Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Van néhány dolog, azt gondolom, amire érdemes kitérni. Itt képviselőtársaim ezen törvényjavaslat kapcsán már kifejtették álláspontjukat többen, ezek közül némelyikre reflektálnék is, illetve bizonyosakat nem ismételnék, mert nagyon egyetértek velük.

Mégis előtte szeretném azt az érzésemet megfogalmazni, amit részben államtitkár úr, részben pedig a képviselőtársaim, mármint kormánypárti képviselőtársaim okoztak ez ügyben. Az egyik ilyen érzés az, hogy láthatóan felkészültek arra, hogy már előre nagyon védekezni kell, tehát önök nagyon komoly lelkiismereti válsággal küzdenek mindamiatt, ami történt, és azt hiszem, ezen a szemüvegen keresztül bele lehet látni abba, hogy igazából milyen problémával küzdenek, akár a költségvetés kapcsán.

A másik ilyen érzés, ami itt elhangzott: az őszinteség teljes hiánya. Szóval, ha egyszer igazat mondanának, és elmondanák azt, hogy mit miért tesznek, különösen egy ilyen válsághelyzetben, akkor egyébként, tisztelt uraim, tisztelt hölgyeim, szerintem számíthatnának ilyen különleges válsághelyzetben a mások javaslataira, és mondhatnám, egy olyan diskurzusra, amiből esetleg kijöhetne valami. Az egy másik része a történetnek, hogy önök ezzel soha nem próbálkoztak az elmúlt tíz év alatt az ellenzéki pártok között. Hangsúlyozom, én kifejezetten a járvány időszakára gondolok, és erre a veszélyhelyzetre, ami most van.

Éppen ezért azokkal az elemekkel, amelyekre akár államtitkár úr hivatkozik, nincsen semmi probléma, még azt is mondhatom, hogy szép az, amit benyújtottak, van egy nagy Excel-tábla hozzá, a számok a végén kijönnek, de egy pici probléma azért mégiscsak van: azt, ami történik, önök egyáltalán nem irányítják, hanem futnak valami után, amit szeretnének utolérni, de egyébként a helyzet megoldása, úgy látom, messze nincs a kezükben.

Államtitkár úr arra hivatkozott, hogy a növekedés kulcsa a munkaerő-tartalék aktivizálása ‑ hát, ez nem lesz egyszerű, tisztelt államtitkár úr. Hozzáteszem, ha most csak a minapi tapasztalatokat nézem, akkor önmagában ebből egy komoly inflációs növekedés lesz, merthogy az újraindítás tekintetében, mivel nem segítették a vállalkozókat, itt jelentős költségnövekedésre lehet számítani, és ilyen szempontból csak nagyon óvatosan kezelik azt a veszélyt, ami az inflációból fakad; énszerintem erre nagyobb figyelmet kellene fordítani. És ilyen időszakban aztán végképp nem mondanám a háztartásoknak, hogy tessék most eladósodni, merthogy egyébként nem vagytok eléggé eladósodva, mint ahogy most államtitkár úr itt az előbb, illetve a kezdeteknél elmondta. Én erre nem biztatnám őket most.

Az önök filozófiája, amivel ezt az egész elmúlt időszakot kezelték, ilyen szempontból, azt hiszem, most teljesen kiütközik, és jól látszik abból, amit egyébként Hargitai úr itt korábban elmondott, mondhatnám, egy őszinte beismerés is volt, hogy tulajdonképpen a hullámokhoz kapcsolódóan ‑ most éppen a járvány harmadik hullámánál tartunk ‑ a beismerés alapján eddig csak kétszer nézték be a dolgot. Március-áprilisban délelőttről délutánra minden megváltozott, és egyik pillanatról a másikra be kellett zárni mindent, mert egyébként nem figyeltek arra, ami történik, hiába beszéltek erről, lemaradtak arról a vonatról, amit meg kellett volna tenni. Tehát akkor önök halogatták a lépéseket, és ezzel olyan komoly lépéshátrányba kerültek, ami, azt gondolom, érezhető és látható károkat okozott a magyar társadalomnak és a gazdaságnak is. Ugyanezt másodszor is elkövették, mert a tavasz után, nyáron felkészülést nem folytattak, majd ősszel azt hitték, hogy ez a történet megy tovább, és onnéttól kezdve elszabadult a pokol.

