Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy olyan törvényjavaslat van itt a Ház előtt, amelyik azt a célt szolgálja, hogy amit a kormány elrontott valamikor a múltban, az Orbán-kormány az elmúlt 11 évben, azt most javítsuk ki, mert bebizonyosodott most már végre a kormány számára is, hogy az rossz, az káros, az nem jogszerű.

Ilyen volt a rokkantnyugdíjak kapcsán az a törvény, amit tegnap szavaztunk meg, de ilyen volt az elmúlt hónapokban is több olyan törvényjavaslat, amit kénytelen volt a kormány ide beterjeszteni, mert kiderült, hogy az, amit eredetileg gondolt ‑ hiába állították szakemberek, hiába állították azok, akiket ez érintett, hogy ez nem jó ‑, helytelen, nem éri el a célját, káros, a kormány ezt nem fogadta meg, hanem elfogadta a törvényt; és most kiderült, hogy javítani kell.

Egy ilyen hibajavító parlament funkciójában vagyunk, megint itt vagyunk, és megint ezt csináljuk. Ha akarom, ezt persze nézhetném úgy, hogy ez milyen jó, végül is korrigálunk valamit. Csak az a baj, hogy az egyik rosszból most belépünk egy másik rosszba.

Mi is történt, miről is szólt ezt a 2017-es év, illetve annak a tavasza, amikor ezt a törvényt négy évvel ezelőtt elfogadta ez a Ház? Valamiért az merült föl, azt találta ki a kormány, hogy éppen abban az évben a külföldről finanszírozott civil szervezetek lesznek a mumus. Vagy hisznek is ebben önök, vagy csak megkreálták ezt a valóságot a támogatóik számára, hogy minden azért rossz ebben az országban, ami éppen rossz ‑ persze ez nagyon kevés, hiszen önök remekül kormányoznak ‑, mert valahol ott, talán New Yorkban ül Soros György, és támogatja, és irányítgatja a civil szervezeteket, és azzal éri el, hogy a saját képére formálja az országot. Gondolom, ez a délutáni munkája, délelőtt meg leginkább menekülteket enged be önök szerint.

Ezért aztán ne tévedjünk, hogy amikor ez a törvény létrejött, annak a kormányzati hecckampánynak, a civilek ellen indított kormányzati hadjáratnak volt az alapja és az ómegája. Ennek volt a része az, hogy önök tisztán politikai akaratból megalkották ezt a 2017-es törvényt azért, hogy az önöknek nem tetsző véleményen lévő civil szervezeteket ellehetetlenítsék, lehetőleg betiltsák.

Ugye, arról szólt akkor a dolog, hogy bizonyos értékhatár feletti éves bevételnél, amikor az külföldről érkezik, akkor be kellett ezeknek a szervezeteknek regisztrálni magukat, nyilvántartásba kellett venni magukat, ezt fel kellett tüntetni mindenhol, hogy ő külföldről támogatott szervezetnek minősül, és ha ő ezt nem tette meg, vagy bármilyen módon ennek nem tett eleget, akkor a legeslegvégén akár betiltható is volt ez a szervezet. Önök ezt átláthatósági törvénynek nevezték, de természetesen az égvilágon semmilyen módon ettől nem lett sem átlátható, semmi, ez önmagában csak a politikai érdeküket szolgáló javaslat volt.

Csak egy apróságot mondok ehhez ‑ el is felejtettük már, most milyen jó volt nekem is újraolvasni ‑, hogy azt az összeget, ami fölött érkezett támogatás esetén az illető civil szervezet érintetté vált, azt úgy határozták meg, hogy a terrorizmus finanszírozásáról szóló törvénynek egy mutatóját, egy számát határozták meg ebben a törvényben, hogy annak a kétszerese az értékhatár.

(18.00)

Még itt is utaltak rá iszonyú aljas módon, hogy valamilyen módon ezek a civil szervezetek gyanúsak, terrorizmussal vádolhatóak, sejtették azt, hogy itt valami nincsen rendben. Az történt, amit akkor mindenki elmondott, aki ebben az országban még akkor ép ésszel rendelkezett ‑ ezek nem önök voltak ‑, hogy ez a törvény jogellenes, ez meg fog bukni, ezer sebből vérzik.

