Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rögtön akkor javasolnám Hargitai képviselő úrnak, hogy ön mint kormánypárti képviselő Baranya megyéből, lobbizzon a saját települése és megyéje érdekében. Itt ül Mellár Tamás, biztos partner lesz abban, hogy Pécs nagyobb támogatást kapjon. Itt ül az államtitkár úr, ígéretet is tud erre tenni, sőt még Szakács László képviselőtársam is itt van, aki szintén Baranya megyei, tehát önt támogatni fogják az ellenzék részéről. Sőt mi több, én is Pécsen születtem, tehát még az én támogatásomat is megkaphatja.

(Dr. Hargitai János leül Banai Péter Benő mellé.) Látom, Hargitai képviselő úr le is ült az államtitkár úr mellé. (Derültség az ellenzéki sorokból.) Bízom benne, hogy a pécsi plusztámogatásról egyeztetnek. Én akkor abba is hagynám egy picit, mert megvárnám, hogy mi ennek az egyeztetésnek a végeredménye.

Lesz pénz, államtitkár úr? Mit mond a képviselő úr? (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Hogy állunk, Hargitai képviselő úr? (Dr. Hargitai János: Megvárom, amíg befejezed!) Ja, tehát most akkor én mondhatom, jó. Csak akkor majd utána tájékoztasson minket, hogy hogy sikerült ez a pécsi lobbi a pluszforrásokért, és akkor Mellár képviselőtársam pedig tudja tájékoztatni Pécs kiváló polgármesterét arról, hogy milyen sikert értünk itt ma el közösen a költségvetési vita kapcsán.

A másik, ami meglepett Hargitai képviselő úr szavai alapján ‑ az egyik az, hogy nem tud lobbizni azért, hogy Pécs több pénzt kapjon, de ezt most majd mindjárt megoldjuk ‑, hogy tulajdonképpen arról beszélt, hogy amikor rosszul tervezték meg a költségvetést, akkor is helyesen jártak el, amikor utána módosítani kellett rajta, mert megváltoztak a körülmények, akkor is helyesen jártak el. Tehát egy a szabály: önök mindig helyesen járnak el.

Tehát az a lényeg, hogy amikor Fidesz-kormány van, akkor önök mindig helyesen járnak el, és sokkal nagyobb probléma az, hogy tíz évvel ezelőtt mi történt. Igaz, ha akkor megváltozik a makrogazdasági környezet egy válság miatt, akkor az a kormány hibája, hogyha most változik a makrogazdasági környezet, akkor ez a kormány bölcsessége, hogy alkalmazkodik a megváltozott makrogazdasági környezethez.

Értjük ezt, tehát tulajdonképpen ilyen szempontból a tizenöt perc is hosszú volt a következő időszakra. Reméljük, hogy ezt nem hallgatjuk még 2021-ben, hogy mi volt tizennégy meg tizenöt évvel ezelőtt, hiszen arra kellene koncentrálni, hogy ebben a mostani módosításban mi az, ami probléma, és mi az, amivel talán egy kicsit többet kellene foglalkozni a kormánynak.

Én két sarokpont köré csoportosítottam a gondolataimat. Az egyik az, hogy mi az, ami aggaszt bennünket, tehát mi az, ami aggodalommal tölt el bennünket, amikor megnézzük ezt a költségvetést. Ebből fölírtam magamnak durván öt pontot. Van, amiről már volt szó, de azért talán mégis érdemes egyszer így összefoglalni.

Az egyik, amit érdemes kiemelni, az a hiánynak, a költségvetési hiánynak az elképesztő mértékű emelkedése. Ön az előbb arról beszélt, hogy milyen feszes, fegyelmezett költségvetési politikát folytattak folyamatosan. Most mégiscsak azt látjuk, hogy a GDP-arányos hiánycél 2,9 százalékról 7,5 százalékra emelkedik. Itt nehéz azt mondani, hogy ez egy tévedés volt, vagy rosszul nézték meg, rossz helyre tették a tizedesvesszőt. Tehát effektíve ez egy nagyon jelentős, több mint kétszeres növekedés a hiány tekintetében. Tehát ez mindenféleképpen odafigyelést igényel, hogy ezzel óvatosan bánjunk, és tegyünk egy jelet a táblázatba, hogy ez bizony aggályra ad okot.