Mondhatnám azt, hogy önök úgy kezelték ezt, magát a járványt és a kapcsolódó gazdasági döntéseket, amire ma úgy emlékeznek… ‑ ha visszatekintenek 2008-ra, ott próbálnak valami tükröt állítani, az önökére pedig úgy emlékszik államtitkár úr, hogy akkor jó ötletnek tűnt; mondja el itt nekünk most Hargitai úr, hogy akkor jó ötletnek tűnt, hogy így csinálták. Most így visszatekintve mondhatnám azt, hogy ekkora túlköltekezést sikerült önöknek a múlt évre is előállítani, és egyébként eléggé el nem ítélhető módon a mostanira is ugyanezzel készülnek. Úgyhogy azt hiszem, önök rosszul kezelik ezt a válságot, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt.

Most pedig a harmadik szakaszban próbálnak előremenekülni, és őszintén szólva nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ennek milyen ára van. Attól a beruházási nyomástól, amit egyébként az országban próbálnak a lojális tulajdonosi körben megvalósítani, várják a gazdasági fellendülést, és ettől a beruházástól, a beruházások növekedésétől is, mint ahogy államtitkár úr itt hivatkozott rá nagyon nyomatékosan, várják egyébként Magyarország fellendülését. Egy probléma van: mindezt az emberek kárára; eddig 26 ezernél több ember kárára teszik, amit tesznek, mert egyébként csak az emberekkel nem foglalkoznak ebben a nagy válságkezelésben.

Úgyhogy, azt hiszem, ezzel persze önök nem akarnak szembesülni, ezért mondtam az előbb azt, hogy próbálnak előremenekülni, és azt mondani, hogy még oltani, még oltsunk, még oltsunk. Rendben van, egyébként kell, csak előtte már olyan hibákat követtek el, amelyeknek egyébként a gazdasági hatásai miatt most itt vagyunk egy pótköltségvetésnél is, amelyben megpróbálják elmagyarázni, hogy a korábbi döntéseik helyesek voltak.

Arra, amit még államtitkár úr említett, hogy a felgyorsított uniós források allokálása megtörténik, én azért nem lennék annyira büszke, államtitkár úr. Értem, hogy ez ilyen értelemben önöknek fontos, de én ezt nem tekintem komoly eredménynek, mert ez úgy történik, hogy lényegében pályázati kiírások után 80 százalékos előleggel a barátokhoz kihelyezik a pénzt. Eközben nézzük meg a vállalkozásokat, csak hogy államtitkár úrnak is kedvezzek egy picit: tízmillió forintos szabad felhasználású hitelt ajánlanak a vállalkozásoknak mint támogatást, és egyébként a szerződés szerint táblán kiíratják önök velük, hogy támogatást kaptak, úgy, hogy a hitelt vissza kell fizetni tíz év múlva. Ugye, ez az önök támogatása?

Na most, csak azért, hogy ennek milyen az értéke: egy kilencfős vállalkozást néztem meg konkrétan, ahol egyébként havi másfél millió forint pluszjárulékot kell befizetni úgy, hogy önök egyébként ehhez adnak másfél millió forint támogatást.

(15.30)

Tehát amikor önök úgy döntöttek, hogy járulékfizetési kedvezményt adnak vállalkozásnak és erre hivatkoznak, egy kisebb, egészen kicsi cégnél is úgy kezdődik a dolog, hogy továbbra is fizet, pedig ehhez képest önök azt állítják, hogy segítenek neki. Ebben a helyzetben, mondhatnám, hát, segítsen nektek a Fidesz-kormány, és az a tuti végzet felé való haladást jelenti. Ettől persze még sorolhatja a családok felé tett támogatást és a sok mindent, ami arról szól, hogy mennyi pénzt költöttek el.

