Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is három dologra szeretném felhívni a figyelmet itt a javaslat vitájában. Az egyikről jobbikos képviselőtársam, vagy pontosabban kettőről is már talán valamilyen formában beszélt. Már ennek a törvénynek a neve is félrevezető, hiszen a közélet befolyásolására úgymond alkalmas civil szervezetekről szól. Kicsit ilyenkor nehéz helyzetben van az ember, hiszen általában egy civil szervezet azért jön létre, hogy befolyásolja a közéletet vagy helyben, vagy országos szinten, hiszen valamilyen közös dolog köti össze az oda tömörülő embereket, és valószínűleg ennek a közös dolognak a képviseletére szerveződnek, vagy arra, hogy ebbe a közös dologba minél több másik embert is bevonjanak, és meggyőzzék őket annak a tevékenységnek a hasznosságáról. Tehát magának a törvénynek az elnevezése is alkalmas egy kicsit a megbélyegzésre, és ebben nem történt változás.

Tehát látható módon úgy akar a kormányzat kihátrálni a korábbi törvény mögül, hogy azért minél kisebb arcvesztést jelentsen ez a számára. Én azt gondolom, hogy ez nem helyes, hiszen nem szabad a civil szervezeteket megbélyegezni, még akkor sem, ha adott esetben kritikusak a mindenkori kormánnyal szemben. És szeretném hozzátenni azt is, hogy azok a civil szervezetek, amelyek sokszor ennek a törvénynek a hatálya alá estek, vagy akik miatt létrehozták ezeket a jogszabályokat, azok korábban is kritikusak voltak a mindenkori kormánnyal szemben. Tehát nem lehet azt mondani, hogy itt bármilyen ideológia által determinált civil szervezetekről beszélnénk, hiszen a korábbi MSZP-s kormányok idején ugyanezek a civil szervezetek komoly kritikával illették az akkori kormányzatot vagy annak bizonyos lépéseit, cselekedeteit. Tehát egy biztos, egy állandó az ő működésükkel kapcsolatban, hogy ott is, amikor fontosnak tartják, akkor bizony felhívják a kormányzat figyelmét, hogy az ő megítélésük szerint helytelen vagy rossz döntéseket hoztak.

A másik az, hogy megint csak elmaradt a konzultáció. Tehát ha civiltörvényről beszélünk, akkor nagyon nagy lángésznek nem kell hozzá lenni, az adja magát, hogy ilyen esetben az lenne az elvárás, különösen, ha ez egy korábbi törvény elbukása után kerül be a magyar parlamentbe, egy új törvénytervezet, hogy akkor egyeztetnek az érintett civil szervezetekkel, és megkérdezik őket arról, hogy ők hogyan látják, mit javasolnának, és a legjobb természetesen az volna, ha ilyenkor ezeket a javaslatokat be is építenék ebbe a törvényjavaslatba. Itt nem nagyon történt ez meg, vagy itt sem, és egyik éjszakáról a másikra jelent meg ez a mostani törvénytervezet is, és tulajdonképpen valódi tartalmi konzultáció nem történt, és jelentős változás sem éppen ezért.

A harmadik az átláthatóság kérdése, és erre utaltam, hogy erről jobbikos képviselőtársam már beszélt. Ha az átláthatóságról beszélünk és a civil szektor kapcsolatáról, akkor azt gondolom, a kormányzatnak lenne dolga, hogy sepregessen a saját háza tájékán, hiszen nagyon sok olyan, kormányhoz köthető vagy a Fideszhez köthető civil szervezet van, amelyek óriási mennyiségű pénzeket kapnak vagy magától az államtól, tehát közpénz formájában, vagy pedig állami vállalatoktól kapnak hatalmas összegeket, akár százmilliós nagyságrendben is, és teljesen világos, hogy ezek a szervezetek alapvetően politikai természetű munkát végeznek vagy politikai természetű elköteleződéssel bírnak. Egyet talán a legkönnyebb ilyenkor említeni, ez a CÖF. Ez az álcivileknek a mozgalma, amelyik tulajdonképpen egy politikai ágense a Fidesznek, és azt a politikát képviseli, amit a Fidesz meghatároz a számára, és látható módon óriási mennyiségű pénzzel tömik ki ezt a szervezetet, miközben annak a működése kellően átláthatatlan, sőt sok esetben azt sem nagyon könnyű kideríteni, hogy különböző szponzorációs szerződések kapcsán mely civil szervezetek jutnak mely állami vállalattól különböző lehetőséghez vagy forráshoz. Tehát amikor átláthatóságról beszélünk, akkor, azt gondolom, hogy ebben a kormány folyamatosan megbukik, amikor átláthatóságról beszélünk és az állami támogatásokról, vagy szponzorációt említünk. Nagyon sokat kell például újságíróknak küzdeni azért, hogy valamilyen értelmezhető adatot ki tudjanak csikarni például a Rogán Antal által vezetett propagandaminisztériumtól, ahol egyébként ezek a szponzorációk összefutnak, hiszen mindent jóvá kell hagynia ennek a minisztériumnak vagy a minisztérium hatáskörében levő vagy felügyelete alatt álló hivatalnak, hogy egyáltalán az állami cégek bármilyen típusú szponzorációt vagy támogatást vagy hirdetést tudjanak kifizetni még a legkisebb összegeknél is.

