Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem vagyok olyan nagyvonalú, mint Varga László képviselő úr, aki azt gondolja, hogy parlamenti módosító javaslatokkal ez a törvény javítható lenne. Egyrészt a tapasztalatunk az, hogy viszonylag ritkán fogadnak be ellenzéki módosító javaslatot, azt is legfeljebb csak úgy, ha valamelyik kormánypárti képviselő a nevére veszi, de általában, ha szakmai értelemben is igazat adnak nekünk, a képviselőtársaink azt mondják, hogy mégsem elfogadható, hogy ellenzéki módosító javaslat a NER rendszerén keresztülmenjen.

Több képviselőtársam is beszélt már a salátatörvényről, a T/15987. számú, egyes agrártárgyú törvények módosításáról, amelyet április 20-án 23 óra 12 perckor sikerült benyújtani. Ezt csak azért mondom, mert őszintén remélem ‑ ugye, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a benyújtó a törvények alapján, az agrártárca az előadó ‑, hogy az, aki ezt a munkát elvégzi a kormány helyett, nevezetesen, hogy éjszakánként nyújtja be ezeket a törvényjavaslatokat, szóval, ő legalább valamiféle pótlékban részesül, mert láthatóan önök olyankor az igazak álmát aludják, amikor a kollégáikat arra kényszerítik, hogy üljenek a ParLex rendszere előtt, és ezeket a törvényjavaslatokat beadják, miközben szerintem munkaidőben is egy ilyen törvényjavaslatot simán be lehetett volna adni, mert annyira azért láthatóan nem volt túl bonyolult, hiszen ez is, mint oly sok törvényjavaslat az elmúlt években, de különösen az elmúlt egy hétben, a NER érdekét szolgálja.

Való igaz az, ami itt több képviselőtársamtól is elhangzott, hogy a salátatörvénynek megvan az a műfaji szépsége, hogy amikor akár technikai jellegű módosítást kívánnak átvezetni több törvényen keresztül, vagy éppen európai uniós jogharmonizációs szabályozást kívánnak átvezetni a törvényeken, akkor ez egy jó műfaj, ahogyan általában, ha például nagy változtatásokat át kívánnak vezetni törvényeken, ilyen salátatörvényben szoktak a kormánypártok minden esetben dolgozni.

Szerintem ez alapból talán nem is kifogásolható, azonban az utóbbi években ‑ bár itt az agrártörvénynél most azért talán kivételt láttunk, de ez csak azért van, mert végigolvastam az egész előterjesztést ‑ azért a salátatörvények ürügyén igen gyakran előfordul, hogy egymással úgymond nem kompatibilis törvényjavaslatok kerülnek benyújtásra. Ezért amikor megláttam, hogy az egyes agrártárgyú törvényeket benyújtották, elkezdtem gondolkodni, hogy úristen, mi mást fognak még e törvényjavaslat ürügyén módosítani, mint az agrárdolgokat, de szerencsére akkor itt adhatok egy piros pontot, hogy ebből most kikerült az agrártárca. Általában is megszoktuk, hogy az agrártárca azért nagyobb lélegzetvételű javaslatokat nyújt be, amelyek egy-egy területhez kapcsolódnak, ahol egyébként érdemi, jó vitát lehet lefolytatni.

Ahogy elhangzott, 22 törvény módosítására tesz javaslatot ez a salátatörvény, és barokkos túlzásnak tartom azoknak a felszólalását, akik arról beszéltek, hogy ezek technikai jellegű módosítások ‑ vannak benne ilyen jellegű módosítások is. Ha ilyen jellegű módosítások lennének meg jogharmonizációs módosítások, akkor szerintem simán lehetne támogatni ezt a törvényjavaslatot, hiszen az látható volt az elmúlt években is, hogy agrárügyekben, bár vannak közöttünk különbségek, azért alapvetően az elmondható, talán abban egyetértés van a Házban, hogy a gazdák érdekében ellenzéki és kormánypárti képviselők ideológiai vitáikat félre tudták tenni, és tudtak támogatni olyan törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány benyújtott, és amelyek egy-egy területre koncentrálnak.

Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, a technikai módosítások, ahogyan ezt önök nevezik, sok esetben olyan módosítások, amelyekhez sokkal több háttér-információra és háttérszámításra lenne szükség. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy amikor a T/13261. számú törvényjavaslatot tárgyaltuk a családi gazdaságokról, akkor Győrffy Balázs képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka azt mondta, hogy megfelelő számítások vannak a családi gazdaságok kapcsán, hogy mindenki jól fog járni, és ez mindenkinek nagyon jó lesz. Én kértem ezt a számítást, merthogy azért mégiscsak a matematika ‑ legalábbis, hogy mondjam, a normál számrendszerben, nem egy ilyen elképzelt, Mészáros Lőrinc-i, Garancsi István-i számrendszerben, hanem a normál számrendszerben ‑ azért nem szokott hazudni. Ezt a számítást a kérésem ellenére egy féloldalas skicc és egy kalkulátorhasználatra való felhívás kivételével azóta sem kaptam meg a minisztériumtól, pedig azt gondolom, hogy a törvényjavaslatokat megalapozó számítások és az esetleg mögötte lefolytatott társadalmi vita soha nem haszontalan az ellenzéki képviselők számára sem.

