Dr. Vinnai Győző (Fidesz)

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném önnek mint történész is megköszönni ezt a nagyobb ívű bemutatást, hiszen Magyarország XX. századi történelmében a borzalmas diktatúrák erős nyomot hagytak, és 1989-90 után nem került sor ennek a teljes bemutatására, egyáltalán a valódi bemutatására. Hiszen nyugodtan állíthatjuk, akik források között éljük az életünket, hogy a megírt és a megélt történelem… ‑ mert a történelem az emberek, az emberiség, országok, nemzetek története, ahogy az emberek megélik, és ahogy a történészek megírják a források felkutatásával, rendszerbe állításával, azzal a logikával, amely következtetésekre ad lehetőségeket. A kettő akkor hiteles, mert a kettő nem eshet egybe, az egyik szubjektív, a másik objektivitásra törekszik, de ha a kettő közel van egymáshoz, akkor a társadalom többsége úgy gondolja, hogy hiteles az a történelmi kép.

Na most, ez a történelmi kép nem volt hiteles a rendszerváltozás előtt és még utána is nagy hiányokat mutatott. Úgyhogy én is azt mondom, hogy köszönjük meg a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványnak, nevezetesen Schmidt Máriának is, aki a Terror Háza főigazgató asszonya, hogy erre az objektivitásra törekedett.

Több más történészi iskola is van, több más kutatóintézet is, de egyetlenegy sincs, amely ilyen következetesen vállalta volna, hogy mi történt Magyarországon a második világháború után. Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták, hogyan történt meg a magyarországi németek tragédiája 1945 után, hogyan történt meg a felvidéki magyarság tragédiája? ‑ amit úgy álcáztak, még én is így tanultam, hogy magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, amely hazugság volt, mert nem önkéntesen, hanem erőből történt ez a kitelepítés.

Tudják, én egy olyan vidékről jövök, ahová felvidéki magyarokat telepítettek, a Nyíregyháza környéki bokortanyákba, és onnan pedig a CSÁB, a Csehszlovák Áttelepítő Bizottság csábította az ottani szlovákokat, és óriási egyéni tragédiákat láttam, hogy elvették a földjeiket, házaikat, 50 kilós csomaggal kellett idejönni, és itt teljesen idegen és más környezetbe kerültek. Ezeknek a feltárása és a mai fiatal generációk számára történő hiteles bemutatása, azt hiszem, hogy mutatja, hogy az alapítvány és azok a kutatóintézetek… De hogy ne csak erről beszéljünk, hanem öt kutatóintézetet hozott létre a közalapítvány: a XX. Századi Intézetet, a XXI. Századi Intézetet, a Kommunizmuskutató Intézetet, a Habsburg Történeti Intézetet ‑ hiszen sokáig a Habsburgokkal együtt voltunk, az osztrákokkal ‑ és a Kertész Imre Intézetet, hogy a lehető legtöbb szempontot vegyük figyelembe a XX. századi magyar történelem újrakeretezése kapcsán.

Ahogy államtitkár úr is mondta, azért szeretnénk a közfeladatot ellátó közérdekű alapítvány minősítést adni és vagyonjuttatással ennek a közalapítványnak a munkáját garanciák közé tenni, hogy ne legyen napi politikai harcok áldozata. (Arató Gergely nevetve: Ó, hát semmiképpen!) Ne lehessen! Igen. (Arató Gergely Ez után a beszéd után!) Arató képviselőtársam, ezen lehet nevetni, lehet mosolyogni… (Arató Gergely: Ócska kormánypropaganda! Miről beszél?) Milyen kormánypropaganda? Nem is foglalkozom ezzel, tovább mondanám a közcélokat.

