Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Sokadjára fordul elő, hogy egy fideszes országgyűlési többség által elfogadott törvény nem állja ki a jogszerűség próbáját az Európai Bíróság előtt. Ezekben az esetekben az is jellemző, hogy a magyar kormány az egyértelmű ítéletet nem képes elfogadni, és a deklaráltan nemzetközi szerződésbe ütköző törvények teljes hatályon kívül helyezése helyett újabb és újabb javaslatokkal próbálkozik eredeti céljainak megvalósítása érdekében. Ez történik az átláthatósági törvénynyel is, amely az Európai Bíróság C-78/18. számú ügyben hozott ítélete szerint egyértelműen sérti az Európai Unió alapjogi chartájának 7., 8. és 12. cikkében foglalt kötelezettségeket és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63. cikkét.

Miután egyértelművé vált, hogy a civil szervezetek és azok támogatói vegzálásának minősül az egyesületek megbélyegzése az alapján, hogy külföldi személyektől kaptak támogatást, a kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy akkor most már ezen a módon nem gyakorolhat nyomást a politikai uralma alá eddig nem hajtott civil szférára, inkább új ötletekkel áll elő, és előterjeszti a közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet folytató civil szervezetekre vonatkozó szabályozást.

Eleve visszás a kormányzat hozzáállása, hiszen a civil szférának az egyik legfontosabb feladata, hogy a közéletet pontosan befolyásolja, hogy a különböző, a társadalomban jelen lévő érdekeket és értékeket megjelenítse, képviselje. A közélet befolyásolása a civil szervezetek részéről nem egy elhajlás, amit a gondos, mindenre figyelő államapparátusnak kontroll alatt kell tartania, hanem az egyik fő feladatuk. Az alapján megkülönböztetni szervezeteket, hogy alkalmasak‑e a közélet befolyásolására, csak a közéletet teljes egészében leuralni akaró, totális ellenőrzésre törekvő kormányzat logikája alapján tűnik észszerű célnak.

Ráadásul ezt a képességet egy szervezet mérlegfőösszegének nagyságához kötni megint csak teljesen abszurd. És szeretném megkérdezni miniszter asszonyt arról, hogy miért pont 20 millió, miért nem 15, miért nem 30, miért nem 50 millió ez a határ? És azt is megkérdezem, hogy mi lesz a következő lépés. Az embereket is elkezdik majd minősíteni a vagyonuk vagy a végzettségük alapján, hogy képesek‑e a közéletet befolyásolni, és ha igen, akkor listázzák őket, megvizsgáltatják az Állami Számvevőszékkel?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami ma Magyarországon még úgy-ahogy működik, az éppen az elhivatott civileknek és a szakmájukat, hivatásukat lelkiismeretesen végző magyar embereknek köszönhető. A csak a hatalmi logikát ismerő kormány, amit szét lehetett verni, azt már szétverte, most már ott tartunk, hogy a szakmai alapon jól működő rendszerek, a civil szféra is vörös posztó a szemükben. Hatalmi megfontolásokból, a saját szakpolitikai tevékenységükhöz képest fényévekkel jobb teljesítményt nyújtó entitások jelentette kontraszt miatt a kormány teljesen maga alá akarja gyűrni a civil szférát.

És akkor engedjék meg, itt három dologra szeretnék kitérni, először is egy picikét összefoglalóan elmondani, hogy hogyan látjuk ennek a törvénynek a végét. Gyakorlatilag most az átláthatósági törvény szerinti mögöttes cél kirajzolódik, vagyis hogy a civil szervezetek érezzék azt, hogy a kormány figyeli őket, hogy kitől mekkora támogatást kapnak, anélkül, hogy leszűkítenék a megfigyeltek körét a külföldről érkező támogatásokat kapó szervezetekre.

A javaslat továbbra is alkalmas arra, hogy az erős és független civil szférára politikai nyomást lehessen gyakorolni. Az esetleges rosszindulatú, külföldi befolyásoló tevékenység elleni küzdelem nem az Állami Számvevőszék, hanem az erre hivatott szolgálatok feladata. Meglepődtem, amikor Nacsa képviselő úr megszólalt, ugyanis még azt sem tudta, hogy mit fogunk mondani (Nacsa Lőrinc: Eltaláltam. Lottó mindegyik. ‑ Derültség az ellenzéki padsorokban.), de már előrevetítette, hogy a baloldal ehhez hogyan viszonyul.

Ezzel a törvénnyel kapcsolatosan azt a kérdést is fel kell tenni, és amire szintén nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mekkora kapacitást kell majd ehhez kiépíteni az Állami Számvevőszéknél, és hogy ez vajon mennyibe fog kerülni. Önök azt gondolják, hogy ez meg fogja érni?

Miniszter asszony, az ilyen törvények helyett és az ilyen korlátozó javaslatok helyett, én azt gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha az Országgyűlés elé egy olyan tájékoztatót hoznának be, és annak alapján esetleg javaslatokat fogalmaznának meg, hogy hogyan is van most és hogyan működik Magyarországon a civil szféra, hogyan működnek a civil szervezetek. Ezzel kapcsolatosan szeretném önnek elmondani, hogy nagyon-nagyon sok civil szervezet haldoklik. Önök létrehozták a saját civil szervezeteiket, a többieknek alig-alig jut valami.

Én a környezetvédő szférát, azt gondolom, elég jól ismerem, volt időszak, amikor a hazai környezet-, természetvédő civil szféra még nagyon-nagyon jól tudott működni, nagyon sok állami feladatot át tudott venni a kormánytól, erre lassan nem lesz lehetőség. Talán az önök első időszakában még, arról még pozitívan tudok szólni, amikor még Turi-Kovács Béla volt a környezetvédelmi miniszter, akkor még volt minisztérium is, akkor nagyon-nagyon komoly támogatást kaptak állami feladatok átvállalására. Körülbelül egymilliárd forintos nagyságrendet osztottak szét ilyen feladatok megvalósítására a civil szervezetek között, most ez körülbelül 70-80 millió forint. Talán ön is érzékeli ebből azt, hogy mennyire lecsökkent és mennyire nem veszik komolyan ma a civil szervezeteket, pedig a civil szervezetek nagyon komoly állami feladatokat tudnak átvállalni.

Mindezek miatt az LMP ‑ Magyarország Zöld Pártja mindent meg fog tenni azért, hogy 2022 után egy normális országban élhessünk, ahol a megbecsülés fogja övezni a civil szervezeteket és nem pedig a listázás. Az LMP sem tudja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)