Ha végignézzük ezeket a törvényjavaslatokat ‑ most nem mindegyikkel szeretnék részletesen foglalkozni, mert tényleg, valóban van olyan, amelyik technikai ‑, azért párra ki kellene térni. Az első a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat. Szerintem abban vita közöttünk nincsen, hogy a magyar termőföldet védelmezni kell. Szerintem abban sincsen vita, hogy ha nyilvánvalóan valaki utólagosan ki kívánja vonni és valami másra kívánja használni a termőföldet, azért ott alapos vizsgálatra van szükség. Azt azért szeretném megkérdezni, hogy mi az oka annak, önök az általános indokolásban is leírják, hogy visszaállítják… Tehát 2016 decemberéig működött az a rendszer, hogy kérelem alapján lehetett ezt az utólagos engedélyt megadni, 2016. december 31‑e és 2020. április 30-a között pedig nem kellett ez a kérelem. Mi volt az a pont, mi volt az a pillanat, ahol megvilágosodtak, hogy a több évtizeden keresztül alkalmazott joggyakorlat megfelelő volt? És mi indokolta azt a 2016 és 2021 közötti ötéves időszakot, ahol erre nem volt szükség?

Láttuk azért az elmúlt években, hogy ki mindenki mókolgatott a magyar földek környékén, és hogy próbált bizonyos jogszerűtlen termőföldkivonásokat legalizálni. Szerintünk helyes az a törekvés, ha ezt megpróbáljuk megállítani, szerintünk helyes az, hogy ez kérelemhez köthető, csak nem érthető, hogy a 2016. december 31-éig fennálló szabályt akkor miért változtatták meg, és mi indokolja azt, hogy most ezt hirtelen vissza kell változtatni.

Hasonlóképpen inkább kérdésem lenne a földminősítési eljárás igazgatási szolgáltatási díja kapcsán. Biztos meg tudják mondani nekem, és ezért kellettek volna például a háttérszámítások, hogy miért nem lehet több ez a díj, mint 220 ezer forint. Mi az a 220 ezer forint? Azt mi alapján számolták ki? Miért nem 159 612 forint vagy 219 432 forint? Tehát mi az alapja ennek, mert általában azért a legtöbb esetben az ilyen díjakat valamilyen normatív módon szokták meghatározni, nem ilyen módon.

(12.50)

Van a 39. §, amiről itt talán Varga képviselőtársam beszélt, a földvédelmi bírságok és azok járulékainak dolga. Szóval, én azt gondolom, hogy ilyen típusú bírság és ezek járulékainak elengedése ‑ a nevében is benne van, földvédelmi járulék, tehát hogy védjük a földet, ezeknek a tartozásoknak az elengedése ‑ nem szolgálja a föld védelmét. Tehát arra azért önöknek alapos indokot kell adni, hogy miközben az adóhatóság számtalan bírságot nagyon gyorsan és azonnal bevasal, itt ebben az esetben miért történik ez a javaslat, és mi ennek az oka.

A Pálinka Nemzeti Tanácsról nem nagyon szeretnék beszélni, mert ebben az önök szabadságharcában nem igazán szeretnék részt venni, és őszintén, nem is tartom azt jónak, hogy ha a magyar mezőgazdaságról beszélgetünk, akkor a legtöbbeknek ez a pálinka-szabadságharc jut eszébe, miközben a magyar mezőgazdaság sokkal többről szól. Túl sok ekörül a miniszterelnöki bábáskodás, túl sok ekörül a marketing és valaki érdekeinek a képviselete.

Az már korábban is elhangzott, a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvény módosításakor, hogy teljességgel érthetetlen, hogy önök, akik az adócsökkentés kormánya, önök, akik a mezőgazdaság, a nemzet, mindennek a kormánya, miért emelik meg a terheiket a mezőgazdasági termelőknek, mi annak az oka, hogy 3000 forint helyett mostantól 4500, illetve 1000 forint helyett 1500 lesz hektáronként a befizetendő összeg, hiszen valóban, ahogy képviselőtársaim elmondták, az elmúlt években mindig arról beszéltek itt, hogy minden rendben van a kárenyhítési alappal. Úgyhogy, ha másért nem, ezért biztosan nem támogatható ez a törvényjavaslat.