Tehát magyarul, a koncentráció elméletileg azzal kéne hogy járjon, hogy nagyon könnyen és gyorsan tudnak adatokat szolgáltatni különböző szponzorációs szerződésekről, eközben azt látjuk, hogy ennek pont az ellentettje mutatkozik, semmilyen átláthatóság nem jellemzi ezt a rendszert, sőt, amikor újságírók vagy képviselők érdeklődnek ilyen típusú adatok kapcsán, akkor olyan adatokat kapnak, ami leginkább vagy legjobban megnehezíti az ő munkájukat, hogy világosan lássanak.

(18.10)

Tehát summa summarum, még mielőtt a kormány ilyen típusú átláthatóságot várna a civil szervezetektől, szerintem azelőtt érdemes lenne, ha a kormányzat maga bizonyítaná azt a képességét, hogy átlátható módon tudja egyrészt szétosztani a közpénzt világos, mondjuk, feltételrendszer mentén és nem politikai ajándékozás útján. A másik oldalról pedig, amikor erről valaki adatot kér, akkor világosan és egyértelműen elérhető, könnyen elérhető adatként megtalálható legyen ez akár például ezen a csodálatos eszközön, mint az internet, ahová fel lehet tenni ezeket a szerződéseket, támogatási összegeket, és mindenki kedve szerinti módon böngészhetné ezeket.

Tehát magyarul, az átláthatóságot ott kellene kezdeni, amit önök elvárnak a civil szervezetektől. Éppen ezért én ezt a törvényt nem tartom elfogadhatónak, hiszen alkalmas arra, hogy továbbra is megbélyegezze a magyarországi civil szervezeteket, semmilyen átláthatóságot nem hoz bizonyos, Fideszhez köthető civil szervezetek életében, és harmadik részről pedig a különböző állami számvevőszéki és egyéb más pontoknak vagy hatóságoknak a bevonása pedig lehetővé teszi azt, hogy tulajdonképpen ugyanúgy fenyegetve érezzék magukat ezek a civil szervezetek, és ezáltal ne tudjanak adott esetben szabadon tevékenykedni, akár öncenzúra nélkül.

Úgyhogy ezért a magam részéről semmiféleképpen nem tudom támogatni ezt a javaslatot. A kormányzatot viszont arra szólítanám föl, hogy tegyen államtitkár úr annak érdekében, hogy a kormányzati, civil szponzorációs szerződések átláthatóak és mindenki számára elérhetőek legyenek két szempontrendszer alapján. Az egyik az, hogy miért adnak valakinek támogatást, milyen szakmai vagy bármilyen más kritériumrendszer alapján.

A másik pedig, hogy amikor odaadtak egy ilyen támogatást, akkor az legyen világosan, könnyen elérhető a világhálón, hiszen közpénzekről van szó legtöbbször ezekben az esetekben. Tehát innen kezdve, azt gondolom, hogy teljesen jogos és elvárható a teljes, százszázalékos átláthatóság. Sőt, még azokban az esetekben is ez elvárható lehet, ahol nem közpénzről, hanem egy állami vállalatnak a saját bevételével kapcsolatos költésről van szó, hiszen mégiscsak állami vállalatokról beszélünk, nem vegytiszta piaci szereplőkről. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az ellenzék soraiból.)