Azt gondolom, megmagyarázhatatlan az elmúlt évi decemberi költekezés, államtitkár úr, hiszen szeptemberben önök pontosan látták, hogy az önök által végzett válságkezelés során az emberek számára nagy tömegben nem biztosítottak segítséget, vagyis igazából, ahogy mondtam, csak a barátoknak tudtak segíteni. Ez a költekezés elvezetett ide. Ennek következményeként most az önök által benyújtott költségvetési törvénnyel legitimálni akarják a korábbi döntéseket, amelyek okán most itt vagyunk, de ezt is olyan körülmények között teszik, hogy lénye-gében átláthatatlan az, ami történik, a korábbi alapok helyett most hirtelen lettek olyan keretek, amelyeket most átrajzolnak. Ilyen értelemben, állítom, önök kifejezetten törekednek arra, hogy az Országgyűlés ellenőrző szerepe csökkenjen, ne legyen meg az egyszerű összehasonlítás lehetősége, ami korábban volt. Ebbe beletartozik az is, hogy önök tavaly nyáron fogadták el az éppen most módosítandó költségvetést, amely egyébként teljesen értelmetlen volt. Világos, hogy a kiszámíthatóságot az önök indoklásával szemben éppen hogy csökkentette, nem pedig növelte.

A kormányzat parlamenti döntés nélkül, pusztán rendelettel kormányozta végig az elmúlt időszakot, így erre is nyugodtan lehet azt mondani, hogy kívülről már évek óta áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen államháztartási folyamatok zajlanak. Ilyen módon kell erre a helyzetre is tekintettel lennünk, bármelyik veszélyhelyzetre vonatkozó kihirdetésre is hivatkoznak. Lényegében rendeleti kormányzást valósítanak meg, és a költségvetési folyamatok feletti totális kormányzati kontroll alatt végzik ezt.

Ahogy mondtam korábban, ennek meg is lett a következménye, és valóban elszabadult a hiány. Hogy ismét egy érthető példát mondjak, bár államtitkár úr bizonyára meg tudja majd magyarázni, amikor tavaly az egészségügyi béremelésről beszéltek és ennek a 300 milliárd forintos nagyságrendjét önök is kikalkulálták, mostanra láthatóan kiderült, hogy semmiféle fedezet nem volt erre, mert idén az európai uniós támogatásból akarják mindezt finanszírozni. Tennék ezt úgy, hogy egyébként tavaly nyár elején úgy dobtak ki 300 milliárd forintot lélegeztetőgépre, hogy arra egyébként, mint kiderült, igazából semmi szükség nem volt. Ha ez így néz ki, akkor ez az, amire felhívom a figyelmet, mert az önök költségvetési gazdálkodása az ide-oda való rángatást jelenti, a pillanatnyi örömnek, érzésnek megfelelően döntenek valamiről, és utólag azt állítják róla, hogy az tökéletesen rendben volt.

A veszélyhelyzet megszűnésével a kormányrendeletek, ahogy mondta ön is, hatályukat vesztik, de mi ezt nem fogjuk támogatni, nem fogjuk legitimálni ezeket a döntéseket, amelyeket az előbb hiányoltam. Már csak azért sem, mert ahhoz a bizonytalansághoz, államtitkár úr, amit önök teremtettek, hozzájárul az is, hogy a módosításhoz szükséges megalapozó makrogazdasági elemzés és prognózis teljes hiánya az, amiről beszélünk, önök ilyet nem készítettek, tehát mindig a pillanatnyi örömnek élnek. Ha úgy gondolják, hogy erről most dönteni kell, akkor döntenek, de ez, azt gondolom, így elfogadhatatlan.

A javaslat szerint a költségvetési hiány százalékos mértéke, volumene nincs megalapozva. Miért mondja azt, hogy 7,5 százalék? Miért nem 8 és miért nem 6? Miért gondolják ezt és miért nem arról beszélnek, hogy hogyan fog ez csökkenni? Azt gondolom, hogy egyértelműen ellenőrizetlen kormányzati kiadásokra teremt lehetőséget az, ahogy önök most ezt tervezték. Felháborítónak tartom, hogy a magas költségvetési hiány ellenére jelentős részben nem a válságkezelésre költik most sem a forrásokat.

Ne csodálkozzanak, ha az ellenzék oldaláról benyújtottunk 21 olyan tételt, amelyeket mint beruházást azonnal fel kell függeszteni és a pénzt inkább a válságkezelésre kell fordítani. Nem értünk egyet azzal, hogy a hatékony válságkezelés helyett soha meg nem térülő beruházásokra fordítják a pénzt. Ez a források elpocsékolása, és ez nemcsak a költségvetésre érvényes, hanem innentől kezdve az európai uniós forrásokra is, úgy látom, ezt kívánják gyakorolni. De most akkor kicsit abbahagyom. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps az ellenzéki padsorokból.)