A parlagfű kapcsán, amiről talán Horváth képviselő úr beszélt, hogy a parlagfű elleni küzdelem mennyire fontos, szerintem ebben nincs vitánk. Akkor mi lenne, ha visszavinnék a kasszába azt a pénzt, amit a magyar állampolgárok korábban összeadtak az adó 1 százalékából a parlagfű elleni küzdelemre, önök pedig ‑ nem ön konkrétan, hanem az ön elődje, a nagy megtekintő ‑ cipőpucoló készülékre, diplomatatáskára és írószerekre költötték? Szerintem ott kezdődik a parlagfű elleni küzdelem, képviselőtársaim, hogy a magyar állam az állampolgárok által önkéntesen felajánlott civil 1 százalékot arra költi, amire ezek az állampolgárok adták. Ne haragudjanak, biztos nem mobiltelefonra, biztos nem villanyszámlára, de hogy egészen biztosan nem cipőpucoló készülékre adták össze azt a pénzt az állampolgárok, hanem a parlagfű elleni küzdelemre, az biztos.

Tehát én azt szeretném javasolni, hogy mielőtt itt önök úgy mutatják be magukat, mint a legnagyobb környezetvédők, azt a nagyjából 600 millió forintot, amit annak idején valahova elsinkófáltak, azt is hordják vissza, és az 500 milliót, amit aztán elszámoltak, azt pedig újra kerítsék elő, mert az az 500 millió sem a parlagfű elleni védekezésről szólt, hanem arról, hogy különböző, hogy mondjam, egészen fura, érdekes, mulatságos és talán meglepő dolgokra költöttek, pogácsára is többek között.

Én azt szeretném jelezni, hogy én nagyon örülök, hogyha van Agrárminisztérium, és kevésbé fogok annak örülni, hogyha lesz egy „agrárminisztérium II.”, ugyanis a Magyar Agrárkamara jelen pillanatban a különböző hatáskörök és feladatok átadásával egy ilyen „második agrárminisztériummá” kezd szerveződni. Mondjuk, ezen nem is csodálkozom, hiszen azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP-állampárt agráremberei is általában rendeződtek egy időben a minisztérium környékén, aztán egy időben a Mezőgazdasági bizottságnál, most láthatóan az Agrárkamara környékén, illetve a Magosz környékén rendeződnek. Szerintem döntsék el, hogy hol van a hatalmi centrum, mert ebből egy ponton túl probléma lesz; nem nekünk, önöknek, illetve azoknak az embereknek, akik figyelik az agrártörvényeket, és figyelik az ezzel kapcsolatos egyéb kormányzati intézkedéseket.

Az osztatlan közös tulajdon kapcsán, emlékeznek képviselőtársaim, meglehetősen sokat és jót vitatkoztunk az Országgyűlésben. Én annyit szeretnék önöknek fölvetni, hogy az látszott, hogy ott akkor nagyon-nagyon sietős volt, hiszen mondhatjuk nyugodtan, hogy több évtizedes adósságot kellett törleszteni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdonokkal lehessen valamit tenni. Szóval, nagyon sietős volt a törvényalkotás.

Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy vajon működik‑e már az az osztóprogram. Április 30. van. Működik‑e az osztóprogram, amiről önök beszéltek? Merthogy azért ezt a rendkívül gyors jogalkotást mégiscsak rendkívüli, még annál is nagyobb jogalkalmazás kellene hogy kövesse, és ezt nem igazán tapasztalják azok, akik ilyen helyzetben, ebbe az osztatlan közös tulajdon felosztásába kerültek.

Szintén ehhez kapcsolódóan szeretném mondani, hogy az egészen biztosan nem fogadható el, és egyáltalán nem technikai módosítás, amit önök mondanak, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során az adott területre vonatkozó meglévő szerződések nem maradnak érvényben. Azoknak továbbra is érvényben kell maradniuk, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim. Én értem, hogy a bekebelezőknek bizonyos szintű előnyt szeretnének biztosítani, de szerintem ez egyáltalán nem helyes.

Alapvetően azt mondhatjuk el erről a törvényjavaslatról, képviselőtársaim, hogy kis részében technikai, nagyobb részében az önök meglehetősen rossz kodifikációs munkájának a következménye, illetve annak a következménye, hogy nyilván valakinek az érdekeit megint ki kívánják szolgálni. Tehát ne értsék félre, én nem vitatom el azt, hogy önök sokkal jobban értenek a mezőgazdasághoz, akik itt több évtizede ülnek a parlamentben vagy különböző szakmai szervezetekben, és értenek egy-egy területhez. Éppen Farkas államtitkár úr beszélt korábban egy törvényjavaslat kapcsán a régi szép tsz-időkről, ön emlegette ezeket, azt az időszakot. Én arról nem tudok nyilatkozni, hogy azok milyenek voltak.

De azt biztosan tudom és látom, hogy miközben önöknek megvan a szakmai képességük ahhoz, hogy a mezőgazdaság ügyében lépjenek előrébb, és haladjon ez az ország előrébb, és megvalósuljon az a modernizáció, az a digitalizáció, az a generációváltás, amiről régóta beszélünk, ezt sokszor fölülírja vagy szinte minden esetben fölülírja az, hogy önöknek van egy olyan miniszterelnöke, aki strómanokkal dolgoztat ebben az országban. Ez a fajta magatartás, az a fajta pénzéhség (Az elnök csenget.) sajnos nagyon sokszor felülírja a szakmaiságot, és én ezt nagyon sajnálom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)