Csányi Tamás (Jobbik)

CSÁNYI TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek a vitája kapcsán több helyen fog egyezni a véleményünk, mintsem különbözni, ennek megfelelően egy kis, rövid bevezetéssel hadd indítsam a beszédemet!

A belső piac megteremtésével és a schengeni övezet létrehozásával az Unió területén megvalósult a személyek szabad, korlátozás nélküli mozgása a tagállamok között, ezzel együtt pedig tömegessé váltak azok az ügyek, amelyek határokon átnyúló elemekkel rendelkeznek. Ez azonban számos biztonsági kockázatot is felvet, amelyeknek a megoldása elképzelhetetlen a belügyi és az igazságügyi szervek együttműködése nélkül. Ennek megfelelően a tagállamok intézményesítették az együttműködésüket bel- és igazságügyi téren is, sőt a tagállamok kiépítették a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét is, vagy legalábbis ki szeretnék építeni.

A rendeletből az idézet a következő: az Unió számára elengedhetetlen az uniós igazságszolgáltatási térség zökkenőmentes és megfelelő, a tagállamok különböző jogrendszereit és hagyományait tiszteletben tartó működése; e tekintetben tovább kell erősíteni az egymás igazságszolgáltatási rendszerei iránti kölcsönös bizalmat. Az Unió célul tűzte ki maga elé egy szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és fejlesztését, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. E cél megvalósítása céljából meg kell erősíteni a jogi eljárások során a személyeket, különösen a gyermekeket megillető jogokat, az igazságszolgáltatási és közigazgatósági hatóságok közötti együttműködés, valamint a családjog területén hozott, határon átnyúló vonatkozású határozatok végrehajtásának megkönnyítése céljából. Fokozni kell a polgári ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerését, egyszerűsíteni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint javítani kell a tagállami hatóságok közötti információcserét. Tehát lényegében ennek mentén kell beszélnünk erről a javaslatról.

Az talán még nem hangzott el, hogy 2022. augusztus 1. napjától lesz alkalmazandó a hivatkozott 2019. évi tanácsi rendelet, így Magyarországon is meg kell felelnünk ennek a jogharmonizációs törekvésnek.

A rendelet a gyermek legfőbb érdekének biztosítása céljából az eddigieknél egyszerűbb és hatékonyabb eljárásokat biztosít, olvashatjuk, ami elsősorban idő- és pénzmegtakarítást hoz az érdekelt polgárok számára, és nyilvánvalóan mondhatjuk ‑ és ebben egyetértünk mindannyian ‑, hogy a gyermekekre vonatkozó ügyek kapcsán az időnek alapvető jelentősége van, ahogy ezt az indoklásból is olvashatjuk.

Egy kiemelten fontos cél a gyermek meghallgatáshoz való jogának erősítése is, ezt mind az államtitkár úr expozéjából, mind pedig fideszes képviselőtársunk megszólalásából érzékelhettük, és itt egy nagyon fontos dologra kell felhívni a figyelmet, ez az ítélőképesség birtokában lévő gyermek fogalmát jelenti a számomra, hiszen neki kell valódi és hatékony lehetőséget biztosítani a meghallgatásra, és véleményét természetesen figyelembe kell venni. Itt rögtön ki is térnék a 17. §-ra, amely ezzel kapcsolatban némi pontosítással is él. Az indoklásból idézek: „minél szélesebb körben és garanciális jelleggel biztosítja az eljárás során a felek meghallgatását, valamint a gyermek véleményének figyelembe vételét”, ez az a javaslat, amely a kezünkben van; és annak a ténynek a megítélése, és itt lehet akár egy picit aggályos a történet, annak a ténynek a megítélése: „hogy egy gyermek rendelkezik‑e ítélőképességgel, végső soron csakis a meghallgatásából, a meghallgatása után derülhet ki teljes bizonyossággal a bíróság számára”. És itt a javaslat mérlegelési lehetőséget biztosít a bíróság számára, részére, amely akár aggályos is lehet bizonyos esetekben, nem feltételezve természetesen a rosszindulatot.

A rendelet a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos szabályokat is több tekintetben módosítja, így például a gyermekelviteli ügyekben eljáró bíróság lehetőségeit bővíti azáltal, hogy ideiglenes intézkedéseket hozhatnak a bíróságok. Itt a kapcsolattartásról az eljárás idejére esettről beszélhetünk például, ami fontos lehet az érintettek számára, ezt mindenképpen üdvözölni kell.