Mi történt? Az Európai Bizottság azután, hogy önöket meghallgatta, a magyar kormány érveit meghallgatta, arra kérte a kormányt, hogy ezt vonja vissza, csináljuk vissza. Nem csinálta vissza a magyar kormány, elfogadták, ezért aztán az Európai Bírósághoz fordult. Az Európai Bíróság minden egyes pontban, ami felmerült problémaként ennek a törvénynek a kapcsán, elmarasztalta Magyarországot. Az ilyen borzasztó ritka, de mégiscsak rögzítsük, hogy ezt az önök kormányának sikerült elérnie.

Sorolom ezeket a pontokat. A legfőbb vád az volt, hogy a szabad tőkeáramlás elvét sérti ez a rendelkezés. Valóban meg is állapította a Bíróság, hogy az a nyilvántartásba-vételi, bejelentési, közzétételi kötelezettség és a szankciók együttesen sértik a tőke szabad mozgásának a korlátozását, mert indokolatlanul és a kormány által is megmagyarázhatatlanul különbséget tesznek, ha egy civil szervezetet innen támogatnak vagy onnan támogatnak, ez támogatja vagy amaz támogatja. Nem létezhet belföldi, illetve határokon átnyúló tőkemozgásoknál, olyan érvet nem tudtak önök felmutatni, ami miatt szükséges lenne bármiféle megkülönböztetés.

Aztán a magánélet és családi élet tiszteletben tartásához való jogot is sikerült megsértenie ennek a törvénynek, merthogy a törvényben előírt bejelentési és közzétételi kötelezettség sértette ezt a jogot. Ezt mondta ki a Bíróság ítélete. Ehhez szorosan kapcsolódva a személyes adatok védelméről szóló jogot is sértette, mint megállapították, ugyanis ez a törvény, amit önök olyan szerencsésen elfogadtak ezen Ház falai között, személyes adatok hozzáférhetővé tételét írta elő, mégpedig olyan módon, hogy nem felelt meg a megfelelő követelményeknek, ami az Unióban létezik, nem megfelelő adatkezelés keretében történt volna ilyen adatátadás.

Végül ‑ szerintem ez a legnagyobb szégyen, ha a civil szervezeti törvényről és annak bíróság előtti tárgyalásáról van szó ‑, az egyesülés szabadságához fűződő joggal való ütközését is kimondta a Bíróság ennek, vagyis, hogy ez az önök által átláthatóságnak hazudott törvény korlátozza ezt az egyesülési szabadsághoz való jogot, mert jelentősen megnehezíti ez a törvény a hatálya alá tartozó egyesületek fellépését, működését. Ez történt, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ugye, ha jól emlékszem, tavaly júniusban döntött így az Európai Bíróság, nem tehetett mást a kormány, persze az utolsó pillanatban, de mégiscsak behozta ide ezt a javaslatot. Ahogy Gyüre Csaba képviselőtársam elmondta, ennek az utolsó, azt hiszem, 9. §-a a leginkább támogatható vagy egyedül támogatható, az, hogy na, akkor ezt a 2017-es törvényt úgy, ahogy van, töröljük el. Remek, nagyon jó! No de előtte van nyolc másik paragrafus, és az egy újabb problémát keletkeztet, hasonló nagyságban, mint amit önök most éppen megszüntetnek.

Miről is beszélek? Ugye, arról beszélt itt ön is, tisztelt miniszter asszony, és a kormánypárti képviselőtársaim is, hogy azért van erre az egészre szükség, mert valamilyen módon nem átlátható, nem transzparens bizonyos civil szervezeteknek a működése. Ezt lehet mondani, csak éppenséggel ez nem igaz. Aki egy picit is ismer civil szervezetet ‑ és szerintem önök is ilyenek, a 61 ezerből bizonyára néhányat ismernek ‑, tudja, hogy milyen kötelezettségei vannak ma is a civil szervezeteknek, az éves beszámolótól kezdve a közzétételen át a nyilvánosság felé való kötelezettségekig, egy csomó-csomó olyan előírás, bevallás, beszámoló létezik ma is a civil szervezetre vonatkozóan, amelyek hozzáférhetők, olvashatók, láthatók, és transzparenssé teszik ezt az egész világot.

