Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ismét azt láthatjuk, hogy a kormány úgy alkot törvényeket, hogy mellőzi a társadalmi, de még a szakmai egyeztetéseket is. Az így összetett, összepakolt törvényeknél a gyakorlat hamar megmutatja a jogszabályok visszásságait, az alkalmazás problémás pontjait, ezért kell salátatörvényekben módosítani az alig pár hónapja meghozott törvényeket.

Nyilván a salátatörvények azért fontosak, hogy ne derüljön ki, miért és miből készült, hogy a törvényalkotás valódi szándékai lehetőleg rejtve maradjanak, hogy ne derüljön ki, hogy szakmai szempontból értékelhetetlen minőségi munkát végez a kormány, és hogy ilyen salátatörvények elrejtett paragrafusaiban nyomják át a holdudvarnak megfelelő törvénymódosításokat. Csak olyan törvényeket szabadna egységként kezelni, tehát amit módosítanak, amelyek logikailag, tartalmilag összetartoznak. Ezt már sokszor elmondtuk, de nem hallgatták meg.

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Jól jellemzi a törvényalkotást, hogy az alig fél éve elfogadott, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról szóló törvényt már most legalább ötven ponton kell módosítani. Ráadásul több olyan változás is van a jelenlegi változtatások között, melyekkel kapcsolatban korábban az ellenzék módosító indítványt nyújtott be, hiszen már akkor látszott, hogy a szabályozás pontosításra, javításra szorul.

Persze, fontos az önérzetesség. De csak azért elutasítani egy módosító javaslatot, mert az ellenzék nyújtotta be, már egy kicsit felelőtlenség. Mi lenne, hogyha egyszer végre valóban az ország érdekében dolgoznának?

(13.00)

És ha már az ország érdekeit említettem, mit gondolnak, vajon érdeke‑e az országnak a termőföld védelme? Egyetértünk abban, hogy Magyarország egyik legértékesebb kincse a termőföld? Vajon milyen nemzetgazdasági érdek lehet, ami felülírja a termőföld védelmének fontosságát?

A jelen törvénymódosítás szerint a naperőművek építése ilyen. Fontosabb érdek áramot termelni, mint élelmet? ‑ kérdezzük. Nem is értjük, miért kell egyáltalán ennek a két dolognak versenyezni. A napelemparkok, naperőművek termőföldre telepítését nem szabad segíteni! A törvényjavaslat mégis ezt teszi azzal, hogy az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken eltörli az ingatlanügyi hatósági engedélyezési kötelezettséget a fél megawatt alatti naperőművekre akkor is, ha nem a földműves tulajdonos, hanem például egy oligarcha létesít napelemfarmot. Az ELTE „Erre van előre!” kutatása bebizonyította, hogy megfelelő energiahatékonysági intézkedések mellett a meglévő tetőfelületek és más beépített területek használatával fedezhető az ország napenergia-igénye.

Még maga a törvényjavaslat indoklása is kimondja, hogy a naperőművek telepítése során is elsődlegesen a barnamezős területeket kell előnyben részesíteni a termőföld igénybevétele helyett. Kár, hogy a módosítás ezzel ellentétes. Nem baj, hogyha a Fidesz nincs tisztában a napelemek megfelelő használatával, erre vannak szakértők, akiket meg kellene kérdezni a törvényalkotás előtt, és akkor az országnak kedvező törvények születhetnének. Nem magyarázható az ország érdekeivel, hogy a napelemek telepítésére termőföldön engedélyt, sőt jelentős könnyítéseket adjon egy jogszabály. Ez kizárólag néhány spekulánsnak az érdeke.

És ha már a termőföldnél tartunk, ugyanez a salátatörvény, amely a napelemek földekre való telepítésének nem résnyire nyitja a kaput, hanem szélesre tárja, egyéb pontokon is módosítja a termőföld védelméről szóló törvényt. Nagyon fontos és üdvözlendő cél, hogy a földhasználók tudatosabban foglalkozzanak a termőföld védelmével. Ezt azonban a gazdálkodók megfelelő tájékoztatásával, képzések szervezésével kell kezdeni, nem pedig egy újabb adminisztrációs tehernek a nyakukba akasztásával. Egy ilyen kötelezettség bevezetése valódi oktatási, tájékoztatási kampány nélkül, kizárólag egy szűk szaktanácsadói körnek az érdeke, akik ezeket a gazdálkodói, talajvédelmi programokat el fogják készíteni.

A törvénytervezet nem tesz különbséget egy 500 négyzetméteres kert tulajdonosa és egy 5000 hektáron gazdálkodó óriásbirtokos kötelezettségei között. Egy ilyen változtatást sokkal körültekintőbben, a részletszabályok kidolgozásával együtt kell bevezetni, hogy az ne arról szóljon, hogy az összes földhasználóval százezer-egymillió forint összeget kifizettetnénk. A paragrafus jelen formája szerint mindössze egy 10-100 milliárd forintos szaktanácsadói piacot teremt, ahol sorra fognak készülni a gazdálkodói talajvédelmi programok, a talajvédelemben valódi, érdemi előrelépés nélkül. Amennyiben a céljuk egy szaktanácsadói piac teremtése és a földhasználók lehúzása, akkor jó úton járnak.