A másik ilyen, amiről Hargitai képviselő úr is és államtitkár úr is beszélt már, hogy a GDP-növekedés mértékét visszafelé kellett korrigálnia a kormánynak, tehát látható módon sokkal optimistábban lőtték be a tavaly ilyenkor tervezett 4,8 százalékos növekedést, amire most már csak 4,3 százalékot vár a kormányzat is.

(15.10)

A harmadik az államadósság mértéke. A tavalyi rekordmértékű államadósság 81,2 százalék volt a GDP-hez mérten. Ez az, ami nem adósságspirál, merthogy ezt a kormány csinálja. Tehát amikor korábban növekedett az államadósság, az spirál volt; most, hogy ez növekszik, és rekordléptéket ér el, az semmi problémát nem jelent. Látszik, hogy a javaslat szerint is nagyon óvatosan bánik a kormány a csökkentéssel, hiszen 79,9 százalékot ír be. Tudják, ez olyan, mint amikor elmegyek a boltba, és nem 100 forintba kerül valami, hanem 99 forint 90 fillérbe, mert a szemnek sokkal jobban néz az ki, hogy ez 9-essel kezdődik a 100-as helyett. Valószínűleg ez így van a költségvetési adósság tervezésénél is, hogy a 8-asnál a 7-es sokkal jobban néz ki, még akkor is, hogyha szinte eltörpül a csökkentés elvárt vagy várt mértéke.

De ugyanígy, hogyha, mondjuk, az államadósság összegét említem, akkor is azt lehet mondani, hogy szintet lép, hiszen körülbelül 40 000 milliárd forint lesz, hogyha abszolút értékben nézzük, ennek a nagysága december 31-ére. Tehát így talán még sokkolóbb ez a szám vagy ez a helyzet.

A következő, a negyedik, amit szerettem volna megemlíteni, az a forint gyengülése. Látható módon a kormánynak ez egy tudatos politikája a jegybankkal karöltve. Jó pár évvel ezelőtt Matolcsy, akkor még talán gazdasági miniszter volt, meghirdette, hogy Magyarországon a legjobb az lenne, hogyha 350 forint körül lenne az euró-forint árfolyam. Akkor sokan nevettek ezen, meg azt mondták, hogy azért ez túlzás, és lehet, hogy egy kicsit gyengébb forint valóban segítené a magyar gazdaságot, na de 350 forint azért mégiscsak túlzás volna. Most mindannyian tudjuk, hogy folyamatosan 360, sőt 370 forint környékén is jár az euró. Tehát tartósan, hosszú távon arra kell berendezkednie a magyar gazdaságnak, a magyar költségvetésnek, hogy 360 forint feletti euróval kell majd számolni.

Az utolsó ilyen aggályos pont, erről valóban szintén volt már szó, ez az infláció várható mértéke, hiszen az infláció 3 százalék helyett most 3,6 százalékkal kerül tervezésre. Azt gondolom, ezt mindenki a bőrén érzékeli, hiszen naponta látunk olyan híreket, hogy milyen alapvető élelmiszerek és egyéb más termékek ára lőtt ki az egekbe, egyszerűen a szolgáltatásokról nem is beszélve.

Tehát ezek lennének azok az aggályok, amiket itt a módosítás kapcsán szerettem volna így a jegyzőkönyv végett is hol megerősíteni, hol talán egy kicsit nagyobb hangsúllyal a vitába behozni. Ez azért fontos, mert elegánsan mindig ezt úgy kikerülik, hogy önök nem adtak be pótköltségvetést, márpedig sokszor érdemes lett volna beadniuk pótköltségvetést. Tehát az a tervezési folyamat, amit önök itt hozsannáznak, általában egy fiktív költségvetéshez vezetne, mert olyan időszakban tervezik meg a számokat, amikor még nem lehet látni az előző év végleges számait, és bizony sok esetben a kormány a parlament megkerülésével saját maga alakítja át tulajdonképpen ezt a költségvetést. Volt most szó erről a mostani helyzetben is, a rendeleti kormányzás kapcsán is, hogy bizony az, ami le van írva, szinte már nem is igaz, mert a kormány annyira eltért a parlament megkerülésével vagy kikerülésével a költségvetés módosításával.

