Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A XX. század elnyomó rendszereinek nyomai, ha akarjuk, ha nem, ma is rajtunk vannak. A borzalom, a példátlan szörnyűség nemcsak hazánk sorsát pecsételte meg több évtizedre, nemcsak emberek millióinak életét törte meg vagy pusztította el, hanem sebet ejtett a lelkeken, és könyörtelenül beléjük karcolta máig kitörölhetetlen nyomait.

Két embertelen, a világot sarkából kiforgató, a természet rendezett törvényszerűségeit semmibe vevő, kíméletlen diktatúra pusztításait nem lehet egykönnyen kiheverni. Ha nem nézünk vele szembe, ha nem kíséreljük meg feldolgozni a borzalmakat, és nem emlékeztetünk rá, akkor pedig végképp lehetetlen.

Tisztelt Országgyűlés! Harminc éve a saját kezünkbe vettük a sorsunkat, szabadon élhetünk, szabadon építhetjük hazánkat, erősíthetjük közösségeinket, szabadon is beszélhetünk a múltunkról. A gyalázatot már nem fedhetik el tudományosnak álcázott ideológiai szólamok, de nem is engedhetünk a ma oly divatos relativizmusnak és szerecsenmosdatásnak.

(18.00)

Elődeink helytállása arra kötelez minket, hogy számot vessünk a múlttal. Bár a két könyörtelen rendszer a világ szemétdombjára került, nekünk nem szabad elfelejtenünk. Az intézményes gonoszság soha nem mehet feledésbe. Nem felejthetjük a hősöket, az áldozatokat, de rá kell mutatnunk a tettesekre is, mert ha nem foglalkozunk velük, ha hagyjuk, hogy a kegyetlenséget elmossa az idő, és beszője emlékezetünket a feledés, akkor semmit sem tanulhatunk a gyötrelmekből. Márpedig a történelem jelen van, velünk ég égő bizonyítékként, elég, ha csak a baloldali padsorokra tekintünk. (Kunhalmi Ágnes megköszörüli a torkát.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A több mint húsz éve létrejött Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány hatalmas tartozást ró le, és hiánypótló feladatot vállal magára a történelmi traumák feldolgozásában nemcsak hazai, hanem közép-európai, sőt világviszonylatban is. Ennél jelentősebb szellemi műhely talán nem is alakult az elmúlt 30 évben. Az alapítvány több évtizedes múltja a rendszerváltozás utáni Magyarország nagy sikertörténete. Múltunk ilyen nagy hatású, őszinte és tiszta feltárásában nem találunk hozzá hasonló intézményt.

Tisztelt Országgyűlés! Az alapítvány által működtetett Terror Háza Múzeum világhírű és nemzetközileg is mintaadó intézmény. A 2002-es megalakulása óta több mint 8 millió látogatóval büszkélkedhet. Saját tapasztalatból is tudom, hogy aki egyszer végigmegy a múzeum kiállítótermein, az sosem felejti el az ott látottakat és tapasztaltakat, többé nem fog bedőlni világmegváltó ideológiáknak. Nincs még egy ehhez hasonló intézmény, amely ilyen kendőzetlenül mutatná be a gonoszt, annak kegyetlenségeit, de a megnyomorított életeket és a tiszta hősöket is. Megmutatja a gyalázatot, lerántja a leplet a bűnösről, bemutatja a magából kivetkőző embert, a szolgalelkűt és a hóhért. Megemlékezik az áldozatok szenvedéséről is. Fejet hajt a megnyomorított életek és a kitaszított sorsok előtt. Rávilágít a hősökre, azokra, akik ellenálltak, akik nem adták be a derekukat, akik a végsőkig elmentek áldozatvállalásukban. A történelem igazságtételének tekinthetjük, ha a valódi el is maradt, hogy a helytállás és a kegyetlenség is arcot kap itt, minden a helyére kerül. Tisztábban és világosabban látunk. Itt nem lehet tisztára mosni a bűnt.