Ezen túl, ha önök felmennek néhány civil szervezet honlapjára, csak tetszőlegesen, akiket önök szeretnek pellengérre állítani, hogy azok a civil szervezetek valamiért valahogy egy pókháló keretében Soros Györgyhöz kötődnek, ha felmennek ezeknek a szervezeteknek a honlapjára, akkor azt fogják látni, hogy még ennél is több adatot szolgáltatnak, még ennél is több gazdálkodási és támogatási adat van a honlapjukon. (Nacsa Lőrinc csóválja a fejét.) Bizony ám, Nacsa képviselő úr, hiába ingatja a fejét, ez a tényvalóság.

Tehát nincs olyan probléma, amit önök próbálnak felvetni, megindokolva ennek a törvénynek a létét. Nincsen itt semmiféle átláthatatlanság, nincsen mutyi, nincsen semmilyen olyan háttérprobléma, ami szükségeltetné, hogy legyen erről egy törvény. De ha netalántán van ebben kétség, most is van arra megfelelő eljárásrend, szabály, hatóság, hogy megnézze a civil szervezeteket, megvizsgálja, és foglalkozzon a civil szervezetek esetleges problémáival. Semmi szükség nincsen tehát erre a többi nyolc paragrafusra, csak a kilencedikre.

Na de mit csinál ez a paragrafus? Mit javasolnak önök? Odatelepítenek az Állami Számvevőszékhez egy olyan feladatot, hogy a 20 millió forint éves mérlegfőösszegű szervezeteket akkor ő vizsgálja, készítsen külön beszámolót, és nézzen a körmükre. Az a probléma, hogy az Állami Számvevőszék egy teljesen ideális országban ‑ és ez nem Magyarország ‑, egy teljesen klasszikus demokráciában sem végezne ilyen feladatot, csak azért ‑ biztos miniszter asszony is ismeri ‑, most én az alapító okiratát hoztam ide az Állami Számvevőszéknek, szó nincs arról, amiről itt, a törvényben, odatelepítenek jogot neki. Arról van szó, hogy közpénzekkel és nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzése a feladata ‑ ez a mondat, rögtön az 1. §-a az alapító okiratának ez.

Itt az esetek többségében se közpénz nincsen, se nemzeti vagyon nincsen. Kicsit cinikusan hadd mondjam, hogy azért sincsen, mert önök a sportszervezeteket például kiveszik ebből a körből. Na, a sportszervezeteknél a taón keresztül bizony ám rengeteg közpénz van. Hogy, hogy nem, azt pont kiveszik ez alól, az pont hogy ebbe ne tartozzon bele, de megyek tovább. Az ÁSZ nemcsak az alapító okirat miatt nem felel ezért, vagy nem tartozik ide, hanem azért, mert a rendszer logikája olyan, hogy ha közpénzzel gazdálkodunk, de csak akkor, ha közpénz van, akkor, azt felügyeli az ÁSZ, minden más esetben az ÁSZ-nak ott nincsen keresnivalója. Önök mégis most ide ezt betették.

Kedves miniszter asszony, azt mondja, meg az előterjesztés is, hogy az ÁSZ függetlensége a garancia arra, hogy ez jól fog működni? Hogy ilyen mondat elhangozhat itt, a Ház falai között most? Arról az ÁSZ-ról beszélünk, amelyik, hosszan tudnám sorolni, a Demokratikus Koalíciónak milyen harca van az ÁSZ-szal, és nem tudjuk bíróságon visszaperelni, mondjuk, a saját magunk által neki átadott anyagoknak a másolatát, ami például a DK-központot elemésztő tűz miatt szükséges lenne nekünk újra? És azt válaszolja az ÁSZ, hogy ezt ő nem hajlandó nekünk megadni, és pereskednünk kell? Vagy ez az az ÁSZ, amelyik bármilyen megállapítást megfogalmazhat a jelentésében, és az ellen semmilyen jogorvoslati megoldás és lehetőség nincsen? Semmit nem tehet majd sem ez a civil szervezet, sem más, ha az ÁSZ leírja bármiféle jelentésében, összegzésében, hogy milyen típusú problémája van azzal a civil szervezettel. Nem lehet ugyanis peresíteni az ÁSZ-nak ezeket a jelentéseit.