A második pont, amiről szerettem volna még beszélni, az, hogy talán mi az, ami szerintünk kimaradt ebből a módosításból, mi az, amire a mi megítélésünk szerint több forrást kellett volna fordítani. Ha ezt nagyon egyszerűen kellene megfogalmaznom, de majd mondok konkrétumokat is, akkor azt mondanám, hogy nem jut több a szociális támogatásokra, tehát nem jut több azoknak a magyar családoknak, magyar embereknek, akik valóban rászorulók.

Itt Hargitai képviselő úr azt mondta, hogy társadalompolitikai sikerek vannak. Ezt azért sokan Magyarországon másképpen látják. Sokan úgy látják, hogy a kormány pont azoknak nem segít, akik a leginkább rászorulók egy ilyen szituációban, különösen egy válsághelyzetben pedig ez hatványozottan megjelenik.

Talán egy legutóbbi felmérés is azt mutatta az OECD-tagországok körében, hogy talán Magyarországon nőtt legkevésbé egyébként a háztartásoknál, a családoknál levő felhalmozott vagyon mennyisége, de mégiscsak az látszik, hogy valamennyit nőtt, de ezen belül a társadalmi különbségtétel úgy mutatkozik, hogy a gazdagabbaknak sokkal jelentősebben nőtt a vagyona, a szegényeké pedig semennyire sem. Tehát ez a társadalmi szakadék egészen biztosan súlyosbodott itt a válság idején.

Tehát ezért mondjuk azt, hogy ilyen helyzetben bizony a kisebb keresetűek, a szegény emberek támogatására többet kellene fordítani, hiszen nagyobb a szükség az ő körükben. Tehát mikre gondolok, milyen szociális támogatásokra? Néhány példát hadd mondjak: az ápolási díjra, a foglalkoztatáshelyettesítő támogatásra, az álláskeresési járadékra, a családi pótlékra, a gyesre, a gyetre, az anyasági támogatásra. Ezekre mind-mind itt lett volna a lehetőség, hogy a kormány többet fordítson.

De ugyanúgy igaz, hogy semmilyen többletet nem kapnak az alacsonyabb nyugdíjból élők, a rokkantak vagy éppen a fogyatékossággal élők sem. És az is látszik, hogy tulajdonképpen a nyugdíjasokat arra kényszerítik az infláció megnövekedése miatt, hogy hitelezzenek a kormánynak. Tehát nem kapják meg előre ezt a pénzt, hanem utólag majd a kisnyugdíjas hitelezzen a nagy kormánynak. Tehát ez teljesen logikus társadalmi siker az önök megítélése szerint; ez egy igazi perverz társadalompolitika, hogy a legelesettebbek, a legkisebb jövedelemmel vagy nyugdíjjal rendelkezők, bevétellel rendelkezők, na, azok hitelezzék a kormányt novemberig vagy akárhány hónapon keresztül, mert akkor utólag majd megkapják adott esetben, ahelyett, hogy ezt már most ennek a számításnak a figyelembevételével fizetnék ki a nyugdíjasoknak.

Aztán ugyanúgy érdemes talán azt is megemlíteni, hogy mit tesznek az önkormányzatokkal. Itt erről volt szó a pécsi önkormányzat kapcsán. Sajnos elment Hargitai képviselő úr, lehet, hogy nem tudjuk meg, hogy kap‑e pluszpénzt Pécs városa, de majd lehet, hogy államtitkár úr megosztja velünk ezt a tudást.

Alapvetően az látszik, hogy önök politikailag, politikai okokból büntetni akarják a nagyobb önkormányzatokat. Tehát ez egy teljesen világos politikai cél. Elvesztették a nagyobb önkormányzatokat, nem véletlen, hogy 25 ezer főben húzták meg ezt a határt, ami alatt automatikus kompenzáció jár, hogyha akkora lakosságszámmal rendelkezik egy település, az afölöttieket pedig egyedi elbírálás alapján részesíti támogatásban a kormányzat.