Tisztelt Országgyűlés! Az alapítvány és az általa működtetett intézmények, mint az említett Terror Háza Múzeum vagy a XX. Század Intézet, a XXI. Század Intézet, illetve a Kommunizmuskutató Intézet ezt a tisztánlátást segíti elő. A szellemi műhelyekben gondolkozásra hívnak. Olyan válaszokat keresnek, és olyan narratívákat fogalmaznak meg, amelyek közelebb visznek közelmúltunk összefüggéseinek megértéséhez. Tudom, hogy vannak, akiknek ez fáj, és akik inkább elfelejtenék a bűnöket. Ők azok, akik folyamatosan támadják az intézményt, akik forrásmegvonásokkal fenyegették, és névváltoztatásra akarták rábírni. Ők azok, akik nem akarják, hogy a magyar emberek megismerjék a múltjukat, talán azért, mert a saját múltjuktól is félnek. Attól, hogy minden bűn a felszínre kerül, és nem lehet többé már elleplezni és lemosni magukról. Mindannyian tudjuk a költői kérdésre a választ. Ezért is szomorú, hogy a kommunizmus felett még nem született meg az ítélet, sőt azt tapasztaljuk, hogy a Nyugat egyre megengedőbb ezzel az embertelen rendszerrel szemben. Teheti, hiszen nem kellett átélnie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy köszönettel tartozunk az intézet vezetőjének, Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor asszonynak, aki fáradhatatlan munkával, tevékeny szerepvállalásával és mindig pontos megállapításaival segíti a nácizmus és a kommunizmus bűneivel való szembenézést. Nélküle nem jött volna létre ez a hiánypótló intézmény, és ma sokkal szegényebbek és szellemileg kiszolgáltatottabbak lennénk azoknak, akik a kollektív amnéziában érdekeltek. Schmidt Mária bátor kiállása és személyes küzdelmeinek sokasága hozta létre, védte, tartotta meg és állította sikerpályára az intézményt.

Tisztelt Országgyűlés! Szót kell ejtenünk az alapítvány egészen rendkívüli könyvkiadási és kiállításszervezői tevékenységéről is, amelynek eredményeképpen az elmúlt 20 évben kiadványok százaiban, tárlatok tucatjaiban dolgozta fel a XX. század totális diktatúráinak történetét. Ez az alapítvány hozta létre hazánk első vidéki holokausztmúzeumát, majd néhány évvel később a hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeumot is, később pedig a békéssámsoni Szabadság Házát, amely az ötvenes évek egyik legjelentősebb antikommunista ellenálló-mozgalmának történetét mutatja be. Az alapítványnak köszönhető többek között, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás szülőháza ma állandó múzeum. Közös múltunk megismertetését hivatottak bemutatni az alapítvány által kezelt Emlékévek programsorozata is, így az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának, az első világháború 100. évfordulójának vagy a rendszerváltozás 30. évfordulójának rendezvénysorozatai. Ugyancsak kiemelendő az alapítvány díjalapító tevékenysége, Petőfi-díj, Petőfi-emléklap a helytállásért, amelynek eredményeképpen az antikommunista küzdelem meghatározó alakjai kaptak méltó elismerést. Nincs olyan szellemi műhelye ma hazánknak, amely az elmúlt húsz évben több hazai és nemzetközi társadalomtudományi konferenciát, kerekasztal-beszélgetést szervezett volna, és nemzetközileg is ekkora ismertségre és elismertségre tett volna szert.

Tisztelt Országgyűlés! Schmidt Mária szavai örökérvényűek: „Mi, magyarok tiszteljük a hőseinket. Szívünkbe zárjuk az áldozatokat, és soha többé nem engedjük, hogy bárki elvegye a hazánkat, a függetlenségünket, a szabadságunkat és a derűnket. Szabadok vagyunk, ezért nem kesergünk a múlton, és nem szorongunk a jövő miatt. Megőrizzük szívünkben mindazokat, akik nemzetünk hihetetlen csodáit véghez vitték. A ma fiataljainak pedig elég annyit mondanunk: ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.”

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy ez a páratlan szellemi műhely korszerű keretek között, biztos alapon működjön tovább. A törvényjavaslattal a XX. századi totális diktatúrák bűneit feltáró kutatómunka és az alapítvány által fenntartott szervezetek működése és kutatótevékenységének szabadsága hosszú távon is biztosított lesz. Éppen ezért arra kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(18.10)