Azon túlmenően ‑ és erről szóltak előttem szóló képviselők is ‑ egy ÁSZ-nak való megfelelés, egy ÁSZ-vizsgálat, egy ÁSZ-kérdésekre való válasz és dokumentumok benyújtása bizony ám adminisztratív terhet jelent. Ja, hogy ezt majd a civil szervezetek valahogy oldják meg? Hiszen azt feltételezik önök, hogy rengeteg pénz és emberanyag áll ott rendelkezésre, akik majd ezt csinálják. Persze, csak ezzel meg lehet fojtani ezeket a szervezeteket, és önök láthatóan erre készülnek. Adminisztratív teherrel és adminisztratív nyomásgyakorlással ellehetetleníteni ezeket a szervezeteket. Pontosan ugyanaz önöknek a célja, mint négy évvel ezelőtt volt, csak módszert változtattak, és most beterjesztettek egy újabb javaslatot ide.

Apróság ehhez képest, de azért van ebben egy olyan jelzés, hogy ez tulajdonképpen a civil szervezeteknek is jó, vagy hogy a civil szervezetek is örüljenek, mert valójában ők is a megtisztulás útjára lépnek. Engem nagyon érdekelne, hogy egyébként ezt a tervezetet bármelyik civil szervezettel egyeztették-e. És nyilván itt most nem a CÖF-re gondolok, ha megengedi, miniszter asszony, hanem mondjuk azt, hogy vannak azért itt a civil szervezetek között összefogások, léteznek olyan ernyőszervezetek, amelyek több civil szervezetet is képviselnek. Borzasztóan érdekelne, hogy ők egyébként mit gondolnak erről, mit szóltak ehhez.

Konklúzióként úgy foglalnám össze tehát ezt a törvényjavaslatot, hogy a kormány előre látható módon, de mégis fejjel a falnak rohant 2017-ben, és tisztán politikai indokokkal megcsinálta ezt a törvényt, és totális vereséget szenvedett az Európai Bíróságon. Most ezt a totális vereséget próbálják valahogy kezelni egy másik megoldással.

(18.10)

Választottak egy olyan megoldást, amivel újra ugyanebbe a folyóba lépnek be, meglepő módon, újra ugyanazt fogják csinálni, újra megalkottak egy olyan törvényt, amelyik a civil szervezetek megrendszabályozására alkalmas, amelyik a kormány lehetőségeit kiterjeszti, hogy a neki nem tetsző civil szervezeteket kordában tartsa.

Itt hadd szóljak egy mondatot végül arról, hogy az egész mögött az a furcsaság, az a filozófiai gondolat áll, amit a Fidesz gondol a tőle független vagy tőle távol álló világról. Azt gondolja, hogy a civil szervezetek vagy hozzá közel állnak, vagy általa kontrollálhatók, vagy ellenségesek, és egész biztos, akkor az ellenzékkel vagy annak pártjaival vannak kapcsolatban. De ez nem így van. Sőt a civil szervezetek, maga a civilség lényege az, hogy se egyik, se másik, egy ügyre szerveződtek, és egy ügyre dolgoznak azok az emberek, akik a civil szervezetet létrehozták és működtetik.

Önöknek, az önök értékvilágának ez nem felel meg, nincs ez benne. Az, hogy értékteremtő civilek, mondja miniszter asszony: önök döntik el most jelenleg, hogy kik azok az értékteremtő civilek. Azok, akik önhöz hűségesek, azok, akik a kormányhoz hűségesek. Ez a törvény azok ellen fog szólni, akik nem hajlandók beállni ebbe, és ezért elutasítjuk ezt a javaslatot teljes egészében. (Taps az ellenzéki padsorokból.)