Az eddigi egyedi elbírálásból az következik, tisztelt államtitkár úr, hogy ha jól emlékszem, akkor a kormányzathoz kötődő fideszes polgármesterek, képviselő-testületek által irányított városok durván ötszázszor több támogatást kaptak a kormánytól, mint az ellenzéki vezetésű önkormányzatok. Tehát nem a ló lába lóg ki, hanem a ló lóg ki. Az látszik, hogy önök a választási év előtt ellehetetlenítik az önkormányzatokat tudatos politikai számítás és megfontolás alapján. Tehát magyarul, az önkormányzatoknak is lehetett volna most segítséget adni, vagy felhasználni ezt a módosítást erre az alkalomra.

Ehhez képest viszont még egy dolgot meg lehet említeni, hogy rendkívül sok presztízsberuházásra költenek, olyan beruházásra, aminek ma, most, pont a járvány kellős közepén vagy annak ikszedik hulláma közben semmilyen értelme vagy ‑ hogy mondjam ‑ haszna nincs. Lennének olyan területek, ahova sokkal több pénzt lehetne fordítani, hogyha ezeket a presztízsberuházásokat elhalasztanák.

Én nem mondom azt, hogy nincs olyan időszak egy kormány életében, amikor ilyen beruházásokra érdemes ekkora pénzeket elkölteni, de most talán sokkal hasznosabb lenne és a mi megítélésünk szerint evidens módon hasznosabb lenne, hogyha a magyar családokra és az emberekre költenénk. Arról nem is beszélve, hogy hogyan szervezik ki pont a mai szavazások alapján a közvagyont magánalapítványokba.

Még egy kérdésem lenne zárásképpen, hogy ne húzzam annyira az időt. Lehet, hogy államtitkár úr ezt tudja értelmezni, de talán érdekes lenne, hiszen szóba került az európai uniós források tekintetében is, és egyelőre úgy beszélt a Költségvetési bizottság alelnöke, Szűcs Lajos úr, hogy a Helyreállítási Alapból mintegy 6000 milliárd forint áll rendelkezésre a magyar kormány számára. A legutóbbi hírek szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy ennek csak egy töredékét, kevesebb mint a felét szeretné Magyarország fölhasználni. Nem vagyok benne biztos, hogy az újságok pontosan idézték ezt a mondatot, de mintha az hangzott volna el, hogy 43 százalékát kívánja ennek a pénznek felhasználni, és ami az úgymond vissza nem térítendő támogatás, azt lehívná a kormány, de ami hiteltípusú lehetőség volna Magyarország számára, tehát amit az Európai Unió egy közös alapból biztosít hitelt Magyarország számára, azt nem kívánja lehívni, merthogy ez valamifajta adósságcsapdához vezet.

(15.20)

Tehát ha ezt értelmezné, államtitkár úr, azt megköszönném.

A másik oldalról viszont csak egy megjegyzést hadd tegyek: ezek szerint, ha a Kínai Kommunista Párttól veszünk fel hitelt, az nem adósságcsapda, vagy ha Putyin Oroszországától veszünk fel hitelt, az se adósságcsapda, csak ha az Európai Uniótól veszünk fel hitelt, na, mindig pont az az adósságcsapda. Ez egy nagyon érdekes megközelítés egy euroatlanti integrációs elkötelezettséggel rendelkező országtól: ha a sajátjainktól felveszünk hitelt, az adósságcsapda, ha azoktól vesszük fel, akik a legnagyobb kihívást jelentik az Európai Unió vagy éppen egyéb más szempontokból akár más országoknak, nyugati országok számára, az viszont üdvözlendő, boldogsággal tölt el bennünket, és örömmel adósítjuk el a magyar választópolgárokat Kínának, a Kínai Kommunista Pártnak és Putyinnak úgy, hogy még az én unokámnak az unokája is fizeti, mondjuk, a Budapest-Belgrád vasútvonal összegét.

Tehát látható módon itt kevésbé zavarja a szuverenitási kérdések iránt rendkívül érzékeny kormányt, hogy Kínának az ilyen típusú (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) hitelkihelyezéseit általában predátorhitelezésnek szokták hívni ‑ nem véletlenül. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr, és még mindig rövidebb voltam, mint Hargitai képviselő úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)