem, hogy ebben nem sikerült megérteni az ellenzéket.

Az önkormányzatok változatlanul rendkívüli módon alulfinanszírozottak, és hogyha már az imént megszólítottam az államtitkár urat, akkor el kell hogy mondjam, hiszen egy bizottsági jelentésről beszélgetünk, hogy az államtitkár úrtól korrekt szakmai választ kaptam arra a kérdésemre, hogy föltették‑e a kérdést a megyei jogú városoknak és Szentendre önkormányzatának, hogy azt a fejenkénti 961 forint költségvetési támogatást a járványra való tekintettel vajon közművelődési feladatokra kívánják‑e elkölteni. Én akkor a bizottság előtt érveltem az államtitkár úrnak azzal, hogy azt gondolom, hogy jobb lett volna ezt nem pántlikázva odaadni, és ezúton is köszönöm az államtitkár úr válaszát abban, hogy ez egy béremelkedésnek és egy bérnövekedésnek a központi költségvetésből való kiegészítése.

Tehát, államtitkár úr, látom én a jó szándékot bizonyos pontokon, az új költségvetési tervezetben, illetve az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatban. A kétharmad képviselőiben nem láttam azt a szándékot, hogy bárkit is meghallgatnának, és szeretnének bármilyen módon eltérni attól az úttól, ami… ‑ még egyszer mondom, a demokrácia előnye a diktatúrával szemben az, hogy a közjó vitákban dől el. Mikor tudnánk jobban eldönteni a közjót, mint akkor, amikor a közös pénzünkről, az adófizetők pénzéről határozunk? Mikor tudnánk jobban határozni a közjóról, mint amikor a központi költségvetés fő számairól és azoknak a részleteiről beszélgetünk?

Említettem még egy témakört, amin megakadt a szemem, és ebben is egészen részletes számokat látunk, mert engedjék meg, hogy azzal a kritikával is illessem ezt az anyagot, hogy nagyon sok fő szám mögé nem is látunk. Tehát ilyen módon valamifajta titkolózás költségvetését látjuk, valamifajta olyan költségvetést látunk, ami számos döntést még az államtitkárság, illetve a Pénzügyminisztérium kezébe ad, anélkül, hogy a parlament vagy a bizottság ellenőrizni tudná ezeket a folyamatokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondolom, hogy nem önnek kellene itt egyedül ülni vagy szinte egyedül ülni, persze nem, a kormány képviseletében. Azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, hogyha legalább a Költségvetési bizottság kormánypárti tagjai itt lennének, és nekik tudnám elmondani azokat az érveimet, amiket egyébként rendre nem hallgatnak meg, de talán, hogyha sokszor hallják, akkor egyáltalán elindítana bennük valamit.

Például az a gondolat, mely szerint itt látom a bölcsődei ellátásban a keretszámok megváltozását. Tudjuk azt, hogy a járvány idején a bölcsődék rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Azt is tudjuk az Eurostat-adatokból, hogy jelen pillanatban 80 ezer ember azért nem dolgozik, mert nincsen elegendő bölcsődei férőhely hazánkban.

Én tudom, az államtitkár úr azzal szokott érvelni, hogy nagyon sok bölcsődei férőhelyet teremtett ez a kormány. Azonban nem elfelejthető, hogy az alapítványi és a magánbölcsődék rendkívüli módon járultak hozzá az új férőhelyek megteremtéséhez. Ők voltak azok, akik első körben bajba kerültek a járványban, ők voltak azok, akik rázták a vészcsengőt, azt mondták, hogy most már meg kell osztani a gyermekfelügyeleti időt, négy órában ők még bölcsis nénik, azt követően meg már bébiszitterek, mondták nagyon sokan azok a bölcsődei dolgozók, akik megosztották a közvéleménnyel, hogy milyen problémájuk van a finanszírozási keretük megváltozása miatt.

Én azt gondolom, hogy a válságból való kilábalás elsődleges terepe a munkapiacunk egészségének visszaállítása. Ez nem sikerülhet anélkül, hogy a fiatal édesanyák munkapiacra való dinamikus visszailleszkedése biztosított lenne. Ilyen bölcsődei ellátással, ami ilyen páratlan mértékben vált bizonytalanná az elmúlt időszakban, én ezt nem tudom elképzelni.

Nem térnék ki több részletre az idő rövidsége okán, de azt kell hogy mondjam, hogy mindaz, amit elmondtam, annak ellenére történik, hogy számos ellenzéki törvénymódosító javaslat érkezett a 2021-es költségvetéshez. Történt ez elsősorban azért, mert máig nem vagyunk benne biztosak, hogy a gazdaságvédelmi akciótervnek a sikereit érdemes egyáltalán ünnepelni. Az biztos, hogy korai volt az öröm, tisztelt államtitkár úr.

Abban is biztos vagyok, hogy az ellenzéki módosítók közül legalább néhánynak tárgysorozatba vételre kellett volna kerülnie, és ide kellett volna kerülnie a Ház elé, hogy nemcsak a nyilvánossággal, de egyébként a kétharmaddal is meg tudjuk vitatni azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az a járványkezelés és az a válságkezelés jó út volt, amit a Fidesz és a KDNP felvázolt. Így egy válság idején egészen egyszerűen felelőtlenség viselkedni.

Én azt gondolom, hogy ezek az intézkedések nemcsak a következő évünkre fognak kihatni, nemcsak a következő hónapjainkra, mert úgy tűnik, minthogyha a 2021-es költségvetés módosítójának vitáin arról vitáznánk, hogy mi történik velünk idén decemberig. De én azt gondolom, hogy sorsfordító hónapokat élünk, jövőre is sorsfordító évet fogunk élni, azt gondolom, hogy nemcsak gazdasági és társadalmi, de reményeim szerint politikai síkon is, és abban bízom, hogy jövőre már egy sokkal felelősebb és kompromisszumkészebb kormánynak tudunk örülni ilyenkor májusban.

Én most csak annyit tudok mondani, hogy jó volna, hogyha a következő időszakban legalább a ’22-es költségvetési módosítókat be tudnák fogadni részben vagy egészében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

(21.20)