A javaslat ezen túlmenően lehetővé teszi az egyezmény alapján a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelét elrendelő magyar bírósági határozatok végrehajtásának megszüntetését is. A gyermek legfőbb érdekének érvényesülését helyezi előtérbe, de úgy olvashatjuk, hogy kivételes jelleggel kerülhet sor minderre.

Amit nagyon fontosnak tartok, és amit folyamatosan tapasztalunk ennek a szövegnek az olvasása kapcsán, hogy a gyermek érdekeit helyezi mindig elsősorban a legfontosabb célként megvalósítandónak, és ezt szerintem mindenkinek tudnia kell támogatni, így szerintem mi is meg fogjuk tudni ezt tenni.

Arról is esett szó az expozéban, hogy kilencféle tanúsítvány állítható ki, amelyeket tartalmaz a melléklet, ezzel nem foglalkoznék bővebben.

A javaslat másik fontos célkitűzése a rendelettől függetlenül is az egyezmény hazai végrehajtásával kapcsolatos szabályozás korszerűsítése. Elhangzott már, hogy ’80-as évekbeli szabályozásról van szó, amelyet ráncfelvarráson kellett átejteni. A gyermek érdekében olyan hatékony eljárást kell biztosítani, amely a külföldre vitele miatt fennálló jogellenes helyzet megszüntetésével a családjogi helyzet mielőbbi rendezését segíti elő, és az érintett gyermekek érdekei a lehető legkevésbé sérüljenek ‑ olvashatjuk. Ez teljesen rendben van.

Itt egy pontosító kérdésem lenne az államtitkár úrhoz, méghozzá a következőkben, ami úgy szól, hogy az elmúlt évtizedben a nemzetközi családjogi konfliktusok száma is ugrásszerűen megemelkedett, talán az államtitkár úr is utalt egy mondattal erre az expozéjában.

(16.40)

Engem érdekelne, hogy esetleg van‑e erről egy szám szerinti adatunk. Megmondom, hogy miért lehet izgalmas ez a kérdés. A 10. §-ban ugyanis ‑ szintén az expozéban hallhattuk ‑ az van, hogy vala-mennyi jogellenesen Magyarországra hozott gyermek vonatkozásában a visszavitel iránti eljárás lefolytatására a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel. Ha nagyon nagyszámú ügyről van szó ‑ én nem tudom, e tekintetben várok majd pontosítást ‑, akkor a kérdésem az lenne, hogy vajon itt van‑e kellő kapacitás ezen ügyek megoldására és kezelésére, pláne annak fényében, hogy a kérelem benyújtásától számított hat héten belül határozatot kell hozni, és ugyanilyen határidő vonatkozik a felsőfokú bíróságokra is. Tehát gyorsított ügymenetben és soron kívül kezelik ezeket az ügyeket. S vélelmezem én jogban nem jártas emberként, hogy amennyiben ezek nagy számban vannak, akkor esetleg a többi ügy kárára mehet a bírósági gyakorlatban. Kérem államtitkár urat, hogy majd térjen ki erre a zárszóban vagy akár a vita közben is. Köszönöm szépen előre is.

Továbbhaladván a javaslat elemzésével, volt arról szó, hogy szenzitív családjogi ügyekről van ebben a törvényben szó, és ezáltal a bírósági eljárások időtartamának csökkentése egy nagyon fontos szempont ‑ ezt több helyütt is láthatjuk ‑, ezért rövidebb határidőket ír elő. Két helyen is találkozhatunk ezzel. Itt megint fogok egy pontosítást kérni. A 20. §-sal kapcsolatban azt látom, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyekben kiemelkedő jelentősége van a gyors ügyintézésnek. Itt azt olvashatjuk, hogy az eljárás gyorsítását szolgálja, hogy az általános szabály szerinti 15 napos fellebbezési határidőt 8 napra csökkenti, és az ellenérdekű észrevételek benyújtására nyitva álló határidő 15 napról 5 napra lett lecsökkentve. Ez nagyon jó, helyes, pörögjenek ezek az ügyek, hiszen a gyermek érdekét ez szolgálja.