Maradjunk még egy kicsit a termőföld védelménél! Amennyiben komolyan gondoljuk, hogy a termőföld védelme hazánk hosszú távú versenyképességének egyik komoly kulcspontja, akkor szükséges, hogy ne csak a talajvédelmi bírságok technikai módosításával foglalkozzon a törvényjavaslat. A földvédelmi járulék összege 2013 óta változatlan. Az agglomerációban és a nagyobb városok körül gombamód szaporodnak a logisztikai parkok, ipari telepek, kisebb-nagyobb beruházások. Ezeknek a tőkeerős vállalkozásoknak a földvédelmi járulék csak egy kis tétel a költségek között.

Éppen ezért az LMP, Magyarország zöldpártja azt gondolja, hogy a termőföld védelme valóban fontos, és éppen ezért szeretnénk, hogy a beruházások területének kiválasztásánál figyelembe vegyék a vállalkozások, hogy milyen minőségi osztályba tartozó földre építkeznek. Ennek legegyszerűbb módja, ha a földvédelmi járulékot, mondjuk, például a tízszeresére növeljük, így például a Debrecen melletti autóipari beruházásnak hektáronként nem néhány, hanem néhány tízmillió forint földvédelmi járulékot kellene fizetni.

Ezzel egyidejűleg a kis teljesítményű erőművek építésére biztosított földvédelmijárulék-mentességet törölni szükséges, mert nem lehet célja az országnak, hogy a termőföldek helyén napelemparkok sorakozzanak. Én gondolom, hogy az államtitkár úr is egyetért ezzel, pedig a törvényjavaslat szerint úgy látszik, hogy ez a kormánynak a célja.

Egy szintén most benyújtott másik törvényjavaslat is ezt könnyítené meg. Az új jogszabály értelmében külterületen a szolgáltatónak már törekedni sem kell arra, hogy a nyomvonal-kijelölés során elsősorban közterületen haladjanak a vezetékek. Ha a házakhoz, meglévő épületekhez tervezzük a napelemeket, akkor a vezetékeket sem kell keresztül-kasul vinni a termőföldeken, hiszen jellemzően eleve kiépített a hálózat.

A napelem az egyik legolcsóbb és legzöldebb energiaforrás, ezt támogatja az LMP, de nagyon-nagyon hangsúlyozom, hogy nem termőföldre telepítve, a termőföldet védjük.

A földforgalmi törvény módosítása kapcsán felhívnám az érintettek figyelmét, hogy még mindig hiányzik a földforgalmi törvény végrehajtási rendelete, amely végre részletezné az elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának feltételeit, és ezzel megszüntetné az ezzel kapcsolatos mulasztásos jogszabálysértést. Viszont több olyan módosítást is találhatunk, amely a haszonbérlő érdekeit sérti. Egy olyan ágazatban, mint a mezőgazdaság, ahol mindig hónapokkal, de sokszor inkább csak évekkel később arathatók le a kitartó munka gyümölcsei, nem megengedhető, hogy a bérlő ne tudjon hosszú távra, kiszámíthatóan tervezni bérelt területei kapcsán.

De a törvénytervezet az erdőtulajdonosokkal sem bánik kegyesebben. Lassan gyakorlatilag olyan mértékben korlátozzák a jogszabályok az erdőtulajdonosok jogait, hogy senki sem lesz érdekelt az erdőgazdálkodásban. A klímaváltozás, a légszennyezés csak két ok arra, hogy meglévő erdőterületeinket óvjuk. Én azt gondolom, hogy közös érdekünk, hogy megmaradjanak az erdőterületeink.

Az LMP javasolni fogja, hogy létesüljön egy erdőmegőrző program. A programban elsősorban azoknak a kis erdőtulajdonosoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik jellemzően még kárpótlásként kapták, esetleg utánörökölték ezeket a kis erdőterületeket, nem akarnak erdőgazdálkodással foglalkozni, és sokszor nagyon szívesen megszabadulnának az erdőjüktől. Szeretnénk segíteni, hogy ezeket az erdőket is megőrizzük erdőnek.

Szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy önöknek már nem fontos‑e a magyar alma. Milyen lépés indokolja, hogy már nem kell írásba foglalni az importalma-feldolgozásra kötött szerződéseket? Miért nem fontos már, hogy honnan és milyen áron hozzák be feldolgozásra az almát? Jobbnak látják, hogyha nincs rálátása semmilyen szervnek a megkötött szerződésre? Azt gondolják, hogy a gyümölcstermesztő ágazat úgyis olyan jól jövedelmezett az elmúlt években, és hogy a magyar almatermesztők már nem szorulnak segítségre? Vagy esetleg kifejezetten ők kérték, hogy még egyszerűbben, fillérekért lehessen behozni importalmát?

Sajnos a törvény indoklásába is csupán annyi került: kodifikációs pontosítás. Szerintünk nem számít kodifikációs pontosításnak, ha a korábbi „alma, meggy” szöveg helyébe a „meggy” kerül, az alma pedig kimarad. Az indoklásnélküliség az, ami miatt kénytelenek vagyunk azt gyanítani, hogy egészen más indokok állnak a törvénymódosítás hátterében, pedig az alma egészséges, mint ahogy ezt önök is tudják.

Az LMP több módosító indítványt is benyújtott ezen pontok kapcsán, reméljük, hogy támogatni fogják a módosító javaslatainkat. Köszönöm a figyelmet. Sajnos, államtitkár úr, el kell mennem, de a jegyzőkönyvben alaposan tanulmányozni fogjuk a válaszát. Köszönöm szépen. (Magyar Zoltán tapsol.)