A kommunizmus és a közép-kelet-európai diktatúrák XX. századi történetének hiteles feltárása és bemutatása, egy korszerű történelemszemlélet alapjainak kidolgozása ‑ mert nem csak egyfajta történelemszemlélet van. Igenis van egy nemzeti szuverenista történelemszemlélet, amely konzervatív eszmei alapokon nyugszik. (Arató Gergely: Jobb lenne, ha tényeken nyugodna!) Ez nem propaganda, ez ténykérdés. De ezeket a ténykérdéseket oktatófilmekkel, dokumentumfilmekkel, kiállításokkal, tudományos könyvek publikálásával, pedagógiai segédanyagok készítésével kívánjuk elérni, hogy minél több fiatal, de nemcsak fiatal, de elsősorban a fiatal nemzedékek értsék, hogy mi történt ott. Igenis, ha más tragédiák esetében lehet ezeket az oktatási tevékenységeket folytatni, akkor itt is akár felnőttképzési tevékenységgel, közhasznú kampányokkal is közelebb visszük a fiatal generációkhoz, a fiatal nemzedékekhez a XX. századi magyar kommunisták borzalmait.

És szeretnék még valamit mondani, mert programok is vannak itt, számtalan program. Hallottuk az előterjesztő expozéjából, hogy több száz könyv publikálása, több tucat önálló kiállítás megszervezése, ösztöndíjprogramok, új emlékhelyek, amelyeket államtitkár úr nevesített is. De hadd mondjam én, aki egyetemi oktatóként több mint három évtizede tanítom a XX. századi magyar történelmet: akkreditált pedagógusképzéseket valósított meg az alapítvány. Ez nem propaganda, képviselőtársam. (Arató Gergely: Nem, dehogyis!) Húszezer jelentkezővel ‑ önnek persze ez nem számít.

Rendhagyó történelemórák. Több mint 15 ezer diák vett részt. Teljes emlékévek lebonyolítása, az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója kapcsán. Vagy akár említhetném az első világháborús centenáriumi megemlékezéssorozatot, vagy éppen a rendszerváltoztatás tiszteletére szervezett programsorozatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyonkezelői státusz elnyerése különösen fontosnak tűnik egy olyan időszakban, amikor a múlt és a jelen értelmezéséért folyik a küzdelem. Globális jelenség, hogy a kommunista korszak erőszakos és kizárólagosságot követelő eszméit ‑ amelyek nemzetidegenek, hagyományellenesek ‑ megidéző erők szeretnék megakadályozni, hogy egy ilyen történelemszemlélet kialakuljon. Egy szuverenista és ez esetben egy magyar szuverenista történelemszemlélet meghonosítására tett a közalapítvány kísérletet, és ahogy államtitkár úr mondta, őszinte szívvel csatlakozom. Az egyik legsikeresebb időszak az a 22 év ’99-től, a több mint húsz év, több mint két évtized, amely rengeteg munkával ezt az időszakot, az 1945 utáni, ahogy régen mondták, vagy a második világháború utáni történetet bemutatta úgy, hogy a tetteseket megnevezte, úgy, hogy a rettegett (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Andrássy út 60.-ból Terror Házát csinált, ahol meg lehetett nézni, hogy mi is történt. És igen, a Terror Háza Múzeum léte lelki, szellemi elégtételt szolgáltatott a diktatúra sok százezernyi megkínzott áldozatának.

Tudják, amikor Rákosi hazajött Moszkvából… (Nacsa Lőrinc: Nem haza!) ‑ idézőjelbe haza. Pont ezt akarom mondani, hogy idegennek érezte magát itt. Ez nem az ő hazája volt. Idegenek voltak Magyarország új urai, és semmit nem jelentett nekik Magyarország és a magyar nemzet. (Arató Gergely: Zsidózol is egy kicsit? Nagyon jó. Méltó vagy a Terror Házához. ‑ Arató Gergely elhagyja a termet.) Ezért a totális diktatúrák rémtetteivel szemben fellépő embereket hősöknek nevezzük, sokszor életáldozatot hozott hősöknek. Kérem önöket, támogassák ezt a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)