Ugyanakkor a 8. §-ban már nem ennyire egyértelmű a megfogalmazás, és itt várnék egy pontosítást, ha egyáltalán van értelme ennek. Úgy szól a 8. §-ban az indoklás, hogy az egyezmény 7. cikk c) pontjára figyelemmel az érintett gyermek érdekében törekedni kell az ügy bírósági eljáráson kívüli békés rendezésére ‑ ez természetesen rendben van ‑, ennek keretében a magyar gyermekelviteli központi hatóság mielőbb felveszi a kapcsolatot a kérelmezettel, és rövid úton vagy akár személyes megbeszélés keretében tájékoztatja a hozzá beérkezett kérelemről. Itt két kifejezéssel van nekem problémám, a „mielőbb” és a „rövid úton” kifejezésekkel. Amennyiben az előző paragrafusban egyértelműsíteni lehetett a napok számát, talán itt is lehetne egyértelműen elmondani, hogy hány napot jelent a „mielőbb”, és mit jelent, hány napot jelent a „rövid úton”. Lehet, hogy ez pusztán csak kekeckedésnek tűnik, de ha az egyikben pontosak vagyunk, akkor talán itt is célszerű lenne pontos megfogalmazásokat használni.

A javaslatban benne van az is, és államtitkár úr is említette expozéjának a végén, hogy az Igazságügyi Minisztérium gyermekelviteli központi hatóságként funkcionál, míg az EMMI gyermekvédelmi központi hatóságként szerepel ezekben az ügyben. Sajnos azt kell mondanom, hogy a tapasztalat, a gyámügyi kérdésekben hozzám is érkező észrevételek az EMMI hozzáállásával kapcsolatosan mindenképpen aggályosak, hiszen elég lassan őrölnek a malmok arra felé, a gyorsaság mint elvárás nem biztos, hogy megvalósul. Célszerű lenne átgondolni, hogy ezt hogyan lehetne kikerülni, vajon nem megfelelő a kapacitás arrafelé, vagy egyszerűen csak nem tudnak foglalkozni érdemben megfelelő gyorsasággal az ilyen jellegű ügyekkel.

Nagyon sokáig lehetne még ragoznunk az előttünk fekvő javaslatot, hiszen igen bőséges mind az indoklás, mind pedig az előttünk álló paragrafusok száma, azonban engedje meg államtitkár úr, hogy én a végén sokkal inkább az előzményre koncentráljak, hiszen ez az egész helyzet akkor jön létre, amikor a szülők úgy döntenek, hogy elválnak és külön utakra terelik az életüket, és a gyermek elhelyezése bizony problémába ütközik. Én azt gondolom, hogy a válás után nagyon nehéz helyzetbe kerülnek azok a szülők, akik egyedül maradnak a gyermekeikkel, egyedül kell őket nevelniük. A magyar bírósági gyakorlat is katasztrofálisnak mondható, a gyermektartásdíj nagyon sok esetben behajthatatlan. Azt gondolom, hogy a kormánynak ezekkel érdemes lenne foglalkoznia az elkövetkezendő időszakban, s nem csak azzal a témával, amelyik most éppen előttünk fekszik, hiszen Magyarországon, a határainkon belül is nagyon sok esetben megvalósulnak hasonló esetek, bár mintha futólag érintette volna ezt államtitkár úr is. Azt ajánljuk, hogy ezzel foglalkozzanak sokkal-sokkal intenzívebben, hiszen az egyszülős családok élethelyzete nagyon nehéz a mai időszakban, hiszen a 12 200 forintos családi pótlék helyett ők 13 700 forintos családi pótlékban részesülhetnek, amely 1500 forintos különbség nem gondolom, hogy olyan nagy segítség lenne az egyedül maradt szülő számára.

A néppárti Jobbik több módosító javaslattal is élt volna ezzel kapcsolatosan, illetve több javaslatot tettünk le az asztalra. Ezeket most nem sorolnám fel, mert nyilván nem ez a témánk. Csak jelezném azt, hogy foglalkozunk ezzel az üggyel, és várjuk azt, hogy a kormányzat is megfelelő lépéseket tegyen. Arra kérném innen is államtitkár urat mint a kormány képviselőjét, hogy teremtsenek végre olyan körülményeket Magyarországon, hogy a családok egyben tudjanak maradni, például ne kelljen külföldi munkát vállalnia a családból az egyiknek, és ezáltal a családok szétrobbantásához vagy szétmenéséhez járuljon hozzá a magyarországi helyzet. A szülőföldön tudjon minden honfitársunk boldogulni, szerintem ez alapvető elvárás lehet egy kormányzat részéről, és önöknek ennek az elvárásnak mindenképpen meg is kell felelniük. S ha már úgy alakult, hogy egy pár úgy döntött, hogy nem képes tovább együtt élni, nem együtt tervezik a jövőt élni, akkor viszont sokkal nagyobb mértékben támogassák az egyszülős családokat, mert hát az egyszülős család is család. Köszönöm szépen a figyelmet, és várom a válaszokat.